Vajon mi határoz meg egy jó vagy egy rossz házasságot? A szabályok, amelyeket létrehozunk, vagy amelyeket létre kellene hoznunk és betartanunk? Ha úgy igazán össze akarnánk szedni ezeket a betartandó dolgokat, mik lennének azok? Tegyük fel, hogy ezek a szabályok, tanácsok előre megvannak írva, és garantálják a boldog házasságot, azonban a be nem tartásuk komoly büntetést vonhat maga után. Tegyük fel, hogy ez egy házassági szerződés. Te aláírnád?

Hol ​a határ, ha a házasságunk védelméről van szó?

A fiatal házas Alice és Jake ránézésre tökéletes pár. Közös életük végtelen lehetőséget kínál. Alice, aki valaha egy ismert rockbanda énekesnője volt, immár sikeres ügyvédnő, Jake pedig egy prosperáló pszichológiai praxis társtulajdonosa. Miután izgalmas nászajándékot kapnak Alice egyik híres ügyfelétől, úgy döntenek, hogy csatlakoznak a Szerződés nevű rejtélyes és exkluzív csoporthoz.

A Szerződés célja roppant egyszerűnek tűnik: a házasságok boldogságának és épségének megőrzése. A szabályok legtöbbje is logikus. Mindig vedd fel a telefont, ha a házastársad hív. Havonta adjatok egymásnak figyelmes ajándékokat. Negyedévente egyszer utazzatok el valahová együtt…. És sose beszéljetek senkinek a Szerződésről.

Alice-t és Jake-et kezdetben lenyűgözik a fényes partik, a közösségi érzések, a hozzájuk hasonlóan gondolkodó párok hirtelen kitáruló világa.

Aztán egyikük megszegi a szabályokat.

A fiatalok hamarosan rádöbbennek, hogy a Szerződés felei számára a tagság éppúgy élethosszig szól, mint a házasság. És a Szerződés bármire képes azért, hogy ez így is maradjon.

Jake és Alice számára az álomházasság hamarosan lidércnyomássá válik…

Értékelés:

Kifejezetten lebilincselő az alaptörténet, és nagyon érdekes gondolattal játszik el, mint azt a bevezetőben már említettem. Valószínűleg minden házasulandónak vagy friss házasnak megfordul a fejében, hogy vajon működni fog-e a házassága annak rendje és módja szerint. Vajon mi az, amit el lehet rontani, és néha úgy gondoljuk, jó lenne valami, ami irányt mutat, egyféle erkölcsi iránytű, aminek segítségével biztosak lehetünk a sikerben. De létezik ilyen? Michelle Richmond A házassági szerződés c. könyvében létezik.

A kissé még hóbortos friss házasaink, Alice és Jake aláírják ezt az örök boldogságot ígérő szerződést, a következményekkel – vagy az apró betűs résszel – azonban nem számolnak. Egészen rendben is megy a dolog addig, amíg kételkedni nem kezdenek a Paktumban, s onnantól kezdve majdhogynem egyfajta thrillerbe csap át a történetünk, s mi csak kapkodjuk a fejünket.

Volt, aki leértékelte molyon a könyvet, de nekem őszintén tetszett – a végét leszámítva. Lehet, hogy csak pont jó hangulatban kapott el, de egyrészt nagyon érdekes a témafelvetés, a szerződés léte, volta, a szabályok, az erkölcsi kérdések feszegetése. Képes elgondolkodtatni, tényleg, mi lenne, ha létezne ilyen, és ha a büntetés nem lenne ennyire rémes, vajon nem működne-e valójában is jól egy ilyen szabályrendszer? Vagy egy párkapcsolatnak nincs semmiféle szüksége ilyesmire, jobb a meglepetés, a kötetlenség? Akkor minek egyáltalán a házasság?

A lendületes cselekményfelépítés, ahogy lassan csúszunk bele tényleg ebbe a lidércnyomásba hamar képes magába szippantani az olvasót, és érdekfeszítő végigkövetni, megfigyelni nem csak a főszereplőink jellemfejlődését és pszichológiai értelemben a reakciójukat egy-egy helyzetre, hanem a mellékszereplők indíttatásait is. Komolyan elmorfondíroztam, Jake és Alice helyében én nem-e reagálnék sokkal drasztikusabban a dolgok alakulására. Vajon a legtöbbünk tényleg ennyire hagyná magát irányítani a fenyegetések miatt? Gyakorlatilag belesétálnánk önként a csapdába?

Ezt a könyvet a krimi, thriller rajongóknak ajánlom, nem egy vérkomoly kötet, de a lazább kategóriában gond nélkül megállja a helyét, és szerintem igenis egyedi a maga nemében. Persze, a végefelé már kicsit ellaposodik az egész, és mintha a történelem ismételné önmagát, a végkifejlet is bőven hagy kívánnivalót maga után, de összességében egy olvasható, izgalmas, fordulatos történet – komolyan. Őszintén remélem, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek egyedül.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4-5. Valahol az Egész jó, tetszett és a Nagyon jó között.
Karakterek: 8/10 – Érdekesek, van bennük változatosság, meglepetés, főszereplőink még fejlődnek is a történet előrehaladtával.
Borító: 6/10 – Nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, kicsit egysíkú.
+ pont: Mert nagyon lendületes, érdekes az alapfeltevés, és eleinte egész jó erkölcsi kérdéseket feszeget – amíg végül mi, olvasók is állást nem foglalunk.
– pont: A vége lehetett volna kidolgozottabb, átgondoltabb, ennél is fordulatosabb, vagy „ütősebb” legalábbis.