Facebook Twitter Addthis

Magyarok külföldön – avagy miért pont Málta? (Interjú)

Blog Idegen
Valetta, Málta (fotós: Martinák Csaba)

Nemrég pont egy régi grafikus iskolatársam, Martinák Csaba Facebook adatlapját nézegettem, azon morfondírozva, milyen tehetséges ez a srác, és biztosan nem hanyagolta el úgy az alkotást, mint jómagam (bár mostanában a Nyírd ki ezt a naplót  könyvnek hála bennem is újra feléledt az alkotási láz). Amikor virtuális beszédbe elegyedtem Csabával egy grafikai verseny kapcsán, akkor tudtam meg, hogy nem is olyan régen Máltára költözött, és miközben faggattam, hogy hogy, s miként, úgy gondoltam, ez pont egy olyan cikk, amit mostanában írni szerettem volna.

Előszóban hadd mondjam el, hogy sajnos a grafikus is egy olyan szakma, ami Magyarországon horrorlejtőn indult el, irreális elvárásokat támasztanak a szakmabeliekkel szemben. A cégek a pénz- és munkaerőspórolás révén olyan komplex, szerteágazó tudást várnak el a munkavállalótól, amit (főleg ennyi idősen) szinte képtelenség teljesíteni. Az ember legyen ne csak grafikus, de lehetőleg fotós, programozó, marketinges, lehetőleg mindezt fiatalon, férfiként, és természetesen mindegyik iskoláról legyen papírja. Ez máris több milliós oktatási költség, és korántsem biztos, hogy megtérül, ugyanis mindemellett a hazai grafikusok nem keresnek valami sokat. A munkát sem kifejezetten mondanám változatosnak, nagyjából az arculat (logó, plakát, levélpapír stb.) vagy a weboldal tervezésben, esetleg szövegtördelésben ki is merül. Mivel arról már többször írtam nektek, hogy nem túl sok magyar könyv kerül a piacra (bár szerencsére egyre több), szinte egyáltalán nincs szükség illusztrátorokra, pedig személyes véleményem szerint az a szakma varázslatos kis zuga. A külföldi kötetekben már eleve vannak illusztrációk, így nincs valami sok lehetőség annak, aki nem csak a marketinggel teletűzdelt, kreatívölő szakmai oldal stábját akarja gazdagítani.

Ennyit erről, lássuk, Csaba miért és hogyan került ki Máltára és miért pont oda? :)

Először is neked is megköszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre. Én általában a rajzaidat és műveidet szoktam nézegetni, a szakmai pályafutásod vagy életed alakulásával kapcsolatban azonban rendesen lemaradtam információ terén az utóbbi 6 évben. Jól látom, hogy Máltára költöztél?

Igen, már körülbelül fél éve vagyok a szigeten. Egy évig dolgoztam egy francia projekten, mint illusztrátor. Mondhatom, hogy szerencsém volt, mert jókor voltam jó helyen. Minden esetre jól jött ki a lépés, hogy rögtön az egyetem után tudtam azzal foglalkozni, amivel szerettem volna és sikerült egy kevés pénzt is összegyűjtenem. Januárban lejárt a szerződésem és Máltára igen olcsó volt akkor a jegy.

Egyáltalán hogy kerültél egy francia projektbe?

Az egyik ismerősöm rámírt Facebookon, hogy talált egy állást, ami tetszhet. Háttérrajzolót kerestek, vagyis az én dolgom az volt, hogy különböző helyszíneket kellett a figurák mögé rajzolnom a megfelelő beállításban.
Elküldtem a jelentkezésem és 5 perc múlva már Skype-oltam is, és kaptam a próbamunkát. Emlékszem, egy sötét hangulatú, dzsungeles képet kellett készítenem. 

Magyar, francia, vagy angol nyelven történt ez az egész?

Magyar kollegáim voltak, és a főnököm is magyar volt, aki Franciaországban él. Itthonról dolgoztam, és Skype-on tartottuk a kapcsolatot minden nap. Nagyon élveztem a munkát, rengeteget tanultam, de amikor januárban lejárt a megbízásom és azzal kellett szembesülnöm, milyen lehetőségeim vannak itthon grafikusként / illusztrátorként, úgy döntöttem, hogy külföldön próbálok szerencsét.

Blog Idegen
Éjjeli őrség; digitális (készítette: Martinák Csaba)

A legnagyobb problémám itthon az volt, hogy egy állás minimum 5 másikat is jelentett. Legyél jó grafikus, de közben webprogramozó is. Érts az online és offline marketinghez, és ha lehetséges, mindezt egy olyan fizetés mellett, amiből csak túlélni lehetséges, haladni nem.  Nem beszélve arról, hogy a 26 évesen nem a stagnálás a célom, hanem a tapasztalatszerzés és az előrejutás. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül...     

Blog Idegen
Málta (fotós: Martinák Csaba)

Ezt nagyon is meg tudom érteni, én is átmentem ezen. Irreális a magyar elvárás a szakmában. De miért pont Málta? Volt ott valami vagy valaki, akire számíthatsz, vagy csak bele a vak világba? Esetleg reggel felkeltél ezzel az utazni akarok érzéssel, ráböktél a földgömbre és: „Nahát, Málta! Vigyázat, jövök!”?

Nem sokat tudtam az itteni helyzetről. Mikor megnéztem az itteni álláslehetőségeket, úgy tűnt, szép számmal akad olyan, ami megfelelő lehet. Emellett volt egy lakótársam, amikor a Keleti mellett laktam, egy lengyel srác. Éppen elegem volt mindenből, és sokat beszélgettem vele arról, hogy jó lenne elmenni valahová külföldre. Ő mesterdiplomával volt Customer Support, és mindketten elég rosszul kerestünk itthon, úgyhogy megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Ha jól emlékszem, két napig gondolkodtunk, majd meg is vettük a jegyeket. 10 euro volt a jegy meg 20 euro a csomag fejenként, szóval azt mondtuk, ha el is bukjuk sem kár, legalább az esélyt megadtuk magunknak.

Málta a munkalehetőségek, a nyelv és a hasonló árak miatt jött a képbe, de igazából nem is tudom megmondani, hogy konkrétan miért. Talán tetszett a gondolat, hogy egy mediterrán szigeten élhetek; ma már másképp gondolom, hiányzik a városi nyüzsgés.

Most ketten bérlünk egy szobát két ággyal plusz fürdővel, nem egyszerű, de működik, és mindent meg lehet beszélni.

De akkor már miért nem Anglia? Az közelebb is van.

Mert itt pontosan ugyanolyan árak vannak, mint otthon. Albérletre 200 euró (65ezer forint), ételre 300 euro (90ezer forint) plusz 50 euro (15ezer) sport, és ha az ember nem csak a falat szeretné nézni hétvégenként, hanem beülne egy sörre valahová, szintén számolhat 50 eurót egy hónapra. Ami, ha azt nézem, hogy olyan 3000 forintra jön ki két napra, nem is tűnik soknak.  

Sajnos Angliában 3 hónapot sem éltem volna túl, 2000 euróval jöttem ki, és Angliában csak a bérlés lett volna havi 600 euro.

Értem, szóval elmentél a világ végére. Szállást hogy sikerült találni?

Szállást meglepően könnyű volt, az interneten intéztem az egészet. Van egy Facebook csoport magyaroknak, plusz egy Shared Flat Malta csoport, és szerencsém volt, mert egy magyar lány adta ki nekem a szobát. 200 eurót fizetek mindennel együtt, a bérlés, rezsi+internetért.  Kb. rögtön, ahogy megérkeztem a reptérről, mentem az albérletbe, szerencsére nem volt átverés. :D Mondjuk, az igaz, hogy eléggé eltévedtem, de ez új helyen megesik, sebaj. :)

Sikerült elhelyezkedned valamilyen területen, találtál munkát?

Sajnos nem igazán. Elindult a nyár, és a HR itt nem működik valami normálisan, tényleg. Voltam egy interjún, ami tök jó lett volna, de januárban jelentkeztem, és áprilisra értek el odáig, hogy felhívjanak... Most freelancer vagyok egy itteni cégnél, például most bannereket csinálok, de nagyon lassan megy minden, 4 napja dolgozom egy egynapos melón, mert mindig várnom kel a visszajelzésekre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de mivel itt nincs sok lehetőség, ezért most a váltást tervezem. A lengyel szobatársam mondjuk, utál itt lenni, nekem nagyon nincs bajom a hellyel, csak az zavar, hogy esélyem sincs bármit is találni, szóval ideje továbbállni.

Nem bántad meg, hogy kimentél? Sikerül ebből fenntartanod magad?

Megbánni nem bántam meg, mert sokat tanultam, és emberileg is fejlődtem. Eddig legalább húsz különböző nemzetiségű emberrel találkoztam és beszéltem, mindenki mesélt valamit az otthoniakról, és így már reálisabban látom a világot. Viszont az biztos, hogy nagyon alábecsüljük Budapestet és magunkat, magyarokat. Semmivel sem vagyunk hátrébb vagy kevésbé fontosabbak, mint más nemzetek. És ha a fizetés körülbelül a duplája lenne otthon, akkor Pest simán verné Párizst vagy Londont!

Viszont tény, hogy itt sem egyszerűbb, és a kerítés sincs kolbászból. Viszont ha választhatok, hogy hol legyek pincér, itt vagy otthon, inkább maradnék itt vagy keresek másik várost. Jelenleg Anglia vagy Varsó, amin gondolkodom. Amit itt megtanultam, hogy nem szabad várni; van egy pont, amíg érdemes maradni egy helyen, de utána lépni kell.

Blog Idegen
Japanese Garden; digitális (készítette: Martinák Csaba)

Grafikai területen képzeled el a továbbiakat?

Igen, szeretnék szakmában maradni, mert grafikusként, ha nem vagy naprakész, akkor nehéz lépést tartani a kollegákkal.  Félév - egy év kiesés rengeteget jelent. A napokban fogok pályázni állásokra Angliában, de London egyelőre nem cél, van máshol is munka.

Tervezed, hogy hazajössz még esetleg pár év múlva, vagy már külföldön szeretnél letelepedni és abban gondolkodsz?

Azt mondtam magamnak, hogy akkor megyek haza, ha egyben tudok venni egy lakást; felújítani, bebútorozni… Ha ki tudok fizetni egy jogosítványt plusz egy autót fenntartani. És lehet kutyám. :D Ha mindez teljesül, akkor megyek. :D És, ha tudok freelancerként vagy távmunkában dolgozni, hogy ne függjek az otthoni fizetésektől. Szerintem ez minimum 10 év.

Egyébként Málta nagyszerű hely, mármint szép, szinte festői. Otthagynád Lengyelországért vagy Angliáért? Ott nem igazán vannak rendes grafikus állások?

Máltán szerencse kell. Ha nem vagy jókor jó helyen, esélyed sincs. Nagyon zárt közösség, minden ember körbejár a cégeken belül.  Plusz előfordult, hogy azért nem küldték el már a próbamunkát sem, mert Kelet-Európából jöttem. A kedvenc kifogásom, hogy nekik olyan ember kell, aki érti a skandináv dizájnt. :O Ez számomra meglepő volt, sosem találkoztam ilyen fajta megkülönböztetéssel. De ez is benne van a pakliban, számolni kell vele

Tény, hogy van saját stílusuk, de azért ez szerintem eltanulható. :) Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok, bármelyik országban is próbálj szerencsét.

0 Tovább

MOZGALOM☼☼☼☼☼MOZGALOM ☼☼☼☼☼MOZGALOM - a férfiak olvasásáért

Miért idegenkednek a férfiak az olvasástól?

"...mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat."

blog könyvajánló

Megosztom veletek az Athaneaum Kiadó legújabb posztját, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ez pedig nem más, mint egy mozgalom a férfiak olvasásáért. Amint az a lentebbi posztból (cikkből) kiderül, a férfiak többsége nem olvas, illetve elenyésző az olvasó férfiak száma.

Röviden:
Mozgalom a férfiak olvasásáért

Készítsünk mémeket, ajánlókat, videókat, amelyek segítenek visszavezetni a férfiakat az olvasáshoz!
hashtag: ‪#‎segitsdaferfit‬

Ha érdekel, olvasd tovább!

