Valamikor a IX. század elején egy csapat svéd viking útnak indul, hogy tűzön és vízen átkelve megbosszulja otthona elpusztítását. Mindnyájan emlékeznek még rá, mikor szűnt meg az élet egykor virágzó falujukban, Eldhärden és környékén: amikor Nídhögg, a fekete dög megjelent, mindent letarolt, majd eltűnt az ismeretlenbe.

Kilencujjú Gudleif és huszonkét vakmerő embere felkerekedik, hogy a Vågbrytare fedélzetén nekivágjon az ismeretlennek, megkeresse a szörnyet, és a saját fészkében végezzen vele. Útjuk ismeretlen vizeken, idegen földeken és éjsötét erdőkön keresztül vezet, miközben az ő nyomukban is ott liheg egy titokzatos, sebezhetetlen harcos, aki Tyr Pajzsát viseli.

Bíró Szabolcs, a magyar középkor megszállottja ezúttal tőle szokatlan témával lepi meg olvasóit: a Ragnarök történelmi alapokon nyugvó középkori fantasy, egy véres saga a bosszúról, a tűzről, és arról, hogy észak fiai gyakran keményebbek és kikezdhetetlenebbek, mint a skandináv acél.

Eredeti megjelenés: 2014

Nagy Bíró Szabolcs rajongóként, én, aki eddig az összes Anjou könyvét olvasta és a Lázár evangéliumát, egy pár éve már halogattam tőle a Ragnarök elolvasását, de most, hogy felújított változatban is kiadták, már nem kerülgethettem többé.

Mi az alap történet? Egy viking várost elpusztít a Nídhöggnek nevezett sárkány, amelynek túlélői ezért tűzön-vízen át útra kelnek, hogy bosszút álljanak, s közben különféle kalandokba keverednek. S talán a legjobb szó a kalandok, hiszen különféle városokon, falvakon, országokon hajóznak át, s közben ellenségeket és barátokat gyűjtenek, harcolnak, hol vesztenek, hol győznek, s még az Excalibur is feltűnik a színen. Igen.

A legfontosabb megjegyezni ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy nem egy Anjou. Kevésbé mondanám történelmi regénynek, mint inkább fantasynek, s ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor Tolkien: A hobbit sárkányüldözése keveredik az Arthur mondavilággal, megfűszerezve egy kis északi hitvilággal, s olyasmi humorral, mint amilyen Virág Emília Sárkánycsalogató című könyvében van, ha ismerős valakinek – az egy urban fantasy, nagy kedvencem. Erre a humorra keresem a jó szót, de nem találom, talán groteszk, abszurd? Mert vannak ugyan benne véres csatajelenetek, de még közel sem olyanok, mint az Anjoukban, és van benne halál és küldetés, de az egész sokszor el van bagatellizálva, élét veszti, s az egyes „jelenetek” váratlan fordulattal vagy adhoc lezárással végződnek. Mondhatnám frappáns befejezésnek is, vagy mint a csali mesék. Nem véletlenül írta sok értékelő a molyon, hogy esti mese vikingkedvelőknek. Véleményem szerint ez nem annyira egy vérkomoly bosszúhadjárat leírása, mintsem egy pihentető, néhol humoros, az írása idején még szinte kibontakozófélben lévő író szárnypróbálgatása, s egyébként nem rossz. De ne várjunk tőle egy több ezer oldalas mitologikus, labirintusszerűen kacskaringós történetet! Egyszerű szereplők, néhol humoros kapcsolódások más hitvilágokhoz, hirtelen kanyarodások, olykor profán szóhasználat, már ha csak Nídhögg leírására gondolunk is – amelyet a vikingek egy falloszhoz hasonlítanak. Ugye, érződik már az a groteszk humor?

Nekem egyébként személyesen tetszett a könyv, de a „humor” lehetett volna vagy sokkal több (mint a Sárkánycsalogatóban), s akkor végigvonul benne, kifejezetten jellemzi, vagy sokkal kevesebb, s akkor egy ütősebb, drámaibb, drasztikusabb egészet kapunk. Egy ugyanennyi szintű-számú történéshez, eseményhez jó lenne sokkal több személyes kapcsolódás a karakterekhez, több háttértörténet, esetleg kitekintés, gondolati megszólaltatás, lélekrajz, esetleg E/1-ben, s akkor mindjárt a terjedelmesebb is lenne.

