Az apokalipszis elkezdődött. A gyerekek és vérgőzös indulattal teli kamaszok átvették a hatalmat, és egy közös eszmétől hajtva sorra lemészárolják a felnőtteket. Hol rontottuk el? Mit tehetünk? Hogyan éljük túl? Fegyvert kell ragadnunk a saját gyerekeink ellen? Vagy van még visszaút?

Gaál Viktor legújabb regényét, a ’Battleground ZERO’-t már angol nyelven írta, a megfilmesítés jogait a kanadai Filmblips produkciós iroda vette meg (Viktor Marcus Warren rendezővel együttműködve írt belőle forgatókönyvet).

Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban.

Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt.

Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad.

VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!

Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni.

Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír.

Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist.

Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről?

Nem?

Az baj.

Akkor te nem leszel túlélő.

Értékelés:

Bár született már hasonló alaptörténetű mű Truancy címmel egy amerikai, japán származású író tollából, az valószínűleg az írásmódja miatt nem igazán örvend nagy népszerűségnek az olvasók körében. Most azonban magyar író valósította meg ezt az elképzelt (talán nem is olyan távoli) jövendőbeli világot, s a könyv különlegessége, hogy legnagyobb meglepetésemre azt olvastam, film is készül belőle.

Ez a regény (ha úgy tetszik, sci-fi vagy pszicho-thriller) egy olyan apokaliptikus jövőképet tár elénk, ahol a „gyerekek” (leginkább kamaszok) átveszik az uralmat a felnőttek kezéből, hogy egy új, saját, szerintük jobban működő társadalmat hozzanak létre. Ennek megvalósításának kezdeteként elkezdik lemészárolni a felnőtteket egytől-egyig.

Ez egyébként egy olyan gondolat, amely sajnos nem is olyan hihetetlen, főleg, amikor elbeszélő főszereplőnk, Adam éppen azt taglalja, hogyan is kezdődött mindez. Hiszen már tényleg nem nagyon fegyelmezzük a gyerekeket, gyakorlatilag rengeteg mindenben szabad kezet kapnak, és valóban még csak rájuk sem merünk szólni akár az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön, amikor direkt feszültséget keltenek, megpróbálnak kihozni másokat a sodrukból, vagy egyenesen verekedést kezdeményeznek. Szóval igen, a felnőttek többsége közbeszólás helyett inkább meghúzza magát, fél, arrébb megy, menekül. Hát, így kezdődött ez a történet is, és lám, hová fajult.

Ebből is látszik, hogy nem kevés társadalomkritikát tartalmaz a könyv – legnagyobb örömömre -, de mindezek mellett olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, hogy vajon mi is a helyes hozzáállás egy ilyen helyzetben. Mert hiszen, akkor ez már háború, és a felnőtteknek is fegyvert kell ragadniuk? Vagy van még lehetőség a habozásra, van még bármi esély arra, hogy visszafordítsuk, ami már elkezdődött?

A könyv egyszerűen már az első oldalaktól lenyűgözően magába szippantja az embert, és tényleg filmszerűen jelennek meg az olvasó szeme előtt az események, miközben végig azon járatjuk az agyunkat, vajon mi mit tennénk egy-egy adott helyzetben. Mert a komplett történet és egyes jelenetek nem csak elmesélnek, hanem komoly gondolkodásra is ösztökélnek. Ebben rejlik többek között a könyv értéke, amely engem bőven meggyőzött arról, hogy nem kevésbé fantasztikus olvasmány, mint külföldi társai, és bátor szívvel merem minden, a történet iránt érdeklődő figyelmébe ajánlani.

Elég sok karakter szerepel egyébként a könyvben, akiknél bár van átfedés, mégis mindig mindenki a megfelelő helyen van és a megfelelő szerepet és szöveget kapta, ami bizony nem lehetett egyszerű. Az író a maga kis sakktábláján rendkívüli magabiztossággal és tapasztalattal mozgatta kis bábuit, akiknek harcába így mi is bepillantást nyerhetünk – természetesen elsősorban az elbeszélő főszereplőnk, Adam szemén keresztül.

Amit azonban picit hiányoltam a végén, az a Főgonoszunk érzelmi háttere, indítéka, mozgatórugója, ezt ugyanis nem éreztem eléggé kifejtettnek ahhoz, hogy esetleg még valamennyire meg is érthessem vagy legalább valamennyire egyet érthessek vele. Minden esetre elég kíváncsi vagyok, a kötet elolvasása után vajon a többi olvasó melyik oldalra is pártolna szíve szerint. Mert úgy látom, itt bizony muszáj választani.

Összességében tehát ez egy nagyon jól összerakott, egyébként gyönyörű borítóval és szélein festett fekete lapokkal megáldott olvasmány, amely az erkölcsi kérdések boncolgatása mellett rengeteg tanulságot, társadalomkritikát és persze akciódús jeleneteket tartalmaz. Az egész elmélet, a mögöttes tartalom, a megvalósítás nagyon tetszett, kiváltképp a rendszer, amely az egész mögött áll, no de ebbe a spoiler mentesség miatt most nem megyek bele részletesebben. Mindenképp olvassátok el, nem fogjátok megbánni!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 9,5/10 – Nagyon jól kidolgozott, sokféle karakter, s bár vannak köztük átfedések, bizonyára nem egyszerű ennyire sok karaktert mindig mozgásban tartani, hogy érdekesek legyenek és legyen saját feladatuk, szemléletmódjuk, stb., de ez mind megvolt szerencsére.
Borító: 10/10 – Szuper, nagyon tetszik, ráadásul a lapok szélei feketére vannak festve, így igazán egyedi és hangulatos az egész kötet.
Kinek ajánlom: A poszt-apokaliptikus könyvek, sci-fik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, 16 éven felül, nőknek és férfiaknak egyaránt.
+ pont: A nagy csavarért a végén, amit tényleg nem lehetett kitalálni, hiába hittem a háromnegyedénél, hogy én milyen szemfüles is vagyok.
- pont: Szintén a végén örültem volna több magyarázatnak főleg érzelmi szinten és indíttatásnak, mert számomra ez így nagyon hihetetlen volt.