Te beköltöznél egy olyan lakásba, amelyben megmagyarázhatatlan dolgok történnek, és ahol nagy, lelakatolt ajtók fednek veszélyes, sötét titkokat? Lenne elég bátorságod felfedezni, mi rejlik a zárak mögött és megfejteni a rejtvényt?

 Lelakatolt ​ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.

Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.

Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.

Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.

Vagy az egész világ számára…

Értékelés:

Los Angeles, 2012. A különös ház, amelyet Peter Clines elénk tár, több kis lakásra van felosztva, és szinte mindegyik rendelkezik egy-egy hajmeresztő tulajdonsággal. Eleinte viszonylag hétköznapi dolgoknak tűnnek ezek a furcsaságok, aztán ahogy haladunk előrébb a történetben, az olvasó ereiben meghűl a vér, a könyv második felére pedig az éjszakai olvasás egyik mellékhatása, hogy idegesen pislogunk körbe, és gyerekként bújunk a párunkhoz, hogy „Úristen, félek” – ezekkel a tünetekkel olvastam el én is az író 14 című kötetét.

Mint ahogy az epilógusban maga Peter Clines is kifejti, nem árul el valami sokat a fülszövegben a történetről, és ezt én magam sem szeretném felborítani, ámbátor próbálkozom felkelteni a figyelmeteket, mert nekem iszonyatosan tetszett ez a könyv. Azon ritka példányok egyike, ahol nem kell erőlködni azon, hogy elmerülhessünk a történetben (tudjátok, a jó öreg „merengő-effektus”, amikor szó szerint belecsöppensz a könyvbe), ugyanis ez már az első pár oldal után egyáltalán nem okoz gondot. Érdekes, hogy amennyire egyszerűen indul a regény, a végén annál kacifántosabbá válik. Kifejezetten tetszett, hogy az író milyen részletességgel mutatja be a házat, Nate, a főszereplő beköltözését, és nagyon könnyű ezzel a kora harmincas éveiben járó, monoton, adatrögzítős munkát ellátó férfivel azonosulni. Keresi élete értelmét, beköltözik új albérletébe, és próbál jó viszonyt kialakítani, az egyébként rendkívül különböző, jellegzetes és egyedi szomszédjaival. Ahogy sorban megismerjük a karaktereket, barátságok köttetnek, és ezzel egyidejűleg mi is megindulunk az eleinte apró rejtélyek nyomába. Persze, ez még az a szint, ahol találgatunk a történet lényegére, az események felkeltik érdeklődésünket, és már gyakorlatilag azzal a kérdéssel fekszünk és kelünk, hogy vajon mi lehet a ház nagy titka.

Magával ragadó, és minden tekintetben egyedi történet, amely gondolkodásra késztet, kicsit olyan, mint egy jó mozifilm, gyakorlatilag tátott szájjal olvassuk, kidülledt szemekkel. Van egy pont a történetben, amikor sokkal félelmetesebbé válik, mint az idilli nyomozgatós eleje, onnantól azért kicsit nehéz összeszednünk magunkat – főleg, ha éjszaka olvasunk. Nem kötném nagyon korhatárhoz (nemhez meg főleg nem), mert bár az egész koncepció elég ijesztő, nem egy hajmeresztő horror. Elég nehéz lenne egyetlen kategóriába besorolni a kötetet. Annyi biztos, hogy szerintem nem tartalmaz kliséket, és nem véletlen, hogy ilyen jó (90%-os) értékelést kapott a molyok körében.

Ha egy hátborzongató történetre vágytok, mely egyből beszippant titeket, gondolkodásra késztet, ez a nektek való könyv! És tudjátok mit? Annak ellenére, hogy mik történnek ebben a házban, szerintem mindannyian szívesen bérelnénk itt egy lakást, hogy közös erővel kutakodjunk egy sort.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Imádtam mindet! Mintha én is velük laktam volna.
Borító: 10/10 – Maximálisan elégedett vagyok vele, figyelemfelkeltő és dombornyomott.

moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A horror vagy fantasztikus történetek kedvelőinek leginkább, de lényegében bárkinek.
+ pont: A felvezetésért és a történet háromnegyedéért, míg felvezetődik ez az egész sztori, nagyon érdekes és kicsit félelmetes volt!
- pont: Nekem iciri-picirit azért túlzás volt ez a csattanó a végén. Mármint a sztori lényege. De a befejezés tetszett.