Facebook Twitter Addthis

A Trónok harca írójától - avagy George R. R. Martin - A jégsárkány

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5

George R. R. Martin leginkább a Trónok harca sorozatáról ismert, méltán híres amerikai író és forgatókönyvíró nemcsak a felnőtteknek írt regényekben jeleskedett; 16 évvel a Trónok harca megírása előtt, 1980-ban A jégsárkány című mesekönyvével is nagy sikereket ért el. Hazánkban idén jelent meg a Luis Royo által illusztrált változat, amely gyönyörű képekkel kecsegteti az ifjú olvasókat/Martin rajongókat.

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. 

De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.

George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik. 

A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.

Értékelés:

A 120 oldalas, keményborítós könyv elsőre talán túl terjedelmesnek tűnik, egészen addig legalábbis, amíg kézbe nem kapjuk a könyvet, akkor ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy ez inkább mesekönyv, semmint egy több száz oldalas, terjedelmes fantasy. A nagy betűméret és a rengeteg illusztráció miatt egy felnőttnek gyakorlatilag 30-50 perc az olvasása, gyerekeknek felolvasva azonban akár több estére is kellemes kikapcsolódást nyújt – mindenképpen fogom én is tesztelni nyáron, amikor jönnek nyaralni a lurkók.

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5

Több véleményt is olvastam a könyvről, ezek eléggé megoszlanak a szöveg néhol túlságos naturalizmusa miatt, és tény, hogy akad a mesében háború, harc, halál, de szerintem egyáltalán nem káros mértékben és csak elenyészve kerülnek megemlítésre. Ez egy tanulságos, kalandos mesebeli történet, ami nincs teleszórva cukormázzal, nincs leegyszerűsítve és lebutítva. A főszereplő egy koravén kislány, aki testvéreivel és édesapjával él egy földön. Telente összebarátkozik egy jégsárkánnyal, miközben a közeli vidéken háború dúl, a király sárkánylovasai pedig csatába vonulnak minden nyáron. Felelősségről, barátságról, egymás elfogadásáról, a gyerekek különbözőségeiről, az élet veszteségeiről és döntésekről szól a könyv, és még ezalatt a pár oldal alatt is teljesen bele tudtam élni magam ebbe a világba. Külön megemlíteném, hogy én nem olvastam és nem is láttam a Trónok harcát, így nekem Martin világa teljesen új, és biztos vagyok benne, hogy nem ez a könyve volt az utolsó, amit olvastam tőle. Luis Royo illusztrációi sokat emeltek a fényén, és arról is meg vagyok győződve, hogy nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is értékelik a csodaszép rajzokat.

Néhány molyvélemény:

„Ilyen egy igazi mese, ha lehámozzuk róla a cukormázat. Kemény, de tanulságos, könyörtelen, de nagyon szép dolgokra tanít, rajzokkal teli, de mégis komoly.”

„Gyönyörű kivitelezés, igazi Martin-féle hangulat! Öröm volt forgatni, olvasni! Tényleg jó alapozás a kis olvasóknak! :)”

„Órákig tudnám taperolni ezt a könyvet, úgy belezúgtam a képekbe. Tömör gyönyör minden oldala. :D”

„Valahogy ilyennek kellene lennie egy vérbeli mesekönyvnek. 
Egyszerű, ám mégis aranyos kis történet, tanulsággal, ámulattal és szépséggel átitatva – és nem csak a csodálatos grafikák révén”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 92% 
Borító: 8/10 – Az illusztrációban nincsen hiba, de a háttérszín és a betűtípus nekem nem nyerte el a tetszésem.
Kinek ajánlom: Nagyobbacska gyerekeknek, a fantasyt kedvelő felnőtteknek.
+ pont: A gyönyörű illusztrációkért.
- pont: A rövidségért. :(

0 Tovább

Ahol minden tökéletes, avagy Katie Fforde – Tökéletes esküvő (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Romantikus

Milyen a tökéletes esküvő egy romantikus kisvárosban? Egy olyan könyvet hoztam most nektek, ami amellett, hogy könnyed, és laza, híján van minden negatívumnak vagy lehangolónak. Képzeljetek el egy pompás kisvárost, kedves szereplőket, egy-két habos-babos esküvőt, és három vállalkozó kedvű fiatal nőt! Mindezt egészítsétek ki 3-4 adonisz csődörrel, gyerekekkel, romantikával, és annak, aki ismeri Katie Fforde könyveit, nem is kell többet mondanom.

Könyvajánló 4 RomantikusHunyd le a szemed, és képzeld magad elé egy meseszép vidéki falu aprócska templomát, finoman elegáns menyasszonyi ruhákat, rózsacsokrokat, kecses pezsgőspoharakat. Egyszóval, képzeld magad elé a nagy betűs Romantikát… 
Ezt a képet látja maga előtt álmaiban Beth, Rachel és Lindy, akik mindhárman válaszúthoz érkeztek, készen arra, hogy végre azt tegyék, amit a szívük diktál. A három grácia véd és dacszövetségbe lép, és együtt indítják el álmaik vállalkozását: hamisíthatatlanul stílusos vidéki esküvők szervezését, megfizethető áron. Hamarosan ott találják magukat a helyiek szerelmi életének kellős közepén, és miközben megtanulnak tortát díszíteni vagy éppen a dédmama esküvői ruháját a csinos menyasszonyra szabni, óhatatlanul is slamasztikába keverednek. Hiszen ha a szerelem bajjal jár, az esküvő csak tetézi a bajt… Vajon kibírja-e a barátság a sok megpróbáltatást? És mi lesz, ha a nagybetűs Szerelem közbeszól? 
A Francia kaland, a Szerelmes levelek és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Értékelés:

Nemrég sorsoltam ki Katie Fforde – Tökéletes esküvő című könyv egyik példányát a szerencsés nyertesnek, aki nemcsak, hogy már meg is kapta, hanem el is olvasta a könyvet – velem egyetemben.

Könyvajánló 4 Romantikus

Bevallom, nekem kicsit tovább tartott az olvasás, ámbár meglehet, ebben az is közrejátszik, hogy egy hétig a Balatonon süttettem a hasam és hajókáztam, minden esetre azért megnyugtatott a tudat, hogy ott is magam mellett tudhattam két könyvet, még akkor is, ha este, fáradtan már nem igazán volt erőm az olvasásra. Mondhatom tehát, hogy az átlag 2nap/1könyv átlagomat most azért jócskán lerontottam, de sebaj.

Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy az írónőnek úgy tudom, 44 könyve van, legalábbis a moly adatbázisa szerint, sőt, német tévéfilm is készült belőlük, én azonban még egy könyvét sem olvastam ezen kívül, így teljesen objektíven kezdhettem bele ebbe. Meg kell, hogy valljam, egyáltalán nem erre számítottam, talán azért, mert már annyira mindenféle témában olvasok, köztük tini, thriller, krimi, dráma, hogy valahogy nem számítottam erre a rózsaszín puncsra, legalábbis nem ilyen mértékben, meglepett tehát, mikor eljutottam már kb. a könyv feléig, és még mindig egy álomvilágban játszódik a könyv. Kérdezte is pár hete valaki, hogy milyen habos-babos könyvet tudnék ajánlani, ami csupa pozitív és ilyen lélekkönnyítő, hát momentán eleddig nem tudtam erre mit mondani, de most akkor bátram merem az illetőnek figyelmébe ajánlani ezt a könyvet. Bár jómagam nem voltam 100%-ig megelégedve, mert vártam volna több konfliktust, történést, ugyanakkor volt pár eléggé lehangoló olvasmányom is ezelőtt, úgyhogy arra pont jó volt, hogy egy kicsit kikapcsoljak és sajnálkozhassak azon, hogy a való életben semmi sem olyan egyszerű, mint a könyvekben.

Az egyik értékelőtől olvastam nem rég, szerinte ez a könyv egy olyan idilli városka képét ábrázolja, ami olyan 30-40 éve volt elképzelhető, teljesen egyet tudok ezzel érteni. Egy kedves kisváros lakosait ismerhetjük meg, olyan mennyiségben, hogy nekem gyakran nehézséget okozott a nevek-arcok társítása, és őszintén szólva, a szereplők is eléggé hasonlóak, mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy a 3 női főszereplő, és 3-4 pasi közül éppen melyikről is olvasok.

Könyvajánló 4 Romantikus

Voltaképpen ez egy kedves, romantikus történet, esküvőkről, és 3 vállalkozó kedvű 20-30 éves nőről, akik összefogván megalapítják esküvő szervezéssel foglalkozó vállalkozásukat, a Vintage Romantikát. Azon kívül, hogy megismerjük a lányokat, családjukat és a körülöttük legyeskedő férfiakat, az esküvőszervezés (talán túlontúl részletes) világába is elkalauzol a könyv, megtudjuk, hogy kell ruhát átalakítani, olcsón esküvőt szervezni, közösségi termet átfesteni, weboldalt készíteni meg ilyenek. Emiatt ugyan néha úgy éreztem, mintha valami vállalkozás reklámját olvasnám, vagy valami „hogyan szervezzünk esküvőt” kézikönyvet, sok fölösleges szálat éreztem a történetben, és talán kicsit meg is vágtam volna, mégis tudom ajánlani a javíthatatlan romantikusoknak, otthonülős feleségeknek, szerelmes lánykáknak, nagymamáknak, anyáknak, vagy egy sor lehangoló könyv olvasása után pihentetőnek. Érdemes vinni nyaralásra, mert arra pont tökéletes, kikapcsol, és nincs benne idegesítő vagy túlgondolós szál. Az elején okozott némi nehézséget megállapítani, hogy ki mit mond, nem mindig volt teljesen világos, sőt, voltak benne bakik is ezt illetően, ámbár nem tudom, ez az írónő vagy a fordítás hibája-e. Jó lett volna érzelmileg közelebb érezni a könyvet, talán E/1-ben ezt jobban el lehetett volna érni. Nem sorolnám a kedvenceim közé, de azért tetszett. Azt muszáj megjegyeznem, hogy ennyire egyszerű és tökéletes csak egy regényben lehet minden, azért nekem illúzióromboló volt a tudat, hogy (Magyarországon legalábbis biztosan) nem ennyire egyszerű beindítani a semmiből egy vállalkozást úgy, hogy minden pont ennyire összejön és klappol, mindenki akkor siet a segítségedre és ért a pont szükséges dolgokhoz, amikor kell, satöbbi.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 6,7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 8/10 – Illik Katie Fforde többi könyvének stílusához és a történethez.
Kinek ajánlom:  Nőknek. Fiataloknak, időseknek egyaránt, de mindenképp azoknak, akik szeretik a romantikus és laza, nem túl sok cselekménnyel rendelkező történeteket. Ez egy könnyed, hétvégi olvasmány.
+ pont: A könnyedségéért.
- pont: A karakterek hasonlóságáért, a cselekmények hiányáért, a túl sok vállalkozással kapcsolatos elhanyagolható részért.

0 Tovább

Nő- és férfiideálok káros hatása az egészségre

Az ideálok a történelem folyamán folyamatosan változnak, a témában elég sok Youtube videót is találni, mostanában azonban már olyan szinten torzulnak ezek az ideálképek, hogy az már nemcsak a hétköznapi ember lelkét -  azoknak, akik megpróbálnak ezeknek az elvárásoknak eleget tenni -, a testét is károsítja.

Viszonylag sok normális férfi panaszkodik amiatt, hogy nem találnak maguknak egy kedves, szeretnivaló nőt, aki nem csak a pénzükre, kocsijukra bukik, ugyanakkor valahogy nem tudom sajnálni őket, mert tudni kell választani. A legtöbben csak a gatyájukkal gondolkodnak, és olyan pinky csajok lettek az ideálok, plázaribik, akiknél alap a felturbózott cickó, borotvált-tetovált szemöldök, 4D műszempilla, hidrogénezett haj, feltöltött ajkak, darázsderék, és a jó ég tudja, mi még.