A Ragnarököt tehát tulajdonképpen nehéz beskatulyázni, kategóriába sorolni, talán azért megosztó kissé. Ez egy könnyed, szórakoztató délutáni olvasmány, sok fikcióval, némi változtatással a mitológiákat illetően, kicsit mint viking-Arthur spin-off. Ha így kezdtek neki, tetszeni fog!

„Kérem, ne háborodjanak föl, amikor a színpadon nemigen hallható trágár kifejezéseket használnak a szereplők. Nem mindegyikük, csak azok, akik pislákoló, csökött érzéseiket szókincs híján így próbálják kifejezni. A legújabbkori magyar dráma kimagasló művével egy nagyszerű előadással lehetnek gazdagabbak a türelmes és toleráns nézők. A kopott, düledező körgangos pesti bérház szürke, szomorú lakóinak kicsinyes életével ezernyi színt tud megmutatni Spiró: Keserűt, kétségbeesettet, csöndeset és harsányan nevettetőt, szépet és rútat, és mélységesen együttérző emberit. A Vénasszony és a Srác felemelő tragédiája igazi színházi élmény. Zsámbéki Gábor kiváló rendezésének, a nagyszerű színészi alakításoknak, elsősorban a felejthetetlen Gobbi Hildának köszönhetően, aki ezzel a csodálatos alakítással búcsúzott a színpadtól és egy kicsit már az élettől.” (Virág Katalin)

Spiró György a Csirkefej c. tragédiáját Gobbi Hilda számára írta, aki élete végéig játszotta a Vénasszony szerepét a színműben - később Törőcsik Mari vette át a helyét.

Több szereplő tűnik fel a színen (12), s az ő történetüket, összekapcsolódásukat, személyiségüket ismerhetjük meg. Vagy inkább személyiség-típusaikat, hiszen egyiküknek sincsen konkrét nevük, mindegyik inkább egy-egy embertípust jelenít meg, többségük azonban egyáltalán nem általános, a típuselnevezéseikre nem jellemző tulajdonságokkal vannak felvértezve. Például a Vénasszony nem bölcs, hanem keresi az útját és az élet értelmét. Mégis, habár 1987-ben íródott a mű, a mai kifordított, groteszk világunk szereplői elevenednek meg: a ledér nő, akinek talál magának komoly párt és nem tud családot alapítani. A tanár, aki magányosan tengeti az életét és az irodalomba menekül. A fiatal fiúk, akik elkanászodtak, az egyiküket a gyámügy kiskorában elszakította otthonról, csúnyán beszélnek, bűnöznek, elkallódnak az életben. A szülők, akik a gyerekekkel nem, csak a pénzzel törődnek. Ők s a többi szereplő mind-mind sarkított tulajdonságokkal rendelkező bábok, akiket Spiró György rángat. Aztán bekövetkezik a tragédia.

De mi is ez akkor tulajdonképpen? Társadalomkritika? Tükör? A darab olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, minthogy mi az élet értelme idősen, család és emberi kapcsolatok hiányában, hova menekül az értelmiségi ember a zűrzavaros, mocskos jelen elől, ha nem vigyázunk, merre kanyarodik a fiatalság sorsa, pedig felelősek lennénk érte. Tudunk-e egymással kommunikálni, vagy csak elbeszélünk egymás mellett? Hova tűnt az emberi kötődés? A szomszédok is csak élnek egymás mellett, alig ismerjük egymást, s ha segítség kell, nem számíthatunk a környezetünkre. Ha ez akkor is így volt már... Hogy van most?

Ez egy elgondolkodtató színmű, s habár jómagam nem kifejezetten kedvelem ezt a stílust, novellában megírva egészen kedvemre való lenne - no persze a túlzó káromkodások és barokkosan szaggatott körmondatok nélkül.

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?
Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?
Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Azt hiszem, ez a hatodik könyv, amit Szabó Magdától olvasok, és mégis, ez tetszett a legkevésbé. Ez a könyv valójában egy lehelletnyit öncélú, egy vezeklésregény, ami ugye igaz történet, s Szabó Magda talán így próbálta kiírni magából azt a fájdalmat, amit a történések végett át kellett élnie. Vagy azt a bűntudatot. Esetleg úgy gondolta, jóvátételként megosztja a világgal, hogy talán az idillikus kép róla nem a valóság, vagy hogy nem csak az. Talán írás közben sikerült megszabadulnia az önvádló gondolatoktól.

