R. Kelényi Angelika, aki már például a Szulejmán és a magyar udvarhölgy című könyveivel is megajándékozott bennünket, ezúttal Báthory Erzsébet titkainak nyomába ered. Az ártatlan trilógiája, amelynek első része A grófnő árnyékában címet viseli egy olyan romantikus-történelmi hangulatú, fiktív olvasmány, amely az 1600-as évek elejére varázsolja olvasóit, egészen pontosan Csejte várába.

„Erzsébet alakját már férje életében is sötét homály övezte. Okkult tudományokról és megkínzott szolgálókról beszéltek. Ma a köztudatban leginkább az állítólagos öregedés ellen folytatott azon praktikáiról ismert, hogy minden tükröt összetört, hogy ne lássa öregedni magát. A széltében-hosszában terjesztett kitalált pletykákban minden elem megvan a mai érdeklődés felgerjesztésére, titok, vágy, erotika, szadizmus és szexualitás.

Állítólag egyszer úgy megütött egy szolgálót, aki a haját fésülve azt meghúzta, hogy a lány kiserkent vére Erzsébet kezére fröccsent. Úgy látta, a bőre megszépült tőle. A fiatalság titkát keresve megölte a lányt, és megfürdött a vérében. Később szüzek vérét vette, akiket a legalkalmasabbnak talált ilyen célra. Birtokán összegyűjtötte a szüzeket, megkorbácsolta, megcsonkította és megkínozta, majd lábuknál fellógatva őket, vérüket vette.

Ezeket a mendemondákat azonban egyértelműen cáfolják a biológiai tények, hiszen az emberi vérben – alvadása miatt – lehetetlen megfürödni, hacsak valamilyen véralvadásgátlót nem alkalmaznak.

Állítólag ivott is a vérükből, kezdetben aranyserlegből, majd közvetlenül a testükből. Miután a környéken élő lányok elfogytak, kastélyában nőiskolát létesített női szeretőjével és az ideküldött lányokkal hasonló módon végzett. A történet szerint elfogatásáig hatszáznál is több lány életét oltotta ki.
Ám fontos megjegyezni, hogy Erzsébet a saját jobbágyaival anyai szeretettel bánt, és sosem ölt meg senkit közülük, bár az akkori viszonyok közt ez nem lett volna hallatlan. Ellenfelei később ezzel magyarázták, hogy nagyon sokáig nem került sor viselt dolgainak felgöngyölítésére.

Fontos megjegyezni, hogy az első vádak csupán Báthori Erzsébet letartóztatása után hangzottak el, és akkor is olyan belső szolgálóktól, akiket kínvallatással bírtak „jobb belátásra” - azaz vallomásra”

/Wikipédia/

1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.

Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. 
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el. Ahogy azt már megszokhattuk, írása nem nélkülözi a romantikát, a politikai cselszövést és a korhű történelmi háttér megjelenítését sem.

Értékelés:

Aki első hallásra/olvasásra azt gondolná, hogy ez egy egyszerű, sima romantikus regény, kellemesen fog csalódni. Nem csak, hogy nem kap túlzott hangsúlyt a történetben a szerelem (bár kétség kívül felbukkan), de leginkább olyan érzés, mintha az olvasó egy nyomozgatós krimibe csöppenne. Flórával, a főszereplő 18 éves lánnyal ugyanis furcsa, misztikus gyilkosságok nyomába eredünk, amelyekre látszólag nincsen magyarázat. Érdekes egyvelege a könyv a történelmi, romantikus ugyanakkor a krimi műfajnak is, ámbár ez utóbbi a címkét nem vallja magáénak, mégis felüdülés volt egy ilyen változatos, fordulatokkal teli történetbe belevetnem magam.

Külön említésre méltó már rögtön Flóra személye, aki nem a modern amazonos hősnőket jelképezi ugyan, mindazonáltal egy, a korhoz képest felvilágosult szellemiségű, nagyszájú, őszinte, ártatlan lány, akivel nagyon könnyű azonosulni és pillanatok alatt belebújhatunk a bőrébe. Olyan érzés volt, mintha egy régi klasszikust olvasnék, lányiskola, neveltetés, nemesi vér, mégis az a kis fűszerezés Báthory Erzsébet rémhíreivel kapcsolatban és a gyilkosságok érdekes köntösbe öltöztetik a regényt. Ez is egy olyan könyv, ahol kedvünkre találgathatunk nemcsak a gyilkos kiléte, hanem a gyilkos módszer felől is, ugyanakkor olyan egyszerűbb dolgokba is bepillantást nyerhetünk, mint az akkori orvoslási módszerek, bálok, kényszerházasságok, politikai helyzet, stb.

Természetesen azonban a romantikára vágyóknak sem kell csüggedniük, azt hiszem pont annyit kapunk a szerelemből, ami még nem túl sok, de érdekessé teszi a történetet. Legnagyobb örömömre a lezárás sem egy idegesítő függővég, valamelyest magyarázatokat kapunk, ám egy olyan felvezetést is, amely kíváncsivá teszi az olvasókat a további kötetekre.

A regény olvasását egyébiránt a történelmi romantikusok kedvelőinek ajánlom, de azok se riadjanak tőle vissza, akik félnek a túlságosan ömlengő stílustól, mert ez számukra is pont megfelelő lesz még. Izgalmas, kalandos, találgatós, nyomozgatós, ábrándozós. Nagyszerű az egyensúly.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Én nagyon megkedveltem a főszereplő Flórát. 18 éves, ártatlan, őszinte, kicsit nagyszájú, de nagyon okos és szeretnivaló hősnő. Nem az a modern harcias amazon, inkább a régebbi korok konok leánya. De persze nem ő az egyedüli imádnivaló karakter a könyvben.
Borító: 10/10 – Szuper, egyedi. A borítón egy keretszerű kivágás van, ami mögül az első oldalra nyomtatott nőalak bukkan fel.
Kinek ajánlom: A romantikus, történelmi hangvételű könyvek kedvelőinek.
+ pont: Nagyon szerettem a végét, hogy nem egy idegölő függő lezárást kaptunk, de azért várhatjuk nagyon a folytatást. És külön pluszpont Flóra személyiségéért, jelleméért.
- pont: Erősen gondolkodom, de nem jut eszembe semmi.