Minden kornak megvannak a maga hősei. Régebben a maszkos-bugyogós szuperhősök és a macskanők, úgy fest azonban, a 21. századra inkább a férfias és hétköznapi pasik (és amazon nők) viszik a pálmát. Előbbire példa Gregg Hurwitz thriller-krimi sorozata, melynek első része Az Árva címet viseli. Képzeljünk el egy névtelen hőst, akinek csak szájbeszéd útján terjed a telefonszáma, és bárkinek bármilyen életveszélyes helyzetben képes a segítségére sietni.

A ​Seholember. Városi legenda. Egy férfi, akinek a nevét csak suttogva emlegetik. Azt beszélik, ha felkeresi valaki, aki reménytelen helyzetbe került, és méltó a segítségére, ő mindent elkövet, hogy megvédje és megmentse.

Ő azonban nem csupán legenda.

Evan Smoaknak megvan hozzá a képessége és a forrásai is, hogy segítsen azokon, akiken senki más nem segít. Rendkívül veszélyes múltja van. Még gyerekként választották ki, hogy a szigorúan titkos Árva program részeként tökéletes, hivatalosan nem létező ügynökké – más szóval gyilkossá – neveljék és képezzék ki. Ő volt X Árva. Evan egy idő után szakított az ügynökséggel, és az ott tanultakat arra használta fel, hogy minden hidat felégessen maga után.

Most azonban valaki a nyomában van. Valaki, hasonló képességekkel és kiképzéssel. Valaki, aki ismeri X Árvát. Valaki, aki egyre közelebb és közelebb kerül hozzá, és kihasználja Evan gyengéjét – a Seholemberként végzett küldetését –, hogy megtalálja és kiiktassa őt.

Az X Árva Gregg Hurwitz izgalmas, új Evan Smoak-sorozatának első darabja, feszült és mesteri thriller, amely az első oldalától kezdve beszippantja olvasóját. Zajos nemzetközi sikert aratott: megjelenésének havában az Amazon.com legjobb könyve lett, máris több, mint húsz országban fogják kiadni, számos országban vezette a sikerlistákat, a megfilmesítési jogok pedig Bradley Cooper produkciós cégénél kötöttek ki!

Értékelés:

Bár eleinte talán kicsit nehéz belerázódni a történetbe, garantált, hogy a felétől teljesen beszippantja az olvasót. Ugyan bőven akad benne lövöldözés (főleg a vége felé), verekedés, akciódús jelenetek, azért a női olvasók számára is olvasmányos történet, s legalább végre egy olyan könyv, amiről bátran állítható, hogy unisex.

Seholember talán egy olyan modern hős, amelyre világunk vágyik, akit bármilyen élet-halál helyzetben hívhatunk, ő segít. De csak egyszer, és egyszerre csak egy ügyet vállal. Természetesen neki is megvan a maga sötét múltja, története, ezáltal a jelen idejű cselekményeket néha meg-megszakítják a dőltbetűs visszaemlékezések, amikor is visszacsöppenünk főhősünk gyerekkorába. Megismerhetjük a miérteket, az okozati összefüggéseket, s miközben magunk is az ártatlanok megmentésének ügyeibe csöppenünk, egy hihetetlenül összekuszálódó eseménybe sodródunk. A szálak összefutnak, a kérdés csak az, hogy ki mozgatja őket, és, hogy miért. Bár nem nyerünk mindenre magyarázatot ebben az első részben, azért önmagában is egy szép komplex történetet kapunk, én azt mondom, elégséges magyarázattal, mindazonáltal épp a szükséges figyelemfelkeltéssel megfűszerezve ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk a folytatásra (ami nem mellesleg szeptemberben érkezik).

A befejezésen azért bőven akad meglepődnivaló, habár a szemfülesek körülbelül 10-20 oldallal a vége előtt azért megsejthetik már a nagy csavart.

Talán az egyedüli, amit sajnáltam benne, az a félig-meddig romantikus szál(ak), amely picit túl volt bonyolítva, legalábbis én amondó vagyok, hogy egy krimi/thrillerbe nem feltétlenül szükséges beleszőni ilyen jeleneteket.

Mindazonáltal bátran ajánlom a könyv olvasását férfiaknak és nőknek is, nem fognak csalódni benne. Nekem a kedvencek közé került. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Evan egy igazán férfias és belevaló főszereplő.
Borító: 10/10 – Illik a sztorihoz, figyelemfelkeltő, és maga a nyomás is tetszett, habár a lapok egy kicsit vékonyak.
moly.hu-n elért százalék: 92%
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek, akik szeretik a lövöldözést, bunyót, nyomozgatás. Mindazonáltal én nő létemre is élveztem, szóval bátran vegyék a kezükbe a könyvet a hölgyek is.
+ pont: Mert nagyon élvezhető, főleg kb. a közepétől kezdve, amikor kezdenek pörögni az események.
- pont: Egy icike-picike észrevételem, hogy voltak bizonyos helyzetek, amikor én legalábbis valami elmésebb harcot/lezárást írtam volna. Pl. a „végső ütközetnél”, szerintem Evan lehetett volna találékonyabb is – persze, így érdekesebb volt olvasni meg izgalmasabb, mégis logikai hibáénak éreztem.