Gondolom, sokan emlékeztek még arra, amikor nem is olyan régen elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonon. Persze, ez nem annyira a valóság, mint inkább egy rekeszizomgyakorlat, Virág Emília humorral és határtalan fantáziával teletűzdelt könyvének, a Sárkánycsalogatónak ugyanis megjelent második része, a Boszorkányszelídítő. Én már hónapok óta vártam, és alig bírtam kivárni, hogy sorra kerüljön, és rögtön az első tíz oldalon úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Hiszen milyen már, amikor egy laptop csak úgy átjárót nyit a padlónkon ki tudja, hová, és amikor éjszaka galád manók lepik el a szobádat?

Az év legelszabadultabb fantasyje folytatódik!

A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…

Értékelés:

„– Megitták a manók. 
Szükségem volt néhány másodpercre, mire felfogtam, mit mondott. Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Csak addig jutottam, hogy kinyitottam a szám, aztán becsuktam. 
– A szobád tele van részeg manókkal – nézett a szobaajtó felé. 
Felhajtotta a bort, majd rám pillantott. Szorosan összezárta a száját, és könnyek gyűltek a szemébe. Aztán az asztalra borult, és megállíthatatlanul zokogni kezdett. 
– Hívj hozzám… mentőt! Összeomlottam! Ez a… rohadt stressz! Ez a rohadt munkahely elérte, hogy részeg manókat hallucináljak!”

 Bár egyet tudok érteni abban, hogy nem volt benne annyi humoros rész, mint az elsőben, leszámítva az első pár oldalt, én azért mégis nagyon tudtam élvezni, és hű maradok az írónőhöz a továbbiakban is, hiszen még mindig azt mondom, kivételes egyéniség az, aki ennyi „badarságot” képes összeírni egy könyvben, és úgy képes megnevettetni, hogy közben azt gondolod: „Neeee, ez hogy jutott már eszébe?” A szereplőket természetesen most is nagyon könnyű megszeretni, annyira, hogy a végén el sem akarjuk engedni őket, habár azért az én szívemben maradt némi űr a régiek miatt. Élveztem volna, ha valaki feltűnik ebben az első részből, de sajnos ez nem történt meg.

Mindazonáltal Adri, a főszereplő pesti lány stílusa nekem nagyon tetszik, bár páran írtátok, hogy túl átlagos, nekem éppen ez tetszik benne. Eléggé unom a „hű de tökéletes” szereplőket, a csini, csupa báj csajokat és a „kigyúrt, Úristen, de helyes és izmos” pasikat. Tetszett, hogy Adri egyszerű, azon pedig külön jól szórakoztam, hogy egy call centerben dolgozik (sajna én is megjártam már), így ismerős volt a helyzet, de érdekes volt a humorosabb oldaláról megközelíteni a dolgokat. Nagyon tudtam röhögni és bólogatni azon, az író milyen jól leírta az idegbeteg betelefonáló emberek stílusát (ez azért kis burkolt társadalomkritika is). Teljesen magamra tudtam ismerni Adriban, és a mondatain, belső gondolatmenetén gyakran vigyorodtam el. Nem tudom, mit gondoltok átlagos alatt, de szerintem annyiban nem átlagos, hogy Adri nagyon humoros, és bár még keresi önmagát, a végére megtudja, mit akar, jólelkű, segítőkész, kitartó és többre értékeli az emberi értékeket, mint a pénzügyieket. Ez szerintem manapság nem jellemző annyira.

Berzence, Belizár és Sanyi, a történetbeli három férfi mind külön oldalt érdemelnének. Nem titok, hogy Berzence volt a kedvencem, aki közel sem a tökéletes „pasi”, akire minden olvasó ugrik. Alacsony, kicsit vehemens, rengeteg hibát elkövetett, akaratos, bosszúálló, na de miből lesz a cserebogár, azért a felszín alatt látni, hogy egy kedves srác, aki csak elfogadásra vágyik. A többiekről majd kialakítjátok a saját véleményetek, nem akarok sok poént lelőni.

Rendkívül fordulatos történet, világokon át, és külön értéke, hogy képes a saját, hétköznapi és unalmas világunkat is különleges, rejtett titkokkal, helyekkel, varázslatokkal felruházni. Ki tudja, lehet, hogy egy napon én is találok egy átjárót az egyik buszon ülve, vagy a liftben, esetleg reggelre manók ülnek majd az ágyamon és lidércek lebegnek a fejem felett.

Tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a furcsa, a humoros vagy a fantasztikus történeteket, azoknak, akik olvasták az első részt, de azoknak is, akik nem. Igen, az első nekem is jobban tetszett talán, de ez sem sokkal marad el mögötte. Imádtam!

„Reggel benyitottam a szobádba, és a laptopod előtt egy manó ült. Nekem ez sok. nagyon bírlak téged, jó lakótársam voltál, de nem tudom, hogyan tudnék a tulaj elé állni, és megmondani neki, hogy csináltál egy „alvilág-kapuja”-lyukat a padlóba, amin manókat engedsz a lakásba. Direkt utánanéztem a neten, és nem vagyok elmebeteg. Aki hallucinál, az általában nem reggel, és akkor sem manókat.”

Mások molyos véleményei:

„Aki olvasta a Sárkánycsalogatót, az nem fog csalódni a folytatásban sem. Egy igazi urban fantasy, mely Budapesten kívül, a jól ismert királyságba is elkalauzol bennünket. 
Nem tudom, hogy miért, de végig úgy éreztem, hogy Adri lakása a Tűzoltó utcában van és képszerűen pörögtek előttem az események. 
Most már nem csak boszorkányokkal kalandozhatunk, hanem lidércekkel és lidércúrral is. Bepillantást nyerhetünk az alvilágban történő „lélektisztításba”, pontosabban: nyúzásba. 
Szókimondó, izgalmas és humoros történet. Néha pedig előbukkannak az igazi emberi érzések, értékek, jellemek, amik csak emelik a történet értékét.”

„A Boszorkányszelídítő ezúttal kicsit mélyebbre merészkedett a komolyságot illetően, ez viszont csak előnyére válik. Legalább annyira – ha nem jobban – szerethető, mint az első rész, ezúttal is rengeteg esemény történik, soha egy pillanatra sem kell aggódnunk azon, hogy lenne időnk unatkozni.”

„A könyv olvasását mindkét tábornak ajánlom: éppen annyira hasonlít a Sárkánycsalogatóhoz, hogy élvezzék, akiknek az is tetszett; illetve annyiban különbözik, hogy esetleg akinek az nem jött be, egy új történetet is kipróbálhasson.”

„A humor talán kevesebb volt, mint amit az írónőtől (a Sárkánycsalogatótól) megszoktam, ennek ellenére a világfelépítés remek volt. Egy percig sem unatkoztam, izgalmas történet, és ismételten összekeveredik a mai világ technikája a régi korokat idéző Hetedik Királyság életével, és mindezt úgy, hogy az olvasó úgy érezze, ez teljesen normális. Persze egyáltalán nem az, és a szereplők sem, de én ezt vártam a regénytől..”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number One
Karakterek: 10/10 – Nagyon szerethető és „emberi” karakterek.
Borító: 10/10 – Nekem jobban tetszik, mint az első, egyébiránt méretben éppen akkora, jól mutatnak együtt.
Kinek ajánlom: A fantasy vagy a humor kedvelőinek, akik szeretnének röhögni egy jót és kicsit elkalandozni a világokban.
+ pont: A sok-sok humoros részért.
- pont: Néha kicsit soknak éreztem a harcok leírását, de nő vagyok, ez elnézhető.