Képzeljük el, hogy a régmúltból embereket transzportálhatunk át a jelenbe. Így emberek életét is megmenthetjük akár, vagy felépíthetjük az ókori Pompejit és benépesíthetjük az akkor élő emberekkel. De, hogy ne változzon meg nagyon az idősík, ezt csak olyan emberekkel tesszük meg, akik egyébként meghalnának, szóval pont a haláluk pillanata előtt. Tehát itt van a csodálatos jelen (vagy legalábbis közeli jövő), és Új Pompeji tele több ezer éve élt emberekkel.

A ​megújuló energiaforrások hadrendbe állításáért folytatott verseny során az egyik óriáscég véletlenül belebotlik egy forradalmi új technológiába: lehetségessé válik az anyagátvitel, méghozzá a történelmi múltból a jelen felé. 
Nick Houghton, a PhD-jére készülő történészhallgató szóhoz sem jut, amikor a Novus Particles cég tanácsadói állást kínál neki. De vajon miért kell nekik egy harmadrangú egyetem nevenincs doktorandusza? És mi történhetett Nick elődjével? Nos, a barátjának, Ronnie-nak mindenre van egy meggyőzően csengő összeesküvés-elmélete. És a Novus Particles jó néhányban főszerepet játszik. Olyanokban, amelyek eltűnt emberekről szólnak.
A cég új projektje minden eddiginél nagyobb és titkosabb: élő embereket akarnak átemelni a biztos pusztulás előtt álló, római kori Pompejiből. Nick pedig fontos feladatot kaphat ebben a tervben. Ha az összeesküvés-elméletek igaznak nem bizonyulnak.

A fiatal angol szerzőben már első könyvének megjelenése után sokan Michael Crichton méltó örökösét látták. És nem véletlenül. A több szálon futó, fordulatos cselekmény úgy ragadja magával az olvasót, mint egy ókori kocsiverseny megvadult lovai… egy modern autópályán!

Értékelés:

Pompejit a Vezúv kitörése pusztította el 79-ben. Hatalmas hamu- és lapillitömeg lepte be a várost, teljesen eltemetve azt. Pompeji áldozatait betemette a vulkáni hamu, maradványaik üreget képeztek benne, amelyek gipsszel kiöntve, szemléletesen mutatják az emberek utolsó pillanatait. Történetünkben azonban ezen emberek többsége megmenekül, és transzportálják őket a jelenbe, egy történészek által felállított városba a semmi közepén, amely Pompeji mintájára készült. De vajon mennyit tudhatnak a ma emberei az akkori városról? Vajon sikerült teljesen élethűen megalkotniuk az akkori városképet, vagy a pompejiek lassan gyanút fognak? És mi főhősünk, Nick szerepe ebben az egészben?

Érdekes nagyon a regény alapötlete, és kellemesen csalódtam is benne, mert bevallom, tartottam kicsit tőle, hogy esetleg túl elvont lesz, túl sci-fis, de egyáltalán nem. Az egyetlen, ami mégis zavart, az a több nézőpont, s nevezetesen Kristen részei, amelyeket sokáig nem is lehet érdemlegesen értelmezni, amíg minden magyarázatot nyer – azazhogy nem minden. Mert én a regény végén is úgy éreztem, hogy van, amire sajnos nem kaptunk magyarázatot, mintha egy kicsit lezáratlan lenne a történet. Mert nem tudjuk, hogyan alakul majd hőseink élete a továbbiakban, és egészen pontosan mi is a helyzet a jövőben. Ezt leszámítva viszont egy eléggé összetett, már-már történelmi könyvet kaptunk, amiből sokat tanulhatunk erről az ókori városról, a történetéről, de még a császárokról, életüknek alakulásáról, halálukról is. Kicsit minta mi is visszamentünk volna az időben, bár tény, ami tény, ez az Új Pompeji – ahogy arra lassan rájövünk -, merőben más, mint amilyen régen lehetett.

Lassan bontakozik ki a regény fő konfliktusa, és az olvasó sem igazán tudja, hová fog végül kilyukadni, de valahogy szépen magával ragad, sodor minket. Kíváncsian várjuk, Nicknek hogy sikerül boldogulnia ebben a furcsa városban, mi is lesz pontosan a feladata, s végtére is hová fajul ez az egész.

Az igazat megvallva eléggé tetszett a könyv, igazán egyedi, ugyanakkor tényleg örültem volna egy utószónak, vagy még egy plusz fejezetnek, amelyben magyarázatot kaphatnánk a további kérdéseinkre.

Az olvasását egyébiránt a kalandos, történelmi vagy sci-fis történetek kedvelőinek ajánlom, kormegkötés nélkül.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Kristen elég zavaros volt, igaz, alig olvasunk róla, Nick karaktere viszont átfogóbb. Ámbár meg kell jegyeznem, az a regény nem a karakterekre fókuszál.
Borító: 6/10 – Hát, nem rossz, de milliószor jobb is lehetne.
+ pont: A fergeteges alapötletért, időutazás, transzportálás, Pompeji meg minden. :)
- pont: Mert Kristen részeit nem mindig lehetett érteni, max. a végén kaptak értelmet, és mert a végén jobban örültem volna valami hatásosabb, kifejtősebb lezárásnak, továbbgondolásnak, és olyan dolog is volt, amire én legalábbis nem kaptam magyarázatot, hiába gondolkodtam rajta, de lehet, valaki szemfülesebb tudja majd rá a választ. :)

(Javítás: Közben hallom, hogy mégis lesz „folytatás”, úgyhogy duplán tudom ajánlani akkor a könyvet. :))