A könyv háromnegyede egyébként közel sem a krízisről szól, hanem két ember húsz éven át tartó érdekes, kicsit anya-lánya, takarítónő-gazdája kapcsolatról, ami amolyan se veled, se nélküledbe hajlik át. Emerenc, mint egy rossz anyós mindenbe beleszól, belekontárkodik, fölösleges nippeket és használhatatlan „giccseket” hord át Magdáékhoz, sértődékeny, önfejű. Magda nem tudja egyedül ellátni a házat az írás mellett, ezért szüksége van Emerenc segítségére, ugyanakkor rideg őszinteségére is: foglalkozzon inkább többet a férjével, amíg lehet (a férje mint tudjuk, beteges volt), s ne csak az írói világába zárkózzon el.
Emerenc egyébként fölöslegesnek tart minden értelmiségi munkát, az írást is, csak azt tekinti igazi munkának, ami látványos, és a két kezünk közül sarjad ki, tehát fizikai munka.
De valahogy ez a két furcsa, ellentétes, s már-már szerencsétlen ember mégis egymásra talál, és két évtizedet élnek le együtt, mígnem…

A könyvvel a legnagyobb probléma, hogy vontatott, és kevésbé koncentrál a problémára, inkább csak kettejük hétköznapjait írja le. De mi a lényege? Mert az az igazán fontos: hogy kire számíthatunk, ha megöregszünk, ha nincsen családunk, vagy ha van, de távol élnek, vagy ha meghaltak, ha bármi… Hogy az értelmiségi vagy a fizikai munka fontosabb-e. Hogy az emberi kapcsolatok vagy a karrierben való kiteljesedés milyen viszonyban van egymással. Milyen értékrendek szerint éljük az életünket? Van olyan, ami mindenki számára követhető, megfellebbezhetetlen? Mikor helyezzük saját magunkat előtérbe s mikor a másikat? Mivel tartozunk az időseknek? Vannak pillanatok az életben, amikor egy-egy döntésünk kihatással van a másik egész életére. Akkor, ott, vajon érzékeljük ezt, hogy ez most az a perc, amikor eldől minden? Sokszor csak évek múltán emlékszünk vissza egy-egy mozzanatra, ami végül sorsdöntőnek bizonyul. Így történt Szabó Magdával is.

Az emberi lét értelmének kérdései bontakoznak ki a vontatott sorok közül. Ha csak az utolsó száz oldalt kéne pontoznom, maximálisat kapna. Így sajnos, hogy döccenős, túlírt, a mondanivalójának van nagyobb értéke és jelentősége. Annyi biztos, hogy elgondolkodtató, de tudni kell eljutni a végéig.

Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?

Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti. 

A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá. 

Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.

Eddig nem olvastam még azt hiszem, Máraitól semmit, de ez a könyv nem is hozza meg hozzá a kedvem, az biztos. Ha valaki érti, hogy miért tette a végén Eszter azt, amit, mert hiába vagyok harmincon felül és nő is, szóval abszolút célközönség, valahogy mégsem értem. Vagy most neki ez a szerelem?

Rövid, másfél óra alatt elolvasható kis könyv, valahogy arra sem elég, hogy az ember rendesen a szereplők helyébe képzelje magát, s máris vége. Talán háromszor ennyi oldalban jobban megértettem volna, talán... Így viszont csak egy nagy lókötő és egy gyenge női jellem találkozása. Érdekes, hogy a tipikus lányregényekben fele ilyen szerencsétlen női karaktert sem találnék, ha akarnék se. Maradok inkább akkor a makrancos női ideálképnél, köszöntem.

Millió történet, megszámlálhatatlan főszereplő a Második világháborút követő második évben, 1947-ben, amikor az emberek nem találják a helyüket a nagyvilágban, Európában minden zavaros, s még a történelemkönyvek tartalmáról sem tudnak megegyezni. Elisabeth Åsbrink 1947 c. kötete dokumentarista jelleggel mutatja be hónapról hónapra, a különböző országokban milyen események és történések zajlottak le abban a bizonyos évben.