Ha a férfiak igen nagy %-a az ilyenre bukik (még akkor is, ha tagadják), nem csodálkozom, ha a saját kárukon kell megtanulniuk, pedig előre megmondható: az ilyen nőből nem lesz hajde feleség, nem fogja a csilli-villi műkörmével a sütiket sütni, mosogatni, de még egy 10-20milla érték alatti autóba sem hajlandó beszállni. Sajnos ez a nőideál csak egy mondatot ismer: virítsd a pénzt! Mindeközben a hétköznapi, természetes lányok otthon malmoznak, a médiából és közösségi portálokról jött mindenféle ingerek hatására csökken az önbizalmuk, és ezzel együtt rohamosan nő az olyan lányok száma, akik megpróbálván eleget tenni az elvárásoknak maguk is pinky csajokká válnak. Titkoljuk el az eszünket, jöhet a szoli (hátha nem lesz belőle bőrrák), jöhet az abnormális fogyókúra, meg a fénnyel táplálkozás, gyomorkisebbítő műtét, csak, hogy beleférjünk a nyári bikinibe. Költsünk milliókat a melleinkre, mert egy férfiember számba se vesz egy A kosaras mellmérettel, sőt, még képen is röhög, az pedig mindenképpen elsődleges, hogy feltöltsük az ajkainkat (kacsaszáj forever), az első ráncok megjelenésével pedig irány a botox. Miért? Mert ez a trendi! Cicit ki, miniszoknyát fel, bugyit le. A 20 centis tűsarok bár szexi, járni nem igen lehet benne, a későbbi gerinc-, tartás-, és lábproblémákról már nem is beszélve, de egy előnye legalább van: járni úgysem kell benne, csak széttenni…

Blog enesazegeszsegugy

Az új trend még a Barbie style, mi sem egyszerűbb, egy-két bordát azért minimum ki kell műttetni, plusz kell egy 75N-es mell (egyenként 3-5kg)… Ugye, hogy egyre több ilyenről hallani?

Blog enesazegeszsegugy

„Természetesen a férfiak szexuális igényei magukban nem lettek volna elég ahhoz, hogy mára a szépségkultusz idáig fejlődjön. Sokban hozzájárult a pornográfia ipara.” /Pintér Elvira/

Mindeközben, hogy a másik oldalt is megközelítsem, a férfiak már lusták csupán a maguk erejéből fitté válni, futni, úszni, sportolni; elég elővenni az injekciós „vitamint” (khm… szteroidot), aztán jöhet a „speciális” étrend: csirkemell, natúrrizs, fehérje… Biztos jól néz ki, bár egy szekrénysort már nem bírnak megemelni, leginkább ugyanúgy csak dísznövények, mint a női megfelelőjük. Ha pedig nem áll fel a kicsi „őkelme”, akkor jöhet a Kamagra meg a Viagra. Mert mégis hogy néz már ki, hogy pumpolt izomagy az ágyban már nem tud teljesíteni? Aztán jöhetnek a mellékhatások. Szedhetjük a szteroidot amíg bele nem halunk, végül is nem véletlenül illegális, ha meg mégis leállunk, íme a sötét jövő:

Blog enesazegeszsegugy"Dean Wharmby mindent elkövetett azért, hogy megőrizze formáját. A 39 éves korában elhunyt testépítő a Daily Mail információi szerint egy nap 10 ezer kalóriát evett, amit javarészt gyorsételek tettek ki, napi 8 doboz energiaitalt ivott, mindezeken túl pedig szteroidokat szedett, hogy elérje a kitűzött célt. A férfinél 5 és fél évvel ezelőtt májrákot diagnosztizáltak. Wharmby hiába hagyta abba a szteroidok szedését, és állt át egy sokkal természetesebb készítményre, ám végül a betegség győzedelmeskedett: az egygyerekes édesapa 2015 júliusában hunyt el.”

Blog enesazegeszsegugy

Szóval valahol elkezdődött a kínai lábnyomorítással, „Lótusz lábbal”, amiket speciális cipőkkel értek el a nők több évtizeden át, öregkorukra pedig már járni sem voltak képesek.

„Fiatal lányoknak, általában 6 éves korukban, erősen bekötötték a lábfejüket, úgy hogy az ne nőhessen tovább. Körülbelül egy éven belül a lábfej erősen deformálódott. A nő lábfeje nem nőhetett 10-15 centinél hosszabbra, és kicsi maradt felnőttkorára is.” /Wikipédia/

Blog enesazegeszsegugy

Aztán jöttek a fűzők, ráadásul a mai napig használják a „fűző-diétát”. A mai értelemben is fűzőnek nevezhető ruhadarab csak az 1530-as években jött létre, ez sokszor végződött halállal, hiszen ha túlságosan megszorítják fűzőt, a lányok nem kapnak levegőt és megfulladnak, vagy a helytelenül megszorított fűző eltör néhány bordát… A fűző helytelen viselése a csigolyák, illetve szélsőséges helyzetben a belső szervek eldeformálódásához vezethet. 

Blog enesazegeszsegugy

Egyvalami azonban szinte minden nőben közös: a sminkKevés olyan nőt ismerek magamon kívül, aki képes smink nélkül utcára menni, és közben nem érzi úgy, hogy mindenki őt nézi, hogy borzalmasan néz ki… Ma már a természetes női készülődésbe beletartozik a felöltözés, reggeli, alapozó, rúzs, spirál, pirosító, szemöldök- és szemceruza stb…

„A rúzsok is, melyből egy átlagos nő életében körülbelül 4,5 kilót használ el (képzeljük el a pici csomagolást, alig pár gramm, ehhez képest a négy és fél kg ijesztően soknak tűnik), ami gyakorlatilag különböző mérgező anyagok vegyülete, mégis milyen pozitív hatással van az ajkakra? Semmilyen. Sőt, némely szélsőséges esetben még rákot is okozhat. Mindamellett, hogy milyen hatása van magára az emberi testre, azzal is foglalkoznunk kell, hogy mit tesz az esténként lemosott maszk. A lefolyóból a csatornákon, tisztítókon, vagy egyszerűen a földön, folyón keresztül, amibe beleengedik illegálisan végül a tengerekbe, óceánokba kerül, ahol teljesen ellehetetleníti az életet. Ott, ahol beleengedik teljesen kihalnak a vizi életközösségek. Ennek köszönhetően már rengeteg állat-, növény- és más faj pusztult el...
A mérgezett víz károsan hat a többi állat szervezetére is. Nem kevés esetben felborítja a hormonháztartásukat, melynek később tragikus következményei lesznek.” /Pintér Elvira/

Blog enesazegeszsegugy

Megállapítható tehát, hogy a szépségkultusz ráerőltetése a nőkre nem igazságos és végképp nem egészséges, ugyanez vonatkozik a szteroidozó férfiakra is. Vajon meddig megyünk még el a szépség jegyében? Vajon mikor veszik észre a férfiak, hogy a természetes nők többet érnek, többet bírnak? Mielőtt pellengérre állítanátok, nem az elhanyagolt nők a természetesek, hanem azok, akiknek nem szükséges semmilyen műtéti beavatkozás, sem botox, ajakfeltöltés, műszempilla stb, akik mellett, ha egy férfi felébred reggel, nem érzik úgy, hogy „Jézusom, ki ez a nő?”, mert egy természetes szépség majdnem ugyanúgy néz ki reggel, mint mikor éjszaka felszedték. Nem azt mondom, hogy abszolút hanyagoljuk a sminket, mert persze, a divatot mindenki követi és ezzel nincs is feltétlenül baj, a káros dolgok viszont (az eszement fogyókúra, szteroid, plasztika, testroncsoló cipők, fűzők, elszorítók stb.) egészen biztos, hogy nem válnak hosszútávon a javunkra.

0 Tovább

Elveszve egy szigeten avagy Saskia Sarginson - Nélküled (részletes ismertető)

Mit tehetsz a múlttal? Mit tehetsz a jelennel? Mit tehetsz önmagaddal? Mit jelent a fogsággal és a megváltoztathatatlannal együtt élni? 

Saskia Sarginson Nélküled című regénye minderről mesél. 

Ahogy arról is, amikor kénytelenek vagyunk valaki nélkül élni: döbbenetesen sok időnk lesz mindarra, ami a saját fejünkben történik.

"Veszteség. Szeretet. Kötődés. Hit. Hiedelem. A könyv egyfajta fejlődésregénynek tekinthető, és az idegenekről is szól – az idegenről, aki betoppan az életünkbe, és megváltoztatja, valamint arról, hogy azok is lehetnek idegenek, akikről azt hisszük, a legjobban ismerjük őket;  valamint az idegenről, aki bennünk lakozik." (Saskia Sarginson)

Saskia Sarginson második regénye, a Nélküled misztikus regény, thriller és érzelmes családi dráma is egyszerre, amely egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót, miközben a szívéig hatol.

Könyvajánló 5 Thriller FelnőttSuffolk, 1984. 
A tizenhét éves Eva apjával viharba sodródik a nyílt tengeren. Testét nem találják meg, mindenki úgy hiszi, vízbe fulladt. Szülei házassága darabokra hull, megfertőzi a bűntudat és a gyász. Ám húga, Faith, nem hajlandó elfogadni, hogy az élet Eva nélkül folyhat tovább; elhatározza, hogy megkeresi nővérét és hazahozza őt – élve.

A part közelében egy sziget alakja dereng – rejtélyes, tiltott terület, amelyen itt-ott ablaktalan betonbarakkok emelkednek. Amit senki nem tud, hogy az egyik barakkban Evát tartják fogva. Hogy a túlélésért harcol – azért, hogy hazatérhessen.

A Nélküled misztikus regény, thriller és érzelmes családi dráma egyszerre, amely egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót, és mindeközben a szívéig hatol.

Értékelés:

Az Alexandra Kiadó nagyjából folytatta a Köztes idő és A szoba által elkezdett stílusirányzatot, a Nélküled című könyv is leginkább ugyanúgy egy komoly, szépirodalmi könyv, amelyet főleg a felnőtt olvasóknak tudok ajánlani, akik a fiatalokkal ellentétben még nem annyira akció- és cselekményorientáltak, hanem tudják értékelni egy történetben az írásmódot és az igényességet.

Tulajdonképpen nem kaptam mást, mint amire számítottam, bár annyit talán megjegyeznék, hogy némileg én is (koromnál fogva is) több cselekményt vártam volna, ugyanakkor ez egy elgondolkodtató, kellemes és olvasmányos stílusban megírt könyv, ami személy szerint nálam a „komoly kategóriában” landolt a könyvespolcomon. Olyanok mellett sorakozik, mint például a fentebb említett Köztes idő, A szoba, Üvegszilánkon táncolni és A gyilkos lányai. Nem mondanám egy laza hétvégi olvasmánynak, a legkevésbé sem humoros, cserébe viszont egy majdnem vízbefulladt és egy „vadember” által fogvatartott tizenéves lányt kapunk, egy gyászoló családot, valamint egy tízéves húgot, aki szentül meg van győződve róla, hogy nővére nem halt meg, hanem egy „örökéletű” vadember tartja őt fogva egy szigeten – és tényleg.

