Facebook Twitter Addthis

Az ifjúság lángja

(2009.02.23)

Őrült tigrisként szabadultam a világra,

S nem állok meg előttetek soha vigyázzba.

Fejet sem hajtok, vagy csak annak, kit tisztelek,

S hát csak vicsorogjatok rám, ti hitvány ebek!

Kergessetek macskákat, én szabad vad vagyok,

Vagy támadjatok, s én mindent szétszaggatok!

Soha-soha megkötni engem nem fog bilincs,

Mert én a kulcs vagyok, s ti csak a rozsdás kilincs!

0 Tovább

Vízi-mese

(2009.02.04)

Klórszag nehéz levegő a zárt térben

Levegőt sem kapni itt egészen

S hideg a víz is nekem mégis kellemes

Sima a víz és felszíne tükör-egyenes

Lent és fent is csak a boltozatot látom

Egyedül vagyok úgyis sehol nincsen párom

Lebegek háton azt a jelzőszalagot nézem

Mennyire is lehetnék én odalent most mélyen

Ugyanezt néztem akkor talán úgy nyolc éve

Ha sellő lennék illenék ebbe az élet-mesébe

De sem az sem szigonyisten nem vagyok

Csak tévelygő elme az voltam az maradok

0 Tovább

Érző jégmadár

(2008.10.19)

Soha nem fogtok engem megérteni,

Nem tudtok az én nyelvemen beszélni.

De jól van ez így, rég megszoktam már,

Én vagyok a magányos, de érző jégmadár.

Olykor próbálok elvegyülni köztetek,

Igen, van, hogy szót értek veletek.

De akkor is látni, hogy én más vagyok,

Még ha más lenni mindig nem is akarok.

Én látom azt is, amire ti nem figyeltek,

Ismerem azt is, amit ti nem ismertek.

Értem, azt is, amit nem értetek,

Érzem, amit soha nem éreztek.

Gyakran megállok, csak nézem az eget,

Máskor meg írok, és nem alszom eleget.

Gondolkodom a világ nagy dolgairól,

Mindig elfeledkezem a hétköznapokról.

Ti pedig mindezt soha nem értitek,

Ismeretlen szavaim csak elfelejtitek.

Vakon közlekedtek a nagyvilágban,

A szürkeség gyáva áloltalmában.

Néha már csak mosolygok rajtatok,

Olyan badarság majd’ minden szavatok!

Hamis jelentés, kicsavart mondatok,

Minek fárasztjátok ezzel magatok?

Nem értelek titeket, álarcos emberek,

Szárnyalni nem tudó, egyszerű jellemek.

És ti sem értetek, soha nem is fogtok,

Arra, amire én, soha nem gondoltok.

Tudatlan és vakon éltek álarchonban,

A szépet sem látjátok a csillagokban.

Ó, egyedül vagyok, előttem még sincs határ,

Én vagyok a magányos, de érző jégmadár.

0 Tovább

De szeretnék...

(2008.10.08.)

De szeretnék zenész lenni,

Inkább a dallamokhoz érteni!

De szeretnék zongorista lenni,

Értőn a billentyűkhöz érni!

De szeretnék komponálni,

Olyan szépen zongorázni,

Hogy ti is meghallanátok,

Akik rám süketté váltatok.

De szeretnék tudni dobolni,

A fájdalmat úgy kitombolni,

Hogy közben ti is halljátok,

Értsétek meg, sajnáljátok...

De szeretném, hogy figyeljetek!

Szeretném, hogy ismerjetek,

Szeretném, ha elmesélnétek

Amit én még nem igazán értek.

Szeretném, hogy hallgassatok,

Vagy ha kell, épp tanítsatok,

Ha valamit nem tudok még.

Nekem ez a tudás nem elég…

De szeretném, ha mesélnétek,

Ti is művészek lehetnétek!

De szeretném, ha értenétek,

Szeretném, ha szeretnétek…

0 Tovább

Valaki más

(2008.10.02.)