A mozgalom részletes leírása:

„Segítsd a férfit, hogy rátaláljon!”
Mozgalom a férfiak olvasásáért

A nők 150 éve küzdenek a jog előtti egyenlőségért, az esélyegyenlőségért és az egyenlő bánásmódért. Az emancipációs (és egyéb gender) mozgalmak eredményeit, további céljait könyvtárnyi irodalom foglalja össze, ezernyi egyetemi kutatás viszi tovább – ezeket az eredményeket civil kezdeményezések igyekeznek a hétköznapi valóságba is átemelni. Tisztelet a nőknek, akik a többi nőért harcolnak!
Van azonban egy terület, ahol a nők mára akkora túlsúlyra tettek szert, hogy az kifejezetten riasztó, káros és veszélyes. Pontosítunk: nem a nők túlsúlya a riasztó, hanem a férfiak alulreprezentáltsága. Ez a terület az olvasás. Az olvasás az elmúlt 25 évben elveszítette a férfiakat. Egyszerűen eltűntek. Igen, mi is ismerünk olvasó férfiakat, sőt, író férfiakat is ismerünk. Ha azonban elemezzük a nagy (egységes) mérőszámokat, a helyzet drámaisága élesen, pontosan rajzolódik ki. A könyvvásárlók óriási többsége nő. A könyvesbolti vásárlókról csak intuitív ismeretünk van, az online rendelések azonban már mutatják a földindulásszerű eltolódást. Az Athenaeum Kiadó Facebook oldalának nemek szerinti összetételét számszerűsítve is közzétesszük: követőink 81%-a nő. Igen, tudjuk: ez nem egy auditált könyvforgalmi gender mutató, sem nem egy mérésen alapuló, reprezentatív olvasásszociológiai study eredménye (ráadásul az Athenaeum rendszeresen gondoz elsősorban női figyelemre számító tartalmakat). De nézzünk körbe, és ébredjünk: azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy az arány az olvasás egész területén hasonló.

Örülünk a női olvasóinknak, büszkék vagyunk rá, hogy ennyi ember számára tudunk olvasnivalót adni. De most komolyan: mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat. Ezeket a hatásokat egyszerűen nem engedhetjük elveszni. Meg hát… olvasni jó!

Az Athenaeum Kiadó ad hoc mozgalmat indít „Segítsd a férfit, hogy rátaláljon!” szlogennel.

1. Felhívást intézünk olvasóinkhoz, hogy ajánljanak olvasnivalót férfi ismerőeiknek itt a Facebookon #segitsdaferfit hashtaggel, készítsenek mémeket, amelyek a párok közös olvasását, az olvasás, férfiakra gyakorolt hatását jeleníti meg!
2. Felhívást intézünk minden Facebook felhasználóihoz, hogy segítsen eljuttatni ezt az üzenetet a lehető legtöbb emberhez!
3. Felhívást intézünk a magyar médiához, hogy foglalkozzon a kérdéssel, segítsen társadalmi párbeszédet kezdeményezni a témáról – mert megoldások mindig a diskurzusokból születnek.
4. Felhívást intézünk minden magyar könyvkiadóhoz, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, és együtt, akár közös rendszerben segítsük a férfiakat visszatalálni az olvasáshoz.
Márai klasszikus mondata: Gondold meg, hogy csak az ember olvas.
Ma ez így érvényes: Gondold meg, hogy csak a nő olvas.
És meggyőződésünk, hogy csak az olvasó nő az, aki segíteni tud abban, hogy ez megváltozzon.

Az Athenaeum Kiadó csapata

0 Tovább

Idegen

Idegen Szerelmes versek

Idegen (2016.07.22.)

Idegen a test, hiába nézem
Idegenül vicsorog a tükörképem.
Idegeden a lábam, hiába lép,
Idegen a szívem, ha törött is, vagy ha ép.
Idegen a lelkem, minden hiába kívánt óhaj,
Idegen az a torkomat perzselő sóhaj.

Idegen a világ, hova jöttem én?
Idegen az arcod, hiába éri fény.
Idegen a gondolat, húsomba vág,
Idegen a jelen, a múlt a bőröm alatt rág.
Idegen az érzelem, hova süllyedt el?
Két akarni vágyás a semmibe zülledt el.

Idegen vagyok saját magamnak.
Idegen gondolatok magukkal ragadnak.
Idegen az akarás, hova lett a jövő?
Idegen, mégsem boldogtalan a szembejövő.
Idegenül állok, már nem kétes csodára várok,
Teljesen tisztán csak Isten előtt állok.

Idegen segítséget csak Istentől ha kérek,
Idegen szemedben bármit is, csak ezért, ha érek.
Idegen egy évem és idegen minden, mi volt előtte,
Idegen a jövőm és idegen minden, mi lesz előre.
Idegen szívem csak a boldogságot keresi,
A kérdésre, hol van, talán csak önmagát feleli.

Idegen álom, hiába remény, hiába-cél.
Idegenné teszel, akár a dühös jég, néma acél.
Idegen lesz a balga kérés, az őszinte szó,
Idegen szolga leszek és belső lázadó.
Idegen kezed többé nem is kell majd fognom,
A boldogsághoz vezető útba egyedül kell fognom.

Idegenül lépdelsz majd erős oldalamon,
Idegenül fogod majd kérni egy szép napon,
Idegenül, hogy számítsak rád, mondjam el, mit érzek,
Idegenül bízva viszont már senkire sem nézek.
Idegenné tettél és meg kellett tanulnom, Érted:
Csak magamra számítsak - ahogy napról-napra tetteiddel kérted.

0 Tovább

Magyarok külföldön - Anglia

3 IDEGEN Könyvajánló 4 Dokumentumregény

Az Athenaeum kiadó „kivándorló” sorozatának első könyve, a Let’s kifli azután kötött ki a polcomon, miután Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban könyve annyira az élre került az értékelési listámon. Bevallom, ennek fényében kicsit többet vártam ettől a könyvtől.

3 IDEGEN Könyvajánló 4 DokumentumregényVan egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

Értékelés:

Mint ahogy annyian írjátok, valóban, én is inkább egy regényre számítottam, tulajdonképpeni novellák sokasága helyett. Talán csak azért, mert a sorozat második kötetével kezdtem, Makai Rita – Határtalan szerelem című könyvével, ami annyira magával ragadott, hogy már magas elvárásaim voltak Kovács Eszter könyvével szemben is, de neki sajnos nem sikerült megütnie a mércét. Mindazonáltal a sorozat további részeinek természetesen adok majd esélyt, hiszen az, hogy az első kötetnél a második ennyivel jobb, talán a harmadik minőségét is előrevetíti.

A legnagyobb problémám a könyvvel a személytelenség volt. Én egy E/1-ben megírt, személyes történetet vártam, ehelyett majdhogynem egy útikönyvet kapunk eredményül, száraz tényekkel, itt-ott kisebb, összefüggéstelen történetekkel.

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk.”

Szóval végigolvasom a történetet „a lányról”, akivel semmiféle kapcsolatot nem érzek, nem kedveltem meg, nem tudtam meg az indokait, az érzéseit, a gondolatait. Nem nőtt hozzám, mint főszereplő, Ritával ellentétben, akinek a könyvén nem csak röhögtem, de még a sírás is elkapott egy-egy fejezetnél. Nem tudtam szurkolni a Londonba költöző „lánynak”, nem éreztem úgy, hogy a barátom. Talán az is a probléma, hogy alapvetően nem rajongok a novellákért. A kiterjedt, akár több ezer oldalas olvasmányokat szeretem.

Mindazonáltal azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, akiknek nem minden vágyuk, hogy kötődhessenek a szereplőkhöz, akik unatkoznak a nyaraláson, buszon, vagy akiknek naponta csak pár percük, fél órájuk van olvasni, azoknak tudom ajánlani. Nem egy hosszú könyv, elég kicsi, így táskában is könnyen elfér, akár egy útinapló.

Aki pedig már olvasta, és elbizonytalanodott a sorozat további köteteivel kapcsolatban, annak üzenem, hogy olvassa el a Rita könyvéről írt értékelésemet is, és bátran vesse bele magát, vegye meg, nem fogja megbánni. :) Nekem annyira tetszett, hogy még interjút is készítettem az írónővel.

Mások molyos véleményei:

„Kovács Eszter a Let's kifliben a londoni hétköznapi élet szépségeit illetve nehézségeit ágyazta a novellákba. Úgy érzem, hogy ha a történetek nagy része kitalált is, mégis sok táplálkozik emlékekből, de a szerző inkább kívülállóként próbálja ezt a világot megmutatni nekünk, tehát ez nem egy emlékirat. Sem semmilyen más szándék nem vezérli: csak bemutat, nem elriaszt és nem is vonz. Nem foglal állást, csak megmutatja a sokszínű London egy arcát: „Tessék, én így látom!"”

„Ez a könyv engem kicsit meglepett, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy összefüggőbbek lesznek a történetek benne, és valahogy nem éreztem magaménak az olvasmányt sajnos, a könyv befejezése után sem. Pedig a borítójába beleszerettem, szerintem gyönyörű.”

„Olyan, mint egy útikalauz. Hasznos kis könyvecske, tele életképekkel, egy különbséggel, hogy mindez rövid novellákból áll. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden életszerű volt és valós. Vagyis pontosan az a könyv, ami minden olyan ébren álmodozónak el kell olvasnia legalább egyszer, aki valaha el akar jutni Londonban, akár turistaként, akár hosszú távon.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  3,5 (Valahol a 3 és 4 között)
Történet: 6/10
Karakterek: 6/10
Borító: 10/10 – Ez tetszett viszont, és a borító is kemény.

moly.hu-n elért százalék: 67%
Kinek ajánlom: Akik szeretik a novellákat, vagy érdekli őket a külföldre költözés.
+ pont: Az alapötletért.
- pont: Mert az E/3-ban megírt történet miatt „A lány így, a lány úgy” távol éreztem magam a történettől, és a fejezetek annyira nem függtek össze, hogy úgy éreztem, több novellát olvasok, semmint regényt.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik „Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne.” Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Ezekre az esős nyári napokra tökéletes az Arkangyal éjjel könyv olvasása. Sokat lehet belőle tanulni az emberek jelleméről, cselekedeteiknek kiváltó indokaikról.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGENAmikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Értékelés:

Megmondom őszintén, a leginkább az tetszett a könyvben, hogy egy egészen más nézőpontból mutatja be a nőket, kiváltképp a sztereotípiákat magáról levető főhősnőt, akinek még a nevét sem tudjuk. Igaz, ami igaz, eleinte elég unszimpatikus volt nem csak ő, de maga a könyv is, azt hittem, valami nagy igazságokat megmondó, bölcsességekkel és klisével teli könyvet tartok a kezemben, ehelyett egy nagyon izgalmas, és a figyelmemért becsületesen megküzdő krimit kaptam eredményül. Élveztem, hogy a sötétben bolyongok, és majdhogynem magam okoskodhatom ki, ki miért és mit tett, a legjobb pedig az volt, hogy a végeredmény annyira szövevényes és szerteágazó volt, hogy nem egy egyszerű, hétköznapi kis hétvégi regény lett az eredmény. Nem számítottam sokra, maximum arra, hogy egyből megmondom majd, nagyjából ki lehet a tettes, de mivel annyira sok esemény történik, amik majdhogynem összefüggéstelenek, ötletem sem volt, mi fog ebből kisülni. Tulajdonképpen egy szépen felgöngyölített történet, egy elegáns labdába csavarva. Nem mentes erőszaktól, az biztos, de melyik krimi az? Egy női „igazságosztó”, aki maga is egy nagy antiszociális gazember, aki éjjel elkapja a feleségbántalmazó „szarházikat”. De mi a helyzet, amikor őt találják meg? Nem mindennapi felállás, és azt hiszem, nincs is nagyon ilyen könyv a polcomon, talán ha nagyon akarom, Kepnes: TE című regényéhez sorolnám.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Nagyon ötletes volt, hogy az egész Budapesten játszódik, és kicsit rémisztő volt belegondolni, valójában tényleg mi minden játszódhat éjszaka Pest elhagyatott kerületeiben, milyen rémes és akár valós személyek is élnek köztünk. Ez tényleg egy olyan történet, ami akár bármelyik pillanatban beleszőheti magát a mi életünkbe is. Tudom ajánlani a krimi műfaj kedvelőinek, akik szeretik megdolgoztatni az agyukat. Továbbra sem kell félni a magyar szerzőtől, ahogy arra már korábban felhívtam a figyelmeteket, mostanában csupa jókat olvasok tőlük és köszönöm nekik. :)

Mások molyos véleményei:

„Az Arkangyal éjjel olyan „bicskanyitogató” helyzeteket és karaktereket tár elénk, amelyektől garantáltan felmegy az emberben a pumpa tehetetlen dühében. Az írónő ugyanis a családon belüli, illetve nők elleni erőszakot – illetve találó megfogalmazásában ezek okozóját, a „háztartási Hitlereket” – tűzte ki a regény központi témájaként, amely bizony minden, csak nem könnyed. Ezzel együtt mégis igazán élvezetes és szórakoztató stílusban sikerült megírnia a történetet, amelyhez nagyban hozzájárul az a tömény irónia, amely átjárja a lapokat, köszönhetően főszereplőnknek.”

„Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Odaüt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.”

„…Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.”

„…nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8/10 – Nekem ez az arkangyalos dolog nem igazán fűződik a történethez, így valami más címet és borítót találtam volna ki neki, valami frappánsabbat.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, a krimik kedvelőinek.
+ pont: Nagyon jól megírt krimi, és végig tekergőzött az agyam, de nem tudtam rájönni az összefüggésekre. Kicsit Columbos.
- pont: A közepén kicsit leengedett a történet, és a végén hiányoltam pár plusz információt. Mintha valami folytatásra várnék. Az utolsó oldalig minden olyan befejezettnek tűnt, aztán megint mintha arcul csaptak volna és: mi van???

0 Tovább

Testvéréért aggodó mosómedve a medencénél :)

Blog VÍZSPRINT

A nagy nyári hőségek (és esőzések) közepette egy cuki vizes videót hoztam nektek (addig is, amíg arra vártok, hogy befejezzek egy könyvet, ami sajnos most kissé tovább húzódik, jelenleg annyira leköt Keri Smith - Nyírd ki ezt a naplót rajzkönyve. :) -> Erről egyébként a Facebook oldalamon több képet is láthattok, miként színezem ki.)

Szóval itt egy cuki mosómedve pár; az egyikük imádja a vizet, és önfeledten strandolgat, a másik pedig szinte könyörög neki, hogy jöjjön ki a vízből. :) Édesek, bárcsak én is a strandon lehetnék!

0 Tovább

Híres írók/költők és a víz

0 Tovább

Párizsban magyarként egy arab férfi oldalán - Interjú Makai Ritával, a Határtalan szerelem Párizsban című könyv írójával

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Ezt az interjút én készítettem. Kérlek, amennyiben közzéteszed ezt a posztot, tüntesd fel forrásként a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt, köszönöm!

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Már EBBEN a posztban részleteztem nektek, mennyire tetszett Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban című könyve, egy kis részlet ebből:

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

...
Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

  1. Rita, nagyon szépen köszönöm, hogy adsz nekem interjút, őszintén szólva amikor elkezdtem összeírni a kérdéseket, hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, annyira magával ragadott a könyved, hogy csak ugrabugrálni szerettem volna, mint egy kisgyerek, és ölelgetni a könyvet, hogy „szupi, ez az enyém, ha-ha”. :) Nagyszerű író vagy, és egy külön cikkben foglalkoztam a könyvvel, remélem, elolvasod majd, mi tetszett benne annyira.

De jó ezt hallani :). Tudod, amikor először olvastam az értékelésedet a könyvről, annyira letaglózott, hogy hosszú ideig csak ültem és meredtem magam elé a munkahelyemen, majdnem elsírtam magam utána... Nagyon megérintett, amit írtál, és az is, hogy időt és energiát szántál arra, hogy értékeld a könyvemet. Mikor ízlelgettem a soraidat, úgy éreztem, hogy átment az üzenet, amit szerettem volna átadni a könyv által, és ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől... Ezúton is köszönöm szépen. Másodjára olvasva a cikkedet pedig lefordítottam Lotfinak, mondatról mondatra, mert szerettem volna,hogy ha ő nem is tudja elolvasni magát a könyvet a nyelvi korlátok miatt, azért azt érezze, hogy mások hogyan látják és élik meg a történetünket.

  1. Rögtön a legfontosabb kérdést szeretném feltenni neked, némi sugallással: UGYE írsz majd még könyvet nekünk? :) Ha igen, az is az életedről szól majd, vagy megpróbálkozol mással is?

Nagyon jólesik, hogy szeretnél még olvasni tőlem :). Ez attól is függ, hogy mekkora (lesz) az érdeklődés a könyvre, mert az elsősorban a kiadómon múlik, hogy szeretnének-e még regényt tőlem, és ha igen, milyen témában.

Azt, hogy hova sodor az élet, sosem tudom, nem terveztem a Lotfival való találkozást sem, sem azt, hogy Párizsba költözöm, sem pedig, hogy szakmát váltok. Sőt, a legszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a Facebook-bejegyzéseknek köszönhetően majd felkérnek egy könyv megírására, mert aktualitása lesz annak a témának, ami számomra most már a mindennapokat jelenti: Párizsban lakni, magyarként, eleinte nyelvtudás és állás nélkül, és egy muszlim férfival megosztani az életemet, szembesülni a kulturális különbségekkel, és sokszor saját magammal is, az értékrendemmel, a vágyaimmal, azzal, hogy ki is vagyok én valójában.

Az biztos, hogy folyton olyan lehetőségeket hoz számomra az élet, amelyek következtében új területeken próbálhatom ki magam. Így lettem önkéntes egy hajón, így tartottam előadást franciául informatikából, és így kértek fel arra, hogy otthoni közönség előtt beszéljek a tapasztalataimról (pedig én nagyon reszketek, ha mások előtt kell előadnom)...

Folyamatos fejlődésben vagyunk mindannyian. Meglátjuk, mit hoz a sors a továbbiakban, ez ma még talány :).  De én mindenképpen nyitott szemmel fogok járni...

  1. Elmesélnéd, hogy is történt a köteted kiadása? Úgy rémlik, a posztjaid alapján keresett meg téged a kiadó, ezt a Facebook-oldaladon olvastam. 

Igen, pontosan ez történt. Körülbelül 7-8 évvel ezelőtt egy könyvkiadóban dolgoztam pénzügyi kontrollerként, és így kerültem kapcsolatba Orsival is, aki később a Facebookon olvasta a posztjaimat, és szólt az Athenaeumnak, hogy itt van ez a lány, aki külföldi magyar, ráadásul egy muszlim férfival él együtt, és elég ízesen és kalandosan ír, talán lenne benne fantázia...

A tanulság ebből is az, hogy sosem lehet tudni, hogy mi miért történik, miért találkozol bizonyos emberekkel, a nagy egész mindig csak a későbbiekben áll össze, és akkor érted meg, hogy az életben a véletlenek nem is igazán véletlenek :).

És a kiadó úgy találta, hogy igen, van bennem fantázia, az életem alakulása nagyon aktuális kérdéseket érint, és lenne rá érdeklődés. Megkerestek, és mikor otthon voltam, leültünk egy fél órára beszélgetni. Már akkor is hihetetlennek tűnt, hogy mibe csöppentem, de csak később, mikor visszautaztam Párizsba, tudatosult bennem, hogy valóban számítanak rám, és itt egy könyv fog születni, nem csupán álmodtam az egészet. Ezt követően elkezdődött az igazi munka, megalkotni a történet fő nyomvonalát, a vázát, a szinopszist a fejezetcímekkel, a tartalom leírását, a borító megtervezését, és végül írni, írni, írni, folyamatosan.

Évivel, a szerkesztővel szinte minden héten beszéltünk, szinte már közeli ismerősömnek mondhattam a történet befejezésekor, csaknem többet értekeztem vele, mint a szüleimmel. Blankának, a marketingért felelős hölgynek pedig mindig voltak jó ötletei a címmel és később a borító struktúrájával kapcsolatban. Mindannyian biztattak és nonstop rendelkezésre álltak, bármilyen kérdésem is volt, és ezúton is köszönöm nekik a sok segítséget, Tibornak is a kiadó vezetőjének, hogy ismeretlenül is bizalmat szavazott nekem és a regényemnek.

  1. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy megjelenhet a történeted? Gondolkodtál rajta vagy egyből tudtad, hogy igent mondasz? Voltak kételyid azzal kapcsolatban, hogy „kiadd” az életed?

Őszintén szólva nem gondolkodtam rajta, egyből igent mondtam. Maximum pár másodpercig hezitáltam, mert nem hittem el, hogy ez tényleg velem történik, nem tűnt valóságosnak.

Voltak ellenérzéseim, persze, de elsősorban nem magam miatt, mert én nagyon nyitott ember vagyok, teljesen közvetlenül tudok mesélni szinte bármilyen engem érintő dologról, és ezért is szeretnek annyira a többiek, pillanatok alatt rá tudok hangolódni arra az emberre, akivel beszélgetek, akár egy régi jóbarát, nincsenek köztünk falak. A végletekig tudok lelkesedni dolgokért, és ha fáj valami, azt sem rejtem véka alá, még ha ez olykor sebezhetővé is tesz. De ezért vagyok olyan emberközeli, pont olyan vagyok, mint bárki más.

Gyakran kérnek tőlem segítséget, és ha tudok, szívesen adok tanácsot. Képes vagyok kapcsolódni, mert érdekelnek az emberek, az életük, az érzéseik, a gondolataik.

A kérdésedre válaszolva: ha voltak aggályaim, azok inkább a könyvben szereplő emberekkel kapcsolatban merültek fel: vajon nem bántok-e meg senkit, azzal, amit leírok, vajon milyen hatással lesz ez az ő életére, ha elolvassa/olvasnak róla, és vajon képes leszek-e hitelesen átadni azt, ahogy én megéltem bizonyos történéseket, túlzott elfogultság nélkül, megfelelő érzelmi intelligenciával, nem vádolva vagy vagdalkozva. De ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy én szeretem a könyvben szereplő embereket, és a szeretet nem árthat, ha tudatossággal párosul.

  1. Hogyan raktad össze a könyvet, mennyi volt meg belőle, mikor felkerestek? Csak pár részlet, pár poszt, aztán kibővítetted az egészet egy történetté?

Egy-két fejezet volt meg csupán, és rengeteg rövidebb-hosszabb Facebook-bejegyzés 2-3 évre visszamenőleg, illetőleg naplófeljegyzések, mikor éppen elutaztunk valahova, arról, hogy mit csináltunk.

Mikor kiköltöztem Párizsba, az elején folyamatosan vezettem, mikor hova mentünk, aztán az idő múlásával el-elmaradoztak az írások, kicsit bedaráltak a mindennapok és a kihívások, gyakran nem volt energiám vagy kedvem írni. Ekkor már főleg akkor osztottam meg valamit, ha az nagyon mély benyomást gyakorolt rám, vagy ha valami nyomán nagy felismerések születtek (ilyen volt például az önkénteskedés, illetve bizonyos filmek, amiket láttunk, helyek, ahol jártunk, vagy éppen a Fitec tanfolyam, az állásexpo). Ezek a történések kerültek be egyébként a könyvbe is, csak kerek egésszé kiegészítve, hogy legyen íve a sztorinak és élvezhetőbb legyen az olvasó számára.

  1. Ezelőtt miket írtál, milyen szinten foglalkoztál az írással? Álmodtál arról, hogy kiadj egy könyvet?

Nagyon szeretek írni, gyerekkorom óta írok verseket (az órákon ezzel szórakoztam, illetve születésnapokra is folyton költöttem valamit, vagy szerelmem jeléül a kedvesemnek). A középiskolában az iskolaújság főszerkesztője voltam (még egy újságíró tanfolyamot is elvégeztem), majd kampányszöveget írtam a volt osztályfőnököm politikai karrierjének beindításához. Ezután volt egy nagyobb szünet.

Majd elvégeztem egy önismeretfejlesztő programot (ezt a könyvben is említettem), amelynek célja a tudatosság fejlesztése volt. Ennek köszönhetően egyre mélyebb felismeréseket éltem meg az életemben, és ez ismét arra sarkallt, hogy írni kezdjek, mert megint volt miről beszélnem, értékes, talán mások számára is hasznos gondolatokat oszthattam meg. A Facebookon folyamatosan betekintést engedtem az életembe, a legnagyobb sikereimbe és legmélyebb fájdalmaimba is (mert hiszek abban, hogy fontos, hogy ne csak a pozitív dolgokat mutassuk meg, a nehézségeket sem szabad szégyellni, egyrészt ez tesz minket emberivé, másrészt a kihívásokból tudunk tanulni és esetleg erőt adni másoknak, hogy felálljanak, ha ők is padlóra kerültek).

Mindig is álmodoztam arról, hogy lesz egyszer majd egy könyvem, vásároltam is egy üres lapokkal teli, aranyozott naplót, hogy majd egyszer abban írom meg életem történetét. Aztán beraktam a polcra és el is feledkeztem róla. De úgy tűnik, az élet másképpen akarta .

