Bolyongó
Esik a hó a szívemben a bánat
Nézem a levéltől megözvegyült fákat
Nézem odafent a mesés
Erdő feletti csillagos eget
Ebbe a bús világba
Lehozni nem éri meg.
Csak súgom még, nekem ez nem elég
Az érzés töltse el szívünk közepét
Arcodat láthassam ha nehéz az este
Költözzön béke lelkembe.
Esik a hó a szívemben a bánat
Nézem a vízben a tükörképem fáradt
Nézem a saját tűnő lábnyomom
Isten keze hűsít
A forró homlokon
Esik a hó a szívemben a bánat
Nézem becsukott szememmel bölcs Atyámat
Nézem legbelül talán ő
Küld egy régóta áhított jelet
Ebbe a bús világba
Születni hogy is lehet.
Hát kérlek még nekem ez nem elég
A kétség tépi szét szívem közepét
Hangodat hallhassam ha nehéz az este
Lelkem lelkedet kereste.
Esik a hó a szívemben a bánat
Nézem ha lenéz vajon mit is láthat
Nézem ezt a megfeszült torz világot
Engedi már talán
Kihunyni a lángot.
Esik a hó szívemben a bánat
Nézem szomjas gyertyaláng ó hogy fájhat
Nézem sötét ködön át az
Erdő feletti csillagos eget
Lelkünk majd talán egy kis
Bolyongó bolygó lehet.
Sajnálom hogy nekem ez nem elég
Világítsd nekem az erdő közepét
Hitemet láthassam ha leszáll az este
Szívtől gyötört testembe.
Zenei aláfestés: