Képzeljünk el egy világot, ahol nem csak istenségeket imádó emberek, de démonok is élnek – utóbbiak vezérei a démonkirályok. Képzeljünk el egy fiút, aki első látásra úgy fest, a legkevésbé sem alkalmas a démonkirály szerepére, mégis övé lesz az egyik legnagyobb hatalom. Lee Ji-Hyung, Lee Yun-Hee és a rajzoló Kara közös műve a Démonnapló manhwasorozat, amely 7 izgalmas részen át varázsolja el olvasóit.

A démonok és az istenek soha véget nem érő harcot vívnak, melynek színtere a halandók világa. Ahogy az a hosszú háborúskodások eseté­ben lenni szokott, az ok már rég feledésbe merült, és mindent a gyűlölet irányít. De azt mondják, hogy majd eljön valaki, aki végre helyreállítja a békét az istenek és a démonok között. 
Raenef a démonkirály örököse, bár a legkevésbé sem alkalmas a feladatra, ezért a démonkirály a bölcs és nemes Eclipse-re bízza, hogy faragjon belőle igazi dé­mont. Raenef a démoni udvar fekete báránya, akinek fogalma sincs mágiáról vagy udvari etikettről. Kis idô elteltével azonban Raenefnek és Eclipse-nek rá kell ébrednie, hogy a barátsá­guk sokkal mélyebb, mint egy egyszerű tanító és tanítvány közti viszony.

Értékelés:

Talán ez az eddigi legjobb fantasy manhwa, amely a kezem ügyébe került. A történet szépen kidolgozott, szerteágazó; nemhiába a 7 „kötet”. Az igazság az, hogy egy egyrészes manhwa talán sosem veheti fel a versenyt egy sorozattal, mert a lényegesen több oldalszámnak köszönhetően a több részes manhwáknak bőven van idejük kibontakozni: jobban megismerhetjük a szereplőket, többet megtudhatunk a hátterükről, magáról a világról és természetesen a cselekmény is bonyodalmasabb és kidolgozottabb. Így van ez a Démmonnaplóval is, ahol a két főszereplő, Raaenef a fiatal démonkirály és Eclipse, a tanítója történetét követhetjük végig – sok érdekes mellékszereplővel egyetemben.

Bár minden démonkirály gonosz, úgy fest, a fiatal Raenef talán képtelen a gonoszságra, sokkal inkább egy szerethető, szeleburdi kamasz, akit Eclipse-nek kell megtanítania a „szakma” minden csínjára-bínjára. Adott tehát két karakter, akiknek személyisége gyökeresen eltér, a kérdés csak az, melyikük fog felülkerekedni ebben az „etikai”(?) kérdésben. :)

Egyébiránt egy rendkívül humoros, egyedi, szépen megrajzolt manhwáról beszélünk, ahol egy pillanatra sem unatkozhatunk. Az események egymást követik, miközben olyan fogós kérdéseken is elgondolkodtat bennünket: Ha a démonoknak az a dolguk, hogy gonoszak legyenek, akkor az a „helyes”, ha gonoszak, vagy a helyes az mindig jót cselekedni?

Ez a történet valószínűleg egy regényben is megállná a helyét, de rajzolva is éppolyan élvezetes a manhwa/manga rajongók számára. Eclipse karaktere például rendkívül vonzó, de a kedvencem mégis egy „főpap” fiú, aki önteltségével folyamatos nevetésre készteti az embert.

Az olvasását bátran ajánlom még a kritikus manhwaolvasóknak is, nem fognak csalódni benne!

Más molyok véleményei:

"Ez de kis aranyos volt! :D Eddig nem voltam jóban a mangákkal, mert nehéz volt rajtuk kiigazodni, de itt nem volt ilyen problémám. Nevetni is nevettem, csak azt sajnáltam, hogy ilyen rövid és ilyen összecsapott volt vége."
Eviii

"Hát ez haláli!!! :D Imádom! Többször hangosan kacagtam rajta és hiperboldog vagyok, hogy végre megszereztem. :))) Még jó, hogy rögtön a 2. kötetet is megvettem ma. :D"
scheszti

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Jól kidolgozott, szépen megrajzolt, szerethető karakterek. (Igaz, Raenef hajával nem vagyok kibékülve, mert túl lányos.)
Borító: 8/10 – A manhwa egyébként szuper rajzolású, de a borítók ezt nem igazán tükrözik. De elképzelhető, hogy csak a színezés miatt érzem valami miatt gyengébbnek.
Moly.hu-n elért százalék: 85%
Kinek ajánlom: A manhwa/manga stb. és fantasy kedvelőinek. :) Korhatár nélkül.
+ pont: Mert szuper volt az alapsztori és a világ, amibe belecsöppentünk.
- pont: Nem tudok mínuszt adni. Talán csak Raenef hajáért. :D