Könyvajánló Magyar Romantikus Felnőtt 4

Manapság csak a pénzért házasodunk? Milyen életcél az a fiatal nőknél, hogy csak gazdag férjet fogjanak maguknak? Fel lehet erre építeni egy egész életet? Tényleg erről szól ma zömében a párválasztás? Patik László: Anna, édes című könyvében egy igen éles társadalomkritika rajzolódik ki, ami néhol már-már politizálásba is áthajlik, ugyanakkor mégis többnyire könnyed, megmosolyogtató, de kicsit groteszk is. Elgondolkodtatja olvasóit.

Könyvajánló Magyar Romantikus Felnőtt 4Anna ​csak élni szeretné az életét. Arról nem tehet, hogy beleszeret egy nála harminc évvel idősebb férfiba. Legalább lenne gazdag! A mama persze tudja, mitől döglik a légy. Lánya már rég magazinok címlapján viríthatna, jómódú pasikkal flörtölhetne, és ehhez természetesen az ő tanácsait kérhetné ki. A fitt ötvenes hölgy saját kispolgári miliőjében a legnagyobb úriasszony. Különlegeseket főz, és érdekes módon egyengeti lánya karrierjét. Így aztán a család kapcsolatba kerül felsőbb körökkel, majd belekeveredik egy kis hamisítási ügyletbe. Mindezt végigkíséri Márta néni, aki egy érintés alapján tudja, kinek mennyi az adótartozása, és ki ül majd kinek a bűnéért. Anna egy igen jól sikerült kalandja után titokban világsztár lesz, a papája egy másik véletlen folytán magas pozícióba kerül. Aztán hirtelen mindenkinek fenekestül felfordul az élete.

Patik László nagyon is aktuális őrült meséje pillanatról pillanatra más és más szituációba sodorja az olvasót. Mintha egy szürreális, tragikomikus magyar rémálom kellős közepébe csöppentünk volna: szorongunk, miközben folyamatosan röhögünk magunkon, a kisszerűségünkön, és azon, hogy nálunk ez az egész nem is annyira abszurd.

 

Értékelés:

A fülszöveg alapján egyébként egy igen laza, szerelmi olvasmányra számítottam, aztán rendesen meg is lepődtem, amikor némi politizálásba is belefutottam – s rögvest fel is vettem a könyv molyos címkéihez a politikát. Azokat a részeket, ahol ez túlnyomóan jelen van, nem igazán kedveltem és csapongónak éreztem, mindazonáltal utólag az egész könyv egy érdekes komplex képet ad a magyarországi politikai helyzetről (is), no meg a nőkről. Kérdés, hogy ez mennyire burkolatlan társadalomkritika, mennyire humor, mennyire vád, cinizmus, vajon mi is járhatott az író fejében, amikor egy olyan szerethetetlen karaktert tárt elénk, mint Anna.

Anna ugyanis csapong, és az édesanyjával egyetemben csak azt tartja fontosnak, hogy mindenképpen jól házasodjon, gazdag emberhez menjen feleségül, aki kielégíti minden vágyát, miközben a saját egzisztenciájának felépítésével egyáltalán nem foglalkozik. Mintha az egész élet csak akörül forogna, hogy milyen férfit találunk, elég megfelelő-e számunkra, elég gazdag-e, elég művelt-e, elég jó-e a karrierje, ésatöbbi. Eköré a központi kérdés köré épül a történetünk, mely során E/1-ben olvashatjuk sekélyes Annánk gondolatait, vágyait, botlásait. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a regényt, akkor vitathatnánk, mennyire ad valós képet a mai nőkről, és, hogy vajon az író valóban így lát-e minket, vagy ez csak amolyan kifigurázás, de az az igazság, hogy ezt mindenki maga szubjektíven kell, hogy eldöntse. Ugyanakkor olyan ez, mint egy karikatúra. Még ha nevetünk is rajta, azért van benne igazság, és ha már csak azt sikerül elérni vele, hogy elgondolkozzunk kicsit, máris haszna van. Elgondolkodtam egyébként, hogy van-e bárki is, akinek ez a főszereplő kicsit is szimpatikus, ámbár ki tudja. Érdekes, hogy egy amolyan antihős főszereplőt kapunk, akivel vélhetően magunkban csak vitatkozni tudunk.

Ugyanakkor nem csak a párválasztás és az anyagiasság kerül a középpontba, hiszen ott van a politikai felhang, a politikusok sikkasztása, botlásai teszem azt, vagy a bürokrácia, ráadásul megjelenik Magdi anyus, akarom mondani Márta néni, a szomszédasszony, akinek speciális képessége, hogy mindenkinek első ránézésre megmondja, vannak-e adóproblémái. Tény, hogy mi magyarok igencsak szeretünk mókolni vele – ennek indíttatásába most hadd ne menjek bele -, és ez is gyönyörű szépen megjelenik a történetben, hiszen Márta néni szimata kiszagol minden csalást, ámítást, és nem rest ezt az illető – és a mi orrunk alá is dörgölni.

Összességében tehát egy szórakoztató, kicsit groteszk, kritikus, cinikus könyvet tarthatunk a kezünkben, s közel sem a romantikát helyezném a műfajbesorolás élére, mert ez inkább társadalomkritika, mintsem rózsaszín, habos-babos lányregény.

Elolvasását ennél fogva mindkét nemnek tudom ajánlani, mondanivalója miatt pedig a felnőtt korosztály ínyére lehet leginkább.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – A valóságtól szerintem kicsit elrugaszkodott, már-már kifigurázott karakterek, és csak remélni tudom, hogy a valóságban azért nem ennyire szomorú a helyzet.
Borító: 8/10 – Alap esetben tetszik, viszont a címmel nem igazán vagyok elégedett, nem tudom, miért akar az író Kosztolányi Édes Annájára utalni.
+ pont: Mert tetszett a mögöttes mondanivalója és a társadalomkritika, a tükör, amelyet elénk tart.
– pont: Mert a könyv egy jelentős részében túl sok volt számomra a politikai rész, pedig nem ennek kellene a fülszöveg alapján a középpontban lenni, néha viszont igencsak megcsúszott ebbe az irányba.