Rendkívül realisztikus, ahogy a szülők a tízéves lányuk egyetlen szavát sem hiszik, és képzelete szüleményének tulajdonítják a gondolatot, mely szerint a nővére nem halt meg. Azt hiszem, valóban hajlamosak vagyunk arra, hogy a gyerekeket ne vegyük komolyan, mert „mi felnőttek mindig mindent jobban tudunk”. Adott tehát némi misztikum, s miközben a hugica szemszögéből olvassuk a történetet, végig szurkolhatunk, hogy bebizonyítsa igazát, és hős módjára megmentse a testvérét; a fogvatartott nővér szemszögéből szívből megutáljuk, majd megsajnáljuk a fogva tartót és leginkább különféle ételek után ácsingózunk; a szülőket elnézve pedig fejünket foghatjuk amiatt, hogy nem látják a fától az erdőt, a nyilvánvalót, miközben a saját házasságuk készül a gödörbe csúszni. Annak ellenére, hogy maga a történet egy kissé hihetetlen alappillére épül, tulajdonképpen meglehetősen életszagú, főleg a szülők közti kapcsolat alakulása, a kisebb-nagyobb hazugságok, valamint leginkább azok a pontok/események, amelyek eltérítették az életüket különböző irányokba.

Tudom ajánlani a szépirodalom kedvelőinek, illetve azoknak, akik a fentebb felsorolt kötetek közül bármelyiket is kedvelték.

Egyéb molyos értékelések:

„Egy megható és érzelmes történet volt ez a könyv, a szeretetről, a megbocsátásról, a család erejéről és arról, hogy a mindennapjaink minden apró percében meg kell látnunk a jó dolgokat, s nem szabad hagynunk, hogy a rossz dolgok felülkerekedjenek rajtunk, mert egyszer már csak azt vesszük észre, hogy túl késő lesz változtatni a dolgokon.”

„Egyszerre egy tragédia és romantikus dráma, ami így leírva nem tűnhet túl biztatónak, de tényleg csak nyugtatni tudom az elolvasni vágyókat: annyira szépen is finoman vannak beleillesztve e két műfaj kellékei, hogy kellő profizmussal passzol bele ebbe az összképbe.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 9/10 – Szép, nem mondom, hogy nincs szerepe abban, hogy ezt a könyvet választottam, sőt, voltaképpen… :)
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább a felnőtteket kötné le a történet, a mai fiatalok nagyon cselekményorientáltak, és csak akciót várnak mindenhol.
+ pont: Az igényes írásmódért, stílusért.
- pont: Nem valami sok benne a cselekmény.

0 Tovább

Az Athenaeum könyvheti programjai és werkfilmje

Kortárs szerzők élesztik fel a Posta Bankot?

Ha azt nem is, de a reklámját. A 87. Ünnepi Könyvhéten a 4-es pavilonban megtalálható Athenaeum Kiadó és General Press Kiadó szokatlan teaser videót tett közzé. A 90-es évek egyik leglegendásabb reklámját, Geszti Péter és Berkes Gábor A szenzációs négyes című szpotját forgatták újra. Az eredetileg artisák szereplésével felvett videó felújított változatában három kortárs magyar szerző (Jandácsik Pál, Klausz Melinda és Virág Emília) valamint egy szerkesztő (Kiss Béla) bújt a 20-as évekből származó jelmezekbe, hogy felidézzék a több mint húszéves dalt, és felhívják a figyelmet a két kiadó könyvheti programjaira. A videót Székács Alexa, Pápai Gergely és Halász László készítették. 

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó főszerkesztője annyit fűzött a vidám szpothoz, hogy „Ők négyen igazi hősök! Mi kitaláltunk egy koncepciót, de nekik kellett végigcsinálni. A húsz másodpercnyi élő szereplős videó nyersanyagait több mint öt órás forgatáson rögzítettük a Hegyvidék Központban található Líra Könyváruházban. Elképesztően kemény munka volt számukra, büszkék vagyunk rájuk, hogy vállalták, és köszönjük, hogy kitartottak! Miközben nagyon hálásak vagyunk Geszti Péternek és Berkes Gábornak, hogy engedélyezték a film újraforgatását. Ezt a reklámot, a szöveget és a dallamot két évtizede senki nem tudta kiverni a fejéből – reméljük, újra népszerű lesz!

És igen, van egy direkt célja is a remake elkészítésének. Kommunikálni szerettük volna, hogy az Ünnep Könyvhét hatalmas forgatagában pontosan hol találnak meg bennünket, mivel, ráadásul idén új helyre is költözik az Athenaeum. A 4-es pavilonba. És megígérjük, hogy a videóhoz hasonló bolondozásokkal, izgalmakkal, látványosságokkal várjuk az olvasókat!”

A klipforgatáson készített werkfilmet az Athenaeum Facebook falán nézhetik meg:

https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/1047398321963800/?__mref=message_bubble

Az Athenum kiadó programjai:

Könyvajánló Blog

0 Tovább

KÖNYV NYEREMÉNYJÁTÉK!

Blog

Sziasztok! KÖNYV NYEREMÉNYJÁTÉK!

Tudjátok, hogy ajándékoztam már többször is könyvet, most van két példányom egy könyvből, és úgy döntöttem, az egyiket kisorsolom nektek. 

Katie Fforde: Tökéletes esküvő című könyvét nyerhetitek meg tőlem, ha szombat este 19:00 óráig lájkoljátok ezt a facebook oldalt:

https://www.facebook.com/konyveskucko.reblog.hu/?fref=ts

és megosztjátok, akár ezt a posztot, akár az oldalt. Írjatok egy hozzászólást, ha sikerült ehhez a bejegyzéshez:
https://www.facebook.com/konyveskucko.reblog.hu/photos/a.684379768370791.1073741829.684068088401959/738968839578550/?type=3&theater

és szombaton sorsolok a hozzászólók között. :)))) Sok sikert, drágáim! :)

0 Tovább

A sztárok élete - avagy Luxus és csók

Vajon a sztárok élete mindig olyan tökéletes-e, amilyennek mutatják? A válasz egyértelműen nem; a topmodellek kényszeresen ügyelnek a súlyukra, félnek, hogy hamar kiöregednek a szakmából; a híres apukák elkényeztetett lánykái ki sem látszanak a drogból és fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az életükkel; a hollywoodi színészeknek nem sok fogalma van az igazi kapcsolatokról, az életük tiszta rivaldafény, és gyakran a látszat kedvéért házasodnak; a délibábos álmokat dédelgető, felfedezetlen táncosok pedig egyre mélyebbre süllyednek a pokol sztriptízbugyraiban.

A média gyakran eltorzítva tárja elénk a sztárok és celebek életét, vagy ha mégis őszintén, a leplezetlen, de drogos valóságban a fiataloknak pont az ilyen drogos, nemtörődöm, luxusélet lebeg a szemük előtt. A gond ott van, amikor a realitásérzékük a kútba esik, a saját életük hirtelen „pocséknak” tűnik, a negatív példa pedig követendőnek.

Egész biztosan milliónyi könyv foglalkozik ezzel a témával, de többnyire pont ugyanebből a szemszögből, netán híres celebek tehetségtelen tollából. Én nem igazán sztárolom ezt a világot, úgyhogy magam is megleptem, amikor Rebecca Chance-től a Luxus és csók című könyv került a kezembe. Egy laza, hétköznapi, csajos (18-as karikás) könyv, amely bepillantást enged néhány fiktív híresség életébe, úgy, mint egy híres filmszínész, egy szupermodell, egy rocksztár lánya, és egy lecsúszó sztriptíztáncosnő.

Könyvajánló 6 Romantikus FelnőttAmber, a gyógyszerfüggő szupermodell lassan kiöregszik a friss szépségek közül, de tényleg csak a szexipar az egyetlen út a számára?
Skye egy éjszakai klub egzotikus táncosnője, aki bármilyen feladatot elvállal, csak hogy célt adjon kokainnal felpörgetett életének.
Joe, a harmincas filmsztár jófiús hírnevét és újabb milliókat ígérő házasságát csak a szexfüggősége veszélyezteti.
Petal, a világhírű rockzenész elkényeztetett lánya meg van győződve arról, hogy szupersztár lesz belőle, s bárkin átgázol céljai elérése érdekében. 

Vajon a 30 napos luxus elvonókúra alatt meg tudnak szabadulni függőségüktől, s képesek a saját kezükbe venni sorsuk irányítását?

A történet legérdekesebb vonzóereje abban rejlik, hogy mindegyik „szakmának” megismerjük a negatív oldalát több szemszögből is. A szupermodell Amber lassan kiöregedik és olyan munkákat is kénytelen elvállalni, amelyek nemcsak, hogy büszkeségét és nőiességét tiporják porba, hanem egyre lejjebb viszik a lejtőn. A sztriptízes Skye kénytelen felismerni, hogy nem sokban marad el a szolgáltatása a prostituáltakétól, és foggal-körömmel próbál kikerülni a mókuskerékből. Joe, a filmsztár hazugságokban él, és talán még sose volt szerelmes. Petal, a híres rocksztár lánya pedig túlkoros tini, aki képtelen megállni a saját lábán, a drogfüggősége pedig csak hátráltatja abban, hogy felelősséget vállaljon és kezébe vegye az élete irányítását.

Mindezeket az embereket, ha összezárjuk egy luxus elvonóhelyre, és hozzáadunk még egy jóképű, vonzó és szexis pszichológust, némi romantikát és megfűszerezzük egy kis féltékenykedéssel, versengéssel, forró szexjelenetekkel, akkor megkapjuk a Luxus és csók alapját. Bevallom, nekem néha kicsit sok volt a szexuális rész, de szerencsére nem annyira, hogy teljesen háttérbe szorítsa a történeti dolgokat. Nagyon szépen ível hol felfelé, hol lefelé a szereplők jellemfejlődése, mindannyian nehéz dolgokon mennek át, és mindhárom lány kénytelen megtalálni önmagát és egy módot, hogy saját maguk, a testük használása nélkül álljanak meg a lábukon, avagy ne szoruljanak a férfiak szolgáltatások ellenében nyújtott segítségére – Petal esetében pedig a szívtelen apja bankszámlájára. Bár ez az ötlet egyébként nagyon is tetszett, a végeredmény, hogy a végén a lányok boldogsága mégis egy-egy szeretett férfitől függ, őszintén szólva majdnem ugyanazt sugallta nekem. Ugyanakkor ez egy laza, romantikus, nőknek írt love story, ami nyilván megkívánja ezt.

Mindegyik szereplő hozzá tud nőni kicsit az emberhez, beláthatunk a kulisszák mögé, a lányok közül mégis Skyenak szurkoltam a leginkább, hogy ne kelljen visszamennie sztriptízelni, Petalnak pedig, hogy sikerüljön felnőnie. Kétségtelen, hogy mindkét férfi főszereplő (Joe és Raf, a pszichológus) is ellenállhatatlan csáberővel rendelkezik, nekem mégis inkább az egyszerűbb Raf felé húzott a szívem.

Tudom ajánlani 20-as, 30-as nőknek, akik egy romantikus történetet keresnek, ami a korosztályukban játszódik, vagy azoknak, akiket érdekel a sztárok világa. Összességében egy kedves, sírásmentes történet, több szálon futó, összekapcsolódó cselekménnyel.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 9/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8,5/10 – Tetszett, de szerintem a luxusra jobban illett volna arany borító a csaj mögött. Tudom, hogy az drágább lett volna, de akkor is.
Kinek ajánlom: 20-40 közötti nőknek leginkább, akik romantikus vagy szexi olvasmányt keresnek.
+ pont: Az eredeti ötletért, és mert naturalisztikusan mutatja be az elcseszett sztárok és celebek életének sötét oldalát is. A többszereplős nézetért, mert így nem volt vontatott, mintha csak az egyikükről olvastam volna. És mert érdekes volt mindegyik pár története.
- pont: Az első pár oldal nem tudott lekötni. Néha sokalltam a szexuális részeket.

