Facebook Twitter Addthis

Viasz versek

(2009.10.02)

Ehh, mire jó? Hasztalan vigasz.

Asztalra folyik a gyertyaviasz.

Gyűlnek a cseppek, befonnak engem,

 bánt most égő viasztestem…

Tudatbeli fájdalom, már sok…

Ha nyugvást adhatnának havasok!

Kínlódni így most jó

neked talán, nekem fájó.

Egyetlen voltam, tucat leszek.

Sebzett viasztestben elveszek

a nagyvárosi éjszakában.

Életem falának megyek vaktában.

Eltévedtem. Tudatbeli valóság,

fáj mégis a hasonlóság.

Nem tudlak idehívni, kötve kezem,

s viaszkorlát övezi életem.

Emlékszel még akkor rám?

Én voltam az a lány,

Viasz nélküli talány.

Adj még hitet! Istenben vagy benned!

Hol vagy, mikor itt kellene lenned?

A homlokomra írom, mit mondanék.

Ha volna még rá szó, ha volna még…

Adj több erőt! Kevés vagyok még,

néha az élet is mint gyertya ég.

Éget, gyerek vagyok, félek,

Hogyan jutok haza??? Félek!!!

Keresd meg azt a lányt,

aki biztonságnak vélte a magányt!

Keresd meg még egyszer,

Valahol magányfélő viasztesttel

Szívja magába az illatod.

Fél, hogy napokra megint itt hagyod.

Lehet félig szeretni téged?

Szerelmem felőrli viaszmentes éned.

Emlékszel még akkor rám?

Én voltam az a lány,

Viasz nélküli talány.

Félember vagyok. Félek

a sötétben szörnyeket vélek.

Elbújok a szekrényben,

s vak vagyok a nappali fényben.

Tapogatózom. Ismeretlen minden.

Nincs egy ember, ki segítsen.

Zajos az élet, de téged nem hallak,

megbénít a viasz, nem hallak…

Homlokomra írtam, mi bánt,

ismered te is ezt a magányt.

S mért ne gondolnék rád?

Felőröl a tehetetlen vak-vád.

Gyógyítsd meg viasztestem!!!

Adj egy lámpát, ha elestem,

hátha újra látok… reményt

amíg érzem a szenvedélyt…

S én leszek az a lány,

ha emlékszel még rám,

viasz nélküli talány,

0 Tovább

Csak én

(2009.06.22)

Csak én, valakinek csak én

Létezem…

Valaki félti, valaki megfogja

A kezem…

Csak én, valahol most csak én

Létezem…

Valaki gondol rám, aki megfogja

A kezem…

0 Tovább

Szép szemű kisherceg

(2009.06.22)

Talán ugyanazt a csillagot

ugyanazt az eget nézed

s talán megérzed hogy valaki

messziről is szeret téged

Szép szemű kis herceg

vigyázz hát magadra

mert valaki vár itthon

valaki vár téged haza

Magányos az éj most egészen

de kibírjuk még ha nehéz

két magányos szempár valahol

távol a csillagokra néz

Szép szemű kis herceg

vigyázz hát magadra

mert Én várlak itthon

Én várlak haza

0 Tovább

Olyan szép messzire

(2009.06.22)


Ölelj át így minden reggel, Kedvesem,

hajtsd a fejed két karomba csendesen.

Szeress most engem, kérlek nagyon,

el ne engedj, ha még nem hagyom!

Ölelj át, s repüljünk innen el,

lepkeszárnyakon az égbe fel,

olyan szép messzire,

olyan szép messzire.

Fogd a kezem, ha baj van, Kedvesem,

húzz magadhoz s súgd meg nekem csendesen:

Szeretsz engem éppen oly nagyon,

ahogy kérem és ahogy hagyom.

Fogd a kezem, s repüljünk innen el,

szivárványon át az égbe fel,

olyan szép messzire,

olyan szép messzire.

Vigyázz rám még, ha kérem, Kedvesem,

szerelmes dalt dúdolj nekem csendesen.

S minden éjjel szeress oly nagyon,

ahogy Neked, csak Neked hagyom.

Vigyázz rám, s repüljünk innen el,

Álomországba fel az égbe fel,

olyan szép messzire,

olyan szép messzire...

0 Tovább

A kisherceghez

(2009.06.18)

Mint két gyermek az Édenben, élünk,

A szekrénybe zárt szörnyektől sem félünk.

