Brittainy C. Cherry Az vagy nekem romantikus sorozatának első része, a Lebegés a mostanában annyira népszerű Young adult közönség helyett a húszas-harmincas korosztályt célozza meg. Vajon ha már egyszer megtaláltuk a Nagy Ő-t, de elvesztettük, kaphatunk-e még egy esélyt az élettől? Kinek hányszor van lehetősége új kártyát húzni a boldogság cilinderéből? És vajon milyen árat kell megfizetnünk az újrakezdésért?

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Értékelés:

Bár először elolvastam a második kötetet, és csak utána írok értékelőt az első kötetről, így legalább némi összehasonlítással is tudok szolgálni mindkét ajánlóban. Meglepődtem azon, hogy a kötetek semennyire sem függnek össze, pedig a második részben például szívesen olvastam volna a már elsőben megismert mellékszereplők életéről.

A Lebegés, mint írtam, voltaképpen nem is a tizenéves, hanem inkább az idősebb, húsz-harminc körüli korosztályt célozza meg, ennélfogva azért tartalmaz néhány arcpirító jelenetet, de szerencsére közel sem annyit, ami számomra már nyálcsorgatós vagy Szürke 50-es lett volna. Nagyon szeretem az újrakezdős történeteket, mert ilyenkor mindig rengeteg új szereplőt ismerhetünk meg, és valamiért számomra mindig érdekes, ha rajtam kívül a főszereplő is egy teljesen új (vagy ez esetben régi-új) helyszínre csöppen. Nem túl sok romantikus történetben szerepel ezen kívül gyerek, vagy legalábbis úgy fest, a kortárs irodalom valamiért nem preferálja az elvált/özvegy, gyerekét egyedül nevelő anyák vagy apák romantikus lamúrjait. Nekem azonban kifejezetten tetszett ez a megközelítés, mert a szokásos klisék helyett emiatt egy kis különleges esszenciát kapott a történet. Hiszen ezáltal nem csak a szerelemről szól ez a könyv, nem csak az újrakezdésről, hanem az alkalmazkodásról, elfogadásról és arról, hogy egy szülő végső soron mindig a gyermeke jólétét helyzeti előtérbe. Néhány rosszfiús történetben az ember lánya (a főszereplő vagy épp az olvasó) hajlamos figyelmen kívül hagyni azt a kérdést, hogy vajon a full macsó gazember egyébiránt milyen férj vagy apává válna mellettünk. Pedig ahogy idősödünk, ez nem egy elhanyagolható kérdés.

Ebben a történetben két elveszett és magányos lelket ismerhetünk meg, és azt hiszem, már nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy egy aranyos kislány (és egy kutya) is felbukkan a színen. Kedves, romantikus történet, és biztos, hogy a kedvére válik azoknak, akik szeretik az „újrakezdős”, „tragédia utáni” történeteket. Természetesen a nőknek ajánlom, és annyit elmondhatok, nem véletlen, hogy ilyen magas (91%-os) értékelést kapott a molyon – nekem például sokkal jobban tetszett, mint a második része, a Tűzeső.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Szerethetőek, kidolgozottak.
Borító: Ott a pont! Csak kár, hogy Tristannak elvileg hosszú a haja. :D
Kinek ajánlom: A romantikus történetek kedvelőinek.
+ pont: Mert tetszett a történet, és elég jól volt megírva. Kevés klisét tartalmazott.
- pont: Talán azért, mert elég tipikus volt a befejezése.