0 Tovább

Jandy Nelson - Neked adom a napot (részletes ismertető)

Egy ikerpár kapcsolata egyedülálló, és csak azok tudják igazán megérteni ezt, akik maguk is osztoztak már az anyaméhben az életükön. Sok tudományos műsor foglalkozik a közöttük létrejövő érzelmi- vagy gondolatátvitellel, és talán majdnem ugyanennyi könyv is feldolgozza ezt a kapcsolatot.

Könyvajánló 6 Ifjúsági Felnőtt RomantikusA tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. 

Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

„Vad, gyönyörű és mélyen megindító. Nelson írása annyira eleven, hogy a lapok szinte világítanak a sötétben.” 

– Ransom Riggs, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei írója

Értékelés:

Azt hiszem, ez pontosan egy olyan könyv, ami azért akadt a kezembe, mert olyan jó értékelést kapott másoktól, és mert pár éve olvastam az írónő másik regényét is. A borító önmagában nem valami figyelemfelkeltő, és bár értem, hogy miért ilyen lett, személy szerint nem feltétlenül értek vele egyet.

A történet általános megítélésével azonban teljesen egyetértek az átlaggal; mert bár az elején számomra is nehézkesen indult, és nem tudtam megbarátkozni a nyelvezetével, a félresikló mondatokkal és néhol erőltetett művésziességével, a közepétől kezdve, miután beindult a történet, és rájöttem, hogy itt bizony minden mindennel és mindenki mindenkivel összefüggésben van, nem tudtam letenni.

A történet olyan szempontból is érdekes, hogy felváltva egyrészről a 13-14 éves Noah történetét olvassuk, másrészről pár évvel később a 16 éves ikertestvére, Jude szemszöge is bepillantást nyerünk. S bár a váltakozó szemléletmód nem egyedi, de az éveltolódás és mindezzel együtt a tény, hogy a két főszereplő ikerpár, azt hiszem, a maga nemében egyedülálló. Ami leginkább tetszett a történetben, az a szereplők közti kapcsolat és a feloldhatatlan sorsszerűség. És bár jómagam is a képzőművészet zabolátlan gyermeke vagyok, néha soknak éreztem Noah és Jude se eleje, se vége, kifacsart, kibogozhatatlan gondolkodásmódját, egy-egy mondatát, ettől függetlenül tetszettek a művészeti alkotások kézzelfoghatósága a regényben.

Nem egy vagy két, hanem több szereplő életét öleli körbe és futtatja az író külön utakon, hogy aztán érdekesebbnél érdekesebb szituációkban konfrontálódjanak. Érdekes az ikrek jellemfejlődése, hogy melyik épp milyen változásokon megy át a történtek, avagy a történetben bekövetkezett tragédia hatására. Tetszett, hogy mennyire élethűen megjeleníti a könyv ezeket a hatásokat, az ok-okozati összefüggéseget, egy ember lelkének elborulását és bezárkózását. Külön pszichológiai érdekesség. Ebben a könyvben jelen van a bonyodalom, a tetőpont és a végén a megoldás is, nincs hiányérzete az embernek, minden szép kerek egész, és olyanok is kiderülnek az olvasása folytán, amikre az olvasó egyáltalán nem számított.

Tulajdonképpen még csak beskatulyázni is nehéz a regényt, mert bár tinikről (is) szól, mégis a felvetett erkölcsi vonatkozásai, a mondanivalója talán többet mond egy felnőtt olvasónak. Nincs kifejezetten korosztályi besorolásom, hogy kinek ajánlanám, de annyi biztos, hogy rengeteg meglepetést tartogat, és a történet olyan szerteágazó, hogy az első száz oldal után nem is gondolnánk a végkifejletre. Kicsit olyan érzésem volt, mintha több regény egybegyúrásából született volna, már csak a két iker szemszögének és idősíkjának váltakozása miatt is.

 Összességében egy szépen megmunkált, méltán elismert mű. 

Néhány vélemény a molyról:

„Volt már olyan könyved, aminek az első pár oldalát olvasva tudtad, hogy neked írták? A Neked adom a Napot ilyen könyv, remélem sokan fognak ugyanígy érezni az olvasása során, mint én. 
Jandy Nelson lélegzetelállítóan bánik a szavakkal, olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, ami pár órára elvarázsolt, elszédített, kifacsart és megríkatott. Bátran, erőteljesen, mégis tisztán és törődéssel nyúlt az emberi kapcsolatokhoz, méghozzá abban a fontossági sorrendben, ahogy bennem is él a szeretet – a hozzám közelállók iránt. Beleszerettem a szerző írásmódjába, amely egészen különleges felépítésű.”

„Az első 100-150 oldalon nagyon nehezen vergődtem át magam, abszolút nem bírt lekötni, bármi könnyedén elvonta a figyelmem, közben egy másik könyvet is kiolvastam, annyira nem éreztem magaménak a történetet, az írásmódot. Nem szerettem, hogy egy-egy fejezet ennyire hosszú volt. Aztán szépen lassan elkezdett érdekelni. Akkor meg már az volt a gondom, hogy nem volt lehetőségem arra, hogy pár órán keresztül háborítatlanul olvashassak. :)”

„Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Légy felnőtt vagy fiatal, lány vagy pasi, csapj le a kötetre, és engedd, hogy a történet megbabonázzon.”

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 92% (Azta!)
Borító: 7/10 – Személy szerint sokkal kifejezőbbet is el tudnék képzelni. De a kötés egyébiránt szép.
Kinek ajánlom: Minden korosztálynak! Tiniknek azért, mert tinikről szól, felnőtteknek azért, mert olyan problémákat boncolgat, amelyek sokatmondóak és velősek.
+ pont: A történet befejezéséért és a kiderült összefüggő szálakért.
- pont: A néhol túl bonyolult fogalmazásmódért, magyartalanságért.

0 Tovább

Homoszexualitás a fiataloknál – avagy Simon és a Homo sapiens-lobbi

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult Humor

„A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.” (Wikipédia)

Manapság azonban rengeteg manga (japán képregény) anime (japán rajzfilm, azon belül ún. yaoi), valamint könyv vagy film dolgozza fel ezt a témát. Néhány évtizede (és persze még manapság is sokan) undorodva és negatívan álltak a dologhoz, azonban a filmeknek és könyveknek is például rengeteg szerepe van abban, hogy változzon a megítélés. Természetesen mindenkinek van magánélete, és olyan dolog, amit nem illik mások szeme láttára közönségesen művelni, de ez a heterokra és homoszexuálisokra ugyanúgy vonatkozik.

Valahogy én azt vettem észre, hogy a mai fiatalok talán nem annyira előítéletesek ezzel szemben, legalábbis én emlékszem, hogy nem törődtem ezzel a középiskolában jó tíz évvel ezelőtt, nem kifejezetten zavart a suliban az a bizonyos leszbikus pár, de még az a pár srác sem, akiről mindenki sejtette vagy éppen tudta, hogy homokosok. A mai napig nem zavar, és van egy-két ilyen ismerősöm is, rendes és szerethető emberek.

Ami a könyveket illeti, eddig nem igazán olvastam semmilyen, ebben a témában íródott könyvet, azonban tudom azt is, hogy nagyon sok tinédzser néz ilyen sorozatot, vagy épp ilyen animét, főleg persze lányok. Valamiért mi kevésbé ítéljük el a homoszexuális fiúkat, mint a saját nemük. És valamiért a leszbikusság bezzeg rögtön elfogadott a fiúk szemében (sőt, még gerjednek is rá), pedig mindkettő elfogadásának egyazon (normális) szinten kellene lennie. Úgyhogy személy szerint én örülök, amikor azt látom, hogy mintha a fiatalabbak elfogadóbbak lennének a témában, és ez úgy kábé tíz éve kezdődött – legalábbis itthon. Sőt, már egy homokos srácról írt tiniregény rengeteg embert mozgat meg, és nem lepődnék meg, ha mindenféle díjakat bezsebelne magának. Sok témáról az a véleményem, hogy csak azért írnak arról az emberek, mert az tuti felkapott lesz (hadd ne említsek példákat), kihasználják a felhajtást, és ezáltal próbálnak felkapaszkodni. Többek között ez az oka, hogy nem igazán törődöm a hasonló témájú könyvekkel, de itt van például a Will és Will, vagy a Simon és a Homo sapiens-lobbi, amelyek akkora olvasótábort tudhatnak magukénak, ami talán egy új irányzatot nyit meg a könyvírásban. Személy szerint most az utóbbit olvastam el, és magam is meglepett, amikor először elkezdtem érdeklődni a könyv iránt:

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult HumorSokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Értékelés:

Az igazat megvallva, mindig is IMÁDTAM a fiataloknak, tiniknek szóló regényeket, pedig már 25 vagyok, és miért? Mert az ilyen, jól megírt történetek lazák, kedvesek, humorosak, nosztalgikusak, hangosan röhögök rajtuk vagy éppen sírok, mert észrevétlenül a szívedbe szövik magukat. Mert letehetetlenek, és mert nincs olyan pillanat, hogy egy ilyen könyvet ne vehetnél elő, mert biztos, hogy mindig pont jókor jön. Mert a saját tinédzserkoromra emlékeztetnek.

Nem véletlen, hogy valaki a molyon Leiner Laurához hasonlította az író stílusát, bár szerény véleményem szerint úgy gondolom, ez annál talán még egy fokkal kiforrottabb, de annyiban tényleg hasonlatos, hogy mindketten tinikről írnak, és igazán jó stílussal és ráérzéssel. Simon, a főszereplő egy nagyon kedves, érzékeny, imádnivaló, szerethető srác, akit egyszerűen képtelenség nem elfogadni. Annyira megszerettem az olvasás során, hogy néha azon gondolkodtam, milyen jó lenne nekem is egy ilyen barát, akivel mindenről jól el lehet beszélgetni, és aki nem ítélkezik mások felett. Simon nagy problémája, hogy a fiúkhoz vonzódik, pontosabban ahhoz az ismeretlenhez, akivel titokban levelezik (Blue-hoz), ráadásul egy Martin nevű srác megfenyegeti, hogy mindenkinek a tudtára hozza a „meleg dolgot”, ha Simon nem segít neki elcsábítani az egyik lánybarátját. És akkor még ott van a nyakukon az iskolai színdarab, a baráti körében lévő szerelmi háromszögek, a „mindenbe beleütöm az orromat” család… Mi lesz ebből? Egy kedves gimis sztori, viszonzatlan szerelemmel, balhékkal, kiruccanásokkal, leckeírással, no meg a nagy titokkal: ki Blue?

Őszintén, egész végig imádtam a sztorit, és örültem, hogy egy ilyen könnyed és laza, de mégis mennyire őszinte történetet tarthatok a kezemben. Nem volt túl sok benne a „melegség”, ami azért jó, mert így nagyobb célközönséget mozgathat meg a történet és mert ugye ez egy tiniknek íródott könyv, szóval nincsen benne semmi karikás. :) Én végigizgultam és találgattam a sztorit, hogy ki lehet Blue, de nem jöttem rá! És ez szuper, mert én mindig előre lelövöm magamnak a poént, az pedig eléggé lelombozó tud lenni. Örültem, hogy az író úgy képes csűrni-csavarni a dolgokat, hogy egy pillanatra sem sejtettem, hogy ki a titkos srác, mert mindenkire tippeltem, de őrá pont nem.

Pörgős, kedves, toleranciára tanító történet, szélsőségektől és előítéletektől mentes, és ezzel az egyszerű elfogadásával tökéletes, nem csodálom, hogy már 13 országban kapkodják a polcokról. A totális kedvenceim között landol, mert minden sorát imádtam, és mert nagyon tetszett a vége.

