(2013.10.24)
Langyos, szürke áradat
napról napra vár hadat
üzenve a rózsaszín képnek,
fejemben ütemre lépnek
a gondolatok.
Nyugodtan addig én nem
alhatok.
Vajon hogyan kéne kérnem,
hogy változzon valami.
Jó ez a kettészakadt élet,
hiszen az van, ami,
vagy itt ez a két lélek,
talán megoldható, ha kérem,
hogy egymásra találjon,
talán megoldható, ha kérem,
itt ez a talányom;
Egy embert rendeltél –e
eleve nekem,
vagy többet engedtél –e
meg nekem?
S ha egy, vagy több, mégis
honnan tudhatom,
ha az egyik kanóc már ég is,
a másikat meg nem gyújthatom?