„Kezedben az egész világ” ezzel a szlogennek került polcokra Cecelia Ahern legújabb könyve, Az üveggolyók titka. Az írónő, aki már huszonévesen befutott a P.S. I love you könyvével (Utóirat: Szeretlek!) mára már rengeteg romantikus könyvvel megörvendeztetett minket, úgy, mint például a személyes kedvencem, az Ahol a szivárvány véget ér, vagy új, disztópikus sorozatának első kötete, A vétkes, mely utóbbi stílusában, mondanivalójában és műfajában is eltér korábbi köteteitől. Az üveggolyók titka valahol megint csak egy új téma iránti próbálkozás, ami nem mondható sem romantikus történetnek sem pedig disztópiának. Az írónő ezúttal az önkeresésre, emlékekre és nosztalgiára helyezi a hangsúlyt ebben a családregényében.

 Sabrina Boggs egy nap rátalál amnéziás édesapja rejtélyes üveggolyó-gyűjteményére, és eseménytelen élete egyszerre megváltozik. Egyetlen napja van arra, hogy kiderítse, mi is történt a férfival, aki nem emlékszik a saját múltjára. 
Mikor alakult ki az édesapja gyűjtőszenvedélye, s vajon miért titkolta ezt hosszú évtizedeken át a családja előtt? Hová tűntek a gyűjtemény legértékesebb darabjai, és kik voltak az apa barátai, szerelmei? 
Sabrina sokkal nagyobb titokra bukkan, mint amit valaha el tudott volna képzelni, és a nyomozás során ráébred, hogy időnként a hozzánk legközelebb állókat ismerjük a legkevésbé.

Értékelés:

Cecelia Ahern kezd kibújni a romantikus könyvekkel felhalmozott kis várából, és szerintem előnyére válik, hogy újabban különféle műfajokkal próbálkozik. Például, mint ahogy azt jó pár hónapja írtam, A vétkes című disztópiájának első része rögtön a kedvencemmé avanzsált, most pedig ezt a családregényét kaparinthattam meg.

A történet váltott szemszögben olvasható; egyrészt Sabrina, a túlhajszolt családanya, másrészt Fergus, Sabrina Alzheimeres apja szemszögéből, akinek gyerekkorába is visszapillanthatunk. Amellett, hogy megismerjük Fergus hányattatott gyerekkorát, hat fiútestvérét, édesanyját, mostohaapját és neveltetését, együtt golyózunk vele a poros utcákon, és szépen lassan, de kezdjük megérteni az üveggolyók iránti szenvedélyét, amely egész életét végigkíséri. Eközben Sabrina, aki a felnőtt, Alzheimeres apját látogatja, mit sem tud apja üveggolyó-szenvedélyéről egészen addig, míg egy nap rábukkan a furcsa dobozkákra és tartalmára: a különböző értékű acél- és üveggolyókra. Akkor nekiindul, hogy feltárja a múlt rejtett titkait, és apja múltjába belemerülve megismerje az igazi Fergust, aki úgy tűnik, mindmáig hazugságokban élt.

Unalmasabb téli napokra tökéletes olvasmány, tény, hogy Fergus részei érdekesebbek, mint Sabrináé és valahogy a motivációit is jobban át tudjuk érezni. Leginkább az olyan burkolt mondanivalói tetszettek a könyvnek, mint, hogy mindig legyünk őszinték a másikkal, főleg családunkkal, ne titkolózunk, mert az nem vezet jóra. Vagy, hogy addig tegyünk meg valamit, amíg még lehet, ne halogassuk a dolgokat.

A kedvenc részeim a múltba vezető fejezetek, amikor Fergus még gyerek, előszeretettel olvastam a testvérei és az ő játékait, ökörködésüket, például a 73. oldal környékén hangosan felnevettem, ahogy elképzeltem az adott jelenetet. 7 égedelem fiúgyermekkel (testvérek/féltestvérek) nem lehetett könnyű az anyjuknak, de annyi kalandon mentek keresztül, ami másnak egy életre elég. Érdekes volt megfigyelni a különböző korú fiúknak a családban betöltött szerepét és azok változását, arról nem is beszélve, hogy annak a korosztálynak, amelyiknek gyerekkorában még jelen volt a golyózás, a nosztalgikus élmény még a kedvenc könyvei közé is emelheti ezt a kötetet.

Tudom ajánlani a családregények kedvelőinek.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: A főszereplő Sabrina és apja, Fergus a főszereplők, róluk váltott nézetben olvashatunk. Azt hiszem, Fergus jobban a szívemhez nőtt, átfogóbb a karaktere.
Borító: 10/10 Tetszik, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A családregények kedvelőinek. Cecelia Ahern rajongólnak vagy azoknak, akik bolyonganának kicsit a múltban.
+ pont: Mert sok velős mondanivalóval rendelkezik.
- pont: Nem mindig tudtam beleélni magam Sabrina részeibe.