Könyvajánló Magyar 7 Blog

  1. Milyen írói tanácsokat tudnál adni az elsőkötetes próbálkozóknak?

Hű... Én még sosem írtam ezelőtt könyvet, nem igazán volt koncepcióm. Szerettem egy olyan könyvet írni, amely bemutatja egy ember lelki fejlődését a tartalmas és küzdelmes pillanatok közepette, ugyanakkor elmesélni egy különleges szerelem történetét annak minden szép aspektusával és árnyoldalával, a sok utazási élménnyel, a csodás történésekkel és találkozásokkal, amelyeket Párizsban, ebben a csodás városban éltem meg.

Ha tanácsot adnék, az az lenne, hogy őszintén, minden felszínesség nélkül írjunk, a szívünk mélyéről, mert az az, ami igazán megérinti az embereket és hitelessé tesz egy írót. Nem kell megjátszani, hogy mi minden helyzetben erősek és tökéletesek vagyunk, hogy minden pillanatban úgy áll a hajunk, mint a Taft reklámban, mert a sebezhetőség nem gyengeség, mindannyian esendőek vagyunk, ez tesz minket emberivé, és ezáltal megmutathatjuk, hogy bármit le tudunk győzni, ha igazán hiszünk benne, pozitívan, és fel tudunk kelni a padlóról, bármit is hozzon az élet. Nyitottnak kell lenni az életre, és akkor érkezni fognak a lehetőségek, bevonzzuk őket. A nyitottság talán kockázatos, de megéri kockáztatni, mert csodálatos dolgok történhetnek.

A másik tanács pedig, hogy higgyünk az álmainkban, a jóban, és abban, hogy megérdemeljük.

  1. Lotfi nem bánta, hogy megírtad nekünk ezt a történetet? Lefordítottad neki, elolvashatta ő is?
    Könyvajánló Magyar 7 Blog
    Rita és párja, Lotfi.

A válasz kettős. Egyrészt állatira büszke rám és a sikereimre, ő volt az első, aki rendelt a könyvből (még ha nyilvánvalóan nem is érti).

Ugyanakkor a kultúrájából adódóan ő eléggé zárkózott, számára a magánélet tabu és már az is intim dolognak számít, ha a barátaimmal magánéleti dolgokról beszélek, vagy ha fotókon kicsit testhez simulós ruhában mutatkozom. Elég szigorú ilyen tekintetben. Náluk ez nem megszokott, nem szoktak csajozós dolgokról beszélgetni a férfi barátaival sem.

A könyvet nem fordítottam le neki, talán majd egyszer, ha kiadják más nyelven is. De az biztos, hogy látva az emberek véleményét a regényemről, teljesen be van sózva, hogy ő is elolvashassa. Az utószóban köszönetet mondtam neki, és megkértem, ha lesz ideje, fordítsa le fordítóprogrammal, mert ez csak neki szól.

  1. Úgy tudom, még mindig Párizsban élsz. Szoktál gondolkodni azon, hogy hazajössz, vagy úgy érzed, most már Franciaországhoz kötődsz?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

Remek kérdés. Nagyon sokat gondolkodom, hogy hogyan tovább. Az eredője annak, hogy én itt vagyok, az Lotfi. Ha köztünk egyszer véget érne ez a történet, talán megfontolnám, hogy hazamegyek. Viszont ez egy komplex kérdés, összetett döntés.

Két éve és 8 hónapja lakom itt, és egy éve kezdett el igazán beindulni az életem a tanfolyamot követően. Végre van állásom, elismernek, egy csodaszép helyre költöztünk, ahol végre tényleg otthon érzem magam, lovagolni járok, félre tudtam tenni pénzt az utazásokra, és kompenzáltam az anyagi veszteségeimet, amelyek annak voltak köszönhetőek, hogy egy évig nem dolgoztam, csak folyton ingáztam Budapest és Párizs között.

Ugyanakkor nagyon hiányzik a családom, a régi barátaim, az otthoni hobbik, az, hogy valaki megöleljen a nehéz pillanatokban, és azt mondja, nem lesz semmi baj, egy barátnő, akit felhívhatok akár éjjel is, hogy beszélgessünk vagy összefussunk munka után. Párizs csodaszép város, és tele van lehetőségekkel, viszont barátok nélkül még egy ilyen lenyűgöző város is üres lehet.

  1. Mi az, ami legjobban hiányzik Magyarországról?

A család és a barátok, a találkozók, az ölelések. És persze Budapest, a hidak, a terek, a magyar beszéd, a tévé, a rádió. Ezen kívül a túró rudi, a sport szelet, a Balaton szelet és az Apenta málna :). És még talán a baromi egészségtelen virsli és párizsi is...

Apropó, gondolkoztál már azon, miért hívják a párizsit párizsinak? Egyes magyar kutatók, akik amúgy is hajlamosak a világ minden jelensége magyar eredetének kimutására, úgy vélik, hogy a termék nevét egy Pécsett élt bunyevác hentes találta ki 1897-ben annak érdekében, hogy valamilyen formában el tudja adni az absniclit is. A Párizs szóra azért esett a választása, mert a pécsi szelet név összetévesztető lett volna a bécsi szelettel...

  1. Külön szeretném megköszönni, hogy leírtad, mit szeretnél egy kapcsolattól, mit jelent számodra az egyenlőség, mit vársz el egy férfitól. Sajnos itthon is tévképzetben él sok férfi, és nehéz néha megértetnünk velük, hogy márpedig kell, hogy besegítsenek a házimunkába, hiszen nekünk is dolgozni (és gyereket nevelni) kell. Mit tudsz tanácsolni a hasonló cipőben járó nőknek, hogyan beszéljék ezt meg a párjukkal, egyáltalán lehetséges-e a férfiak felfogásán változtatni?

Ez igen meredek téma a párkapcsolatokban. Azt leszögezném, hogy én nem vagyok feminista vagy a gender-elmélet követője. Bár úgy gondolom, hogy az, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő joguk legyen az ambícióik megvalósításához, a karrierjük építéséhez, a spirituális kiteljesedéshez, nem tekinthető feminizmusnak, számomra ez egy alapvető emberi jog.

A mai világban különösen fontos több lábon állni, főleg a nőknek, mivel ha véget ér esetleg a biztos bázist jelentő párkapcsolat, nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat, pláne egy vagy több gyerekkel. 

Amit a legfontosabbnak gondolok mai szemmel, az főként az, hogy ismernünk kell önmagunkat, és felvállalni azt, hogy mit várunk el egy párkapcsolattól szégyenérzet nélkül, és már az elejétől fogva kiállni emellett. Ha nem tudjuk, mit várunk el az élettől, ha nem nézünk a lelkünk mélyére, hogy kik is vagyunk valójában, akkor olyanok leszünk, mint a cél nélküli ladik, amely csak hánykolódik a tengeren, és mindenféle kósza szél vagy hullám más irányba téríti.

És ilyen esetben a társunktól sem várhatjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket, mert mi magunknak sincs halvány fogalmunk sem arról, hogy mi tenne minket boldoggá.

Én a párkapcsolatban a munkamegosztásban hiszek, és abban, hogy manapság már nincsenek tisztán női vagy férfi feladatok, elmosódtak a határok. Ha a nő főz, a férfi mosogat, ha a férfi csempét rak, a nő fugáz.

Ugyanez vonatkozik a problémák, az öröm és a fájdalom megosztására is az én olvasatomban. Jóban-rosszban, mindent megosztva.

Én részint ebben nőttem fel, és ebben hiszek. Ha ezt már az elején tisztázza az ember a kapcsolatában, nem érhetik meglepetések. Sajnos ezzel én is eléggé elkéstem az elején, mert amikor kiköltöztem, eléggé megrogyott az önbizalmam, így nem tudtam kellőképpen képviselni azt az álláspontot, amiben hiszek. Lotfi pedig muszlim, és ebben az esetben különösen fontos, hogy már a kapcsolat indulásakor kijelöljük a határokat, ameddig a társunk beleszólhat az életünkbe és irányíthat, különben kicsúsznak a kezünkből a dolgok és egy nap ott találjuk magunkat egy életben, amelyben nem érezzük már, hogy önmagunk vagyunk. Utólag már nagyon nehéz finomítani ezen.

Az arab kultúra és tradíció igen zárt ebben a tekintetben, elég nagy kihívás volt, hogy megértessem vele a feladatok megosztásának fontosságát. Az érzelmek megosztásáról már nem is szólva, ő otthonról azt a szemléletet hozta, hogy a problémákról vagy a lelki fájdalomról nem beszélünk, magunkban tartjuk, és inkább csendben vagy szájat összeszorítva őrlődünk a végletekig, majd megoldódik. Ez teljesen szemben állt az én nyitott, problémamegoldó magatartásommal.

A legnagyobb tanulság az, hogy az emberek csiszolódhatnak ugyan, de gyökeresen nem fognak megváltozni, legyen bármilyen hatalmas is a szerelem, a családi hátterünk nagyon fontos, azt, hogy milyen példát láttunk magunk előtt gyerekkorunkban, ugyanis ezt hozzuk magunkkal útravalóul. A víz is alakítja, formálja a kavicsokat, de a kavics az kavics marad, nem fog fű nőni belőle, ha belepusztulunk is. 

  1. Mit üzennél azoknak a magyar férfiaknak, akik bár mondják, de mégsem tekintik egyenlőnek a nőket?

Azt, hogy az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogok tenni valamit, hanem azt, hogy lehetőségem lenne megtenni. És ez nagy különbség.

Például, hogy szülhetnék 5 gyereket, de lehetnék akár helyette/mellette vállalatvezető, író, világutazó, bármi. Nem biztos, hogy az leszek, de van lehetőségem választani.

Az már más kérdés, ha egy kapcsolatban nem azonosak a két fél értékei és céljai, az hosszú távon szakításhoz vezet. Ezért fontos tudni azt, hogy mit várunk az élettől. Én például egyelőre nem érzem magam késznek a gyerekvállalásra, pedig imádom a gyerekeket és ők is imádnak engem, emellett pedig a társadalom értékítélete alapján már igencsak benne vagyok a korban. De mindez engem nem érdekel. Tudom, hogy momentán nem ez tenne boldoggá, talán 2-3 év múlva. Egyelőre szeretnék lovagolni, utazni, dolgozni, táncolni, rendszeresebben látni a barátaimat, kicsit sikkesebben öltözködni, mint azelőtt, jelenleg ezek okoznak örömet.

Lotfi mondta az elején, hogy a nők egyenlőek, de máshogy, orwellesen. Szerintem az egyenlőnek ilyen értelemben nincsenek árnyalatai.

Tunéziában szembesültem ezzel a kitekert gondolkodással, ami pedig egy elég liberális ország. A nő bemehet ugyan a férfiaktól hemzsegő kávézóba, nem tilos. Viszont jobban teszi, ha nem megy be, mert a férfiak ízléstelen dolgokat mondanak neki, és emiatt kellemetlenül éreznék magukat, és ez ugye senkinek sem jó, ezért jobb elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket. Így már értem, miért nem mennek a nők oda, elkerülni a zaklatást. Érdekes liberalizmus. Erre azért megkérdeztem tőle, hogy ha valaki valami csúnyát mondana nekem, az kinek a hibája lenne, az enyém, aki nem csinált semmit, csak teljesen kulturáltan gyakorolta alapvető emberi jogait és bement egy kávézóba, vagy azé, aki nem tanult meg kulturáltan viselkedni és lakatot tenni a szájára.

Megjegyezném egyébként, hogy nem tartom túl nagy liberalizmusnak, ha egy nő ugyan bemehet valahova, de a kényelmetlen helyzet miatt inkább elkerüli, és nem jár el hazulról. Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy megtehetek valamit és nem ér miatta retorzió.

Én ebben hiszek, és abban, hogy ha egy arab férfi órákat ülhet naponta a kávézóban, míg a nő mos, főz, takarít és gyereket nevel, akkor a nőnek is joga van ugyanehhez, és nem kell elfogadni azt alaptézisként, hogy azért teszi mindezeket automatikusan, szinte rabszolga módjára, mert úgyis megszokta. Meg tudna szokni ő mást, jobbat is, de a társadalom ítélete, a tradíciók, a szégyenérzet és a megszokásból való kilépés nehézsége, valamint a család megítélése nem könnyítik ezt meg neki, sőt, szinte ellehetetlenítik.

Hál’istennek a világ változik, és egyre több joguk van az ottani nőknek is, már nem elég, hogy valaki házasságot kínál nekik, utazni szeretnének, dolgozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hátránya ennek a felfogásnak az arab társadalom szempontjából az, hogy mivel a nők önmegvalósítanak, egyre kevesebb gyerek születik, több a válás is. Valószínűleg van összefüggés a két dolog között, nem tisztem eldönteni.