Két gyermek, és pajkos játék talán az egész,

Mégis a valóság zamatába vész.

És elvész az idő, a pillanat él örökké,

A vonalak mind összeforrnak körökké.

S nincsen alma, kígyó talán a gyötrelem,

Hogy távolról forró viaszként fáj a jelen.

Éden gyermekei, ismeretlen vizeken,

Vagy csak kettesben, egy norvég szigeten.

S kertet ad az érintések dzsungele,

És csak az a szó lehel életet bele.

S hogy kígyó is van? Hadd legyen!

Az is egy pont nekem a művészet-hegyen.

S ha kín is, utóbb majd még édesebb,

Még érzékibb a vágy, s szenvedélyesebb.

Ez az Édeni élet… Így ne mondd többé soha,

Hogyha az élet egyszer majd, ha mégis mostoha,

Ha elvesz tőlem, tudjam, hogy szerettél,

S valaki hasonlót keressek, mint aki lehettél!

Ne mondd többé, könnyeket ne akarj látni!

Mert nekem nem jó más! Nekem nem jó akárki!

S hát, ha százszor megírom, elhiszed ugye végre,

Egy rózsának nincs másra szüksége, mint kis hercegére?!

S így csak Te kellesz, csak Veled az az élet,

Az Édenkerti festmény, a gyermek-csendélet,

Oly művészien festve, hogy belesír a lelkem,

S a másik felét tebenned is zokogva leltem.

S ok nélkül, ha tűnik, hisz nem érti más senki,

Tudom, más nyelv ez s nem fejtem én sem ki.

Édeni nyelv, a vers is, ahogy írom, most más,

S ha csak Te érted, kis herceg, úgy is oly csodás!

0 Tovább

Szeptemberi délibáb

(2009.06.10)

Ha néha úgy érzem hogy csak álmodtam

Úgyis igaz lehet

Úgyis vágyhat rád a szívem

S ha néha úgy érzem mégsem álmodtam

Úgyis álom lehet

Úgyis vágyhat rád a szívem

Amit nem hiszek álom minden

Álom s elrepíthet innen

Álom lehetsz tudom én

Álom lehetsz

Álommá lettél szívem

Ahogy szeretsz

Szeptemberig áhítat

Talán délibáb

Addig mást nem tehetsz

Addig más nem tehetsz

Álom lehetsz

Ha majd érzem már hogy valóság vagy

Azt kívánom akkor

Azt kívánom maradj is az

S ha nem érzem már hogy valóság vagy

Azt kívánom akkor

Azt kívánom ne maradj az

Amit hiszek valóság minden

Valósan repít el innen

Igaz legyél kedvesem

Igaz legyél

Igazán ejtsél rabul

És szeressél

Szeptembertől valóság

Légy ne délibáb

Akkor úgy szeressél

Akkor úgy szeressél

0 Tovább

Nap nap után

(2009.05.31)

Nap nap után játsszuk az életet

Mindig máshol és mindig máshogyan

Ketten állítjuk fel a díszletet

Néha éberen néha álmosan

Városról városra határ nélkül

Így él s így élnék én is ővele

Álmodunk most s felébredünk végül

Nézzük ez Párizs legszebb főtere

S bár igencsak furcsa így az élet

Más út is lett volna de nincs tovább

Elvész születik még egy elmélet

Néha édesebb néha mostohább

S ha fáj még élni lehet nehezebb

Kalandra vágy művész-szabad lelkünk

Nem számít szép –e vagy lehet –e szebb

Ha pár lopott pillanatra leltünk

S ketten állítjuk fel a díszletet

Néha éberen néha álmosan

Nap nap után játsszuk az életet

Mindig máshol és mindig máshogyan

0 Tovább

A szívedbe kerül

(2009.05.24)

