Bár ifjúsági könyveket manapság ritkán olvasok, mégis igyekszem a fiataloknak, mai tiniknek is érdemben ajánlani könyvet, s nem utolsó sorban nekem is jól esik néha nosztalgiázni. Kalapos Éva, aki leginkább a DAC sorozatáról ismert, az Ellenpontok sorozatával szintén a kamaszok lelkivilágát, életét helyezi a középpontba. Ennek a sorozatnak a harmadik részében, amely a Muszáj?! címet viseli, két mostohatestvér, Ábel és Zsombor szemszögébe nyerhetünk bepillantást, vajon melyikük hogy viseli a családegyesítést.

Zsombor ​és Ábel maguktól sohasem beszélgetnének egymással. Ám, ha az ember apja/anyja egymásba szeret, sőt, össze is költöznek, akkor kénytelen lesz. Pláne, ha az egészet megfejelik egy nagy, közös családi síeléssel, előre borítékolhatjuk, hogy ebből sok jó nem sülhet ki. Vagy mégis? 
Ez az egyszerre könnyed és komoly történet hűen mutatja meg Zsombor, a menő, vagány, szerepelni szerető, diákdirinek készülő srácot éppúgy, mint Ábelt, aki cseppet sem a társaság középpontja, és a történelemkönyvekkel otthonosabban érzi magát, mint a lányok közelében. 
A Muszáj?! nem csak a különböző személyiségtípusok összeütközéseit mutatja meg, hanem egy patchwork család összecsiszolódásának nehézségeit is. 
A főszereplő srácok visszaemlékezéseit olvashatod egymás után, előbb az egyik szereplő, majd a könyvet megfordítva a másik szereplő szemszögéből is, vagy úgy, hogy összefonod a két szálat. Bármelyik történettel indulsz is neki, ha eljutsz az Ellenpontok felirathoz, akkor átlapozhatsz a másik naplóba és megnézheted, hogy ugyanazt a történést mennyire másként látják a szereplőink. 
Kalapos Éva ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak, garantáltan élvezni fogod, bármelyik szereplő karakterével is tudsz könnyebben azonosulni. 
És hogy mi lesz a történet vége? Vágd fel a középső részt, és ez is kiderül! 
Ezt MUSZÁJ elolvasnod!

Értékelés:

Nagyon érdekes már rögtön megfigyelni a könyvnél, hogy két borítója van, hisz maga a kötet két részre osztható: Ábel nézőpontját olvashatjuk az egyik, s Zsomborét a másik oldalról. Az pedig, hogy melyikkel kezdjük, teljesen szabadon választható, tehát ahogy esik, úgy puffan, vagy persze tudatos döntésünk is lehet: a belevaló Zsombor, vagy a visszahúzódó Ábel vonja-e hamarabb magára a figyelmünket. Középen pedig végül a végkifejletet egy külön kis „jegyzetke” adja, ami kreatív módon úgy van megoldva, hogy nekünk, olvasóknak kell feltárnunk a rejtélyt, azaz szétnyírni az összeolvadt oldalakat, hogy megtudhassuk a végkimenetelt a tetőpont után. Mondjuk, én annyiban nem preferáltam ezt a megoldást, hogy mániákusan próbáltam rá odafigyelni, hogy vágásnál minden oldal egyforma legyen, kicsit se lógjon ki meg ilyenek, maximalisták biztosan bosszankodnak majd rajta, de egyébként, mint ötlet, igazán kiváló.

Maga a történet két családról szól, akik amolyan patchwork módra egyesülnek, így lesznek Ábel és Zsombor mostohafivérek. A két srác természetesen teljesen különböző jellemmel bír, úgyhogy a regény elsősorban az olyan tanulságokra helyezi a hangsúlyt, mint az elfogadás, szeretet, család, elvált szülők boldogulása, barátság, szerelem, stb. Vonásaiban persze ifjúsági, hiszen elsősorban tizenéveseknek íródott, s ez jól is van így, mindazonáltal nem hiszem, hogy az idősebb korosztály enyhe nosztalgián kívül nagyon örömét lelné benne. Egy kedves, hétköznapi vagyishogy laza hétvégi olvasmány, amit bátran adhatunk csemetéinknek, hiszen semmi korhatáros jelenet vagy durva, véres rész nem fordul elő benne (talán csak minimálisan). Családegyesítéskor talán még kifejezetten hasznos is egy ilyen könyves ajándék az újdonsült „tesóknak”, hogy megtanulják megbecsülni egymást, fiúknak és lányoknak egyaránt. Jól körvonalazódik benne a kamaszkori lázongás, forrófejűség, tehetetlenség, valamint, hogy olykor mennyire nehéz is türelmes – és nem utolsósorban gondolatolvasó - szülőnek lenni.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Zsombort egy picikét talán jobban kedveltem, de lehet csak azért, mert őt olvastam hamarabb.
Borító: 8/10 – Jobban örültem volna, ha a főcím nincs kötőjellel elválasztva, de egyébként kifejezetten érdekes megoldás ez a kétoldali borító, hogy akárhonnan lehet kezdeni az olvasást, ki-ki maga döntse el.
+ pont: Mert összességében egy aranyos, kedves történet, és nem utolsósorban tanulságos.
- pont: Mert miután elolvastuk az egyik szemszöget, a másik igazából már nincs olyan érdekes. Talán jobb lett volna végig váltakozva olvasni, nem úgy, hogy előbb az egyik aztán a másik.