Nem tudom, melyik nő boldogabb hosszú távon, én csak lehetőséget szeretnék, nőként, hogy választhassak.

  1. Mit tudnál mondani, szerinted miben mások a magyar, az arab és a francia férfiak? Miben különböznek és miben hasonlítanak?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

A francia férfiak nagyon adnak magunkra, de néha már túlzottan is (sok esetben jobb a manikűrjük és testhez tapadóbb a nadrágjuk, mint a nőknek), elég piperkőcök, nőiesek, a testtartásuk, a mozdulataik, a hanghordozásuk... A viselkedésük ugyanakkor eléggé hideg és távolságtartó, gondolom a neveltetésükből adódóan. Számomra inkább metroszexuálisak, kevés igazán férfias francia férfit láttam, ők is félig arabok voltak.

Az arab férfiak ezzel ellentétben szenvedélyesek, van kisugárzásuk, ugyanakkor kevés olyan van köztük, aki az én európai ízlésemmel felkeltené az érdeklődésemet. Például a szakáll, a női ruhára emlékeztető ruházat nálam már alapvetően kizáró ok, nem találok semmi vonzót benne. 

A kisugárzásuk erős, van bennük valami vad és szenvedélyes, felpezsdül az ember vére, egzotikusak, és jó szeretők (bár a mintavételem halmazát jelenleg 1 fő adja :).

A magyarokban az a vonzó, hogy úgy gondolkodnak, ahogyan én, megértjük egymást: „Egy vérből valók vagyunk Te meg én” :). Van humoruk és céltudatosak. Ugyanakkor vonzerő tekintetében kevernék hozzájuk egy kis arab vért, és megspékelném a franciák eleganciájával és jómodorával, mert ezek bizony sok esetben hiánycikkek nálunk.

  1. Mit tudsz tanácsolni a külföldre költöző, szerencsét próbáló magyaroknak? Vagy azoknak, akik nem mernek belevágni az ismeretlenbe?

Engedd meg, hogy ennél a kérdésnél a könyvből idézzek, mert nem tudnám jobban megfogalmazni:

„Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább.

Ha az ember külföldre költözik, utána már sosem lesz ugyanaz. Idegen vagy külföldön is (migráns), egy különleges, messziről jött lény, és a lelked mélyén idegenné válsz otthon is, mert más szemmel nézed már a dolgokat, mert kinyílt a világ előtted. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.

Minden külföldre költözött magyar máshogy éli meg a beilleszkedés szépségeit és nehézségeit, és persze vannak átfedések. Én nagyon sokat veszítettem, és annál többet kaptam annak köszönhetően, hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba.

Harminchárom év alatt sok mindent elértem. És az utolsó két év során talán még többet. Mert megtanultam egy nyelvet, egy új szakmát, jó munkám lett, ingyen autóm, és olyan helyen élünk, ahol mindig is szerettem volna. És olyan életet élek, amilyet mindig is szerettem volna.

Ahogy a belső világunkban sorra omlottak le a határok, párhuzamosan a kintiben megszűntek a távolságok. Mert semmi nem volt lehetetlen. Folyton utaztunk, bejártuk az országot.

Franciaország jó hely. Itt még van remény az emberekben a változásra, nyitottak és elhiszik, hogy bármit megtehetnek, kemény munkával bármit elérhetnek. (Én fél év alatt három fizetésemelést kaptam…) Ha szorgalmas vagy és kitartasz, akkor előbbre jutsz. Minden lehetséges, csak el kell felejteni a „nem lehet megcsinálni” mentalitást. Nem kell félni a holnaptól, a számláktól. A lét elviselhetetlen könnyűsége. Mégis könnyen elviselhető.”

  1. Végezetül sok sikert kívánok neked a továbbiakban, és esetleg örülnék, ha a blogodon megosztanál pár képet az utazásaidról, a tunéziai tájakról, szívesen nézegetnénk őket, hogy ráhangolódjuk az olvasásra. :)

Mondd csak, a fejembe látsz? :) Úgy látszik, tényleg megismertél kicsit a könyv által, mert pontosan ezt terveztem, épp a fotóimat rendezgetem, hogy felrakjak belőlük az oldalra...Telepátia :).

Könyvajánló Magyar 7 Blog
Rita tunéziai népviseletben, és párja, Lotfi

0 Tovább

Nyírd ki ezt a könyvet!!! Király.

Gyerekek, ma egy nagyon szuper dolgot találtam, a kiadó Face oldalán láttam meg ezt a könyvet, és amikor megnéztem róla több külföldi Youtube videót is, hogy miről szól, az agyam eldobtam. Ez a könyv most jelent meg magyarul a Dream válogatásnál:

Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
Így néz ki, mielőtt díszíteni kezdenéd.
Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
És akár ez is lehet a végeredmény, nézd meg, hogyan készült! ->

Ez egy naaaaagyon király dolog.. Minden oldalra le van írva, mit csinálj, pl. most használj ceruzát, most karcoljál vmi éles dologgal, most hagyj kávéfoltot, most az ujjadat használd nyomdaként stb. és iszonyat király végeredmények vannak, ha Youtube-on ráekeres az ember, nekem mindenképpen kell egy ilyen!!!

Nagyon örülök, hogy ma már a felnőttek kreativitásának fejlesztésére is szánnak időt a könyvek, pl. a felnőtt színezők is, hiszen mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk! :)

Nézd meg ÉN hogyan csinálom:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.755138634628237.1073741830.684068088401959&type=3

0 Tovább

Magyarként külföldön? - avagy Határtalan szerelem Párizsban :)

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas

 „Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább. (Elesni, felállni, koronát megigazítani, továbbmenni!)”

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

Lássuk a fülszöveget, aztán belemegyek a részletes értékelésbe is:

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutasVolt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem.
Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt.
Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage).
Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó.
De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt.
Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában.

Értékelés:

Szívből remélem, hogy ezt a könyvet minél többen olvassák majd, és teljes erőbedobással fogom mindenkinek ajánlani, olyannyira megtetszett, hogy a Number One, legeslegkedvencebb könyvem is megingott a dobogón miatta. :)

Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

„Ha az ember külföldre kerül, akkor tagadhatatlanul elveszíti a biztos pontokat az életében, amelyekhez ez idáig mérte magát; az embereket és a környezetet, amire támaszkodott, elveszíti a biztonságot adó komfortzónát, a burkot, amely előtte védelmezően körülvette… Elveszíti önmagát, hogy aztán idővel apró legókockaként lassan újjáépülhessen. Nehéz folyamat és nincs külső segítség, ebben csak magunkra számíthatunk.”

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutasKöszönöm neki, amiért szintén nem egy habos-babos, minden tökéletes művet kaptam, mert elmeséli nekünk az külföldi élet árnyoldalait is, a sírógörcsöket és a párkapcsolati nehézségeit is, nem csak annak rózsaszín voltát. Rita ugyanis azért költözött Párizsba, mert megismerkedett egy arab férfival, Loftival. Nekem alapvetően nincsenek előítéleteim, tisztában vagyok azonban azzal, hogy sokaknak van, és sokan általánosítanak, félnek az arab kultúrától, a vallásuktól, főleg most, a migráns helyzet miatt.

Nagyon érdekes volt Rita szemével látni ezt a férfit, akit egyrészt kötnek a vallási kultúrák, ugyanakkor mégsem láttam őt nagyon másnak, mint egy átlagos magyar férfit. Valljuk be, a mi fiaink is éppen annyira elvárják, hogy a nők kiszolgálják őket, süssenek-főzzenek, míg ők a meccset nézik, meg sörözni járnak, nem éreztem sok különbséget. Köszönöm, hogy megfogalmazta helyettem is, mit szeretne egy nő egy kapcsolattól. Eleinte azért kicsit tartottam tőle, merre fog tartani a történet, de tiszta szívemből szurkoltam Ritának, hogy minden döntése helyesnek bizonyuljon, és néhány résznél még az én szemem is könnybe lábadt, mikor az övé is. Olyan csodálatosan leírta nekünk Tunéziát, az ottani embereket, Lotfi családját, a gyerekeket, a tájat, hogy úgy éreztem, én is ott vagyok vele, és majdnem elsírtam magam, amikor a búcsú pillanata is elérkezett. Azért végig voltak kétségeim a történet végét illetően, bár voltaképpen az élet írta történetek, ahogy azt ő is mondja, sosem érnek véget.

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas
Rita tunéziai népviseletben és párja, Lotfi

Kérlek, Rita, ne hagyd abba az írást, nagy rajongód leszek, és az összes könyved a polcomon lesz. :) Nagyszerű történet, amely elkalandoztat különböző országokba, megismerünk különböző kultúrákat, népeket, és Rita olyan igazságokat is megfogalmaz, amelyekre én már régóta szomjazom. Néhány kedvencem tetszési sorrendben:

„Egy kapcsolat sosem lehet tökéletes (nem is szabadna talán erre megszállottan törekedni, mert az egónak mindig más lesz a tökéletes, mindig többet akar), de teljes lehet, és annak is kell lennie. A boldogságot meg lehet találni minden pillanatban. Bárhol és bármikor, bármilyen körülmények között, mert a szenvedés csak egy gondolat, amit mi teremtünk magunknak.”

„Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe. 
Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat. Kinek kell dolgoznia ezen elsősorban? Hát nekem. Mert ha a másikra ujjal mutogatok, attól én nem leszek jobb ember, és az életem sem fog előremozdulni tőle.”

„Légy te a változás, amit a világban látni akarsz. Előlegezd meg a jót, és megtörténik. Meglátjátok, működik.”

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas

Köszönöm ezt az élményt, amiért együtt könnyezhettem és örülhettem veled, amiért megmagyaráztál nekem olyan dolgokat az élettel vagy a párkapcsolatokkal kapcsolatban, amiket hiába kérdeztem mástól. Amiért némelyik résznél annyira röhögtem, hogy rögtön ki is írtam az idézeteket, és az összes barátomnak belinkeltem, íme, néhány:

„A franciák köztudottan imádnak angolul beszélni, még akkor is, ha nem tudnak, és a kiejtésük észveszejtő. A with helyett rendszeresen wizzt mondanak. A teszteléseknél a tanár, Edouard lelkesen magyarázott, levezette, hogy ha ez a felvetés (if), akkor zen. Én jó diák módjára le is írtam a papírra. Zen. 
Néztem, néztem, nem értettem. Mi ez, valami feng shui óra? Olivier odanézett, mit írok és elkezdett nevetni. Az nem zen, te, hanem then (akkor). Ó, bakker! Kész vagyok. Franciául nem tudok, angolul meg, amit értenék, azt is francia akcentussal mondják.”

„Értelmezési félreértések terén nemcsak szavakban, hanem egész mondatokban is bajnok voltam. Szerettem volna a gyerekszeretetemet marketingelni, és közöltem, hogy J'aime bien les enfants (szeretem a gyerekeket), ami náluk kb. annyit tesz, hogy tök pedofil vagyok. Úgyhogy mondták, hogy mindez nagyon szép, de inkább kerüljem ezt a mondatot. Remek. Jó, ha börtönbe nem kerülök miatta. 
A másik ilyen volt, amikor ki akartam fejezni az örömömet, hogy meghívtak az interjúra. Mondtam is nagy lelkesedéssel, hogy Je suits très éscitée d'être ici, azaz, hogy nagyon fel vagyok izgulva, hogy itt lehetek. (Izgatottat akartam volna mondani…) Tízpontos, főleg, ha férfi az interjúztató.”