Érdekes volt Simon és Blue „Coming out”-ja, és lobbija (a fogalmakat lentebb bemásoltam.)

Ajánlom fiataloknak, nosztalgiára vágyó idősebbeknek, akik laza, vicces és jól megírt könyvre vágynak, amiről lehet beszélni, és ami nem véletlenül ilyen kelendő.

Egyéb vélemények a moly.hu-ról:

"Ez a könyv egyszerre volt jópofa, kissé lökött és nagyon cuki. Nem kell iszonyat mélységet várni tőle, inkább egy egyszerű, aranyos, némileg naplószerű, coming-out sztorira számítson, aki kézbe veszi. Ja, és nem árt némi Harry Potter, manga és rocktörténeti utalásra is felkészülni. Meg némi oreo keksz utáni vágyakozásra. Legalábbis velem így esett. 
Olvassátok, szerintem megéri. Nekem órákra mosolyt ragasztott az arcomra."

"Először is le kell szögezzem, hogy 30 éves, heteroszexuális nőként ez a könyv egészen biztosan nem nekem íródott. Ajándékba szánom, de előtte gondoltam, beleolvasok, ha már ilyen jó átlaga van a moly-on. 
Az elején még némi távolságtartással kezeltem, meg is fordult a fejemben, hogy félbehagyom, mert ugyan ki tudja megjegyezni ezt a rengeteg mellékszereplőt, meg különben is. 
Aztán berántott. De irgalmatlanul. Nem hittem volna, hogy így lesz, de a könyv olvasása során újra 17 éves voltam, egy 17 éves problémáival és gondolataival, valamint őrülten szerelmes. Komolyan, konkrétan úgy liftezett a gyomrom, mint anno. Imádtam a hangulatát, imádtam a szerelmi szálat, imádtam, hogy olvashatok egy olyan szerelmes regényt, ami a fentiekkel együtt sem csapott át giccsbe, annyira szép volt az egész! Igen, most olvadozok. Nagyon. 
Mennyire szerettem volna ezt a könyvet 17 évesen is…:)"

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 89% NEM VÉLETETLEN
Borító: 10/10 – Tudom, megint max pontot adtam mindenre. Hát Istenem, ha valami úgy tökéletes, ahogy van, akkor azt el kell fogadni. :)
Kinek ajánlom: Fiataloknak, nosztalgiázó időseknek, tiniknek, lányoknak, vagy akár fiúknak. Ez egy hihetetlenül kedves gimis sztori. Tuti befutó.
+ pont: A témáért és Simonért, amiért annyira szerethető, hogy azt kívánom, bárcsak nekem is lenne egy ilyen barátom, mint ő. Simon nagyon eredeti, a történet pedig egyedi és humoros, modern és igazán kedves.

- pont: Nincs. Bocsesz. :)

És végezetül néhány, a homoszexualitással kapcsolatos tudnivaló (forrás a Wikipédia):

A homoszexuális identitás kialakulásának szakaszai

Számos kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. A főbb szakaszok a következők:

Szintetizáció, Különbözőség érzése

Amint a homoszexuális egyének visszatekintéseiből kiderül, sokuknak iskoláskorukban olyan társas tapasztalataik voltak, mely azt az érzést keltette bennük, hogy ők mások mint a többi gyerek, főként a saját nemüktől érzik különbözőnek magukat.

Felismerés, identitáskrízis

Nemi érés idején észlelik, hogy a saját nembeliekhez vonzódnak. A serdülőkor középső szakaszában ezek a fiatalok kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és a kiközösítettség időszakát.

Az identitás felvállalása

Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját neméhez vonzódik, nem a vonzalmai szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik eddig csak önmaguknak (és más homoszexuális társaik előtt) bevallott vonzódásaikat. Ezek az emberek, akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módon viszonyulnak hozzá:

  1. Vannak, akik a homoszexuális kapcsolat elkerülésére törekszenek.
  2. Mások titokban tartják másságukat a nagyvilág előtt, párjukkal titokban találkoznak.
  3. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkedve, elkezdenek megfelelni ezeknek a sztereotípiáknak.
  4. Mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

Elköteleződés, az identitás integrációja

A homoszexuális identitásképzés ezen szintjére azok jutnak el, akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. A homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, főként az alábbi tényezőktől függően:

  1. A személy mennyire sikeres személyes kapcsolataiban.
  2. A családja mennyire fogadja el őt.
  3. Mennyire sikeres a munkájában, karrierjében.

lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van.

Coming out

A "Coming Out" – angolul: előbújás, esetleg előlépés – az a tett, mikor valaki felvállalja a környezetében élők előtt másságát. Ennek fő oka az őszinteség az illető családtagjaival, egyéb közeli barátaival, ismerőseivel szemben, amivel megszüntethető a lelkileg kimerítő titkolódzás, hazudozás, esetleges képmutatás. Erre leginkább akkor kerül sor, ha az illető már párkapcsolatban él valakivel a saját neméből, ami egy párkapcsolat jellege miatt nehezen, vagy egyáltalán nem titkolható. Így a homoszexualitás felvállalásával, elismerésével jó eséllyel legitimálható a kapcsolat ezen emberek előtt.

Mivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez.

0 Tovább

Randy Susan Meyers – A gyilkos lányai (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Dráma FelnőttEgy anya olyat kért, amit lehetetlen megtenni. 
Egy apa olyat tett, amit nem lehet megbocsátani.

Lulu és Merry gyerekkora sosem volt felhőtlen, de a legnehezebb időszakok, a legbántóbb szavak, a leghangosabb veszekedések is eltörpülnek egyetlen nap emlékének árnyékában. Épp Lulu tizedik születésnapja előtt a lányoknak olyan traumát kell átélniük, amit legfeljebb csak túlélni lehet, megérteni és feldolgozni sohasem.

Azon a végzetes napon apa megölte anyát.

A tragédia után Lulu és Merry gyermekotthonba, majd nevelőszülőkhöz kerül. De pontosan tudják, a történtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt szörnyűségnek, miközben börtönben ülő apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétköznapokat. Lulu azzal áltatja magát, hogy apja halott, Merry viszont úgy érzi, bármit is tett, közeli kapcsolatban kell maradnia vele.

Meyers gyönyörűen megírt, letehetetlen első regénye a család erejébe vetett hit, valamint a szeretteinkhez kapcsoló és tőlük elszakító kötelékek testamentuma.

"Döbbenetes első regény... Túlságosan hihető és szívszorító." (Los Angeles Times)

Értékelés:

Őszintén szólva nem tudom miért, de nem egészen erre számítottam, amikor kézbe vettem a könyvet. Arra vártam, hogy a történetnek lesz egy szép kerete, aztán valami tetőpont, majd lelki megnyugvás, és igaz, hogy ha szigorúan vesszük, ezek a dolgok megvoltak benne, én mégis hiányoltam belőle valamit. Bár a történet erkölcsi felvetéseit és az alaptémát tudom dicsérni, jómagam is elgondolkodtam, hasonló helyzetben mit tennék, jelenleg nekem kicsit túl sok volt a könyv nyomasztó hangulata, amelyet csak úgy áraszt magából. Talán azért van, mert én is olyan dolgoktól félek, mint Merry, és sokban érzem magam hasonlatosnak hozzá. Talán a könyv olvasása folytán végig attól féltem, hogy „úgy végzem majd”, mint ő, hogy miközben a testvére minden rossz helyzetből hamarabb szabadulhatott és megadatott neki a boldog család (férj, és gyerekek), Merry (talán a történtek hatására) csak egy helyben toporog. Úgy érzi, mintha egy üvegablakhoz nyomódott orral nézné áhítozva a nővére életét, miközben ő maga képtelen ezt megteremteni saját magának.

De vajon, ha adott egy ilyen szituáció (az apa megöli az anyát), mi a helyes; ha látogatjuk őt a börtönben, vagy, ha teljesen eldugjuk a történteket az agyunk egy kis szegletébe, és tudomást sem veszünk róla? Vajon melyik a helyesebb, ki tud hamarabb túllépni a problémákon? Az, aki napról napra szembenéz vele, vagy az, aki távol tartja magától a negatív gondolatokat és megpróbál anélkül továbblépni, hogy egyszer is szembenézett volna vele? Lulu úgy érzi, a húga a történtek után apja tettének rabjává válik, és képtelen elfogadni, hogy képes Merry minden héten meglátogatni az apjukat a börtönben. Merry haragszik Lulura, mert úgy érzi, magára hagyta, idősebb testvérként nem számíthatott a segítségére és egyedül kellett megbirkóznia a történtekkel, egyedül kellett szembenéznie az apjukkal. S míg Lulu a sorsnak hála egy férfi személyében megmentőre talál, családja lesz, pénze, nagy háza, addig Merry egész életében a nővérére és annak férjére szorul, kénytelen rájuk telepedni, a szomszédságukban meghúzni magát, és a segítségükkel tud csak boldogulni az életben.

Ez egyáltalán nem tetszett a történetben. Én nem szeretném, ha egy történet azt sugallná nekem: csak egy férfi megmentő segítségével lehetek boldog. Amíg egy ilyen személy nem jön az életembe, addig csak kapálózom? Ha Lulu életébe nem jött volna az a csodálatos (nyilván hibamentes) férfi, akkor boldogtalan lett volna? A könyv szerint Merry képtelen egyedül a lábára állni, mintha az író azt akarná mondani, hogyha a sors kegyes hozzád, akkor eléd küld egy fehér lovagot, és happy end, ha nem, akkor pedig egyedül csakis boldogtalanságra vagy ítélve. Már magam is úgy érzem, hogy ez az általános társadalmi trend, az elvárás, és ennek kell megfelelni. Végig szurkoltam Merrynek, hogy elérjen valami nagyszerűt az életben, aztán csak szépen lassan elteltek felette az évek… Igazságos ez?

Miért pont Lulu életébe csöppent be az a bizonyos férfi? Miért érdemelt ő jobb életet?

Ahhoz képest, hogy az író első könyve, olvasmányos, és szép történet, de nekem néhol eléggé vontatottnak tűnt, és nem értettem egyet a mondanivalójával. Fel is vet egy fő erkölcsi problémát, de válaszokat nem igazán kapunk rá. Talán azért, mert az író ezzel is azt akarja hangsúlyozni, hogy nincs egy, általánosan elfogadott helyes válasz, talán nem ezért, nem tudom.

Felnőtteknek tudom ajánlani ezt a könyvet, akik nem egy könnyed kikapcsolódásra vágynak, hanem egy nehezebb olvasmányra, ami erkölcsi kérdéseket vet fel. El tudom képzelni, hogy sokaknak tetszik, főleg idősebbeknek, vagy a szépirodalom kedvelőinek.

Személy szerint a 4. Egész jó, tetszett pontozást kapja tőlem.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 7/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 9/10 – Egész jó, illik a történethez, bár az egyik kislány lehetett volna fekete hajú.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, akiket érdekel ez a téma, akik egy komoly, nem szirupos könyv olvasására vágynak.
+ pont: A történet erkölcsi felvetéseiért.
 - pont: Nekem kicsit vontatott volt, és több történést vártam volna.

0 Tovább

Szulejmán és a magyar udvarhölgy

A Szulejmán című sorozat hazánkban 3 éve kezdődött térhódítása után egyre több könyv jelenik meg a témában, úgy, mint például a konkrétan a sorozat alapján íródott Hürrem, Szulejmán ágyasa, Hürrem, Szulejmán asszonya, Ibrahim és Hatidzse stb., de ezen kívül rengeteg, a szultánsággal kapcsolatos hasonló könyvek is napvilágot láttak (A szultán háremében, Szafije a szultán háremhölgye stb.) Nagyon nehéz azonban ezek közül kiválasztani azt, amelyik nem csak a sorozat reklámjára épít, hanem tartalmas és érdekfeszítő olvasmány is.

