Pár napja írtam az értékelésemet a Magányos utazó című krimiről, és igazán megelégedésemre szolgál, hogy ennyien olvastátok a posztot, sőt, volt, aki Facebookon vissza is jelzett, hogy már ki is kölcsönözte a könyvet, és eddig nagyon tetszik neki, ő is egy éjszaka alatt jutott el a feléig. :)

Jöttem tehát a sorozat második részével, A bagoly röptével, és a befejezéséből úgy gondolom, ennek lesz még folytatása, legalábbis nagyon remélem. Szerencsére ez sem maradt el az elődjétől az izgalmakat tekintve.

Egy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a HolgerMunch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

Értékelés:

Olvastam, hogy írták páran, hogy nem igazán erre számítottak Mia és Munch életének alakulásával kapcsolatban, és azt hiszem én sem, örültem volna, ha kicsit happy endesebbre sikeredik, vagy végre gatyába rázzák az életüket, de úgy tűnik, erre a befejezésre még várni kell. Nagyjából ugyanolyan hangulat uralkodott ebben a kötetben is, mint az első részben, bár ha lehet, még sötétebb, hiszen már nem csak ennek a két szereplőnek vannak gondjai az egységből, hanem más ügynöknél is kiborul vagy majdnem kiborul a bili. Megtudhatunk mások magánéletéről is ezt-azt, például Curryről. Én személy szerint örültem volna, ha Gabriel hátteréről is többet tudunk, vagy a kapcsolatáról, de talán majd a következő részben.

Érdekesség egyébként, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jól megírt krimi, és mint az első rész is, egyáltalán nem olyan nyugis, amire egy norvég kriminél számítani lehet, tudunk izgulni a szereplőkért is, hogy jól vagy jobban alakuljon a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a végén azért mindenkinek a kedve szerint alakul majd az élete.

Kicsit többet megtudunk Mia ikertestvéréről, és felvetődik a kétség Sigrid halálesetével kapcsolatban is, mindezt azonban inkább a következő rész előrevetítéseként. Ezúttal a történet egy rituális gyilkosságról szól, ahol a meggyilkolt lányt tollakon találják meg, liliommal a szájában, mindenféle gyertyapentagrammák között. Természetesen most is annyi a gyanúsított, hogy kedvünkre válogathatunk közülük, de ismételten semmi esély arra, hogy rájöjjünk, ki az elkövető, még annyi sem, mint az előző részben, mert ott legalább megsejtettem valamit. Itt hiába mutogattam ujjal, és kárörvendtem, amikor már majdnem kiderült, hogy tényleg XY volt, a végén mégsem volt igazam. :) Megint csak azért érdekes és izgalmas, megfejthetetlen a történet, mert több apró, nem csak a térben, hanem az időben is elszórt morzsából egyszerűen lehetetlen a meglévő információkból összerakni a történéseket, de ha valaki képes volt  vagy lesz rá a könyv olvasása során, leborulok előtte. Nehéz kihámozni a sok dolog közül, hogy mi az, ami igazán célra vezet, és mostanában Miának is ez a problémája. Azért örültem volna, ha vagy az első, vagy ebben a részben van valami emlék, vagy bármi, ami alapján én is megállapíthatom, hogy Mia mekkora egy zseni (volt) tényleg, hipp-hopp megoldotta az ügyeket, mert ez most nem nagyon ment neki. Persze meg tudom érteni, teljesen szét van esve az élete, de az elmúlt 10 évben, mióta meghalt a testvére, akkor nem volt szétesve??? Miért pont most jött rá az agybaj? Sokszor úgy éreztem, csak körbe-körbe tapogatózik, és összefüggéstelenül említgeti a még számomra is teljesen egyértelmű dolgokat, következtetéseket, a többiek pedig mindezért kb. Istenként kezelik. Nem látok rá indokot, hogy zseninek tituláljuk, vagy, hogy ennyire oda legyenek érte. Remélem, a következő részben be tudja nekem bizonyítani, hogy tényleg ért a dolgához, különben nem leszünk jóban. És szedje már össze magát!

Munch az egyik legszimpatikusabb karakter, titkon én is abban reménykedem, amiben ő, hogy minden jóra fordul, és boldog lesz végre. Jó nyomozó és végképp jó vezető. Gabriel nőtte még a szívemhez magát, talán mert közel egykorúak vagyunk, ezért is szerettem volna többet megtudni a hátteréről, de remélem, hogy ami késik, nem múlik, mert ő az egyik legérdekesebb mellékszereplő.

Tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik pl. olvasták az első könyvet, és magukkal ragadta őket az író stílusa, de lényegében azok is nyugodtan elolvashatják, akiknek az első könyvhöz nem volt szerencséjük. Nem egy folytatásos, összefüggő történet, mindegyik könyvben más esetet oldanak meg, ugyanakkor én azért is olvastam el előtte az első részt, mert szerettem volna megismerni a szereplőket és végigkövetni a jellemfejlődésüket vagy az életük alakulását. Amit az első részből megtudtunk róluk, egyébként az említésre kerül ebben a kötetben is, így még ebből a szempontból is nyomon követhető a történet.

Összességében nagyon tetszett, és felkeltette újbóli érdeklődésemet a krimik világa iránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE 
Karakterek: 10/10 – Az első részből megismert karakterek, akik sajna még mindig nem jutottak túl egyéni problémáikon, sőt.
Borító: 10/10 – Jó, tetszik, ámbár azért nekem a külföldi borító jobban tetszett. :)

Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Mert tovább göngyölítette az ügyosztály életét, és új ügybe nyerhettünk bepillantást.
- pont: NINCS. Hol a harmadik rész? :D