Mindig nagyon érdekes régi levelekre, naplóbejegyzésekre bukkanni. Pláne, ha azok a saját szüleinktől származnak, és pláne, ha az, amiről a levelek szólnak, egy egészen más korban vagy országban történtek. Így van ez Angela Petch A toszkán titok c. regényében is, amelyben Anna édesanyja, Ines hagyatékát olvasván repül vissza időben és térben, hogy megtudja, milyen is volt igazából az asszony, aki haláláig soha nem nyílt meg előtte igazán.

Anna szíve majdnem megszakad, amikor elveszíti szeretett édesanyját, Inest. A hagyatékban egy halom régi, megsárgult, olasz nyelvű levélre bukkan. Azt reméli, végre megtudja, mi is történt az édesanyjával a második világháborúban.
A naplóbejegyzések nyomán Anna eljut a hegyek közt megbúvó, varázslatos kis toszkán faluba, Rofellébe, ahol lassan összeállítja a múlt darabkáit: rájön, milyen boldogan telt az édesanyja ifjúkora Toszkána vadregényes, hegyes-völgyes vidékén, és megtudja, hogyan vetett véget ennek az idillnek a háború kitörése. Anna előtt feltárulnak a múlt titkai az anyjáról, aki annak idején a partizánmozgalom tagjaként kivette a részét a küzdelemből, és egy sebesült angol katona életét is megmentette, de nem sejti, hogy Ines titkai az ő életét is fenekestül felforgatják majd.

Izgalmas romantikus történet arról, hogyan öröklődnek nemzedékről nemzedékre a háború traumái, és hogyan mentheti meg az embert a szerelem a legsötétebb időkben is.

Értékelés:

A toszkán titok egy eléggé romantikus könyv, már legalábbis ami a jelenben játszódó cselekményét illeti. Ugyanis, mint azt a legtöbb hasonló könyvben megszokhattuk, váltott szemszögű elbeszélésben ismerhetjük meg a cselekményt. Egyrészről Anna lírai esetét, aki hipp-hopp Toszkánába repülve veti bele magát nem csak a múltba és anyja leveleibe, hanem a mediterrán táj szépségébe és hangulatába is. Anna megismerkedik az olasz nép sajátosságaival, különféle emberekkel, és érdekes kalandokba keveredik. Mindez azonban teljesen másodlagos (mondhatni, egyébként szerintem szinte szükségtelen körítés) a fő történetszálhoz képest, ami a második világháború idején játszódik, Olaszországban, illetve a háború után Angliában. Ezekben a visszaemlékezésekben megismerhetjük Inest, a kissé naiv, ám annál bátrabb, fiatal olasz lányt, akinek úgy fest, szinte teljesen elcsábította a fejét egy angol katona. Igen ám, de nem csak a szerelemmel kell szembenéznie, hanem a háborúval és minden vele járó szörnyűséggel is, amely mondhatni, a fél világot sújtja. Ines kénytelen rövid idő alatt felnőtté válni, de vajon tud-e felelősségteljes döntéseket hozni mindössze tizenvalahány évesen?

Ami engem illet, a jelenbeli részeket örömmel felcseréltem volna még több, a múltban játszódó részre, mert az az, ami igazán értéket ad a könyvnek, habár persze érdekes elgondolás, milyen, mikor a szüleink régen papírra vetett gondolatait olvashatjuk. Aki élt már át ilyen szürreális élményt, tudja, hogy nagyon furcsa nosztalgikus hatás alá lehet ilyenkor kerülni. Én is többször gondolkodtam már el rajta, milyen lenne, ha a korombeli édesanyámmal találkozhatnék. Még most is furcsa, hogy már abba a korba léptem, amikor emlékszem, hogy ő pontosan ilyen korban milyen volt, mit csinált, stb.

No, hát ezt a könyvet is kicsit ilyen olvasni, hozzátéve, hogy itt még a háborús helyzet és a teljesen más ország is külön esszenciát ad a leveleknek.

Aki szereti a múltba révedős vagy romantikus regényeket, azoknak biztos kedvére válik majd. És bár persze, van benne sok háborús rész, de nem kifejezetten a háborús részek iránt érdeklődő férfilelkeknek szóló olvasmány. De hölgyek: ajánlom figyelmetekbe!

Engem egyébként kicsit emlékeztetett Lucinda Riley A hét nővér sorozatára, mondjuk, annak nem értem a végére bokros teendőim miatt, negyedik részig jutottam, de ott is hasonló koncepció alapján épülnek fel a regények.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Ines maximális pontot kapna tőlem, de Annával nem igazán voltam elégedett, túl egyoldalú, egyszerű karakter. Ines viszont annál érdekesebb.
Borító: 8/10 – Szép, de nekem igazából az eredeti jobban tetszett.
+ pont: Ines részeiért, amik a múltban játszódtak, mert azok igazán érdekfeszítőek és drámaiak voltak.
– pont: Anna részeiért, bocsi.