Képzelj el egy elhagyatott tavat, amiről alig tud valaki. Egy olyan tavat, amelynek mélyén egy elhagyatott ház áll, és ahová két tizenéves teszi be a lábát először. Ahol kísérteties dolgokat tapasztalnak, amelyekre nincsen válasz. Te félnél?
Josh Malerman. aki a fantasztikusra sikeredett és hasonlóképp ijesztő Madarak a dobozban című könyvet írta, nem kevésbé bizsergető, bár kissé rövidebb kötettel ajándékoz meg bennünket a Ház a tó mélyén című könyvével.

Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.

Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.

Két emelet.

Egy kert.

És a bejárati ajtó nyitva áll.

Egy ház a tó mélyén.

A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Értékelés:

Hátborzongató, bizsergető, ijesztő, mi több, rémisztő történetet kaparinthat meg az az önként vállalkozó, aki beleveti magát ennek a nem mindennapi könyvnek az olvasásába.

Első látásra ugyan rövidnek tűnik a mű, és lehet, hogy a karakterek sem a legkidolgozottabbak, azonban a lényeg itt nem is rajtuk van, hanem a kísérteties házon, amely az elhagyatott tó mélyén bújik meg, s ahol lehetetlen dolgokat tapasztalnak meg főszereplőink. Azt már a Madarak a dobozban című könyvből is tudhatjuk, hogy Malerman stílusa egyedülállóan irtózatos, de ezúttal talán még azon is túltesz. Ahogy James és Amelia szép lassan felfedezik a tó és a ház titkait, rejtélyeit, úgy kerül közelebb az olvasó is egy lenyűgöző élményhez. Mintha maga a könyv is magába akarná szippantani az embert, lehúzni a mélybe, és valóban képes is arra, hogy megszüntesse a külvilágot néhány óra erejéig.

Ami engem illet, végig libabőrös voltam az olvasása alatt, és faltam a sorokat, annyira kíváncsi voltam a végére. Ugyan éreztem némi csalódást, hogy nem kaptam magyarázatot a történtekre, de azt hiszem, Malerman könyvei pont ezért sajátosak, mert a végén szabadjára engedi az olvasó fantáziáját. Ráadásul, ha valamire nem tudjuk a választ, az csak még nagyobb félelmet kelt az emberben. Miközben végig azt találgatjuk, hogy milyen rejtélyes dolog állhat ennek a háznak a létezése mögött, magunk is kisgyerek módjára vetjük bele magunkat az ismeretlenbe, és nem tagadom, hogy több résznél is rendesen parázós olvasmány. Mint mikor az ember tizenévesen az éjszaka közepén néz horrort. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért letehetetlen.

A kísérteties, rémisztő, thriller vagy horror kötetek rajongóinak ajánlom ezt a könyvet, és bár én például imádom a hosszú olvasmányokat, ennek a történetnek egyáltalán nem válik kárára a rövidsége. Megéri elolvasni!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Eleinte üresnek éreztem őket, de nem is rajtuk van a hangsúly, hanem azon, amit átélnek.
Borító: Nagyon jó, bár lehetne kicsit ijesztőbb.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik az ijesztő, misztikus történeteket.
+ pont: Mert végig futkározott a hátamon a hideg, míg olvastam. Beszippantott a mélybe.
- pont: A végén a lezárás lehetett volna jobb is, olyan, ami több magyarázatot ad. De talán éppen amiatt (is) olyan ijesztő ez a könyv.