Remélem, sok ilyen könyvet olvashatok még mostanában. Összetett, komplett, megható, a kezedhez nő, én konkrétan egyik este félháromig olvastam, és minden más tevékenységet elhárítottam, mert annyira szerettem volna megtudni, mi lesz Ritával, kap-e végül állást, mit gondol erről vagy arról. Nagyszerű lehetőség azoknak, akik külföldre készülnek költözni, vagy azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, vagy az igazakat, vagy a szépirodalom kedvelőinek. Bármely korosztálynak. Sokszor szoktam pozitívan nyilatkozni könyvekről, de már nagyon régóta nem ragadott ennyire magával könyv, és külön öröm számomra, hogy mindezt egy magyar lány írta. Nagyon irigylem az írót, amiért ilyen élményeket élhetett meg, de hálás vagyok, amiért ezt megosztotta velünk. :)

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas
Rita és párja, Lotfi

Részletek a könyv megjelenésével és születésével kapcsolatban Ritától:

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas"Mielőtt kiköltöztem Párizsba, vettem egy teljesen üres, aranydíszítésű könyvet, hogy egyszer majd abban írom meg Életem történetét. Azt mondják, az álmok akkor teljesülnek, ha szívből kívánjuk őket, elhisszük, hogy megérdemeljük, és helyet is csinálunk nekik az életünkben, ezzel egyszersmind megelőlegezzük őket. Én megvettem ezt az üres könyvet, és azt gondoltam, egyszer majd meg fogom írni, vagy legalábbis elkezdem, ha több szabadidőm lesz a költözés után. Így hát kihoztam magammal, de el is felejtkeztem róla, betettem egy polcra. A gondolat azért mindig ott motoszkált a fejemben, így mikor Lotfival elutaztunk, a vonaton egy kockás lapra vetettem az első gondolataimat a történettel kapcsolatban, a könyv vázlatát. A lapokat pedig ismét betettem a polcra, és elfeledkeztem róluk.
Mikor történt velem valami, sokszor megosztottam a közösségi oldalon, és sokan biztattak, hogy folytassam, mert ebből könyvet kellene írni. A gondolatok és jókívánságok végül önbeteljesítő erővel bírtak. Nemrégiben megkeresett egy kiadó, hogy a facebook-on közölt írásaim alapján felkérnének egy könyv megírására. Arról, hogy hogyan boldogultam külföldön magyarként, hogyan tudtam idekint beilleszkedni, és hogyan kerekedtem felül a kulturális különbségeken a Lotfival való párkapcsolatomban. Sosem hittem volna, hogy tényleg megvalósul ez az álmom, és végtelenül hálás vagyok a sorsnak, és mindazoknak, akik a segítségemre voltak ebben bármilyen formában. Az élet egy áldás, bármilyen küzdelmeket, kihívásokat is tartogat. Néha öröm, gyakran fájdalom, de soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy történés hova vezérel minket. Semmi sem történik véletlenül. Ölelés, Rita"

Mit tudok ajánlani a könyv olvasása közben? Ezt a lejátszási listát, segít ráhangolódni. :)

ui.: Rita, A Sofie világa könyv rám is nagy hatást gyakorolt régen.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Örök favorit!!!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Tökéletes!!! És kemény borítós :).
Kinek ajánlom:  Kivétel nélkül mind olvassátok el! Punktum:).
+ pont: A kendőzetlen őszinteségért, és mert annyira lendületes, hogy nem bírtam letenni.
- pont: ??? Nincs.

Ha minden jól megy, hamarosan egy interjút is posztolok nektek Ritától, amelyben kifaggatom kicsit a könyv megjelenésének körülményeiről, tanácsairól a külföldre költöző magyarok vagy a nők számára, akik nem kapnak elég elismerést vagy segítséget a párjaiktól. :) Kövessetek a Facebookon, hogy semmiről se maradjatok le!

0 Tovább

Bejutás – Fiatalként, nőként, pályakezdőként egy munkahelyre?

Blog BEJUTAS bejutas

A férfiak talán nincsenek is annyira tisztában azzal, milyen nehéz néha nőnek lenni. Nem csak a házimunka-gyereknevelés szempontjából, hanem már friss pályakezdőként is elkezdődnek a problémák, amikor sok munkahely azért nem alkalmaz fiatal nőket, mert ne adj Isten, elmennek szülni. Ez akkor is jellemző, ha az ember lánya még csak 18 éves, pláne, ha több, ráadásul sok munkahelyen eleve (megjegyzem, diszkriminatívan) kikötik, hogy csak és kizárólag férfi munkatársat vesznek fel. Erre jön még rá az, amikor 20 éves pályakezdőket keresnek nagyjából 40 év tapasztalattal, egyszerre 3-4-5 szakmával, 1-2 év bejelentett munkanélküliség után… Ha pedig már elhelyezkedett az ember lánya, szembenézhet a női sztereotípiákkal és előítéletekkel. Ezek közül fogok szemezgetni nektek, illetve beszélek a saját tapasztalataimról is.

"... pályázatot hirdet rajz-földrajz-biológia-ének-fizika szakos tanár munkakör betöltésére." WTF Van ilyen szak???

Blog BEJUTAS bejutas

Blog BEJUTAS bejutasÚgy 5-7 évvel ezelőtt jómagam is még fiatal, friss szakmával a kezemben olyan álmokat dédelgettem, mint jellemzően a mai fiatalok: egyből elhelyezkedem majd, fantasztikus fizetéssel egy fantasztikus állásban, és minden olyan lesz, mint a filmekben. Még a felsőoktatás elég zökkenőmentesen ment, azt leszámítva, hogy Budapest számomra teljesen új volt, és még életemben nem láttam villamost, de 1-2 év alatt azért megbarátkoztam a helyzettel. Az azért nyilvánvaló, hogy én nem tudtam megszeretni a nyírségi erdők és tavak után a budapesti forgalmat és a lökdösődő embereket, de legalább (azt gondoltam), végtelen lehetőségek állnak előttem. Az első pofonok a munkahelykereséssel kapcsolatban akkor értek, amikor úgy 20 éves koromban a legtöbb helytől azt a visszajelzést kaptam: „Nem veszünk fel, mert fiatal nő vagy, és esetleg elmész szülni.” Hiába mondja az ember lánya, hogy márpedig ő még biztos nem akar szülni (Jézus, hiszen állásom se volt, ráadásul fiatal is voltam), amikor bevallod, hogy te párkapcsolatban élsz, a cégvezetők orrlyuka kitágul, szemük összeszűkül és máris leírnak. Hiszen, ha hosszú párkapcsolatban élsz, márpedig te elmehetsz szülni, és az nem jó. Ha már szültél, akkor azért nem jó, mert egész biztos, hogy te fogsz elmenni a gyerekért az oviba, hamarabb elkéredzkedsz, ha beteg, te leszel otthon vele és így tovább…

"Szeretettel várunk lelkes (különösen férfi) kollégákat a 40 éves …műhely csapatába!" Milyen az a különösen férfi?

Blog BEJUTAS bejutas

Ha már nős, nem akadály????

A szakmám számítógépes grafikus, így nagyon örültem volna, ha ezen a területen sikerül elhelyezkednem, de nem igazán akart összejönni. Tapasztalatatom akkor még nem volt, és bár pénzügyi szempontból szeretnének pályakezdőt felvenni, mégis elvárás a 3 éves munkatapasztalat… Így aztán elég sok mindent kipróbáltam. Sajnos Állambácsi bár szabályozta a minimálbért 8 órában, de ha valaki csak 4-5-6 órákat dolgozik, vagy ravasz módon csak 7,5-öt, máris jóval kevesebbel is be kell érnie… Így esett, hogy alkalmi munkavállalóként kb. 350 forintért óránként elmentem egy félig pékség-félig kocsmába dolgozni, majd onnan vásározgatni kézműves termékekkel Magyarországon és külföldön. Nem mondom, hogy ez nem volt egy nagyszerű élettapasztalat, de mínusz fokokban odakint állni a Móriczon, télen egész nap, azért nem egy leányálom. Ráadásul egy átlagember rendes munkát akar… Végül egy telefonos értékesítői állásban kötöttem ki… Ha jól emlékszem, bár meglehetősen jól teljesítettem, körülbelül 2 hónapig bírtam, köszönhető mindez a nyolc általánost végzett főnöknőmnek és az embertelen munkának. Eladni másoknak dolgokat nem probléma, de amikor reggel 8-kor, hétvégén, a vonalason vagy kénytelen zavarni az embereket, az biztos, hogy mindenféle káromkodást és anyázást kapsz – ezt azért el kell tudni viselni. Hát én nem tudtam. Lelkileg nem voltam még erre felkészülve.

Aztán úgy éreztem, végre csoda történt velem: felvettek egy grafikai állásra, Vácra… Egy hónapig minden rendben ment, azt leszámítva, hogy nem volt fűtés a gyárépületben, és kb. munkásnadrágban meg kesztyűben ültünk, olyan hideg volt télen, aztán jött az arculcsapás, hogy engem elbocsátanak. Még mindig nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam, de már szemet szúrt, amikor kilépéskor nem kaptam semmilyen papírt. Szóval volt annyi eszem, hogy már csak dühből is felhívjam az illetékeseket, hogy be voltam-e egyáltalán jelentve, és rá kellett döbbennem, hogy bár (szerencsémre) volt munkaszerződésem, de kiderült, hogy nem jelentettek be. Persze, az intézkedés megtörtént, utólag, gondolom, meg is büntették őket, én meg megint munkanélküli lettem… Ráadásul Budapesten, milyen ciki… Úgy éreztem, egy rakás szerencsétlenség vagyok.

Blog BEJUTAS bejutas

Úgy egy évig semmit nem találtam, színházi díszleteket festettem ingyen, pár ismerősnek csináltam termékcsomagolást, de semmi extra. Akkoriban a legtöbb álláshirdetés szép szavak mögé bujtatott, irodistának álcázott kurvát jelentett, vagy jutalékos fizetéses, Zepter hirdetéseket. Utóbbi ráadásul sosem közölte sem a hirdetésben, sem a telefonon, hogy melyik cég is, így egyszer megtörtént, hogy még el is mentem az interjúra, mikor szomorúan konstatáltam, hogy a semmiért utaztam annyit, ez megint egy értékesítői-jutalékos állás. A rá következő hónapokban igen nagy koncentrálással próbáltam meg kiszűrni, melyik állás a Zepteré és társaié, több-kevesebb sikerrel. Amikor behívtak interjúra, de nem közölték a cég nevét, azokkal már nem is próbálkoztam.

Végül is 22 évesen sikerült elhelyezkednem az első értelmes munkahelyemen. Még mindig kicsit naiv voltam, de a leghasznosabb tárgynak a tanulmányaim közül a vállalkozástannak, avagy munkajognak köszönhetően legalább nehezen tudtak olyasmivel megszívatni, mint a sunyiban meghosszabbított munkaidő (8 helyett 9 óra), és lecsökkentett ebédidő (1 helyett fél óra). Persze az ember mégis kénytelen ezeket a feltételeket elfogadni, ha nem akarja, hogy megint munkanélküli legyen, kiváltképp az első három hónapban. Legnagyobb sajnálatomra persze még mindig nem teljesen a szakmámban dolgoztam, bár a munkahelyekre általánosan jellemző, hogyha megtudják, hogy egynél több dologhoz értesz, hirtelen minden a te nyakadba szakad, és hirtelen arra eszmélsz, hogy már 3-4 munkakört is te töltesz be, de még mindig a minimálbérért. Már 2 éve ott dolgoztam, mikor szemezgetni kezdtem más ajánlatokkal is, és 23-24 évesen végre több lehetőség is kínálkozott – ezek alapján sikerült megemeltetnem fizetésemet egy viszonylag normálisra. Nem vagyok biztos benne, hogy nem jártam volna jobban, ha akkor váltok, de sosem sajnálom a döntéseimet.

Blog BEJUTAS bejutas

Aztán úgy 1 éve minden felborult az életemben, elegem lett a munkámból, a párkapcsolatomból, Budapestből, úgyhogy szépen előkészítettem a terepet, és hazaköltöztem… Szerencsére az internetes, adminisztratív, termékmenedzseri meg ilyesmi munkákat távmunkában is meg lehet oldani, és legalább albérletre nem adok ki pénzt. Abból a pénzből, amit a 6 év különélés alatt albérletre költöttem, már lakást vehettem volna… Azt hiszem, a legtöbb fiatal itt rontja el már a kezdetek kezdetén.

Nem tudom, mivel foglalkoznék szívesen. Az igazat megvallva, a szakmámba belefáradtam a sok sziszifuszi ad hoc munka révén, és örülnék, ha végre el tudnék szakadni a számítógéptől. Egy múzeumi rajzolóként a régészekkel a terepet járva, vagy külföldön delfinekkel foglalkozva bizonyára jól érezném magam, de az esélyeink azért eléggé behatároltak.

Néhány éve sikerült kiadnom egy könyvet, és írói álmaimat még ma sem adtam fel és próbálkozom, az egy külön téma, hogy mennyire nehéz ebben a világban is érvényesülni.

