Facebook Twitter Addthis

Lángvirág

(2010.12.05)

Legyen színpad az életed,

Kedvesem, ha akarod.

Előttem, ha titkaidat

El nem feded, takarod.

Legyen színház a mindened,

Játék, talán hazugság.

De előttem szíved legyen

A magzat-meztelen igazság!

S e színházban,

Kedvesem,

Csak miattam gyúljon lángra

a néma világ!

E színházban,

Kedvesem,

Csak miattam égjen minden szín,

mint a lángvirág!

Maszkos életedben

Csak én ismerjem meg

Kedves arcod vonalát!

Én görgessem arrébb szívedben

minden jelenetnek

függöny-vonatát!

S, ha csak egy röpke percre

Talán elfelejtenél,

Minden szót és színt

Néma dühvel fújjon el a szél!

Szóval…

Legyen színház az életed,

Kedvesem, ha akarod.

Előttem, míg igaz voltod

El nem rejted, takarod.

Szeretsz, míg igazán,

Mint múzsádat, s egyetlent,

Szeress még igazán,

Mint életed, egyetlent!

0 Tovább

Összefont életszál

(2010.11.13)

Két összefont életszál.

Egymáshoz simul néha,

s olykor kegyetlen’ szétvál’...

Két összefont életszál.

Néha szét kell bontani,

néha magától kezd bomlani.

Néha sikerül újra összefonni,

néha elkezd a kéz akadni…

A miénk…

Hiába fonom össze, mindig szétszakad…

avagy…

Összefonom mindig, hiába szakad?

Mért nem lehet két életszál

egy anyag?

0 Tovább

Minden, minden

(2010.08.04)

Minden csepp eső közelebb hoz hozzád.

Minden napsugár közelebb űz.

Minden mosoly elárul, s rám minden szavad

épp úgy hat, mint a tűz….

Miden álom csak érted születik.

Minden szó csak miattad érthető.

Minden érzés érted kel életre, s minden jó

csak miattad félthető…

S minden lélek, minden ígéret,

minden szál és minden élet

ami az enyém,

minden miattad az enyém.

0 Tovább

Ha volna még

(2010.05.28)

Ha volna még egy szavam,

utolsó amíg élek,

Hozzád intézném azt…

Ha volna még egy lélegzet,

de csak egyetlen egy a világon,

Neked adnám…

Ha volna még egy életem

Nem kérném, csak

ha Veled élhetem…

Ha volna még egy

falás kenyerem,

Neked adnám, Kedvesem.

S ha volna még egy szívem,

azt is Neked adnám örökbe.

Így, ha megfosztanának tőled

nem lenne többé

egy árva szavam se,

nem lenne többé lélegzetem…

Ha megfosztanának tőled,

Nem lenne életem,

kenyerem, s nem lenne

szívem sem.

0 Tovább

Hogyan mondjam el

(2010.04.15)

Hogyan mondjam el neked,

mennyire hiányzik a tegnap?

a rózsaszínbe öltött hibátlanság,

az előre gondolt pillanatok,

a borzongás, a fájó nélküled-napok.

az órákig készülődés, a pillanatnyi vágy,

a „soha nem tudom, mi lesz”, a vetetlen ágy…

az érintésedtől pirulás, a boldogság-könnyek,

amik éjszaka némán a szemembe szöknek.

Mennyire hiányzik a tegnap este,

a hajnal, a nap fényjátéka a testen…

Hogy mindenről te juss eszembe,

kezedet remegve vegyem kezembe,

hibátlan legyek és te is tökéletes,

szerelmünk forró legyen, sosem föltételes…

Hogyan mondjam el neked,

mennyire hiányzik a holnap?

Hogy valami más legyen, mint ma volt,

valami ismeretlen, valami „soha ilyen nem volt”,

valami soha nem kóstolt…

A szenvedélyes tisztaság,

Mennyire hiányzik

Mennyire hiányzik

0 Tovább

Kéz a kézben

(2010.01.21)

Kéz a kézben, gyengédségben,

Közelben és messzeségben.

Zúzó, őrlő szerelemben,

Gyengéd és lágy érzelemben.

Féltik, óvják minden percben

Egymást immár kéz a kézben.

Talán csak egy múló percre,

Talán sok-sok évezredre.

Kéz a kézben, gyengédségben,

Közelben és messzeségben.

Zúzó, őrlő szerelemben,

Gyengéd és lágy érzelemben.

0 Tovább

Csóknyi misebor

(2010.01.21)

Párnák közt. Talán az ég alatt.

Vagy az égben fent veled...

Már csak egy érzés maradt:

Szeretlek!

Úgy, ahogy ember nem ismer...

