Vajon mi teszi olyan különlegessé a Rattray Old Garden Malt whiskyt, aminek lepárlója már több generáció óta apáról fiúra száll a Rattray családban – legalábbis Rain Arlender Az élet esszenciája című könyvében? Ebben az időben messzire nyúló, szereplők tekintetében szerteágazó, valamint megbotránkoztató stílusú angol humorral teli történetben a magyar pálinkák és skót whiskyk világába kalandozhatunk el.

 „Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny.” 
Egy ilyen álláshirdetést olvasva jobb, ha az ember menekül. Aurorának azonban nincs sok választása – kénytelen belevágni. 
Munkaadója egy whisky lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze – és egyetlen hű társa – egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik. 
– 
„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.” Kemény Zsófi, író, slammer 
– 
„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze.

Értékelés:

Eleinte még egy átlagosan induló történetet tudhatunk magunkénak, bár már az első oldalaknál is kétségek gyötrik az olvasót, hogy vajon az adott szereplő abnormális-e egy kicsit, vagy a mű maga egy angol humorral átitatott történet. Az első fejezet végére azonban már megbizonyosodhatunk róla, hogy a könyv valóban tömény groteszk humor, ami egyszerre szórakoztatja, kikapcsolja, de kicsit vissza is taszítja az olvasót – hát még a végén.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kötelezőket olvastam a gimiben, pl. Az Édes Annát vagy a Tótékat. Egyik történet sem volt teljesen százas, de azért elolvastuk, és az első esetében tanulságokat é következtetéseket vontunk le, a másodikban pedig egyszerűen csak jót röhögtünk. Nem tudom, Az élet esszenciája melyikhez hasonlít jobban, talán valahol a kettő között egyensúlyoz, vagy teljesen eltér ezektől, de tény, hogy én nem sok ilyen furcsa könyvet vettem még a kezembe. Eleinte idegenkedtem tőle, de amint úgy kezdtem felfogni, mint a fentebb említett két művet, tulajdonképpen élveztem. Még ha először nehéz is volt kicsit megszokni a sok szereplőt, a végére felállt fejemben a családfa, és már mindenkit tudtam hova tenni – megjegyzem, azért örültem volna egy rajzolt családfának az első oldalon.

A Rattray család több generációjának tagjairól olvasunk, megismerjük az apákat és fiúkat, feleségeiket és anyáikat, anyósaikat, gyerekeiket, megtudjuk, ki miért vezette vagy nem vezette a lepárlót, megismerkedünk egy orosz és egy magyar lánnyal, és megtudjuk, milyen „titkos alapanyag” segítségével nyertek kétszer is versenyt ezzel a híres-neves Rattray whiskyvel – a történet elején és a végén. Annyit meg kell említenem, hogy már csak a műfaj miatt is ezek nem akármilyen alapanyagok, de spoilerezni igazán nem szeretnék.

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen stílust, a humoros, groteszk könyveket, leginkább úgy gondolom, a felnőtt korosztály számára lehet szórakoztató, de persze, ki tudja. Ha van néhány szabad órátok és kicsit kikapcsolnátok az agyatokat, ez biztos, hogy eltereli a gondolataitokat. Ez egy olyan történet, amit esti iszogatás alkalmával akár elmesélhettek a barátoknak, aztán lehet rajta megbotránkozni és/vagy röhögni, esetleg tovább fikcionálni a történet kapcsán. Ki tudja, a legjobb magyar házipáleszekbe milyen titkos alapanyag kerül? ;)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit mindegyik bolond, arra számítsatok!
Borító: 8/10 Eleinte nem értettem, de utólag azt mondom, teljesen jó a borító. A lapok lehetnének kevésbé fényesek és inkább sárgásabbak, félfamentesebbek, mert engem speciel zavartak, de más bajom nem volt vele.
Kinek ajánlom: A groteszk humor kedvelőinek, felnőtteknek, akik szeretik az ilyesmi könyveket és tudják értékelni azt.
+ pont: Mert lekötött egy időre, és tényleg első dolgom volt, hogy elújságoljam egy pár barátomnak, hogy képzeljétek, ebben a könyvben… (olvasd el!)
- pont: Mert a vége fúj.