Valaki más életét élem,

Valaki más vagyok.

Valaki más szemével nézem

Már a holnapot.

Valaki más álmait vágyom,

Valaki más vagyok.

Valaki másként várom

Már a holnapot.

Valaki más emberré válok,

Valaki más vagyok.

Valaki más szemével látom

Már a holnapot.

Valaki más bőrében élek,

Valaki más vagyok.

Valaki más, és attól félek,

Elveszett vagyok.

0 Tovább

Átlagember

(2008.09.25.)

Eltűntek a betűk,

Eltűntek a szavak.

Halványodik a világ körülöttem,

Melyet álmokból fontam

Oly sok éjszakán.

Eltűntek a bástyák,

Eltűntek a falak,

Melyek oly sokáig védték

Gyenge szívem igaz vágyát.

Nem tudom, hol vagyok,

Nem tudom, ki vagyok.

Talán egy átlag ember a valóság

Talaján.

S hova tűntem én, álomvilágok őre,

Azt sem tudhatja senki már.

0 Tovább

Üvegablak

(2008.08.24.)

Egy üvegablak választ el a világtól,

Egy üvegablak csak a járatlantól.

Néha áttörném, csakhogy élhessek én is,

Néha nem merném, de megteszem mégis.

Van, hogy kint nyugtató csöndesség fogad,

Van, hogy egy égi háború elragad.

Olyankor félek kint lenni, s visszavágynék,

Olyankor csak az ablak mögött állnék.

Olykor üveg mögül nézem az életet,

Olykor magam kóstolom meg a mézet.

Egy üvegablak választ el a világtól,

Egy üvegablak csak a valóságtól.

0 Tovább

Ez vagyok én

(2008.08.08.)

Mint sötétségben a derengő fény,

Ki a szépet reméli,

Mint borús napokon a szél,

Ki arcát félti,

Ez vagyok én!

Mint bűnösök közt egyetlen,

Kit vétke nem kísért,

Mint szabad vad, sebzetlen,

Kit kardél sosem ért,

Ez vagyok én!

Mint suttogás a zsivajban,

Ki mégis nyomot hagy,

Mint víz a sivatagban,

Ki hűen oltja szomjad,

Ez vagyok én!

0 Tovább

Csillagnapok

(2008.05.21)

Körbefonnak a monoton napok,

Bármit is teszek, nem eresztenek.

Ragadós hálójukba temetnek,

Mint borús est a fénylő csillagot.

Eloltják fényem, s én is egy leszek

A letűnt, ősi csillagok közül,

Melyet végül sötétség vesz körül,

Mint végzetes, halálszagú kezek.

De villámló, új erőre kapok,

Gyermeki sóhaj gyújt fényt keblemben.

Sok kívánság vár, hogy teljesítsem,

Isten veletek, bús mindennapok!

0 Tovább

Szonett

(2008.03.20.)

Sötét a szoba, s csak én ülök bent,

Odakint holdfényes éjszaka pihen.

Talán mindenki alszik, vagy elment,

Egyedül vagyok csak, úgy hiszem.

Hiába zengi Mozart füleimbe,

Rövid az idő, hát tennem kéne,

Csak egy kislány vagyok, aki azt hitte,

Ha egyedül maradna, nem félne.

Rémisztő nagy a világ és bolond,

Megtalálnám én ott a hangomat?

Hiszen minden ember azért tolong,

Csakhogy kiálthasson szép nagyokat.

Elhalkulok, és csak bent maradok,

De ha füleltek, még meghallhattok.

0 Tovább

Rabmadár

(2008.01.19.)

Néha úgy érzem, rabmadár vagyok,

Egy kőkalitkában raboskodok.

S hiába próbálok sas madárként szállni,

Mint akárki más, oly’ szabaddá válni.

0 Tovább

Süket fülek

(2007.10.05.)

Süket fülek és értetlenek,

Nem figyeltek és nem értékeltek.

Velem van a baj, vagy veletek?

Hova tűnt a világ és a szívetek?