Egy ezredév minden pillanat

Sóhajjal érkező pirkadat

Látomás vagy talán kedvesem

Éhezve karjaidba esem

Sírok s karjaid közt nevetek

Féltve ejtem ki a nevedet

Te véletlen szülte angyalom

Ölelj át így minden hajnalon

S kívánva nézz rám minden éjjel

Birtokló-védő szenvedéllyel

Mert oly kínzó ha nem vagy velem

Vérző sebet ejt az érzelem

Minden reggel veled ébredni

Veled menni veled tévedni

Másnap a boldogságtól sírni

Hasztalan próbálom leírni

Szoríts magadhoz

Nélküled félek

Szoríts magadhoz

Míg én mesélek

Intsd csöndre most kint az éjszakát

Vágyd a napnak minden évszakát

Minden pillanatodban éljek

Minden percedbe odaférjek

Minden életed nekem kínáld

Az értem csent perceket kívánd

S mindened én legyek egyedül

Mert szívem a szívedbe kerül

Szaggasson ketté a vágy minket

Úgy édesítse perceinket

S olvadjunk össze mint két lélek

Szoríts magadhoz míg mesélek

Így cseréljük el kincseinket

Vad szerelem-bilincseinket

S mindenem leszel te egyedül

Mert szíved a szívembe kerül

0 Tovább

Szerelem-szonett 2

(2009.05.21)

Rácsok mögött raboskodtam régen,

Majd az életbe vágtattam én vadul.

Oly őrült, s szabad lettem egészen,

Semmi szabály nem ejthetett úgy rabul.

Óvva kaptál el a zuhanásban,

S féltve intettél: „Lassabban, ne szaladj!”

S nem bíztam még soha így meg másban,

De te rám szóltál: „Kézen fogva haladj!”

Ketten így lassú vonatra szállunk,

S lám, még most is féltve fogod a kezem.

Mint két bohóc, mosolyogva állunk,

S ha zuhannék is, karodba érkezem.

Köszönöm könnyes-boldogan neked,

Szívünk hogy angyalrács mögé reked.

0 Tovább

Szerelem-szonett

(2009.05.20)

Zúgó folyó, Nagy lélek-óriás,

Kit művésztűz fűt, ördögszenvedély.

Gyengéd kedves, s oly bátor, daliás,

Nem riaszt téged a szerelemveszély?

Angyalszíved most csak értem dobog,

Vágysz, kívánsz, s félsz, féltesz engem szüntelen.

Művésztüzem is miattad lobog,

S csak érted izzik parázsként a jelen.

S, ha nem vagy itt, fél életet élek,

Szabad csak melletted vagyok egészen.

S nincs más, már csak egy dolog, mit kérek,

Maradj mindig angyal, ördög-merészen.

0 Tovább

Játék a tűzzel

(2009.05.16)

Látom már, hogy te angyal vagy,

dehogy vagy te ördöghadnagy.

Démon is itt csak én vagyok,

ha minden angyalt elhagyok.

Angyalszíved összetöröm,

nehogy azt hidd, hogy ez öröm!

Kötődni fogsz? Hozzám ne tedd!

Ígéretnek szavam ne vedd!

Láncaim sincsenek többé,

s nem leszek veled örökké.

De ha így szeretsz szabadon,

fogadj el engem most vadon!

Játssz a tűzzel amíg lehet,

tűzből lángot bárki vehet.

Angyalkezed ha égeti,

vigyázz, mert baj is érheti!

Angyalszíved összetöröm,

legyél inkább az ördögöm!

Bilincselj magadhoz, ha tudsz,

nem baj, ha kötelet hazudsz.

Démon lám itt csak én vagyok,

ha minden angyalt elhagyok.

Ne szeress, csak űzz s megragadj,

s minden angyalérzést tagadj!

Lobbanj te is lángra értem!

A szívedet sosem kértem.

Szeretni talán így foglak,

lángok közül visszahozlak.

De ne kérd hogy ez így legyen,

hagyd, hogy majd magamtól tegyem!

S lehet, hogy majd angyal leszek,

szívet is majd tőled veszek.

S nevetsz rám, most mindent tagadsz.

Mégis inkább ördög maradsz?

Zuhansz velem, mindegy hova,

ez a vágy most nem mostoha.

Látom már, hogy te ördög vagy,

dehogy vagy te angyalhadnagy.

S ördög szívét kívánhatom,

s talán szívvel kínálhatom.