Bár jómagam mindezeket nem olvastam, nem kétséges, hogy a sorozat rengeteg nézőt megmozgatott, az emberek szívesen vetik bele magukat szerda esténként a Topkapi palota rejtélyeibe, szépségébe, ármánykodásba, háborúba és egy teljesen más világ szokásaiba. Bár a magyarok számára Szulejmán szultán neve eddig egészen biztosan nem szimpatizálást váltott ki, az egyébként nem teljesen hiteles sorozatnak és könyveknek hála más oldaláról is megismerhetjük.

A minap figyeltem fel egy friss megjelenésre ebben a témában, ami azért is érdekes, mert az írója magyar, (R. Kelényi Angelika), és őszintén tartottam tőle, hogy egy teljesen átlagos ponyvaregényt tartok majd a kezemben, de szerencsés vagyok, hogy ezúttal sem volt igazam. A történet nem is annyira Szulejmánról szól (bár kétségkívül van benne szerepe), mint inkább Izabelláról, János Zsigmond király anyjáról, valamint Annáról, a harcos, méregkeverésben és fegyverforgatásban jártas udvarhölgyről.

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában. 
Könyvajánló 4 Történelmi Kaland Romantikus Felnőtt MagyarSzulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe. 
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára. 
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Értékelés:

A történet annyiban érdekes, hogy nem a szokásos klisés szemszögből olvashatjuk a történetet, hanem egyrészt az özvegy Izabella királyné, másrészt a tettre kész udvarhölgy, Anna szemszögéből repülhetünk vissza 1541-be, amikor is Szulejmán csellel elfoglalja Buda várát, Izabella kénytelen Erdélybe menekülni fiával, a gyermek Jánossal, Anna pedig életveszélyes feladatot kap: be kell épülnie Szulejmán köreibe és visszaszerezni néhány, az ország jövője szempontjából létfontosságú levelet.

Eleinte arra számítottam, hogy szokás szerint az udvarhölgy és esetleg Szulejmán között szövődik majd valamiféle szerelmi szál, annál inkább meglepődtem, amikor nem így történt, és teljesen más fordulatot vettek az események. Tetszett egyébként a történet gördülékenysége, saját magát olvastatta, és már az első néhány oldal után tudtam, hogy nem kell majd az unalomtól elaléltan félretennem minden huszadik oldal után. Cselszövésben, tervekben, ármánykodásban és szerelmi csalódásokban bővelkedő történet, amely néhol olyan morbid jeleneteket tartalmaz, ami szerintem igényli a 18-as karikát, vagy legalábbis a 16-osat. Különlegessége, hogy nem próbálja a mostani felkapott Szulejmános történetekhez hasonlatosan angyaloknak beállítani a törököket, hanem felhívja a figyelmet azok hibáira; hogyan foglalták el a török katonák Budát, asszonyokat raboltak és hintókat, nemesek házait fosztották ki, stb.

Ha kategóriába kellene sorolnom, félig a történelmibe raknám, de valamennyire kaland és nyomokban romantikát is tartalmaz. Annak magam sem jártam utána, hogy mennyi a valóságalapja, azonban azoknak, akiket ez a téma érdekel, vagy szívesen olvasnának egy, az abban a korban játszódó kötetet, azoknak ezt tudom ajánlani, nem kell attól félni, hogy egy unalmas könyvet veszünk le a polcokról.

Fordulatos, szövevényes és kidolgozott regény, ami nem elfogultan csak az egyik oldalról ábrázolja az eseményeket – vagy ha mégis, leginkább magyar szemszögből.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 7/10 – Tetszik az elején a női arc, de személy szerint nem szeretem, amikor a gerinc fehér marad, és nem ad egységet az egész borító.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik nézik a sorozatok, vagy szeretnének erről a korszakról olvasni.
+ pont: A kalandos történetszövésért.
 - pont: A vége nem pont úgy alakult, ahogy reméltem.

0 Tovább

Virág Emília - Sárkánycsalogató (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy Magyar

Az a kivételes eset fordult elő pár napja, hogy nem tudtam, mit olvassak, úgyhogy ismételten Blankához fordultam segítségért, akinek már annyira megbízom az ízlésében, hogyha egy hatezer oldalas, megsárgult nyomtatványt rak elém, biz’ Isten, én abba is belevetem magam, ha Ő mondja. Így történt, hogy bár első hallásra/olvasásra nem keltette fel a Sárkánycsalogató a figyelmemet, mégis a kezembe került, és úgy de úgy örülök neki, hogy ezentúl nem is nagyon fárasztom magam a könyvválasztásokkal, majd Blanka megteszi helyettem. :)

Ez az urban fantasy annyira megfogott, legfőképpen a stílusával, hogy egyik este (még akkor a könyv felénél jártam) úgy éreztem, nekem mindenképpen meg kell interjúvolnom az írónőt, és köszönet neki, ez meg is történt, mert jó pár érdekes kérdésem volt hozzá. Például miért hívják Józsinak a főszereplőt? Az interjút ITT olvashatjátok.

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Értékelés:

Őszinte leszek, voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, mert milyen már, hogy Józsi, az egyetemista elszabadít egy sárkányt…. Budapesten… Most komoly? Végül, mivel, mint említettem, Blanka mondta, hát az ő szava szent, úgyhogy nosza, rajta! Nem csalódtam!!! Most sem! Már az első néhány fejezetnél magával ragadott a történet, és amikor azt mondjátok, hogy humorral teli, élvezhető, kalandokkal teli, mesés, akkor nem tévedtek. A kedvenc részem, amin többek között a legjobban szórakoztam, az alábbi volt:

„A sárkány szeme nyitva volt, a tévét figyelte, és a lánynak az volt az érzése, hogy kerüli vele a szemkontaktust.
Amikor elkezdte talicskába hordani a vasvillával a szalmát, a sárkány pont úgy mordult fel, ahogy az exe, Ricsi szokott, amikor sörrel a kezében ült a tévé előtt, ő pedig elpakolta az üres sörösdobozokat és tányérokat.
Ahogy az exbarátjára, úgy a sárkányra is vetett egy rosszalló pillantást, miközben megjegyezte: 
– Ja, persze, majd nem takarítok, mert te egész nap a tévét nézed.”

De félreértés ne essék, ha azt gondolnánk, hogy itt egy eltúlzott, erőltetett humorral teli silány könyv került a kezünkbe, már csak az is elég biztosíték, hogy olyan nagy kiadó adta ki, mint az Athenaeum, aki sosem okoz csalódást, legalábbis nekem nem. A történet jól megszerkesztett, néhol, miközben váltakoztak a szemszögek, alig vártam, hogy újra Józsiról olvashassak és a lovagról, hogy mégis hogyan keverednek ki a csávából, mi lesz szegény sárkánnyal, hogy fog mindenki visszakeveredni a helyére. Anélkül, hogy bővebben belemennék a spoilerezésbe, mindenképpen tudnotok kell, hogy a történet azonban korántsem ennyire egyszerű, szövevényes, szépen felgöngyölített kalandregény, ahol a megfelelő időben és helyen derül ki minden, és kapunk magyarázatot a kérdéseinkre. Először tartottam tőle, hogy oké, sárkány, na, bumm, de mi lesz a nagy sztori, vagy ennyi az egész? Nem! Megismerhetünk egy távoli világot, egy érdekes varázslót (boszorkányt), egy kedves lovagot (Bélát), két belevaló lányt (Sárát és Emesét) valamint egy hétköznapi, gyakran másnapos egyetemistát, Józsit. De megismerünk egy királyságot, találkozunk lidércekkel, különleges állatokkal, varázslatokkal, banyával és miegymás. Furcsasága a történetnek, hogy azt hiszem, pont a nevek (eleinte furcsállott) hétköznapisága hozta közelebb hozzám a történetet, és épp ettől éreztem úgy, hogy ez akár a szomszéd Józsi is lehet, ki tudja, mit csinál ott a szürke panelben, talán épp kávét főz a kotyogós kávéfőzőn, vagy titokban világokat nyit meg egymás felé. :O

Lendületes, stílusos, és egyedi. Sok részen nevettem fel hangosan, és élveztem, hogy akár rólam is szólhatna ez a történet, és az is örömmel töltött el, hogy a jól ismert budapesti helyszínekről olvashattam. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a "mesébe" az író burkolt némi kritikát, ha mással szemben nem is, de a médiával szemben mindenképp. Nem, mintha nem értenék egyet vele.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a fantasyt, de első fantasy történetnek is mindenképpen megfelel, sőt, szerintem még azokkal is megszeretteti a mesék világát, akik eddig nem voltak a téma megszállottjai. Jómagam például már jó pár éve elhatárolódtam ezelől, de egy-egy ilyen történet mindig felidézi, hogy miért is élveztem annyira A gyűrűk urát. Például.

A váltott szemléletmód a könyvben nagyon jó ötlet volt, így amíg az egyiket olvastam, a másik szereplő miatt izgultam és vice versa. A kedvencem természetesen Hollus, bár ezt annyira nem jelenthetem ki, mert Józsi a hétköznapiságával és a regény során tapasztalt jellemváltozásával, későbbi bátorságával megvett magának – és az ironikus humoráról még nem is ejtettem szót.

Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben egy ennyire nívós és utánzatmentes fantasyt olvashatok majd magyar írótól, aki nem erőlteti sem a vámpírtémát, sem semmi koppintást, sem az erős szexuális töltetet (utálom, amikor azt erőltetik minden könyvben.) Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt olvasmányos (néhány könnyedebb, pesti egyetemistától elhangzó káromkodástól eltekintve), szép, meseszerű, kalandokban és fantáziában nem szűkölködő történet. Mindenképpen a kedvenceim között landol!

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 95% NEM VÉLETETLEN
Borító: 9/10 – Be kell valljam, eleinte nem értettem egyet a borítóval, mert jobban örültem volna egy fényképnek a szereplőkről, vagy egy ábrázolásnak róluk, de így a végére egész jól összebarátkoztam vele.
Kinek ajánlom: Nincs kivétel, mindenkinek! Lányoknak, fiúknak, nagymamáknak, egyetemistáknak ;) ésatöbbi.
+ pont: Az egyedien megteremtett világért, a rengeteg-rengeteg kalandért, a szereplők szerethetőségéért, Egonért, Hollusért és Józsiért. Ja, és persze Béláért. Hol a kotyogós kávéfőzőm???
 - pont: Folytatást akarok, brühühü. Szerencsére az író nem áll meg ennél a könyvnél, a nekem adott interjúben említette, hogy lesz majd még ebben a világban játszódó regénye. KELL NEKEM! :)

Egyéb molyos vélemények:

"A világfelépítés zseniális volt! A párhuzamos világ mesebeli elemei pedig varázslatosak voltak. Végig az volt az érzésem, hogy én is ott vagyok a mesében, és átélem mindazt, amit a főhős, köszönhetően a részletgazdag ábrázolásmódnak, ami miatt akár egy filmet, úgy láttam leperegni a történetet a szemem előtt. 
Az írónő nagyon jól adagolta az információkat, végig fenntartotta a feszültséget, egy pillanatra sem engedte, hogy unatkozzak. Minden oldalon egyre több tárult fel a világból, és egyszerűen képtelenség volt kitalálni, mi lesz a következő fordulat. Volt benne rejtély bőven."

