Az első szerelem? Az Első tánc? Az biztos, hogy nem egyszerű feladat fiatalon boldogulni az élet és a szerelem útvesztőiben.

És én most ismét egy magyar könyvvel kedveskedek nektek, és tudhatjátok már, hogy amit én ajánlok tiszta szívvel a magyarok közül, abban nincs csalódás, válogassatok bátram a magyar címkéim között. Persze, van, ami kevésbé tetszett, de ez mindig kiderül a pontozásokból. Most egy új kedvencet köszönthetünk a polcomon:

Meddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. 
Egy történet szívvel-lélekkel.

Értékelés:

Ezt a könyvet az Álomgyár könyvei közül vadászgattam, mert ott is szoktam ám bogarászni, és nem is a borító miatt (mert én egészen mást képzelnék oda így utólag), hanem a fülszövege miatt hívta fel magára a figyelmem. Eredetileg úgy terveztem, hogy ma csak egy kicsit olvasom, mert még rengeteg mást is akartam csinálni, ennek ellenére, ahogy leültem elé, annyira beszippantott, hogy szerencsétlen család elől is csak bezárkóztam a szobába, hogy „S.O.S. olvasási roham van, most hagyjatok.” Na így esett, hogy egy nap alatt kivégeztem, mert egyszerűen többször próbáltam, de nem bírtam letenni, még úgysem, hogy már direkt előrelapoztam, hogy de Úristen, tudjam már meg, hogy mi lesz. Még így is…

Szóval az elején azért voltak aggályaim, mert nem sokkal az eleje után elkezdtem aggódni, hogy ugye nem fogok belefutni egy klisés sztoriba, de nagy megkönnyebbülésemre sok-sok röhögés után rájöttem, hogy ez egy nagyon is élvezhető sztori. Aztán egy hirtelen váltással megint úgy éreztem a közepe táján, hogy jaj, akkor most ez másik klisé lesz, de megint csak nem! Olyannyira élveztem és együtt tudtam élni a szereplőkkel, hogy azt nehéz nektek átadnom. Talán azért van ez, mert kicsit úgy is éreztem, hogy az író sok olyan dolgot is leír, ami velem is megtörtént, olyan kapcsolati nehézségeket, például a korkülönbségeket, stb., ráadásul nekem is volt belepillantásom pár évig a színházi, táncos világba. Egyébként már csak ezért sem akartam ilyesmi könyvet olvasni, mégis jól esett, mert könnyed volt, mégis annyi minden életérzést és tanulságot át tudott adni! Legnagyobb értéke számomra az olvasásnak az, hogy sok olyan dolgot tanul az ember, vagy olyan tapasztalatot levon, amit egyébként sokkal könnyebb is így, hogy nem a saját bőrén tapasztalja meg az ember. Nem égeti meg magát, hogy úgy mondjam. A főszereplő lányt, Zoey-t (akinek egyébként bocsi, de a neve annyira nem tetszik) annyira közel éreztem magamhoz, hogy szinte már ő is én voltam, a barátnőjét pedig bármikor elfogadnám ajándékba magam mellé. Karácsonyi kívánságnak jó lesz! :) Ja és a fiúbarátját is, ha lehet. :D

Felettébb fordulatos történet, ami több helyszínen, városban, országban játszódik, és nem is annyira a zenei, táncos stb. világról szól, hanem egy huszonegy éves lány szárnypróbálgatásairól. Még túlságosan jól emlékszem, hogy milyen volt, és Isten bizony, nekem sem volt könnyebb, mint neki, sőt… Talán majdnem ugyanezeket az utakat jártam be, csak nekem több évembe tellett, és biztos, hogy mindenkinek volt ilyen útkeresős, csalódásos életszakasza, éppen ezért mondhatom, hogy ez a könyv könnyen az olvasó kegyeibe férkőzik. Kicsit visszaidéz, ugyanakkor nagyszerű tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgál számunkra a továbbiakra. Én egyébként nem tudom, lesz e folytatása, de Viki, ezt biztos olvasod majd, én mindenképpen tudom neked ajánlani, mert engem speciel nagyon érdekelne Zoey további sorsa, milyen pasik jönnek-mennek az életében, hogy sikerül a felnőtt életben a boldogulása, és nem utolsó sorban engem nagyon is érdekel Jackson sorsa. Khm… Mondtam már, hogy nagyon-nagyon? Szóval Jackson, a mellékszereplő a kedvencem, de a többi srácot is kb. megsirattam, anélkül, hogy most itt nagyon spoilereznék. Eleinte imádtam Owent, aztán a másik srác nőtt a szívemhez, és azt hiszem, egyszer mindenkinek választania kell egy típust magának. Sajnálom, hogy nincs tökéletes férfi, de itt egy könyv gyerekek, ami nem álomvilágot teremt, hanem megmutatja, hogy bocs, de talán tényleg nincs olyan, akiben semmi hibát nem találtok.

