Joe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes. 
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát. 

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.

 

Értékelés:

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény, ámbár ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, talán a Zabhegyező jut róla eszembe. Úgy szippant egy őrült elmebeteg agyába a történet, úgy olvasom Joe mondatait, amelyeket megrögzöttsége tárgyához (személyéhez) intéz, hogy közben irracionális módon mégis neki szurkolok. Bár a moly.hu-n elég vegyes értékelést kapott a könyv, én keveslem az ott kapott 78%-ot, és igazán nem értem, hogy azoknak, akik néhol vontatottnak érezték a könyvet, mi a problémájuk. Talán az, hogy nem olvasnak elég szépirodalmat, talán az, hogy ez könyv annyira egyedi, hogy nehéz megemészteni.

Bámulatos, hogy a korábban forgatókönyvíró Kepnes ilyen könyvet tudott elsőként az asztalra rakni. Pajzán, vérlázító, magába bolondító, profán és megőrjítő stílusa felett egyszerűen nagyon nehéz napirendre térni – jó értelemben véve. Nem mondom, hogy nem pironkodtam néha, mikor egy-egy full szexuális töltetű részt olvastam (18 éven aluliaknak ezért sem ajánlom!), ugyanakkor emiatt (is) és az egyébként meglehetősen racionalista ábrázolása miatt úgy éreztem, ez egy „igazi” könyv. A főszereplő Joe kendőzetlen (kicsit kattant) megfogalmazásain át az élet bárdolatlan mivolta üvölt a képünkbe a könyvön keresztül. Hol van már az agyoncsépelt romantika, a csöpögő, nyálas történetek, a „minden túl tökéletes” világ? Komoly hiba szerintem a kortárs irodalomban, hogy minden túl tökéletesnek ábrázol, épp úgy, mint a reklámok, vagy a filmipar, s mint így, az emberek nem képesek kellőképpen értékelni a saját, egyszerű életüket. Ha valami igazán profán, már-már vulgáris, de legalább élethű könyvre vágyunk, ami minden elképzelésünket meghaladja, akkor ez egy tökéletes könyv erre.

Alapvetően ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem szeretem a krimiket, viszont szó szerint rajongok a pszichológiai témájú könyvekért, úgyhogy nagy áhítattal vetettem magam bele egy pszichopata elméjébe. Csak azon csodálkoztam, hogy nem én voltam az egyetlen olvasó, aki a könyv olvasása folytán neki szurkol, sőt, mi több, olyan kommentet is olvastam, amelyben valaki azt írta, hogy néha azt kívánta, bárcsak őt szeretné valaki ennyire, mint ahogy ez az eldurrant agyú Joe szereti rajongása tárgyát.

De vajon hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzeneteibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatait akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül, az már megszállottság?

Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg az ellentétes érzelmeimet egészen pontosan, mikor olvastam ezt a könyvet. Néha egyszerre szurkoltam a főszereplőnek, hogy jól alakuljanak a dolgok, és boldog, szerelmes happy end legyen, miközben tudtam, már csak a borító miatt is, hogy ez a könyv még tartogat nem is egy-két borzalmat az olvasója számára.

Olyan érzés volt olvasnom, mintha valakinek a bőre alá bújnék, mintha végre valaki annyira őszintén tárná elém minden egyes rejtett kis gondolatát, minden bűnét, vágyait, undorító szokásait, ahogy semmilyen más formában senkinek nem teszi az ember – csak és kizárólag saját magának.

Tényleg egy másik ember fejébe repített és ez egyszerre rémisztő és csodálatos. Lenyűgözött, és sokkal többet érdemelne, mint csupán 78%.

Nagyon nehéz műfajilag besorolni, mert van benne némi plátói romantika, némi thriller, némi pszichológia. Mindenképpen tudom ajánlani a különleges könyvek és a thriller, pszichológia műfajok rajongóinak, de feltétlenül csak 18 év felett, s ezt nem csak a szexuális tartalmak miatt mondom.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Hátborzongató!!! És tökéletes a történethez. Szép kötés, jó lapok, megfelelő margószélesség.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek!!! Thriller kedvelőknek, vagy, akik szeretik a pszichológiai könyveket, esetleg valami hátborzongatóan újra vágynak.

+ pont: Mert még nem olvastam ehhez foghatót.
- pont: NINCS.