Sok fiatal azért költözik fel Pestre, vagy vágyik oda, mert úgy hiszik, ott majd minden az ölükbe pottyan. Kétségtelen, hogy bizonyára rengeteg ilyen történet is van, de nincsen semmire sem garancia. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ott könnyebb elhelyezkedni, mint bármely más nagyobb városban, hiszen bár ott több álláshirdetés van, annyival több jelentkező is. Azóta sok lehetőségem lett volna váltani, és több ajánlatot is kaptam, úgy gondolkodom, hogy addig egészen biztosan a fenekemen maradok, míg valami testhezálló munkát nem találok magamnak. Aztán mi lesz, ha majd szülési szabadságra megyek? Visszavesznek-e az éppen akkori munkahelyemre utána, vagy amint lehet, kirúgnak? Egyáltalán kisgyerekkel ki fog felvenni dolgozni? Egyáltalán találok-e majd 6 órás munkát valahol, hogy oviba és bölcsibe is tudjak majd menni? Fel fognak-e venni anyaként, vagy, ahogy azt egyik ismerősöm is tette, titkoljam el az interjúkon majd a gyerekeimet? Ez még a jövő zenéje, de biztos vagyok benne, hogy sokan tudnátok mesélni erről…

0 Tovább

Régi mesék újragondolva... avagy Sárkányok, farkasok és almák

A fantasztikus témájú könyvek pár éve újra erőre kaptak hazánkban is, és olyan magyar írók mutathatták meg tehetségüket az Athenaeum kiadónál, mint Virág Emília (Sárkánycsalogató), T. S. Thomas (Londinium hercege) és Norbert Winney (Sárkányok, farkasok és almák). Nem titok, hogy Virág Emília könyve nagyon hamar a szívembe lopta magát, és talán ő volt az, aki elindított az úton, hogy ne féljek a friss, magyar könyvek olvasásától; így került a kezembe Norbert könyve is. Bár a többkötetesnek készülő könyv úgy tudom, a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán nem kapott zöld lámpát dramaturgiai, logikai és stílusváltási okokból, azonban az Athenaeum egyik 2015-ös pályázatának zsűrije megjelenésre érdemesre tartotta a művet.

4 Fantasy Magyar SorozatVízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie. 
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl… 
A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Értékelés:

Bár ahogy lentebb is megfogalmazom részletesebben, a borító egyáltalán nem nyerte el tetszésemet, szerencsére nagy nehezen el tudtam ettől vonatkoztatni, még ha húzom is a számat néha, ha meglátom a polcon, mennyire nem illik a többi fantasztikus kötetem közé. A történet elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert mostanában nagyon sok tehetséges magyar író szárnyal felfelé az Athenaeum kiadónak köszönhetően, s mivel még az ő kiadványaikban sosem csalódtam, így megadtam ennek a könyvnek is a lehetőséget, hogy elkápráztasson.

Az alaptörténet mostanában elég népszerű, több hasonló (de persze nem teljesen ilyen) könyvet is olvastam az elmúlt hónapokban, mint a fentebb említett két kötet is, azért úgy látom, egyelőre még mindegyik képes egy kis meglepetést és változatosságot csempészni a lapok közé. A történet tulajdonképpen három novella, amiben a főszereplő egy-egy kalandját követhetük végig. A kötet erőssége mindenképpen a legelső történet, a Sárkányfészek. Fantasztikus kezdés, amely titokzatosságával és a furcsa világba való bevezetésével éppen eléggé felkelti az olvasó figyelmét. Megszeretjük és megismerjük a főhőst, és kis barátját, a patkányt, találkozunk a hétfejű sárkánnyal, királylánnyal, szerelemmel, stb., mindeközben bár itt-ott mesékre alapoz a történet, mégsem süllyedünk a klisék ingoványába. Ez a rész tőlem ötöst érdemel, ugyanakkor a folytatásokban többek között nagy csalódást okozott, hogy bár a barátságos kedvencem, a patkányka, Muszti végig a képben marad, Loson másik két barátjáról nem túl sokat hallunk, tulajdonképpen mellékszereplővé avanzsálnak. A második, a Farkasátkok című részről már nem is annyira mondható el, hogy egyedi, talán az elmúlt tíz évben már túl sokan nyúltak ehhez a témához, ráadásul majdhogynem fölösleges, kitérő résznek éreztem, hiszen nem emlékszem, hogy lett volna bármilyen cselekménymódosító hatása a később történtekre. Talán emiatt érzik többen is úgy, hogy nem egészen egy egész történetet kapunk, talán inkább három kis darabot. S bár az utolsó részben, a Kristálylakókban sem kapunk megoldást az elsőben felvetett problémákra, sem választ a kérdéseinkre, ezért nem adhatok mínusz pontot, hiszen a kötet folytatása minden bizonnyal kielégíti majd hiányérzetemet.

Nagy örömömre szolgált volna, ha az első fejezethez méltón folytatódott volna a történet, akkor talán több pontot szerzett volna nálam, ugyanakkor kedves kis hétvégi történet, amely a fantasztikus világ kedvelőinek belophatja magát a szívébe. Mivel egyébként hamar végigolvastam, és nem volt benne olyan rész (pár rövid harcos elemtől eltekintve), amikor unatkoztam volna, ezért bátran tudom ajánlani nektek is. Az írásmódja és az alaptörténete valóban nagyon kedvemre való, csupán a dramaturgiailag összefüggéstelen részek tompították kissé a hatását. Bízom benne, hogy Norbert sokat fejlődik az értékelések és kritikák révén, és kíváncsian várom a folytatást. Norbert, remélem, a kis patkánykát nem hagyod ki a történetből, és fontosabb szerepet is kap, én nem mondom meg, mire tippelek, de van egy olyan sejtésem, hogy Muszti még fontos lesz a történetben, és szívesen olvasnék többet Loson két barátjáról is. :)

Külön tetszettek a történetben a Hófehérkés vonatkozások, és érdekes volt az átírását olvasni. Olyan, mintha a közismert Hófehérke mese valójában csak a felszín lenne, Norbert pedig mélyre ásva megmutatta azt, vajon mi van a mese sorai mögött, mi az, amit elhallgattak előlünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 4/10 – Tudom, hogy Norbert készítette a borítót, és az almában lévő sárkányt ötletesnek találom, amely illik a történethez, azonban az unalmas bézs hátteret (és annak fehér keretét), valamint az elmosódott betűket nem preferálom. Összességében szerintem az almát valami kékes-lilás, mesebeli, misztikus tájra, vagy várhoz, vagy egy nonfiguratív, de sötétszínű mintára lehetett volna helyezni. Nem illik a könyvespolcom fantasy könyveihez. :( A kötés egyébként szép, a lapok jó minőségűek, a belső betűtípus, szedés is a kiadó megszokott minőségét nyújtja.
Kinek ajánlom: A szerző saját szavaival élve:

„Mindenkinek. :) Leginkább persze azoknak, akik unják a sablonokat, unják a fantáziátlanságot, és szívesen kalandoznának egy eredeti ötletekben gazdag világon. Azoknak, akik szeretik, ha az ismerős motívumokat valaki eddig ismeretlen szemszögből mutatja meg nekik.
A fantasy műfaj iránti rajongás nem elvárás; történeteim sosem azt ecsetelik, hogy a barbár a kétkezes kardjával hogyan csapja le az arra járó orkok fejét. Loson semmilyen szempontból sem sablonos hős, olyasvalaki, aki az eszével, ügyességével és a talpraesettségével oldja meg a problémáit. Még csak kardja sincs.” /http://objektivafiokbol.blogspot.hu/

+ pont: Összességében egy jól megírt könyv, felkelti az ember érdeklődését, még, ha a végére kicsit el is vesztettem azt. A folytatásokkal együtt látok benne potenciált.
- pont: Jó lett volna több összefüggés a három fejezet között, kicsit úgy éreztem, ez három különálló, de egybegyúrt novella, ráadásul gyakran a számomra érdekes részeket ugrotta át.

Más molyok véleménye:

„Klasszikus mesei elemek egyedi köntösbe bújtatva, azt hiszem, így lehetne a legjobban összefoglalni ezt a történetet. Norbert Winney Kalandok Óperencián innen és túl sorozatának első része igazán jó kis bevezető kötet, Vízfüttyő Loson varázslatos és izgalmas kalandjai engem levettek a lábamról.”

„Nagyon hangulatos, kellemes olvasmány: egy jó kis felnőtt mesekönyv. Gyerekkorunk meséi nagyon ügyesen vannak beleszőve a világba és a történetbe, amihez illeszkedve az egész könyv hangvétele, nyelvezete is könnyed – helyenként egészen komoly mögöttes tartalommal.”

0 Tovább

Hazugságok nélkül... avagy Jessica Knoll - A szerencse lánya

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller!
Jessica Knoll vezető szerkesztő volt a Cosmopolitan magazinnál. Jelenleg New Yorkban él férjével, és második regényén dolgozik. A szerencse lányából Reese Witherspoon forgat filmet.

Könyvajánló 5 Felnőtt DrámaA huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.

DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA!

Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…

A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

Értékelés:

A kortárs irodalomban egyre népszerűbbek az olyan, többnyire Young Adult (azaz fiatal felnőtteknek szóló) könyvek, amelyekben a főszereplőket valamiféle tragédia, bántalmazás érte, és a történet során ezen próbálják túltenni magukat.

Jessica Knoll azonban inkább a felnőtteket célozta meg, mint olvasóközönség, és bár én nem számítottam sokra a könyvvel kapcsolatban, jócskán felülmúlta várakozásaimat. Őszintén szólva jómagam is elgondolkodtam azokon a nem egészen magától értetődő igazságokon, amiket a főszereplő TifAni (Ani) megfogalmaz. Egyedinek tűnő szemléletmódja a házassággal és annak értékével, értelmével kapcsolatban talán nem is annyira egyedi. Elgondolkodtató, hogy vajon a házasságok többsége tiszta szerelemből köttetik-e, vagy manapság már csak amolyan védőfalként használjuk, hogy megvédjen minket a múltunkban történtektől? Ez a biztonsági háló, amely nem hagy leesni, mélyre süllyedni, elszegényedni, mert ketten könnyebb? Ez a biztosíték, hogyha már kezdünk kifogyni az időből, ne maradjunk egyedül? Ez a társadalmi nyomás? Főleg, hogy nőként sosem volt egyszerű egyedül boldogulni, de még ma is általánosan jellemző, hogy a férfiak oldalán könnyebb az élet, a nők kevesebbet keresnek, és kevésbé tudják magukat eltartani. Talán a házasság csak egy támasz, egy szükséges kompromisszum, nemcsak jóval, de minden esetben rosszal is megfűszerezve? Talán a média és közösségi oldalak által elénk tárt tökéletes harmónia csak a látszat, csak egy álcázott boldogtalanság? Talán mindenkinek ugyanúgy megvan a maga keresztje, a maga problémája, és el kell fogadnunk, hogy ez a házasságra is vonatkozik, hogy nincsen tökéletes, zavartalan boldogság?

Jessica Knoll könyvében elgondolkodtatja az olvasót nemcsak a házasság modern világunkban képviselt értékével, hanem a média egyénre való megnyomorító hatásával, a nemi erőszak kérdésével kapcsolatban is. Elénk tárul New York és az ő hazugsággal és kemény elvárásokkal felcicomázott világa, ahol nem mindegy, milyen ruhát viselünk, milyen fodrászhoz járunk, milyen a jegygyűrűnk, a leendő férjünk, és mégis mindezek együtt alkotják a jólét látszólagos képét, amelyet mindannyian irigylünk. A jómód gerincvonalán elhelyezkedő középiskolától felkapaszkodva belátást nyerhetünk a nagyvárosi gazdagság színfalai mögé, amely darabjai bár elég szörnyűségesek, összességében mégis egy olyan zárt közösség, amelynek mindenki tagjává szeretne válni. Sztárok, akik éheztetik magukat az esküvőjükig, pénzhajhász férfiak és nők, akik nem elégednek meg azzal, amijük van, és mindig többet akarnak.

Mindeközben a sorból kilógó Ani, aki kétségbeesetten próbál beilleszkedni ebbe a világba, és bebizonyítani mindenkinek, de legfőképpen magának, hogy ő gazdag, tehetős, és főleg boldog, visszaemlékezései nyomán elkalauzol minket a tinédzserkorába, amikor az élete választóvonalhoz érkezett. Az az életérzés, amikor az ember erőlködve próbál beilleszkedni, valamikor tizenévesen, a gimnáziumban kezdődik, amikor azonban még azt sem képes felmérni, mi az, amire képes, amit szabad, amit megtehet, és mi az, ami veszélyes, vagy éppen már törvénytelen. A tinik gyakran képtelenek segítséget kérni a felnőttektől, helytelen döntéseket hoznak, eltitkolják a történteket, a felnőttek nem veszik észre, ami körülöttük zajlik és máris kész a baj.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a könyvben történtekről, azt kell, hogy mondjam, hogy egyedi a maga nemében, az őszintesége és az elénk tárt gondolatok révén. Képes az embert percekre kizárni a világból, az olvasó csak ül a falra meredve, emészti az olvasottakat, s annak fényében értékeli át a saját életét. Vajon nem azt tettük mi is éppen, mint amit Ani? Vajon nem kötöttünk mi is kompromisszumot és dugtuk fejünket a homokba?

