12 különleges képesség tizenkét vagy épp egy ember kezében, úgy, mint a gyógyítás, mindenféle nyelven való beszélés, belelátás a jövőbe, stb. Mindenki álmodozik ilyesmiről, főleg gyerekkorában, de mi lenne, ha megadatna valamelyik ebből a 12 képességből? A tudásnak azonban mindig ára van, a kérdés csak az, megfizetjük-e. Istenek csatájának is lehetne nevezni Scott Hawkins – Az Égett-hegyi könyvtár című kötetét, amely 2015 egyik legsikeresebb és leginkább méltatott debütálása volt a fantasztikus thriller illetve horror műfajában, A marsi amerikai kiadójától.

 „Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.”

Egy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

Olvass bele ide kattintva: Az Égett-hegyi Könyvtár beleolvasó

Értékelés:

A Peter Clines – 14 c. könyv olvasása után ajánlották ezt a könyvet, és bár nincs köztük lényegi hasonlóság, a háromnegyedénél történt fordulatok és bővelkedő magyarázkodások által mégis Déjà vu érzésem támadt. Hozzáteszem, nekem azért mégis jobban tetszett a 14, de azért ez is viszonylag érdekfeszítő olvasmánynak bizonyult. Tény, hogy kihagytam volna a vége előtti túlontúl szájbarágós „körbevezetést”, de ezt leszámítva nincsenek problémáim a könyvvel.

Jó, azt azért be kell vallanom, hogy csak fantasy kedvelőknek fog tetszeni ez a könyv, hiszen azért a végső magyarázat eléggé elrugaszkodott, viszont aki hozzá van szokva az ilyen könyvekhez - mi több, szereti ezt a műfajt -, annak nem okoz majd különösebb „megrázkódtatást”. Szerencsére szépen indul a történet, és sok-sok apró morzsa kell, mire összerakjuk fejünkben a történéseket – már csak azért is, mert sosem egy szemszögből látjuk az eseményeket -, de úgy a felénél már kezd tisztulni a kép, és megértjük a miérteket is – nagyjából. Lényegében az egész könyv egy nagy fondorlat és egy elmeháború, mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék túl sokat elárulni nektek a könyvről.

A kifejtős részen kívül, ami viszont még nem tetszett, az két szereplő közti kapcsolat, ami szerintem nem volt eléggé kidolgozva – a férfi (Steve) szemszögéből. Érthetetlen volt számomra a viselkedése és a kötődése, még, ha a másik oldalról kaptunk is magyarázatot rá végül. Talán jobban örültem volna, ha ebből a könyvből kihagyjuk a „romantikát”.

Egyébként fordulatos, kifejezetten olyan csattanós véggel záródó sztori, amire nem igazán számíthat az olvasó, és az alaptörténet tetszetős, különleges, még ha kicsit őrült is. Bátran ajánlom az őrült-fantasy rajongóknak! (Megjegyezném, szerintem 18-as karikás, hiszen a horroros-halálos, vérengzős részek nem valók fiatalabbaknak!)

Kedvenc idézeteim a könyvből:

A lelki nyugalom nem a konfliktus hiánya, hanem az azon való felülkerekedés képessége.

Csak próbáltam elképzelni, hogy feldugok valamit egy oroszlán seggébe. Azt hiszem, erre még nem állok készen.

Mások molyos véleményei:

"Ez a történet tényleg egyedi, több műfaj elemei is keverednek benne. Horror, fantasy és thriller. Egy kicsit erősebb gyomor kell hozzá a kelleténél, mert elég sok szadista és véres leírást tartalmaz. "

"Az első 50 oldal után úgy éreztem, hogy nem leszünk barátok ezzel a könyvvel, de szerencsére tévedtem. Miután beindultak az események, beszippantott magába! ( :D ) 
Az biztos, hogy nem egy szokásos könyv, maga a történet, a felvezetés, a szereplők. 
Nagyon-nagyon beteg, tele véres jelenetekkel. Ugyanakkor nagyon egyedi és tetszett a kifacsart ízlésemnek! "

"Megpróbálkoztam vele, de képtelenségnek tartom, hogy egyetlen szóval jellemezzem ezt a regényt. Több jelzővel már megoldható: bizarr, megdöbbentő, elképesztő, ötletes, emlékezetes. Ezek az érzések nagyjából ebben a sorrendben jöttek elő az olvasás során, mert ahogy haladtam előre a könyvben, úgy változott a megítélésem is az olvasottakkal kapcsolatban. (…) Mindenképpen csak olyanok vegyék a kezükbe ezt a kötetet, akik nem csak a hagyományos fantasyt kedvelik, hanem nyitottak valami újra, valami másra, aminek a stílusa hasonlít ugyan arra, amit kedvelnek, de inkább a műfajok és stílusok kavalkádjának lehet azt tekinteni. Mindez megspékelve véres, kegyetlen és helyenként bizarrnak tűnő dolgokkal, amelyek aztán később értelmet nyernek, bár továbbra is inkább a felfoghatatlan kategóriába fognak tartozni. (…) Pörgős, a cselekményt végig a központba helyező, párbeszédekben nagyon erős regény."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Érdekes, hogy azokat is tudtam sajnálni, akik mérhetetlenül gonoszak voltak a könyvben.
Borító: 8/10 – Kicsit már túl fantasy témájúak, egyébiránt emlékeztetnek Lőrinc L. László ’90-es évekbeli borítóira. Lehetne valamivel modernebb.
Kinek ajánlom: A fantasy műfaj kedvelőinek.
moly.hu-n elért százalék: 88%
+ pont: Az eleje izgalmas, és tetszik az alapötlet is.
- pont: A háromnegyedénél csak kapkodtam a fejem, és a bő magyarázatok sem tetszettek. Azt szívesen megvágtam volna.