"Lehetetlen, letehetetlen történet, engem elvarázsolt az első mondattal, és imádtam az utolsó pontig. Pörgős, de nem fárasztó, remek a humora, és időnként még aggódni is lehet a szereplőkért. Már ha ráér az ember aggódni két röhögőgörcs között.  Józsi annyira telibe talált mai pesti 27 éves, hogy párját ritkítja, Hollus dumái zseniálisak, Béla szórakoztató, de a sárkányt és a csajokat se kell félteni. "

"Nem tudom, hogy milyen egy urban fantasy, vagy milyennek kellene lennie, mert nem vagyok egy fantasy rajongó. De a Sárkánycsalogató meggyőzött arról, hogy időnként el kell merülni ebben a világban. "

"Amellett, hogy kizökkent a szürke hétköznapokból és megnevettet, előnyére kell írni a regénynek és az írónőnek is, hogy nem a megszokott fordulatokat alkalmazta. Nem lehetett tudni, hogy a következő oldalon mi vár ránk és a főhősökre. Szereplői nem fekete-fehérek, hanem igen színesek, akár csak az átkok és a káromkodások ;)"

0 Tovább

Interjú a Sárkánycsalogató című könyv írójával, Virág Emíliával

/Ez egy általam készített interjú, így kérlek titeket, amennyiben bármit is kimásoltok belőle, feltétlenül tüntessétek fel forrásként ne csak a reblog, hanem a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt. Köszönöm!/

A Sárkánycsalogató című könyv annyira a kedvenceim közé került, pedig még nem fejeztem teljesen be az olvasását, hogy egyik este azon gondolkodtam, de jó lenne meginterjúvolni az íróját, Virág Emíliát, annyi kérdésem lenne hozzá! Nagy örömömre szolgál, hogy ennek a modern, fantasztikus témájú könyvnek a megszületéséről először én faggathattam őt.

Blog Könyvajánló Fantasy 7 Magyar

A könyvről:

Blog Könyvajánló Fantasy 7 MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Kezdetnek hadd köszönjem meg, hogy válaszolsz a kérdéseimre, nagyon élvezem a könyved olvasását. Megmondom őszintén, manapság vannak előítéleteim a magyar írókkal kapcsolatban, ezért nagyon tudok örülni, amikor egy ilyen egyedi gyöngyszem kerül a kezembe.

Én köszönöm az interjút. :)

Milyen írók voltak rád hatással olvasmányaid során, kik a kedvenceid?

Abszolút kedvencem nincsen, bármit elolvasok, ami a kezembe kerül. Általában jól kidolgozott karakterekkel, humorral és izgalmas cselekménnyel teljesen meg tud venni egy könyv. Kedvenc íróim (a teljesség igénye nélkül): Douglas Adams, Neil Gaiman, David Mitchell, James Jones, Mark Twain, Joseph Heller, Tom Wolfe, és Mikszáth Kálmán. Több könyvük is van, amit évente-kétévente programszerűen újraolvasok, és mindig találok bennük valami újat.

Honnan jött a regény ötlete? Van valami történeted erről, például álmodban, vonatút során, stb.? :)

Ötlet gyakorlatilag mindenhonnan jön: vonaton, buszon, villamoson, vagy bárhonnan a városból. Mostanában figyeltem fel a csatornafedelekre például, tök jól el tudom képzelni, hogy valami nagy, gonosz mitikus lény lakik mögöttük, azért van némelyik lehegesztve. A hangulatot meg mindig valamilyen zene adja, az írás legeleje a tracklist összeállításával kezdődik. Ha nem lenne a Kaukázus zenekar, vagy a Kiscsillag, kicsit lehet, hogy más lenne a Sárkánycsalogató. :)

A könyv tetemes részét a 800-as buszjáraton, a 10-es úton, az ürömi dugóban találtam ki. Ha alapból egy órát utazol, mire megkezded a napi negyven perces dugóban ácsorgást, akkor eléggé unatkozol. Meg zenét hallgatsz, és közben jeleneteket képzelsz el, és jegyzetelsz le. Vagy észreveszed a vasúti alagutat, ami egy csapásra megold egy olyan problémát, ami miatt elakadtál írás közben.

Mennyire volt nehéz kiadatni a könyvet? Volt olyan kiadó, aki visszautasított (nem kell nevén nevezni)? (Van olyan könyved esetleg, amit nem adtak ki?)

A Sárkánycsalogatóval nem volt ilyen téren komoly gond, az Athenaeum Kiadó a negyedik hely volt, ahova elküldtem, és elég hamar jött is a válasz.

Nehézségek inkább előtte voltak, például egy korábbi kéziratot elküldtem e-mailen összesen három helyre, egy meglehetősen általános kísérőlevéllel, és egy nem túl összeszedett szinopszissal, és természetesen semmilyen választ nem kaptam. Indultam pályázatokon is, amiken rendre el is kaszáltak. Aztán megírtam a Sárkánycsalogatót, és egy kicsit átgondoltabban kezdtem kiadót keresni. Például nagyobb energiát fektettem a szinopszis és a kísérőlevél írásába. Meg barátok, családtagok elmagyarázták, hogy a kiadókeresés, az nem egészen az, hogy elküldesz három e-mailt, hónapokig vársz, majd vergődsz, hogy a te könyved nem kell senkinek.

Mennyire szóltál bele a könyvborítóba? Gondolkodtatok azon, hogy esetleg a főszereplőket kellene fényképszerűen rárakni? Kinek az ötlete volt ez a dizájn, és miért emellett döntöttél/döntöttetek?

Csöngető Csaba készítette a borítót. Amikor a kiadóban kérdezték, mire gondoltam, először annyit mondtam, fogalmam sincs, majd hozzátettem: talán egy kotyogót el tudnék rajta képzelni. Egy kicsit sem vagyok vizuális alkat (legalábbis ilyen téren), semmiféle elképzelésem nem volt, csak homályos foltok. Eszméletlen jó lett, amikor először láttam, percekig nevettem.

Nagyon sok magyar írótól látni mostanában, hogy külföldi hangzású álneveken adnak ki könyvet. Én személy szerint nagyon örülök, hogy Te nem így tettél, de megosztanád velünk az okát? :)

Amikor pár éve megírtam a legelső kéziratot, én is találtam ki külföldies írói álnevet, csak semennyire nem tudtam vele azonosulni, borzasztó idétlennek éreztem. Ennél a könyvnél ráadásul még fura is lett volna, mert a szereplők is magyarok, olyan nevekkel, hogy Józsi, meg Béla.

Ez mindig is érdekelt, és úgy tudom, ezzel sok író másképpen van: Előre eltervezted a cselekményt, vázlat alapján dolgoztál, vagy az írói ihlet vezérelt rögtönzésszerűen az írás közben?

Először megírtam az első jelenetet az Oktogonnal meg a sárkánnyal, aztán rájöttem: érdekel, mi lesz aztán. Utána kidolgoztam a háttérvilágot (ehhez kutattam néprajzi archívumokban), jellemrajzot írtam a karakterekről, és készítettem egy vázlatot arról, hogy mi fog történni a regény elejétől a végéig. Na ettől aztán el is tértem, mert a szereplők mást akartak, és ilyenkor hallgatni kell rájuk. Ihlet nálam már a vázlatírásnál is van, legalábbis olyankor is szoktam érezni ugyanazt az izgalmat, mint folyamatos írás közben. Muszáj vázlatot írnom, mert borzasztóan szétszórt vagyok, még így is előfordul, hogy valaki kétszer megy ki az ajtón, vagy véletlenül egyszer se hal meg.

Van olyan ember, barát, rokon, ismerős, akinek a megjelenés előtt megmutattad a könyvet, és akinek adtál a véleményére?

Igen, próbaolvasóknak megmutattam, akik többnyire családtagok és barátok. Mindannyian nagyon sokat olvasnak, meglehetősen kritikusak, és alaposan szétszedték a Sárkánycsalogatót – a kiadókeresés előtti utolsó átírás az ő meglátásaik alapján történt. Nem szoktak finomkodni, de hát a könyvnek az tesz jót. :)

Honnan jött a főszereplő, Józsi (hétköznapi) neve? Miért pont Józsi?

Olvastam egy netes fórumon egy véleményt, amiben a hozzászóló kijelentette: nem olvasna fantasyt magyar nevekkel, mert „hogy nézne már ki, hogy mindenféle Józsi meg Béla mentené meg a világot.” Én meg más állásponton voltam (vagyok): szerintem, ha jók a karakterek, és a cselekmény is érdekes, akkor működik a regény olyan nevekkel is, hogy Józsi vagy Béla. Jó, a legelején nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy ez tényleg így lesz, de Józsi és Béla aztán becsülettel helytállt.

El szoktad olvasni a könyvedről a kritikákat/értékeléseket, avagy el fogod a jövőben?

Igen, mindig elolvasom őket. Egyrészt nagyon feltölt és inspirál, ha sikerül megosztani az élményt, amit nekem adott a történet írás közben. Másrészt rengeteget lehet tanulni belőlük arról, hogy legközelebb mit kell másképp csinálnom.

Van olyan szereplő a történetben, aki hasonlít rád? Ki a kedvenced?

Valamilyen szinten mindannyian hasonlítanak, vannak közös pontok, de nem tudnék megnevezni senkit. A kedvencem Hollus, abban a szereplőben rengeteg lehetőség van, illetve Egon, a sárkány (imádom a nem-ember karaktereket).

Tervezel még újabb könyveket írni? Ha igen, milyen témában?

Most fejeztem be egy kéziratot, ami más szereplőkkel, de ugyanebben az univerzumban játszódik, és vannak benne emberi alakot öltött lidércek, ármánykodás, a Széll Kálmán tér felújításánál elásott kincs, és nyomokban manókat is tartalmaz. Van egy másik történetem manipulatív istenekről, akik a városlakókat felhasználva küzdenek meg egymással, de ezen még sokat kell dolgozni. Illetve a néphitben rengeteg minden van, amit össze lehet keverni a modern Budapesttel, úgy érzem, van még arrafelé keresnivalóm.

Mit tanácsolsz a mai magyar íróknak a könyvkiadással kapcsolatban, hogyan vágjanak bele?

Higgyenek benne, hogy sikerülni fog – van egy pont, amikor az ember úgy látja, bármi, amit ír, nem elég jó. Ne hallgassanak azokra, aki azt mondják, csak egyetlen út létezik, és ha nem azt követik, nem fognak publikálni – szerintem ahány író, annyi út. Keressék meg a sajátjukat.

Kiadókeresésnél szerintem nagyon fontos a kísérőlevél, valahogy úgy, ahogyan a motivációs levél álláskeresésnél. Bármilyen nehezen megy, muszáj szinopszist is írni, és érdemes megmutatni olyanoknak, akik nem olvasták a kéziratot. Nagyon fontos még a türelem, a kitartás, meg a depressziós időszakok átvészelése. Utóbbira érdemes beszerezni egy macskát. :)

Végezetül: Van otthon kotyogós kávéfőződ? :)

Van, és mindig a frász kerülget tőle, amikor például kifújja a gőzt a biztonsági szelepen, vagy mindenféle túlvilági hangot ad. :o

Blog Könyvajánló Fantasy 7 Magyar

A Sárkánycsalogatóról hamarosan elkészülő részletes ismertetőmet ugyanitt olvashatjátok majd. :) Kommentelést pedig szívesen fogadok.