Emberi, hibákkal és árnyoldalakkal teli, valósághű, majdhogynem húsvér karaktereket ismerhetünk meg, és ami azt illeti, ez már-már annyira életszerű, hogy úgy gondolom, lehetett némi alapja, ha mégsem, akkor az író hihetetlenül tehetséges, és hatalmas fantáziával van megáldva.

Én azt mondom, hála az égnek egyik (számomra aggódós) rész sem sikerült klisésre, ha néha tartottam is tőle, sikerült teljesen elhatárolódnia a modern magyar és külföldi könyvektől, egyikre sem hajaz, nem lehet ráhúzni semmilyen hasonlóságot vagy sablont. Persze, olvastam már Párizsba menős könyvet, de ez nem teljesen ott játszódik. Persze, olvastam már ilyen táncos könyvet is, de ez nem teljesen arról szól. És nem lövöm le a poént, de sok kicsi rész ismerős volt, mindez azonban teljesen új és (tudom, sokszor mondom) kézzel fogható közegben, hogy most, hogy befejeztem, voltaképpen visszasírom a könyvet – tudom, öreg hiba, mért nem hagytam belőle…

Egy kicsit azért aggasztott, hogy magyar könyv létére nem magyar szereplőkkel és végképp nem itthon játszódik, de tulajdonképpen meg tudom érteni, hiszen ezek a globális történések, pályalehetőségek, amik felvetődnek a könyvben itthon lehetetlen is lenne.

Őszintén megértettem Zoey dilemmáit, problémáit, egyik sem tűnt túl soknak vagy túl rinyálósnak – de hát ezt csak az tudja igazán, aki már valóban átélt ilyesmit. Szívesen veszem az ilyen könyveket, mert kikapcsol, ráadásul sok résznél hangosan röhögtem, néhányan meg dühöngtem, de hát ez így van jól. Mindig mondom, hogy a könyv értékét az jelzi, mennyire tud érzelmeket kiváltani az emberből.

Nagyon tetszett, és csajok, vessétek bele magatokat, nálam majdnem max pontos. :)

Mások molyos véleményei:

"Reális képet fest arról, hogy milyen nehéz a 20-as éveink elején megtalálni önmagunkat, a saját hangunkat, utunkat. Először szembesülünk ilyenkor a komolyabb pofonokkal, azonban még hiszünk a mesékben, és a hercegekben, emiatt olyan emberekhez ragaszkodunk, akiket jobb lenne elengedni. Mikor végre belátjuk, hogy jobb nélkülük, akkor hajlamosak vagyunk ugyanabba a csapdába belesni, mert még mindig hinni akarunk, és csak a legvégső pofon után jövünk rá, hogy csak rajtunk múlik a saját boldogságunk. 
Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még keresik a saját útjukat."

"Jól megírt, fordulatokban gazdag, „le se lehet tenni” kategória! :)"

"Pihentető, kikapcsolódás az Első tánc olvasása. Először azt hittem csak egy limonádé könyv, de mégsem. Igazán klassz, valóságos helyzeteket lelhetsz benne. 
Jöhet a folytatás! Hajrá Viki!"

"tudjátok vannak olyan történetek, amelyekben egyszerűen megtalálod az életed egy kis darabját. Amit úgy olvasol, hogy közben mosolyogva bólogatsz, hogy 'igen, ez ismerős'. Ami egyszerűen közel kerül hozzád, mert a szereplők problémái, akár a Te problémáid is lehetnének. Vannak olyan könyvek, amikben egyszerűen mintha tükörbe néznél. Ez a könyv pont ilyen. Mindegyik szereplővel találkozhattunk már életünk során, és igenis érezhetjük úgy, mintha egy cipőben járnánk velük, elkövettük ugyanazon hibákat, meghoztuk ugyanazokat a döntéseket. Épp emiatt jó ez a könyv, együtt sírhatunk, együtt nevethetünk, együtt izgulhatunk a szereplőkkel. Jó, hogy vannak még ilyen történetek."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között!!!!!!
Karakterek: 10/10 – Nem tudok mit írni, emberi, szerethető, utálható, kedves és kevésbé kedves karakterek. Mindegyik 100%-osan kidolgozva.
Borító: 6/10 – Sajnos nem keltette fel a figyelmem, ez a könyv többet érdemelne, mint egy ilyen általános borító.
Kinek ajánlom:  A szerelmi, romantikus műfaj kedvelőinek, akik imádnak nevetni, vagy akár sírni egy könyvön, vagy akik érdeklődnek a mai magyar irodalom iránt.
+ pont:  Köszönöm!!! A karaktereket, az eredeti történetet, meg az érzést és a tanulságot, amit átadott. Jó lett volna, ha évekkel korábban olvasom….
- pont: Többet akarok tudni Jacksonról. :) És Úristen, most komolyan muszáj ezen rágódnom egész este, ezen a befejezésen? De izéség…… :(