Sarah Dunant A Borgiák bosszúja c. könyvéből már megismert szereplők visszatérnek. A Borgiák végzete már magyarul is kapható.

„Az olasz reneszánsz nagyregényének koronázatlan királynője a világtörténelem és tévésorozatok kedvelt méregkeverőiről, a Borgiákról festett lélegzetelállító, fordulatos és pontos képet. Ahogyan még sosem láttuk őket.”

A ​Borgiák bosszúja szerzőjének új regénye a reneszánsz kori Itáliáról és a történelem egyik leghírhedtebb családjáról. A Corleonék és a Lannisterek előtt a nép a Borgiákat félte…

1502-őt írunk. Rodrigo Borgia, aki saját bevallása szerint is nőcsábász és korrupt politikus, VI. Sándor néven a pápai trónra kerül. Leánya, Lucrezia huszonkét évesen már háromszor volt férjnél, és apja terveiben csak bábként szerepel, ám kezd ráébredni saját hatalmára. Valamint itt van Cesare Borgia is, a pápa zseniális, könyörtelen és egyre kiszámíthatatlanabb fia. 
Miközben a pápa az öregedés és fia egyre őrültebb viselkedése ellen hadakozik, Lucreziának boldogulnia kell az urbinói udvar intrikái között, ahol új otthonában egy újabb házasság kihívása várja, hogy elfoglalja méltó helyét a történelemben.

Sarah Dunant ismét csodálatosan szövi a történet szálait, életre kelti a Borgia család szenvedélyes asszonyait és férfiúit, valamint Machiavelli lebilincselő figuráját. Az olvasó rajtuk keresztül élheti át a történelem egyik legbámulatosabb – és legtragikusabb – családjának kalandos történetét.

Értékelés:

„A Borgiák végzete és előtte A Borgiák bosszúja igazmondásra törekszik, vagy legalábbis annyira, amennyit tudni lehet erről a színes és igen befolyásos családról.” – Írja Sarah Dunant a regény utószójában. Bár a borítóból és az utószóból ítélve Lucrezia a főszereplő, azonban valójában három szemszögre tagolható a kolosszális történet; egyrészről Sándor pápa, másrészről két gyermeke, a hódító Cesare és a kiházasítandó Lucrezia nézőpontjából követhetjük végig a politikai és történelmi eseményeket, személyes csatározásokat.

Érdekesség - ahogy arról maga az írónő tesz említést -, hogy Lucrezia karaktere azonban merőben más ahhoz képest, mint ahogy azt már megszokhattuk a Borgiákról szóló történetekből:

„Tiszta vizet akartam tölteni a Borgiák poharába, különösképpen Lucrezia személyét akartam tisztázni, aki a regényekben, operákban, filmekben és televíziós sorozatokban egy vérfertőző, méregkeverő gyilkos szajhaként van feltüntetve már évszázadok óta.”

Bár én nem rendelkezem előző tévés/könyves múlttal a Borgiákat illetően, ehhez képest úgy gondolom, ez a könyv őszinte, ugyanakkor talán kicsit a színfalak mögé is bepillantó képet fest az olvasóinak. Sarah Dunant kellő írói érzékkel magyarázza a Borgiák bizonyítványát, tetteit, és indíttatásait, érzelmekkel tölti meg az eseményeket, így a szépirodalom iránt érdeklődő olvasók számára ez egy érdekes, tartalmas olvasmánnyá válik. Kétségtelen, hogy nem az a klisékkel és túlságosan elvonatkoztatott szálakkal telepakolt hétvégi olvasmány, mintsem inkább egy kemény, magvas történelmi kötet; mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy nekem is több napig tartott átrágnom magam ezen az egyébként 431 oldalas történeten. Aki tehát egy könnyed romantikus olvasmányra vágyik, az nem ebben fogja megtalálni az ideális jelöltet, viszont kitartással és némi szépirodalmi érzékkel egy emlékezetes kötetet tudhatunk magunkénak.

A karakterek kidolgozottak (ezen belül Lucréziáé a legszínesebb és legérzelmesebb), bár Cesare terén talán kicsit híján vagyunk az emocionális tölteteknek – ez azonban ráfogható a könyvben is felbukkanó betegségére (vagy jellemére) is. Érdekes történelmi kor teli híres/hírhedt történelmi személyiségekkel, háborúskodással, viszállyal és hódításokkal. Bár a magam részéről a két férfi történetét nem találtam olyan érdekfeszítőnek (lévén, hogy nő vagyok), Lucrezia élettörténete azonban megkapó volt, számomra legalábbis hiteles, és kíváncsian vártam, hogyan végződik az ő élete.

Sajnos a befejezést eléggé elkapkodottnak éreztem (inkább a háromnegyedénél vágtam volna ki részeket), örültem volna, ha a végét nem vesszük ennyire tényszerűre, hanem a kötet többi részéhez mérten megkaphatom az illő befejezést. Például egy-két részletet néhány évvel később, amely jeleneteket az írónő valóban felsorakoztathatott volna az olvasó előtt, nem pedig csak levelekből vagy az utószóból olvashattam volna a mi történt ezutánt. :)

A kötetet a történelmi és szépirodalmi műfajok iránt rajongóknak ajánlom, attól függetlenül, olvasták-e A Borgiák bosszúját, mert nekem például anélkül is megállta a helyét és értelmezhető volt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Három fő karakter van a könyvben: Sándor pápa, valamint gyermekei, Cesare és Lucrezia Borgia. Személy szerint a női szemszöget élveztem a legjobban, és Lucrezia karakterét éreztem a legkidolgozottabbnak, de az utószóból és borítóból tekintve úgy fest, ezt nem volt véletlen. :)
Borító: 10/10 – Abszolút tökéletes, figyelemfelkeltő. A lapok egyébiránt fehérek a kötetben.
Kinek ajánlom: A történelmi és szépirodalmi kötetek kedvelőinek. Persze, akad benne egy kis romantika, de nem sok, némi háborúskodás, de leginkább ez egy történelmi regény. (Előzménykötete A Borgiák bosszúja, de én azt nem olvastam, így bátran állíthatom, hogy önálló regényként is megállja a helyét, és értelmezhető egyedül is.)
+ pont: Mert szépirodalmi tekintetben ez egy nagyon nívós olvasmány, több napot akár hetet igényel az elolvasása.
- pont: Néha kicsit vontatottnak éreztem a második felétől. Mindazonáltal Lucrezia részeit mindig nagyon élveztem.