0 Tovább

Csak Ő

(2009.05.03)

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

csak őt látom csak ő létezik

létem csak őérte éhezik

csak őt akarom csak őt látom

az eszem már nem is találom

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

nem számít sem a tér sem a kor

sem az a hűtlen szabálycsokor

öleljen át maradjon velem

gyatra már a szó hogy szerelem

lebomlanak a falak félek

kitágulnak a határszélek

visszatart és fogja a kezem

ellene már nem ellenkezem

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

szeretkeznek fenn a csillagok

elbújtak a szavak s a ragok

nem lehet leírni hiába

belesírok az éjszakába

belém csókolja a bánatot

szenvedéllyel ad bocsánatot

tenyerébe rejt úgy vigyáz rám

lehetnék porcelán-királylány

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

szabályokat rég nem ismerek

élni is szeretni is merek

elfogadni ha nehéz lehet

ez ellen már senki nem tehet

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

0 Tovább

Legyen ő

(2008.09.13)

Legyen talán művész,
Sármos szerelem-bűvész.
Legyen talán gyengéd,
Ahogy Te szeretnéd.

A kezed is fogja, ha kéred,
Mellette sose kelljen félned.
Legyen még erős is ő,
Igaz lovag, védelmező.

Legyen bátor, aki érted mindent megtesz,
S tudja azt is, amit Te nem értesz.
Tudjon főzni is még,
Úgy becsüljön a munkádért,

S legyen Ő az Egyetlenegy,
Aki mindig ott van, s lesz is még Veled.

0 Tovább

Orkánnak a Szellőtől

(2008.06.12)

Hiányzol, nem tudom, mit tegyek,

Gyűlöllek, de közben azt hiszem, szeretlek.

Talán túl sokat vitázunk, tudom én,

De mégis csak te öntesz életet belém.

Nélküled csak ülök a sötétben, céltalan,

Mint ember a magányban, kissé hontalan.

Hiába várom, hogy halljam a hangodat

Nem fogom, hiába akarnám látni arcodat.

Csak azt szeretném, hogy itt legyél mellettem,

Szót se szólnánk talán, senki se veszekedjen.

Néznénk az árnyékunkat, ahogy összeolvad,

Az esőben az eget vagy épp csak a holdat.

Én harmóniát kérek, te viszont szenvedélyt,

Ami lángoló tűzként perzseli fel az éjt.

Én boldog biztonságot akarnék veled,

Te viszont a merész kalandokat kedveled.

Ámbár egy földön járunk, költők vagyunk,

Egymásra lelt művészek, festők, ha alkotunk

Mégis száz meg száz világra lelünk

Csak az a kérdés, ott–e a másik mivelünk?

Tudom, ha te tűzvihar vagy, én enyhe vízesés,

Ha te kard, én csupán életlen evőkés.

Ha te tornádó én csak egy lenge szellő,

De ha te lágy hullám lennél, én egy igazi sellő.

Bár nem tudlak csitítani, tombolsz, mint orkán,

Nem fogod szellőként simítani orcám,

S nem létezik a középút, most az is járhatatlan,

Mégis, maradj mellettem, de ne csak láthatatlan.

Mutasd meg igazi arcod, látni akarom,

A kedveset is, igen, lesz még rá alkalom

Remélem, hisz végre most is beszélünk újra,

Nem tartott soká a tűz és a víz háborúja.

Sok harcunk lesz még, ebben biztos vagyok,

Már, ha te maradsz, és én is maradok.

De ha el akarsz menni, úgy vissza nem tartalak,

Soha nem tudtalak s nem is akartalak.

Két darabra tör majd művészetünk világa,

Elválik az árnyéklelkünk kézen fogó párja.

S te, tomboló tűzvész, csak láng maradsz akkor,

Majd itt a szívemben egy őszi alkonyatkor.

0 Tovább

Olvasmánylista

Ha esetleg nem lenne ötletetek azzal kapcsolatban, hogy mivel tölthetnétek ezeket a borongós, őszi/téli estéket, összeválogattam azoknak a könyveknek a listáját, amelyeket én olvastam most vagy régebben. :) A listát folyamatosan bővítem.

http://moly.hu/tagok/borbely-cintia/olvasmanylista

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Lana Millan - Raziel
Caleb Carr - A ​Halál angyala (Dr. Laszló Kreizler 1.)
Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Robert Bryndza - Lány ​a jég alatt (Erika Foster nyomoz 1.)
Stephanie Garber - Caraval (Caraval 1.)
Edith Eva Eger - A ​döntés
Gaál Viktor - Battleground ​Zero
Katharine McGee - Az ​ezredik emelet (Az ezredik emelet 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)
Tamara Ireland Stone - Clicked
Brendan Reichs - Az ​első szakasz (Nemezis-projekt 1.)
Kerry Drewery - 7. ​nap (Cell 7 2.)


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.