Önzők vagytok, gyáva senkik!

Nem tiszteltek a világon semmit.

Mire tanítjátok a gyermeketek?

Vájjátok más húsába körmeitek!

Én nektek írtam, de mindhiába,

Elfordított fej csak a hála.

De nem megyek el, ne féljetek,

Hátha kinyitjátok majd a szemetek…

0 Tovább

Egy közületek

(2007.10.04.)

Félek, talán elvesztem önmagam

Félek, talán nem ér semmit a szavam.

Hova tartozom, néha nem tudom,

Csak azt remélem, el nem bukom.

Talán nem ide születtem, de itt vagyok

Talán beszéltek hozzám, de én hallgatok.

Más lett a világ, más lett a kor.

Más lett már az is, ki engem okol.

Ez az idő, amelyben én is élek,

Nyugodni majd ezen a földön térek.

Egy vagyok én is közületek,

Veletek együtt sírok, nevetek.

Ne higgyétek, hogy más vagyok,

Ha mégis, el csak így fogadjatok.

Megváltozni én senkiért nem fogok,

Ez vagyok én, és ez is maradok.

0 Tovább

Te, barátom

(2010.12.11)

Te, barátom, valahol ott ülsz most

egy mennybeli vonaton, nézel rám,

talán egykor te is így éreztél, lehet,

téged is befalazott a néma magány.

Érzem, amit te éreztél, talán

az én elmém is megbomlik a rendbe,

érzem, amit te éreztél, talán

az én életem se jön sose rendbe…

Te, barátom, mondd, megtudtál már

valami többet az életről, az értelméről?

Te, barátom, mondd, megtudtál már

valami többet az ember szerelméről?

Volt értelme, annak, hogy elütött a vonat?

Megölted magad, vagy a véletlen hozta

eléd hálátlan sorsodat?

Te, barátom, néha jó lenne

elbeszélgetni veled engem ért dolgokról.

Te, barátom, néha jó lenne

meghallgatni a véleményed dolgokról.

Érzem, amit te éreztél, talán

az én elmém is megbomlik a rendbe,

érzem, amit te éreztél, talán

az én életem se jön sose rendbe…

0 Tovább

Bérelt zsoldos

(2010.12.05)

Menetelek a sorban,

Bérelt zsoldos vagyok.

Fegyvert nem adnak a kezembe,

Mert még gyerek vagyok.

Előttem egy öreg lépked,

Fogalma sincs, ki ő.

Mögöttem egy agyatlan

Szülemény, egy fiatal nő…

A képet, amiben állok

Talán Van Gogh festette.

A katona mellettem

Fél szemét elvesztette.

Nincs a lábamon cipő,

Szúr a meztelen igazság.

Szaggatott vonalakban

Sem tör rám a boldogság.

Az öreget kérdezem,

Mért kék minden, ha én

Sárgán virítok a képből?

Persze nem tudja a vén…

Van Gogh meghalt,

Én élek…

Értelme nincs ennek

A morbid képnek.

Értelme nincs a versnek.

Nincs az életnek.

Nincs az a rend, amit

J.A. akart, de mindenki tévedhet.

Menetelek a sorban,

Bérelt zsoldos vagyok.

Fegyvert nem adnak a kezembe,

Mert még gyerek vagyok.

Nincs jobb helyen az

A katona kezében sem.

Őt az állam béreli és vak,

Nem tudna még mellé lőni sem.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Szőcs Henriette - A brigadéros szeretője
Tom Sweterlitsch - Letűnt világok
P. Z. Reizin - Szerelem ​gombnyomásra
S. Jae-Jones - Alvilági ​dal
Thomas Harris - A ​vörös sárkány (Hannibal 1.)
John Marrs - The ​One – A tökéletes pár
Karen M. McManus - Lehull ​a lepel
A. F. Brady - Vakság
Daryl Gregory - Kanálhajlítók
Mattias Edvardsson - Látszólag ​normális
Bianca Bellová - Tó
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.