Kérdéseinkre, hogy mi helyes vagy mi nem, a könyv végén egyfajta szubjektív választ kapunk, TifAni döntései alapján.

Mindenképpen tudom ajánlani az elolvasását akár már tizenéves kortól, felső korhatár nélkül. A felnőtt és tinédzseres részek váltakozva alkotnak egy egész történetet, amelyet az olvasónak saját magának kell darabokból összeillesztenie. Mivel a könyvből film is fog készülni, így jómagam nagyon várom, hogy mihamarabb megnézhessem a mozivásznon is, és remélem, Jessica Knoll több hasonlóan mélyreásó regénnyel is meglep majd minket.

Köszönet a történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Nagyon jól eltalálták a történethez illő képet, egy rossz szavam sem lehet.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, nőknek. A tragédiákat boncolgató kötetek kedvelőinek, a házasodás előtt vagy után állóknak, azoknak, akik a sok fantasztikus könyv után egy kicsit a mi világunkról olvasnának. Azoknak, akik nem félnek kimondani őszintén a gondolataikat, vagy kíváncsiak, mások valójában mit gondolnak a hazugságaik mögött.
+ pont: A történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Létezik-e több dimenzió... avagy Neil Gaiman & Michael Reavens - Köztesvilág (részletes ismertető)

A több dimenziós világ elmélete bizonyára rengeteg ember fejében megfordult már. Mindannyian gondolkodtunk már el azon, egy párhuzamos dimenzióban másik énünk miként éli mindennapjait. Dirk Kurbjuweit szavaival élve:

„Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk.”

A híres tévésorozat, a Sliders 1995-től 1999-ig futott az Egyesült Államokban, ez a film gyermekkorom első olyan története, amely a dimenziók közti átjárással, „csúszással” foglalkozik. Nem véletlen, hogy Neil Gaiman és Michael Reavens (aki többek között a Sliders készítésénél is közreműködött) tollából 2007-ben megjelent az Interworld című könyvsorozat első része (New York Times Bestseller), amely idén végre már a magyar polcokon is kapható Köztesvilág címmel. Külföldön a trilógia további két része is megjelent már, így Neil Gaiman vagy a Csillagpor című könyv szerelmesei örülhetnek, hogy ismét egy új világ történetét tudhatják magukénak. Bár a Köztesvilág eredetileg szintén tévésorozatnak készült még 1995-ben, Gaimannek és Reaesnek végül nem sikerült felkeltenie a tévések figyelmét a kisze-kusza világ történetével, s ez akkor sem lett jobb, mikor papírra vetették a történetet, végül azonban mások ösztönzésére mégis regényformát ölthetett.

Könyvajánló 4 FantasyNeil Gaiman több regényt írt már gyerekeknek és felnőtteknek is. Ezekért számos díjat nyert, köztük a legrangosabbnak számító Hugót és Nebulát, illetve A temető könyve mindmáig az egyetlen az irodalomban, ami a Newbery- és a Carneige-medált is megkapta. Emellett a legismertebb művei közé tartozik még a Coraline, a Sosehol, az Amerikai istenek és az Óceán az út végén.

Michael Reavens számos fantasy regény szerzője, illetve ismert személyiség a filmvilágban. Emmy-díjat kapott a Batman: A rajzfilmsorozat megírásáért, de részt vett többek között a Star Trek: Az új nemzedék, az Alkonyzóna és a Sliders készítésében is, illetve sokáig dolgozott Steven Spielberg cégénél, a DreamWorksnél.

Könyvajánló 4 FantasyJoey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. 

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. 

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.

Értékelés:

Egy párszor már megesett velem, hogy egy könyvben valahogy teljesen mást kaptam, mint amire eredetileg számítottam, vagy elvártam volna. Ez némiképp erre a könyvre is jellemző, de talán azért, mert jómagam eddig még nem olvastam Neil Gaiman könyvet, bár a Csillagpor című könyv is itt lapul a polcomon, hivalkodón várva, hogy a kezembe vegyem. Legelőször azt tűnt fel a Köztesvilágon, hogy bár a borítója és a kötése nagyon szép és igényes munka, a kötetet mégis elég vékonynak, rövidnek éreztem, és eleinte voltak aggályaim amiatt, hogyan fog kiteljesedni egy történet röpke 189 oldalon át. Be kell, valljam, ez a gondolat még most is foglalkoztat, de a bizakodás, hogy ez voltaképpen egy trilógia, és van még két része, képes meggyőzni arról, hogy ez a mások által még kezdetlegesnek és vázlatnak titulált történet talán képes a maradék két részben teljesen kibontakozni és magával ragadni.

Egyelőre nem mondhatom el, hogy a trilógia nagy rajongója lettem; bár eléggé olvastatta magát, és összességében tetszett a felvetés, a szereplők is elnyerték bizalmamat. Ennek ellenére több helyen is indokolatlannak éreztem a sok idegen (talán nem is létező) fizikai szót, terjedelmes magyarázatot, úgy éreztem, a könyv gyakran elmerül a fizikai világot és dimenziókat (érthetetlenül) magyarázó részletekben ahelyett, hogy a globális cselekményre, a történetvezetésre összpontosított volna. Mindazonáltal látok benne esélyt, hogy a további két rész segítségével egy kiteljesedett világképet és terjedelmesebb történetet kapjunk eredményül. Sajnos nem sok mindent tudhattunk meg az egyes karakterek hátteréről vagy személyiségéről – ez már csak az alacsony oldalszám miatt sem lehetséges -, ugyanakkor a kalandok és a történet végén mégis képes voltam megszeretni őket, komikus módon talán legjobban a színes lénybuborékot, a mudléf (multidimenzionális létforma) karakterét… Egyébként felkeltette a kötet a figyelmemet, és kíváncsivá tett a folytatást illetően, csak remélni tudom, hogy a további részek vaskosabb olvasási élményt jelentenek majd.

A legjobban a történetben az tetszett, hogy a főszereplő szinte végig önmaga másdimenziós alternatíváival barátkozik, beszél, harcol, és érdekes volt elképzelni, mi lenne, ha mindez nem csupán egy fikció lenne.

A kötet olvasását tudom ajánlani Neil Gaiman vagy a fantasztikus világ kedvelőinek, esetleg a ’90-es évek gyerekeinek (amilyen én is vagyok), akik még a Slidersen nőttek fel, és kicsit szeretnének még eljátszani ezzel a „több világ is létezik párhuzamosan” gondolattal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10

Moly.hu-n elért százalék: 74%
Borító: 8/10 – Tulajdonképpen először ez, majd a fülszöveg keltette fel a figyelmemet, bár a kötetet a várthoz képest elég rövidnek éreztem.
Kinek ajánlom:  A fantasy világ/irodalom kedvelőinek.
+ pont: A témáért.
- pont: A túl sok és bonyolult fizikai fogalomért, magyarázatért, amely kissé érthetetlenné tette a könyvet.

0 Tovább

Amikor betelik a pohár a szomszédnál avagy Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma Thriller

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

/Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra/

Azt hiszem, a jó szomszédi iszonyról a sok költözésemnek hála eleget tudnék mesélni nektek. Talán mindenféle pszichopatával volt alkalmam megismerkedni már. Az Olaszországbanprostituáló elmebeteg nő, aki éjjel kettőkor kopog az ajtódon, hogy borra kérjen kölcsön, a kőgazdag, egyébként látszatra normális életet élő, lányokat futtató főbérlő, a teljesen bekattant, hegyomlás méretű nő, aki a legkisebb dologért képes rád támadni, az agyontetovált, bevásárlóközpontokból WC papírt lopó családanya, aki megfenyeget, hogy megver, és így tovább…

Így utólag ezek a történetek néha még a magam számára is hihetetlenek, pedig megtörténtek. Van film, ami ezt a humoros oldaláról közelíti meg, azonban azt hiszem, sokan tudjuk, hogy egy elmebeteg szomszéd mennyire megnehezítheti az életünket. Jelenleg egy tinédzser kölyök az egyik ilyen szomszédom, aki énekel, bútort rendez/püföl és káromkodik az anyjára. Egyébként születése óta megkeseríti a szomszédos lakók életét. Nem tudom, miért ennyire nehéz más emberekkel együtt élni, de néha komolyan elgondolkodom, hogy az, hogy ennyi szomszédról derül ki utólag, hogy kattant (biztos nektek is van ilyen és az ismerőseiteknek is), nem-e jelenti azt, hogy sajnos túlságosan is sok ilyen ember van. Vajon, akik velem szemben jönnek az utcán, ugyanolyan borzalmas szomszédok lennének?

És mi a helyzet akkor, amikor már komoly problémát okoz ez az „együttélés”, és nem tudjuk, mit kéne tenni? Egyáltalán a jogi kereteken belül meddig mehetünk el? Talán a legtöbb ember kezdetnek megpróbálja megbeszéléssel megoldani a dolgot, többen aztán tettlegességgel, s ha már a családunkat érezzük veszélyben, de az állam, a rendőrség még mindig tehetetlen?
 

Egy ilyen helyzetet dolgoz fel Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma ThrillerA belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Értékelés:

Már csak azért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert nem tűnik egy laza olvasmánynak, és mert jómagam is sokat szenvedtem már a fentebb említett szomszédoktól. Egy felnőtteknek íródott, fantasztikus stílusú, érdekes kérdéseket és válaszokat megfogalmazó könyvet kaptam eredményül, amelynek ráadásul páratlanul szép kötése folytonos tapogatásra és szagolgatásra késztetett – keményborítós szépség ez, amely leginkább a jó minőségű szépirodalmi kötetek közé való (külső és belső tulajdonságait figyelembe véve egyaránt).

Tényleg elsősorban mindenképpen a kötést szeretném megköszönni, és a fedőborító is nagyon jól sikerült, számomra mindig öröm egy ilyen könyvet kézhez kapni, a tipikus „tankönyvillatával” pedig nem tudtam betelni.

Kurbjuweit egy olyan problémát dolgoz fel, amivel szinte egész biztos, hogy mindenki találkozott már, vagy legalább hallott róla panaszként: a rossz szomszédi viszonyt. Például, amikor egy eleinte normálisnak tűnő szomszéd hirtelen abnormális viselkedést tanúsít, leveleket küldözget, megvádol, zaklat, követ, megfigyel, idegesít, s az embert állandóan csak atrocitás éri. Nehéz ez ellen bármit is tenni, mikor már a szép szó és a megbeszélés nem segít. Vajon a demokráciában meddig mehetünk el jogi kereteken belül? És amikor már az sem segít, amikor az ügyvédek tehetetlenek? Mi történik, ha egy teljesen normális és átlagos család életét teljesen felforgatja egy elmebeteg szomszéd? Talán egy jól helybenhagyás megoldaná a problémát? Meddig bírja magát vajon türtőztetni egy hétköznapi ember, amikor már a saját otthonában sem lehet nyugalma? Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna.

A könyv olvasása folyamán eleinte én is elbagatellizáltam az egészet, úgy gondoltam, a szomszéd Tiberius igazából elviselhető, tény, hogy nem teljesen százas, de kifejezetten nem is ártalmas – egészen addig, amíg meg nem tudtam, mivel vádolja a szülőket… Teljes mértékben együtt tudtam érezni az elbeszélő apával, és bár nyilván nem ehhez a végkifejlethez lyukadtam volna ki (remélem), azért mégis furcsán morbid megelégedéssel töltött el a befejés.

Felnőtteknek, krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, lélektani búvároknak, pszichológia könyvek szerelmeseinek tudnám ajánlani ezt a könyvet – amilyen én is vagyok. Nagyon érdekes volt számomra végigkövetni az emberi jellem változásait, a viselkedésük kiváltó, motiváló okait. Elgondolkodtat és megbotránkoztat. Lehántja a leplet a mindennapi életünk bűnös részleteiről.

Az egyedüli zavaró tényező számomra a párbeszédek hiánya, illetőleg azok folyatott szövegbe kényszerítése volt, mindazonáltal maga a megfogalmazás és a stílus mindenképpen szépirodalmi minőség.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Keménykötés, a fedőborító pedig zseniálisan illik a sztorihoz. A lapok édes, szagolgatni való „tankönyvillatúak”, a szöveg szedése pedig a régi kötelező olvasmányokéra emlékeztet, leginkább a Jókai kötetekére.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, illetve lásd fentebb.
+ pont: A kötés minőségéért.
- pont: A párbeszédek folyatott szövegbe kényszerítéséért.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.