George R. R. Martin leginkább a Trónok harca sorozatáról ismert, méltán híres amerikai író és forgatókönyvíró nemcsak a felnőtteknek írt regényekben jeleskedett; 16 évvel a Trónok harca megírása előtt, 1980-ban A jégsárkány című mesekönyvével is nagy sikereket ért el. Hazánkban idén jelent meg a Luis Royo által illusztrált változat, amely gyönyörű képekkel kecsegteti az ifjú olvasókat/Martin rajongókat.

Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. 

De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.

George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik. 

A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.

Értékelés:

A 120 oldalas, keményborítós könyv elsőre talán túl terjedelmesnek tűnik, egészen addig legalábbis, amíg kézbe nem kapjuk a könyvet, akkor ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy ez inkább mesekönyv, semmint egy több száz oldalas, terjedelmes fantasy. A nagy betűméret és a rengeteg illusztráció miatt egy felnőttnek gyakorlatilag 30-50 perc az olvasása, gyerekeknek felolvasva azonban akár több estére is kellemes kikapcsolódást nyújt – mindenképpen fogom én is tesztelni nyáron, amikor jönnek nyaralni a lurkók.

Több véleményt is olvastam a könyvről, ezek eléggé megoszlanak a szöveg néhol túlságos naturalizmusa miatt, és tény, hogy akad a mesében háború, harc, halál, de szerintem egyáltalán nem káros mértékben és csak elenyészve kerülnek megemlítésre. Ez egy tanulságos, kalandos mesebeli történet, ami nincs teleszórva cukormázzal, nincs leegyszerűsítve és lebutítva. A főszereplő egy koravén kislány, aki testvéreivel és édesapjával él egy földön. Telente összebarátkozik egy jégsárkánnyal, miközben a közeli vidéken háború dúl, a király sárkánylovasai pedig csatába vonulnak minden nyáron. Felelősségről, barátságról, egymás elfogadásáról, a gyerekek különbözőségeiről, az élet veszteségeiről és döntésekről szól a könyv, és még ezalatt a pár oldal alatt is teljesen bele tudtam élni magam ebbe a világba. Külön megemlíteném, hogy én nem olvastam és nem is láttam a Trónok harcát, így nekem Martin világa teljesen új, és biztos vagyok benne, hogy nem ez a könyve volt az utolsó, amit olvastam tőle. Luis Royo illusztrációi sokat emeltek a fényén, és arról is meg vagyok győződve, hogy nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is értékelik a csodaszép rajzokat.

Néhány molyvélemény:

„Ilyen egy igazi mese, ha lehámozzuk róla a cukormázat. Kemény, de tanulságos, könyörtelen, de nagyon szép dolgokra tanít, rajzokkal teli, de mégis komoly.”

„Gyönyörű kivitelezés, igazi Martin-féle hangulat! Öröm volt forgatni, olvasni! Tényleg jó alapozás a kis olvasóknak! :)”

„Órákig tudnám taperolni ezt a könyvet, úgy belezúgtam a képekbe. Tömör gyönyör minden oldala. :D”

„Valahogy ilyennek kellene lennie egy vérbeli mesekönyvnek. 
Egyszerű, ám mégis aranyos kis történet, tanulsággal, ámulattal és szépséggel átitatva – és nem csak a csodálatos grafikák révén”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 92% 
Borító: 8/10 – Az illusztrációban nincsen hiba, de a háttérszín és a betűtípus nekem nem nyerte el a tetszésem.
Kinek ajánlom: Nagyobbacska gyerekeknek, a fantasyt kedvelő felnőtteknek.
+ pont: A gyönyörű illusztrációkért.
- pont: A rövidségért. :(