Ahogy beköszöntött a XXI. század, úgy lopja magát be életünkbe mind jobban és jobban elhatalmasodva rajtunk a digitális világ iránti szenvedély. Lassan kiszorítja életünkből nemcsak a postai levelezést, a telefonálást, a valós emberi kapcsolatokat is felváltja a virtuális barátság, a chat, a videó beszélgetés. A közösségi oldalakon utat tör magának eltorzított igazság, a valós élmények helyett pedig a virtuális szemüvegek szolgáltatnak álélményeket.

Vajon néhány évtized múlva már a szexuális életünket is a már piacra bukkanó szexrobotokon át élvezzük, vagy virtuális szemüvegeken át? Vajon mekkora fejlődésen megy keresztül néhány éven belül az Oculust Rift vagy a Samsung Gear? Hamarosan olyan utópisztikus (vagy épp disztópikus) élményben lehet részünk, mint a regényekben? Claudia Gabel és Cheryl Klam – Káprázat című regényében például egy olyan jövőbeli világot kapunk a történetben, ami nem is annyira valószerűtlen:

„A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket.
…Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet.” – szól a könyv ismertetője.

A virtuális szemüveg már meg is jelent a piacon, csak idő kérdése, hogy valóban egy ilyen világba csöppenjünk bele, amikor a légszennyezettség elképesztő méreteket ölt, az emberek pedig nem tudnak elszakadni a virtuális világtól, és már-már a függőség tüneteit produkálják. Miközben vonaton ülünk, vagy sorunkra várunk a bankban, már az lesz a meglepő, hogy arra a rövid időre is nem éppen egy virtuális szemüveg tapad a fejünkre? Vajon a gyerekeink, unokáink számára már mindennapos elfoglaltság lesz a „Káprázat” világa? Vagy olyan lesz a jövő, mint abban a Surrogates (Hasonmás) című Bruce Willis filmben? A testünk csak az ágyon hever majd napokig, míg egy robottest él helyettünk? Meddig képes elmenni a tudomány?

Személy szerint igazán vonzódom ehhez a témához, így nem véletlen, hogy a Káprázat című 2014-es könyvet kezdtem el olvasni.

„A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.”

Annyi biztos, hogy figyelemfelkeltő borítója, szép kötése, betűtípusa és terjedelme egyből magára vonja a figyelmet és egy olyan világba kalauzolja az olvasóját, amely manapság (sajnos?) nem is olyan elképzelhetetlen. A Maxim kiadó könyveiben is azt szeretem, hogy számít nekik, milyen formában adnak ki egy könyvet, hogy az minőségi legyen, ne nagyítóval kelljen olvasni a könyvet, de ne is érjen csalódás a nagy betűméret és ezáltal csöppnyi terjedelme miatt, ráadásul az eddig meglévő négy könyvük alapján passzolnak egymáshoz méretben. Még nem jöttem rá, hogy a belső margón kívül és a borító anyagán kívül mitől függ, de örültem, hogy ez is egy olyan könyv, amit könnyű lapozni, és nem kell megtörnöm ahhoz, hogy lássam a mondatok elejét vagy éppen végét.

Maga a történet nagyon tetszett, olvastatta magát, én személy szerint örülnék, ha egyszer film is készülne belőle, mert a látványvilágot és a témát zabálná a nagyközönség, így a könyv is nagyobb figyelmet kapna. A mai modern világban úgy érzem, ez a könyv közel tud kerülni a fiatalabbakhoz (is), hiszen mi vagyunk azok, akik már el sem tudjuk képzelni az életünket a virtuális világ nélkül, akik tudják, vagy szeretnék tudni, milyen lehet egy szemüvegen keresztül elmerülni egy másik világban.

Érdekes, ugyanakkor félelmetes a könyv, ha belegondolunk, hogy nem áll messze a valóságtól, vagy a lehetséges jövőtől. Regan világában ugyanis az a hír járja, hogy az emberek függők lettek a „Káprázattól”, s a programnak talán káros hatása van a szervezetre. A kilátástalanság köpenye vetül az oxigénmaszk nélkül élhetetlen világra s az egyetlen kiutat csak ez a program jelenti, nem csoda hát, hogy az ember egyszerűen nem akar visszatérni a valóságba. De mi a helyzet, amikor már emberéletek kerülnek veszélybe?

Örültem, hogy elkalandozhatok a könyv segítségével különböző világokba, amelyek jellegzetes leírása valóban „elkápráztat”, valamint, hogy Regannel együtt nyomozhattam a programmal szemben felmerülő kételyeket illetően. Jól sikerült disztópikus sci-fi, melynek a külföldön már megjelent folytatása remélem, hamarosan itthon is elérhető lesz.

A történet maga logikusan felépített, fordulatokkal teli, és bár nem kerültem annyira közel a szereplőkhöz, a folytatásban minden bizonnyal erre is sor kerül majd. Kicsit olyan érzéssel töltött el az olvasása, mintha Vernének az Utazás a Föld középpontja felé című regényébe csöppentem volna, bár a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Talán csak azért éreztem így, mert Verne volt az első, aki ilyen gondolatokkal kezdett el játszani, és a könyvbéli „Káprázat” világában is ismeretlen helyekre kalandozhatunk, és Regan is „utazásokat” tesz. Talán a könyv vége miatt éreztem így, vagy talán azért, mert Regan keres valamit vagy valakit ebben a Káprázatos világban.

Mindamellett, azoknak, akik kikapcsolódnának kicsit, elmenekülnének a valóságtól, vagy épp csak elszakadtak a számítógépüktől egy kis olvasás erejéig, ajánlom figyelmükbe ezt a könyvet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék:72%
Borító: 9/10 – A bézs színnel ugyan nem értek egyet, de egyébként tetszik a középen, kör alakban felvázolt világ, s mint említettem, a kötés maga jól sikerült, a lapok vastagok, de könnyen lapozható és terjedelmes olvasmány.
 Kinek ajánlom: Fiataloknak, vagy akiket érdekel a science fiction, a disztópikus téma, a virtuális valóság. Vagy azoknak, akik kicsit elkalandoznának.
+ pont: A témáért, ami mindig is nagyon érdekelt.
 - pont: Nem is tudom… Erről akkor tudnék nyilatkozni, ha a második rész megjelenne magyarul és azt is olvasnám, de az elsővel szerintem semmi baj sincsen. Kíváncsi vagyok, a folytatás mennyivel ad hozzá a történethez, annak komplexitásához.

Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 400 gr
ISBN: 9789632615080
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordít: Béresi Csilla