Facebook Twitter Addthis

Önmagamhoz

(2011.07.31)

Önmagadhoz légy hűséges,

magadhoz légy a legjobb társ,

ne búsulj, hogyha nem szeret,

és ne hibáztass sose mást…

Legyél te a legerősebb,

és most mégis kinek sírsz?

nincs értelme, kérlek,

bele úgysem halsz amíg bírsz.

százszor összetörni felesleges…

egyszer kell csak eldöntened,

te legyél a legfontosabb,

őt meg hiába kövezed.

Miért legyél őmiatta fogságban?

szabadulj el, ha akarsz tőle,

a szerelme nem köt rád bilincset,

ha szerelem kötne még felőle…

Más nőért, ha volt, hibáztatod?

ő téged nem hibáztat semmiért.

neked nem volt senkid bár,

neki nem tudod, volt –e, s miért?

S szavai más nőkhöz bántanak?

S te mit férfiakhoz szólsz?

valaki másra te hányszor gondolsz?

S túléli a kapcsolat a szóval csalást?

S megéri neked ez miatta?

vagy a stabil vázat más is megingatta?

0 Tovább

Születésnapomra

(2011.01.08)

Immár húsz éves lettem én

meglepetés e költemény

csecse

becse: 

ajándék, mellyel meglepem

e kis szobányi szegleten

magam

magam.

Immár húsz évem elszelelt

Albérletre lám most se telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna közgazdász,

nem ily vad művészet hajhász

szegény

legény.

De nem lettem, mert azt hiszem

egyszer biztos többre viszem

sekély

e kéj--

0 Tovább

Egy jegy a boldogságra

(2010.12.04)

Csak egy jegyem van

A boldogságra,

Kétszer nem indulhatok.

Csak egy jegyem van

A szerelemre,

Vagy többször

Választhatok?

Azt hiszem, szeretlek téged,

Kedvesem.

Vagy csak a szerelmet

Szeretem?

Az elveszet idő

Soha nem jön vissza.

Ha értelme van,

Nem csinálnám vissza.

Sokkal többet érzek

Mint te érezhetsz.

Én sokkal többet érzek

Mint más ember

Érezhet.

Sokkal többet

Szenvedek.

Többet hibázom

Talán többet tévedek?

Az utat nem én választottam,

Mentem a sárga köveken.

Morzsát szórtak elém

Én egy ideje csak azt követem

Csak egy jegyem van

A boldogságra,

Kétszer nem indulhatok.

Csak egy jegyem van

Az életemre,

Vagy jegyet

Többször is válthatok?

Senki nem mondja meg,

Mit kellene tennem.

Boldogságot mégis

Hogy kellene lelnem?

Hiszek a sárga kőben

De mit jelent a piros?

A kék vagy a zöld?

Van, amelyik tilos?

Soha nem lesz könnyebb,

Soha nem lesz válasz.

Senki nem tud többet nálam,

Soha nem lesz válasz…

Csak egy jegyem van

A boldogságra,

De mindenki kapott?

Volt, aki többször

Állt sorba,

Vagy nagyobb jegyet kapott???

Ha elvesztettem,

Ha nem találom,

Ha ellopták

Ó, nem találom,

Hol kell ismét sorba állnom?

Koldulni utcára kell állnom?

Drágám, kedvesem,

Te kaptál ilyen jegyet?

Vagy odaadtad egyik

Régi kedvesednek?

Nekem akkor mi jut?

Morzsa csak belőled.

Azt szeretném, hogy szeress,

Jobban, ahogy telik tőled.

0 Tovább

A tűrt táncos

(2010.11.15)

Ó, te tűrt táncos,

Hol a Te színpadod?

Gyenge szíved, ha repes,

csak a kétséget kapod.

Mily elem vagy

a színfalak mögött?

Néma álarc, vagy

éles kard… törött?

Elvesztél mások bábarca között?

Nem a te világod a színpad,

azt hagyd meg nekik!

Te csak magadnak táncolsz,

ha ők nem engedik!