0 Tovább

Hogyan gondoskodunk a nagyszülőkről avagy Virginia Macgregor - Milo szerint a világ (részletes ismertető)

Valamikor, régen még az volt a szokás, hogy a gyerekek, szülők, nagyszülők egy fedél alatt éltek, nem váltak szét ennyire élesen egymástól a generációk életmódjai, szokásai. A fiatalok nem költöztek el túl korán otthonról, hanem a szülői házban nevelték csecsemőjüket, ellesték az anyaság minden csínját-bínját, és közben pénzt gyűjtöttek, hogy saját lábra álljanak. Ma már az a divat, ha minél hamarabb elköltözik valaki (persze albérletbe), s úgy próbálnak meg a fiatalok boldogulni, akár a farkasok a zord vadonban. Öregeinkről nincs időnk gondoskodni, a nők is állást vállalnak, mindenki látástól vakulásig csak dolgozik, az időseket pedig „öregek otthonába” zárjuk. Vajon melyik társadalmi hozzáállás az emberibb vagy a helyesebb?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, miközben Milo, a kilencéves látássérült kisgyerek történetét olvastam, aki nem akarja elfogadni, hogy Nagyinak tényleg jó hely az idősek otthona, mert ő szívesen és szeretettel gondoskodott róla. Milo, aki összebarátkozik a Szíriából menekült Tripivel, Milo, aki a „kis kulcslyukon” (a szeme ép részén) át úgy látja a világot, amely feleannyira sem tökéletes, mint kéne. Milo, az én kis ezermesterem, aki megpróbálja megjavítani az embereket és a világunkat.

Könyvajánló Ifjúsági Felnőtt Young Adult 7 KalandA kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell adni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki – az illegálisan Angliába menekült, fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo belevág, hogy leleplezze az otthont igazgató Thornhill nővért… 

A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok fojtogatóvá válnak. Lassacskán azonban – ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát – feldereng a fény az alagút mélyén…

Értékelés:

Amikor ezt a könyvet választottam, úgy éreztem, ez egy olyan könyv, ami szeretettel tölt majd el, emlékeztet az én nagymamámra; egy könyv, ami majd vélhetőleg a kedvenceim közé kerül. Szerencsére nem kellett tévednem. Ez egy olyan szívmelengető történet, ami egyben félig-meddig társadalomkritika, ráadásul egy kilencévestől. Nagyon tetszett benne, hogy nemcsak Milot zártam a szívembe, de olvashattam Nagyi (Lou), Anya (Sandy) és a szír menekült, Tripi részeit is, aki elvesztette a kishúgát. Ha valóban olyan ember gondoskodna a világunkról, öregeinkről, mint Milo, akkor egy utópisztikus és csodás jelenben találnánk magunkat. A kisfiú eszembe juttatta, mennyire ugyanígy gondolkodtam én is gyerekkoromban, hogy amíg az ember gyerek, mennyire őszinte és szeretetteli, szomjazik az igazságra és elkeseríti annak hiánya. Kár, hogy a felnőttekből néha kivész ez az érzés és az érzéketlenség veszi át a helyét.

A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége.
/Francois Fénelon/

Ritkán van rá példa, hogy egy főszereplőt annyira a szívembe zárjak, mint Milot. Azt kívánom, egyszer nekem is egy ilyen kedves és gondoskodó kisfiam legyen! Együtt izgultam és nyomoztam vele, szurkoltam, hogy Nagyi mihamarabb hazamehessen, és közben becsültem Milo bátorságát és rendíthetetlenségét, amiért ilyen méltón viseli az élet nehézségeit. Képes megbirkózni az öregedéssel, másról való gondoskodással, a látása lassankénti elvesztésével, anyja depressziójával, azzal, hogy nincs pénzük, hogy édesapja elhagyta őket, és mindeközben sem veszíti el a hitét. Eleinte bízik benne, hogy a világban minden annak rendje és módja szerint megy, aztán ahogy lassan rájön, hogy az öregek otthonában valami nincs rendben, hogy a rendőrség közömbös, hogy Tripin kívül senki nem hallgat meg egy kilencévest, vagy nem hisznek neki, úgy dönt, a saját kezébe veszi a dolgokat.

Nem véletlen, hogy a molyon 91%-ot kapott a könyv, tőlem sem kap kevesebbet, és tudom ajánlani mindenkinek az olvasását, aki még emlékszik, milyen volt gyereknek lenni, aki csak szeretne rá emlékezni, akinek hiányzik a nagymamája, vagy annak, aki egy kedves történetre vágyik és szeretné kicsit jobbá tenni a világot.

"Milo „életlátása” fájdalmas emlékeztető mindnyájunknak, hogy a rohanó világban minden apró részlet felett elsiklunk, és bizony néha egy kisfiúnak kell a sarkára állnia, és azt mondania, hogy elég. Milo küzdelmét hol sírva, hol nevetve, de a végletekig meghatva követtem végig."

"Milo szerint a világ úgy lenne jó, ahogy van, ha apa nem hagyta volna el anyát holmi Macáért, ha Hamlet malacka nem lenne kitiltva a házból, ha Nagyinak, aki igazából dédi, nem kéne a Nefelejcsben laknia, ahol pedig csak felejteni lehet, ha Tripi nem vesztette volna el húgát, Ajsát egy háborúból menekülés közben, és ha Thornhill nővér nem bánna olyan tüskésen az öregekkel, ahogy bánik. Végül is,majdnem minden rendben van a világgal…"

"Milo nem csak, hogy okos és érzékeny, de rettenetesen lehet szeretni és nagyon különleges kisfiú. Igen, retinitis pigmentosája van, de neki éppen ez a szuper ereje! Van ám segédje is, méghozzá Hamlet, a házimalac. Eléggé cuki páros, nem?"

(Forrás: moly.hu)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%
Borító: 9/10 – Illik a történethez, Milo állatkájára, a kismalac Hamletre utal. A kötés szép, a könyv meglepően könnyű, mindazonáltal terjedelmes.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretnék kicsit jobbá tenni a világot, vagy emlékeznének elvesztett nagyszüleikre, gyerekkorukra.
+ pont: A felemelő történetért.
 - pont: A végéért, amikor…….. (pszt!)

0 Tovább

Aria Brighton – Vérvörös rabság (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Fantasy Ifjúsági Young Adult Sorozat Magyar

Új esély mindenkinek jár. Vagy mégsem?

Star Meadow egy kellemes, átlagos, nyugodt amerikai város. Legalábbis annak akar látszani.

Victoria, a vámpír lány, egy távoli országból, reményvesztetten érkezik ide, mindent maga mögött hagyva. Akarata ellenére kénytelen elfogadni új életét, hiszen máshol nincs biztonságban.

Itt találkozik a vámpírok vezetőjével, Logannel. A vad, állatias, és veszélyesen vonzó férfi az első pillanattól kezdve hűvösen viselkedik vele. Az idő múlásával azonban mégis egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.

De titkokat rejtő múltjuk elől ők sem menekülhetnek – még akkor sem, ha új barátokra, új otthonra lelnek.

Vajon Victoria végre megtalálja a nyugalmat, vagy a múlt sötét árnyai rátalálnak és magukkal rántják?

ARIA BRIGHTON sikergyanús első könyve egyszerre izgalmas, kalandos és romantikus. A regény olyan világba repít, ahol bármi megtörténhet: szerelem, új barátságok, csalódás és árulás.

Értékelés:

Bár a vámpíros történetek tinédzserkoromban a meglehetősen kedvelt olvasmányaim közé tartoztak, manapság igen kevés ilyen témájú könyvet kapok a kezembe. Talán egy-egy témakörből idővel kinő az ember, talán csak az én érdeklődésem terelődött inkább a disztópiák és laza felnőtt (nem erotikus) regények felé, nem tudom. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy azoknak a tinédzsereknek, akik nem szeretik a 6-700 oldalas olvasmányokat, és valami rövidebbel kezdenék a sort, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a Twilight óta oly felkapott vámpíros témák iránt, azoknak tudom ajánlani a kötetet.

Meg kell persze, hogy jegyezzem ez inkább a Twilight féle kategória, mintsem a Darren Shan vagy Anne Rice féle ág, azazhogy, inkább fiatalabbaknak lehet kellemes délutáni olvasmány. Azok számára, akiknek Anne Rice az Isten, az ilyen történetek talán nem elég komplexek, nincs mögötte annyit történeti háttér. Bár jómagam kedvelem Anne Rice történeteit, mégis, talán Darren Shan az, aki gyerekkoromban annyira megfogott, hogy felnőtt fejjel is újraolvastam a regényeit, s bár a Twilightot sem tagadhatom, hogy tizenévesen olvastam, mint említettem, mostanában úgy érezem, távolodom a témától. Nem okozott így akkora örömöt a regény olvasása, mint vártam, de lehet, csak azért, mert magamnak is be kell valljam: fiatalabb már én sem leszek. :)

Brighton Vérvörös rabság című könyve egyébiránt nem marad el a szerelmi szálakat illetően a hasonszőrű társaitól, a történet maga egy laza olvasmányként nem volt rossz, bár néha úgy éreztem, több helyszínleírást vagy a történéseket illetően kifejtést szívesen fogadnék.

Az íróról annyit érdemes tudni, hogy bár 2011 óta Angliában él, szintén egy magyar, aki írói álnévre támaszkodik, jelenleg 31 éves, és a könyvnek várható majd folytatása is. 

1985-ben születtem Budapesten, majd Székesfehérvárra költöztünk. Olvasás iránti szeretetem már egészen korán kezdődött. Óvodás koromban bátyám tanított meg olvasni és azóta is tart ez a “függőség”. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, majd elkezdtem egy újságíró tanfolyamot, amit sajnos nem fejeztem be, hiszen elég nehéz úgy tanulni, ha a diák okítja a tanárt.

Ezután dolgozni kezdtem, majd 2011-ben Angliába költöztem, jelenleg is itt élek. Még ebben az évben elkezdem írni a Vérvörös rabságot. Először csak egy hobbi volt számomra az írás. Néha, amikor úgy tartotta kedvem, leültem a laptop elé és csak írtam. Aztán sokszor azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem egy másik világban és csak órák múlva tértem vissza. Hihetetlen, hogy írás közben mennyire repül az idő.
Két év kihagyás következett, különböző okok miatt, majd lassacskán újra elkezdtem írni és befejeztem a könyvet. Szeretném másokkal is megosztani azt, amit alkottam, hiszen igazán jó érzés, ha örömet vagy legalább néhány kellemes percet szerezhetek másoknak a munkámmal.

Persze mostanában elég gyakori, hogy minden magyar angol hangzású néven publikál, személy szerint meg tudom érteni, hiszen az évek kortárs irodalmát figyelembe véve igencsak előítéletek alakultak ki az olvasókban a magyar írók tehetségével kapcsolatban… Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy ugyanettől a kiadótól Papp Csilla regénye például megáll a lábán, és örültem, hogy nem sajnálta a nevét hozzáadni egy regényhez, mert nagyon tetszett, amit nyújtott nekem. Valamiért, amikor egy magyar író külföldi néven ad ki regényt, úgy érzem, bujkálni szeretne, vagy ez csak marketing fogás, és mindig megfontolom, hogy vajon nem-e ígér többet ez a könyv annál, mint amit valóban nyújtani tud.

Jelen esetben azonban nagyjából azt kaptam, amit vártam, egy fiatalabbaknak szórakoztató vámpíros történetet. Személy szerint jobban élveztem volna, ha terjedelmesebb lett volna, többet megtudtunk volna a szereplők gondolatairól, érzéseiről, de talán a második kötetben az író igyekszik majd javítani ezen.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Moly.hu-n elért százalék: 73%
Borító: 9/10 – Nagyon szép a borító, de lehetett volna vastagabb külsőt kölcsönözni neki.
Kinek ajánlom: A vámpíros történetek kedvelőinek, tiniknek.
+ pont: A borítóért.
 - pont: A néhol sablonos érzetért.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.