Ahogy élni szeretek.

Ahogy egy tipegő először

Igazán a világra nevet.

Szeretlek, mint szó a betűt.

Mint a lélegzetet.

Akarlak, mint haldokló akarja

Az utolsó kenetet.

A föld alatt. Lángolva

Te vagy az egyetlen gondolatom.

Letörlöm a könnyeinket.

Egymásba forr létünkből az atom.

Boldog veled odalenn is. Mindig.

A lelkünk összeforrt.

Kéz a kézben kapunk még Tőle

Egy csóknyi misebort...

Megbocsáttatik.

Kettőnk bűne... az Én bűnöm

A szerelemből fakad.

De ahol vád, ott megértés is akad.

Féltékeny vagyok az egész világra.

Ha csak rád téved

Az égnek kék szeme világa.

Csak mert szeretlek téged...

0 Tovább

Egy gondolat

(2010.01.20)

Képes lenni így szeretni,

Hévből, dühből kovácsolt ágyban ölelni,

Utánad sírni, könnyezni,

Vágyva, csókolva szögezni

Érted égő lángtestemhez.

Talán lehetetlen...

0 Tovább

Vágyketrec

(2010.01.19)

Dionüszosz adta kéj-csepp,

Múzsa bor-nedű.

Nem félmámor okozta hév ez,

S nem is indulatszerű.

Ajkamon a vágy. Ég.

Mint amazonban az erő.

De puszta kívánság. S lágy még.

De isten-módra felemelő.

Kincsem darabja mind tiéd.

Csak az a Rubin ég még egyre.

S téged a rubin-vágytól meg mi véd?

Várj még! Szeress, s elég leszel e kegyre.

Gyújtsd fel az elmém ostromló eget!

Szánj rám még egy percet!

Még nem adtam neked eleget...

Bár úgyis kedvedre csukod-nyitod

Bennem ezt a vágyketrecet.

0 Tovább

Teérted még...

(2009.10.15)

Teérted még… változnom kell.

Feledni mindent.

Szeretni mindent

úgy, ahogy egy szombat hajnalon

szeretlek Téged.

S hogy’ vágyom ébrenléted!

Teérted még… vidáman kell

gondoljak másra.

Mosogatásra.

S úgy, ahogy egy szombat éjszaka

szeretlek Téged,

boldognak lenni Érted.

Teérted még… kacéran kell

nő legyek este.

Szeretőd teste

úgy, ahogy én magamhoz húzlak

ne legyen elég!

Égjen szenvedélyed még!

Teérted még… kacagva kell

lány legyek olykor

édes mosolytól.

S úgy, ahogy oly pajkosan nézlek,

ne legyen elég!

Hadd töltsek kis mosolyt beléd!

0 Tovább

Viasz versek

(2009.10.02)

Ehh, mire jó? Hasztalan vigasz.

Asztalra folyik a gyertyaviasz.

Gyűlnek a cseppek, befonnak engem,

 bánt most égő viasztestem…

Tudatbeli fájdalom, már sok…

Ha nyugvást adhatnának havasok!

Kínlódni így most jó

neked talán, nekem fájó.

Egyetlen voltam, tucat leszek.

Sebzett viasztestben elveszek

a nagyvárosi éjszakában.

Életem falának megyek vaktában.

Eltévedtem. Tudatbeli valóság,

fáj mégis a hasonlóság.

Nem tudlak idehívni, kötve kezem,

s viaszkorlát övezi életem.

Emlékszel még akkor rám?

Én voltam az a lány,

Viasz nélküli talány.

Adj még hitet! Istenben vagy benned!

Hol vagy, mikor itt kellene lenned?

A homlokomra írom, mit mondanék.

Ha volna még rá szó, ha volna még…

Adj több erőt! Kevés vagyok még,

néha az élet is mint gyertya ég.

Éget, gyerek vagyok, félek,

Hogyan jutok haza??? Félek!!!

Keresd meg azt a lányt,

aki biztonságnak vélte a magányt!

Keresd meg még egyszer,

Valahol magányfélő viasztesttel

Szívja magába az illatod.

Fél, hogy napokra megint itt hagyod.

Lehet félig szeretni téged?

Szerelmem felőrli viaszmentes éned.

Emlékszel még akkor rám?

Én voltam az a lány,

Viasz nélküli talány.

Félember vagyok. Félek

a sötétben szörnyeket vélek.

Elbújok a szekrényben,

s vak vagyok a nappali fényben.

Tapogatózom. Ismeretlen minden.

Nincs egy ember, ki segítsen.

Zajos az élet, de téged nem hallak,

megbénít a viasz, nem hallak…

Homlokomra írtam, mi bánt,

ismered te is ezt a magányt.

