Homoszexuálisnak lenni bűn? Ma már viszonylag elfogadók vagyunk a témával kapcsolatban, és egyre több könyv és film jön ki, amely ezzel foglalkozik, ezt taglalja, de még mindig nem általános az emberek véleménye erről. Van, aki elítéli, másokat semlegesen viszonyulnak hozzá. Ahogy észrevehettük egyébként a legtöbb könyv a fiúkkal, férfiakkal foglalkozik ilyen téren, úgy, mint a Simon és a Homo-sapiens lobbi, vagy a Szólíts a neveden. A leszbikusokkal azonban mi a helyzet? Az kevésbé polgárpukkasztó, őket vajon jobban elfogadják? Emily M. Danforth 2018-ban megfilmesített regényében, a Cameron Post rossz nevelésében visszarepülhetünk kicsit az időben egy bigott kisvárosba, s megtudhatjuk, milyen lehetett akkoriban felcseperedni ilyen „Istentelen bűnökkel”.

Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…

De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.

A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.

A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

Értékelés:

Változatos élmény volt egy olyan könyvet kézbe venni, amely ezúttal nem (csak) a fiúkról, férfiakról szól, hanem a női szemszögbe is bepillantást nyerhetünk. Mert kicsit úgy fest, miközben annyi figyelmet kap ez a dolog mostanában, a nőkről elfeledkeztek. Ám úgy tűnik, mégsem.

Eleinte nem gondolnánk, hogy Cameron Post majd olyan nagy hatással lesz ránk. Azt gondolnánk, ez egy sima tini, vagy Young adult könyv, de nagy tévedés. Cameron története gyerekkorától egészen kábé 17 éves koráig kerül bemutatásra lépésről lépésre a regényben; hogyan csírázott ki benne a nemi vonzódás, hogy jött rá, hogy ez nem átlagos, hogy keletkezett benne emiatt bűntudat… és vajon hogy fogadta a környezete? Első kézből ismerhetjük meg a történetét, gondolatait, érzéseit, és olyan közel kerül hozzánk, hogy már-már tapinthatóvá válik. Az írónak annyira jó a stílusa, hogy szinte halljuk a tücskök ciripelését, és érezzük a gondtalan gyerekkor csintalan, nyári hétköznapjait, a vízcseppeket legördülni a hátunkon. Fiatalság, bujaság, tavasz. Amíg minden komolyabbra nem fordul.

Több szempontból is rendkívüli a könyv, mert az érzékletes írásmódja mellett rengeteg társadalomkritikát is tartalmaz, hiszen lehet találgatni, mégis a felnőttek vagy a kortársak hogy reagálnak arra, amikor kiderül Cam titka. És hát nyilván a kulcskérdés. Vajon Isten elítéli a homoszexualitást? Simán csak hittel, kemény munkával, buzgó imádsággal lehet rajta változtatni? Volt idő, amikor úgy gondolták, igen, s még talán ma is sokan magukénak vallják ezt a gondolkodásmódot. De vajon hogy érinti mindez a tizenéves Cameront és újdonsült barátait, akiket egy Keresztény Iskolába száműztek, hogy rálelhessenek Istenre és a „gyógyulásuk” útjára?

Nagyon kényes téma ez, mégis úgy gondolom, Emily M. Danforth-nek megfelelő szakértelemmel és érzékletességgel, empátiával és tehetséggel sikerült a témához nyúlnia, s így a végeredmény nem szimplán „csak” egy ifjúsági könyv, hanem olyan komoly regény, amely bármelyik felnőttnek is méltón kedvencévé válhat. Talán azoknak is tudnám ajánlani, akik elítélik a homoszexualitást, hátha kicsit bepillantást nyervén a másik oldal szemszögébe megváltozik a véleményük, ki tudja.

Mindazonáltal abban legalábbis biztos vagyok, hogy a Cameronhoz hasonló problémákkal küzdő fiataloknak támogatásul szolgálhat, és talán a szülőknek is segít kicsit bigottságuk feloldásában.

Ha más nem is, legalább úgy fest, szerencsére az irodalom napjainkban szabadon (szabadabban) foglalkozhat a tabu témával.

Számomra ez egy nagyon olvasmányos, magába szippantó, kalandos, elvarázsoló, elgondolkodtató könyv volt, amin direkt sokáig „ültem”, és sokáig emésztettem. Talán ez nem az a kategória, amin pár óra alatt végigszántasz. Egyszerűen a bőröd alá kúszik.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Cameron, Adam és Jane nagyon kedvelhetőek, de a többiek közel sem azok a nagyon szimpatikus teremtések, bigottak, és semmi változást nem mutatnak. Cameron jellemfejlődése, cseperedésének bemutatása viszont figyelemre méltó.
Borító: 7/10 – Igazából nem rossz, de ha már úgyis van belőle film, egy jobb jelenetet is választhattak volna belőle, mondjuk, mikor a furgonon utaznak. Ez a pixeles arckép nekem nem tetszik.
+ pont: Mert nagyon tetszett a mondanivalója, a stílus, a megfogalmazás pedig magávalragadó.
– pont: Mert a vége függővég, vagy legalábbis nem tudjuk meg, végül hogyan alakul a fiatalok sorsa… Mintha csak egy részletet, egy kis szeletet kapnánk a nagy tortából.