(2013.10.24)

Langyos, szürke áradat

napról napra vár hadat

üzenve a rózsaszín képnek,

fejemben ütemre lépnek

a gondolatok. 

Nyugodtan addig én nem

alhatok.

Vajon hogyan kéne kérnem,

hogy változzon valami.

Jó ez a kettészakadt élet,

hiszen az van, ami,

vagy itt ez a két lélek,

talán megoldható, ha kérem,

hogy egymásra találjon,

talán megoldható, ha kérem,

itt ez a talányom;

Egy embert rendeltél –e

eleve nekem,

vagy többet engedtél –e

meg nekem?

S ha egy, vagy több, mégis

honnan tudhatom,

ha az egyik kanóc már ég is,

a másikat meg nem gyújthatom?