Szűrt valóság között, ki Te vagy, elvetik.

0 Tovább

20 éves

(2010.06.15)

Húsz éves vagyok,

Nem a világ közepe,

Jajongok, búsongok,

Jaj, a világ förtelme

Lassan engem is elvadít!

Hánykódom megint

Én, a nincstelen magyar.

Fázom már idekint,

Gyökeret vernem magyar

föld pedig nem hagy, kitaszít.

Szembe fúj a szél.

Nem vagyok gyenge, mégis,

Ki az, ki még remél?

Hitemet vesztem, mégis

Pedig csak 20 éves vagyok.

Most van még remény,

S lehetek magyar,

De lehetek csak ÉN,

Szívós, vad, még fiatal,

Mindent magam mögött hagyok…

0 Tovább

Kéményseprő

(2009.08.28)

Korszak ez? Némaság szülte lázadás?

Értelme nincs, hasztalan szóáradás?

Hallgatok, ó, bocsá’ nincs mit mondanom…

Süket fülekre lel bármi mondatom.

De mégis…

Hát bábu vagyok. Az ösztön mozgat.

Hiába lennék én stabil oromzat!

Hullámvasútra rángat. Minek?

Van döntése egy bábu-senkinek?

Ó, meztelen vagyok az ég előtt…

Egy szarvast egy vadász lelőtt.

Esetlen, döntése-nincsen elem,

Néha magával ragad a félelem.

De mégis…

Kéményseprő bábu leszek. Találó.

Bú s gond tűntető-találó.

Őrült, hiszen ész az minek?

Egy döntése-nincs bábu-senkinek?

0 Tovább

Földi láb

(2009.08.08)

Mert mindhárom életet

Egyformán kell élnem,

Öregedve éveket

Életre kell kélnem

Mint felhúzható játék,

Többször, több szerepben.

Háromféle szándék

Egy vén festőgyerekben.

Percek alatt éveket…

Mit nekem az idő!

Ide-oda tévedek,

A szívem majd’ kinő.

Vagy most én megyek össze?

Milyen nagy a világ!

S te világ, összetörsz –e?

Bírja –e földi láb?

0 Tovább

Árral szembe

(2009.08.03)

éltem ahogy voltam

nem befolyásoltam

az életben semmit

nem öltem meg senkit

tettem amit kellett

hittem ahogy tellett

tovább most merre hát

ma még a folyón át

árral éppen szembe

ne köpjetek szembe

nincs mentőcsónakom

s nincsen fészeklakom

nincstelenül fosztva

szívemet elosztva

azért még van helyem

párnámra fér fejem

festő leszek így is

megújul a gyík is

s majd én is azt teszem

még zokon nem veszem…

0 Tovább

Apokalipszis

(2009.04.21)

Zuhanok, nincsen kapaszkodó.

Sodor az ár, nem tudok úszni.

Földrengés. Elnyel.

Ég. Leszakad, eltemet.

Nem tudom a kérdést a válaszokra.

Azt sem tudom, hogy mit akarok.

Felelj csak nekem, én ki vagyok?

0 Tovább

Pentameterek

(2009.03.16)

Nem tudom én, ki vagyok, rájövök egy nap –e még.

Nem tudom azt se, miért, s élni mikor lesz elég.

S hol leszek egy napon én, más lesz –e máshol az ég?

Mondom –e egyszer is én, álmodozás, ma elég?

0 Tovább

Két hexameter

(2009.03.16)

Mért ne lehetnék én, aki lenni szeretnék egyszer?

Mért ne lehetnék én, ki lehettem, akár még egyszer?

0 Tovább

Dzsungel

(2009.03.16)

Megszülettem tizennyolc évesen,

Most rácsodálkozom a világra.

Mindig azt hittem, tudom, tévesen,

Nincs másra szükségem, csak tintára.

Tévedtem. Ha csak egy apró atom

Is eltűnik, világom szétesik.

Az Egészben van csak a hatalom,

Bár mások a részekben keresik.