S mért ne gondolnék rád?

Felőröl a tehetetlen vak-vád.

Gyógyítsd meg viasztestem!!!

Adj egy lámpát, ha elestem,

hátha újra látok… reményt

amíg érzem a szenvedélyt…

S én leszek az a lány,

ha emlékszel még rám,

viasz nélküli talány,

0 Tovább

Csak én

(2009.06.22)

Csak én, valakinek csak én

Létezem…

Valaki félti, valaki megfogja

A kezem…

Csak én, valahol most csak én

Létezem…

Valaki gondol rám, aki megfogja

A kezem…

0 Tovább

Szép szemű kisherceg

(2009.06.22)

Talán ugyanazt a csillagot

ugyanazt az eget nézed

s talán megérzed hogy valaki

messziről is szeret téged

Szép szemű kis herceg

vigyázz hát magadra

mert valaki vár itthon

valaki vár téged haza

Magányos az éj most egészen

de kibírjuk még ha nehéz

két magányos szempár valahol

távol a csillagokra néz

Szép szemű kis herceg

vigyázz hát magadra

mert Én várlak itthon

Én várlak haza

0 Tovább

Olyan szép messzire

(2009.06.22)


Ölelj át így minden reggel, Kedvesem,

hajtsd a fejed két karomba csendesen.

Szeress most engem, kérlek nagyon,

el ne engedj, ha még nem hagyom!

Ölelj át, s repüljünk innen el,

lepkeszárnyakon az égbe fel,

olyan szép messzire,

olyan szép messzire.

Fogd a kezem, ha baj van, Kedvesem,

húzz magadhoz s súgd meg nekem csendesen:

Szeretsz engem éppen oly nagyon,

ahogy kérem és ahogy hagyom.

Fogd a kezem, s repüljünk innen el,

szivárványon át az égbe fel,

olyan szép messzire,

olyan szép messzire.

Vigyázz rám még, ha kérem, Kedvesem,

szerelmes dalt dúdolj nekem csendesen.

S minden éjjel szeress oly nagyon,

ahogy Neked, csak Neked hagyom.

Vigyázz rám, s repüljünk innen el,

Álomországba fel az égbe fel,

olyan szép messzire,

olyan szép messzire...

0 Tovább

A kisherceghez

(2009.06.18)

Mint két gyermek az Édenben, élünk,

A szekrénybe zárt szörnyektől sem félünk.

Két gyermek, és pajkos játék talán az egész,

Mégis a valóság zamatába vész.

És elvész az idő, a pillanat él örökké,

A vonalak mind összeforrnak körökké.

S nincsen alma, kígyó talán a gyötrelem,

Hogy távolról forró viaszként fáj a jelen.

Éden gyermekei, ismeretlen vizeken,

Vagy csak kettesben, egy norvég szigeten.

S kertet ad az érintések dzsungele,

És csak az a szó lehel életet bele.

S hogy kígyó is van? Hadd legyen!

Az is egy pont nekem a művészet-hegyen.

S ha kín is, utóbb majd még édesebb,

Még érzékibb a vágy, s szenvedélyesebb.

Ez az Édeni élet… Így ne mondd többé soha,

Hogyha az élet egyszer majd, ha mégis mostoha,

Ha elvesz tőlem, tudjam, hogy szerettél,

S valaki hasonlót keressek, mint aki lehettél!

Ne mondd többé, könnyeket ne akarj látni!

Mert nekem nem jó más! Nekem nem jó akárki!

S hát, ha százszor megírom, elhiszed ugye végre,

Egy rózsának nincs másra szüksége, mint kis hercegére?!

S így csak Te kellesz, csak Veled az az élet,

Az Édenkerti festmény, a gyermek-csendélet,

Oly művészien festve, hogy belesír a lelkem,

S a másik felét tebenned is zokogva leltem.

S ok nélkül, ha tűnik, hisz nem érti más senki,

Tudom, más nyelv ez s nem fejtem én sem ki.

Édeni nyelv, a vers is, ahogy írom, most más,

S ha csak Te érted, kis herceg, úgy is oly csodás!

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Rhiannon Navin - Egyetlen gyermek
Jodi Picoult - A tizedik kör
Andrew Mayne - A ​naturalista
Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Lucinda Riley - Gyöngynővér (A hét nővér 4.)
Kerry Drewery - 7. ​nap (Cell 7 2.)
Bíró Szabolcs - Ötvenezer ​lándzsa (Anjouk 5.)
J.D. Barker - A negyedik majom
Walter Tevis - Sokszavú poszáta
Eithne Shortall - Szerelem ​a huszonhetedik sorban
Morgan Matson - Páratlan nyár
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.