Milyen is pontosan az amisok élete? Egyáltalán kik is ők pontosan? Maradiak, vallásos csodabogarak vagy szentek? Ha ők mindig Istennek tetsző életet élnek, akkor sosem követnek el bűncselekményt sem?

Jodi Picoulttól az Egyszerű igazság először 2013-ban jelent meg, most pedig polcokra került a legújabb kiadása. Ebben a történetben a fiatal, amis Katie-t újszülöttje meggyilkolásával vádolják meg.

Egy ​békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával… 
Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Értékelés:

Több könyve elolvasása után talán most már méltán mondhatom, hogy Picoult az egyik kedvenc írómmá avanzsált, hiszen könyvei nem csak, hogy mindig nagyon érdekes és komoly témákatat dolgoznak fel, de íráskészsége, regényei olvasmányossága is lenyűgöző.

Engem mondjuk mindig is érdekelt az amisok élete. Persze nem biztos, hogy Jodi a valósághoz teljesen hűen ábrázolja őket, de legalább egy kicsit bepillantást nyerhetünk a színfalak mögé, hiszen megismerhetjük Katie és családja életét az elektromosságtól mentes otthonában, ahol a gazdák csak a terményeik vagy állataik kapcsán használnak áramot.

Ahol mindenki mélyen vallásos, és egy elég zárt közösségben élnek a saját furcsa szabályaik szerint. Ahol ennek ellenére vagy éppen ezért az emberek és a családtagok igen közel állnak egymáshoz, együtt dolgoznak és esténként tévénézés helyett kötéssel/varrással, játékkal és beszélgetéssel ütik el az időt. Ebben az ártatlannak látszó kis világban mégis megvádolják Katie-t, a leányanyát újszülöttje meggyilkolásával, a körülmények azonban ködösek.

Az olvasó maga is kénytelen állást foglalni, de hiába próbáljuk kibogozni a szálakat, gyakorlatilag a csavaros vége miatt szerintem lehetetlen rájönni arra, hogy mi is történt azon az ominózus éjjelen, de még csak a bírósági ügy kimenetelét sem lehet szerintem kitalálni. Ezért is olyan olvasmányos a könyv, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy számomra letehetetlen volt, és ez megint csak álmatlan éjszakákhoz vezetett. Minden esetre nagyon élveztem olvasni, és az amisok bemutatásával egyszerre volt szépirodalmi, ugyanakkor egy amolyan krimi könyv is. Nem szeretnék spoilerezni, de egyébként olyan érdekes befejezése van, hogy arról még bőven lehetne beszélgetni vagy vitát indítani, igaz, már maga a könyv alaptémája is egy jó alap a társalgásra könyvszeretők körében. Ki mit gondol az amisokról, kinek mi a véleménye az adott üggyel kapcsolatban, ki mire találgat/találgatott olvasás közben, ki mivel ért egyet vagy nem. Szóval nagyon érdekes volt, ezért bátran merem ajánlani tulajdonképpen bárkinek.

Minőségi könyv, nem csak egy elnagyolt krimi, nem unalmas, nívós, szépirodalmi de azért bőven izgalmas is. Nekem tetszett.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Karakterek:  Könnyű megszeretni őket, elég jól kidolgozottak és sokszínűek.
Borító: 10/10 – Nekem igazából tetszik ez az új, bricskás verzió, jobb, mint a régi, amelyiken csak egy arc van.
Kinek ajánlom: A Picoult rajongóknak és a krimit kedvelőknek.
+ pont: A csavarért a végén és a végkimenetelért.
- pont: -