Ha lelkem dzsungeléből akár egy,

Egyetlen fa is eltűnik egyszer,

Összeomlik bennem majd minden hegy,

Eltemet majd és nem lesz ellenszer.

De most minden teljes, egész, s kerek,

Visszamosolyg a hold is odakinn.

S nem kívánom már, hadd legyek gyerek,

Hadd legyek varázsló, kobold, vagy dzsinn.

Most születtem, most tanulok élni,

S egy pont vagyok saját dzsungelemben.

Mondd, hogy nem kell odakinn se félni,

S dzsungel van ott is, nem csak énbennem.

0 Tovább

Az ifjúság lángja

(2009.02.23)

Őrült tigrisként szabadultam a világra,

S nem állok meg előttetek soha vigyázzba.

Fejet sem hajtok, vagy csak annak, kit tisztelek,

S hát csak vicsorogjatok rám, ti hitvány ebek!

Kergessetek macskákat, én szabad vad vagyok,

Vagy támadjatok, s én mindent szétszaggatok!

Soha-soha megkötni engem nem fog bilincs,

Mert én a kulcs vagyok, s ti csak a rozsdás kilincs!

0 Tovább

Vízi-mese

(2009.02.04)

Klórszag nehéz levegő a zárt térben

Levegőt sem kapni itt egészen

S hideg a víz is nekem mégis kellemes

Sima a víz és felszíne tükör-egyenes

Lent és fent is csak a boltozatot látom

Egyedül vagyok úgyis sehol nincsen párom

Lebegek háton azt a jelzőszalagot nézem

Mennyire is lehetnék én odalent most mélyen

Ugyanezt néztem akkor talán úgy nyolc éve

Ha sellő lennék illenék ebbe az élet-mesébe

De sem az sem szigonyisten nem vagyok

Csak tévelygő elme az voltam az maradok

0 Tovább

Érző jégmadár

(2008.10.19)

Soha nem fogtok engem megérteni,

Nem tudtok az én nyelvemen beszélni.

De jól van ez így, rég megszoktam már,

Én vagyok a magányos, de érző jégmadár.

Olykor próbálok elvegyülni köztetek,

Igen, van, hogy szót értek veletek.

De akkor is látni, hogy én más vagyok,

Még ha más lenni mindig nem is akarok.

Én látom azt is, amire ti nem figyeltek,

Ismerem azt is, amit ti nem ismertek.

Értem, azt is, amit nem értetek,

Érzem, amit soha nem éreztek.

Gyakran megállok, csak nézem az eget,

Máskor meg írok, és nem alszom eleget.

Gondolkodom a világ nagy dolgairól,

Mindig elfeledkezem a hétköznapokról.

Ti pedig mindezt soha nem értitek,

Ismeretlen szavaim csak elfelejtitek.

Vakon közlekedtek a nagyvilágban,

A szürkeség gyáva áloltalmában.

Néha már csak mosolygok rajtatok,

Olyan badarság majd’ minden szavatok!

Hamis jelentés, kicsavart mondatok,

Minek fárasztjátok ezzel magatok?

Nem értelek titeket, álarcos emberek,

Szárnyalni nem tudó, egyszerű jellemek.

És ti sem értetek, soha nem is fogtok,

Arra, amire én, soha nem gondoltok.

Tudatlan és vakon éltek álarchonban,

A szépet sem látjátok a csillagokban.

Ó, egyedül vagyok, előttem még sincs határ,

Én vagyok a magányos, de érző jégmadár.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Michelle Richmond - A házassági szerződés
J. D. Barker - Az ötödik áldozat
Tom Sweterlitsch - Letűnt világok
Thomas Pierce - Holtvágány
S. Jae-Jones - Alvilági ​dal
Daniel Cole - Hóhér
Ronil Caine - Rémteremtő
Janusz A. Zajdel - Alsó határérték
Thomas Harris - A ​vörös sárkány (Hannibal 1.)
Samuel Bjørk - Őzike
Rachel Kushner - A ​Mars klub
Jonas Jonasson - A ​százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik
Jodi Picoult - Életszikra
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.