Nem számít, hogy mi volt, 
nem számít, hogy mi lesz. 
Ha nyomodban bánat is honolt, 
ha nincs is akit már szeretsz, 
ha fáj is még talán egy kicsit 
a panaszból elég, figyelj, csitt! 
Lásd meg, hogy boldog is lehetsz, 
csak egy döntés, hogy most nevetsz 
vagy sírsz, igazán élő vagy félig holt 
lélekként a testedben vacogsz, 
elpocsékolod-e vagy küzdeni fogsz.

Minden nap egy új remény, élet 
amelyet eldobsz magadtól, kérlek 
miért nem látod meg a boldogságot? 
Azt a sok apró, kedves bolondságot 
a napsütésben, az esőben, szélben 
a mosolyt a nap aranyló szemében, 
a kedvességet egy helyes idegenében. 
Csak nézd, nem a jó dolgokat látod, 
a boldogságot nem másokban találod, 
csak nézd, élvezd a napot, nyár van, 
élvezd az esőt a válladon, hallgasd 
a cseppek simogatnak, és a sárban 
nézd a kedves tükörképed, szaggasd 
le róla a magad okozta fájdalmat. 
Önkezed okozza a legnagyobb ártalmat.

Miért félsz, mitől? Valld be már, 
az egyedüllét miatt aggódni kár. 
Mért pocsékolod a napot, miért jó 
szenvedni, ártani, fájni, kiló só 
a sebedre nem a legjobb gyógyír, 
de ha már itt vagyok, megsúgom neked, 
nehéz lesz, de az az igazán jó hír, 
Mélyen csak aki akarja, az reked. 
Tudom, mit mondok, mert átéltem én is, 
kínzó, főleg, ha egy kicsit félsz is, 
csak ébredj úgy reggel, mondjad magadnak: 
Ma szép napom lesz! Ígérd az agyadnak. 
Mondd a tükörnek: Szeretlek téged, 
és mindig itt leszek, segítek, ha kéred.

Tegyél magadért! Holnap indul egy új nap, 
egy új élet, új esély az őszintébb mosolynak. 
Válaszd meg, merre mész, a döntés a tiéd, 
Te vagy az, aki téged vigyáz és aki véd.