"Soha többé, mondják az emberek világszerte egymásnak és maguknak."

1947-ben Európa és a világ a háború borzalmaiból éledezik. Párizsban az embereket elvarázsolják (vagy éppen felbőszítik) Dior ruhakölteményei, a közép-kelet-európai országokban a kommunisták hatalomátvételre készülődnek, égetővé válik a palesztin konfliktus, zajlanak a nürnbergi perek, megszületik az emberek és nemek közti egyenlőség gondolata.

Elisabeth Åsbrink - Florian Illies: 1913. Az évszázad nyara című könyvéhez hasonlóan - hónapról hónapra mutatja be ennek az évnek a főbb történéseit. A mozaikszerűen felvillanó pillanatképek előterében, a kötet közepébe ékelve a magyar származású szerző családjának megrázó története áll, ez teszi könyvét erősen személyessé.

1947 színes és fordulatos krónikája arra is fájóan rámutat, hogy számos akkori folyamat és döntés hatása napjainkig ível, és ma is aktualitással bír.

Egy színésznő és egy házas rendező szerelmi története. Vajon milyen véget érhet? Vajon a mi életünk is olyan, mint egy színdarab? Mi rendezzük, vagy csak szereplők vagyunk benne? De legalább főszereplők?

A ​vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. A helyzet reménytelen: a férfi nős, a válás fel se merül. Lili próbál, igyekszik megfelelni a színházban és a titkos viszonyban, várja a kedvező pillanatot, de csak üresjáratok vannak a színpadon, a színészházban, jószerivel mindenütt. Közben figyel, s hogy az üresjáratokat kitöltse, éles szemmel nézi, mi történik körülötte. Figyelő tekintete és belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán megelevenednek a színház szereplői.

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten. Tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztő-riportere és újságíró. Néhány éve a Magyar Színház sajtósa. Szegény anyám, ha látnám című könyve 2013-ban, a nagy sikerű Anyavalya pedig 2016-ban jelent meg.

"- Tudnod kell, hogy a mi házasságunk működik - mondta Miklós az első közös délutánunkon a kölcsönkapott lakás ágyában, mert úgy érezte, legalább az egyik oldalon tiszta helyzetet kell teremtenie.
- És ha a mosógéped működne úgy, mint a házasságod? - érdeklődtem. - Micsinálnál vele? Kidobnád, vagy még szerelgetnéd egy kicsit?
- A mosógépem? - kérdezte döbbenten. - Te nem vagy normális. Igen, azt hiszem, kidobnám.
Megnyugodtam. Egy csapágyas, a lépcső alá betolt és lomtalanításra váró házassággal valahogy képes leszek együtt élni. Egy ideig mindenképpen."

Ha valaki még hozzám hasonlóan eddig nem ismerte a weird fiction kategóriába sorolható könyveket, akkor pik-pak megismerkedhet ezzel a műfajjal Bianca Bellova regénye által, amely 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Ebben a fura, disztópikus kötetben amolyan Zabhegyező módra ismerhetjük meg főszereplőnk, Nami gyerekkorának pár mozzanatát, majd őt kísérhetjük végig a kamasszá válás és önkeresés kusza, kaotikus útján egészen vissza a gyökereiig.

Boros. ​Egy isten háta mögötti halászfalu egy kiszáradóban lévő tó partján. Csak néhány viskó, tengődő emberek, a halfeldolgozó üzem és az orosz lakótelep. A helybéliek úgy vélik, az élet azért romlott meg, mert a Tó szelleme haragszik. De mi köze ehhez a kamaszfiúnak, Naminak, akit Mamó és Papó nevelt, s aki elől mindenki titkolni igyekszik, kik is valójában a szülei? Tényleg ő volna minden balszerencse okozója? Miatta dühös a Tó szelleme? Nami elindul a városba, hogy kinyomozza a létezését körüllengő rejtélyt. Vándorlása során szembesül a felnőttkor nehézségeivel és misztériumával, de ahhoz, hogy megértse a legnagyobb titkot, vissza kell térnie oda, ahonnan elindult, át kell kelnie a tavon, és le kell süllyednie a mélyére.

A tó társadalomkritikus, disztópikus fejlődésregény. A szerző szuggesztív, szinte filmszerű képekben ábrázolja Nami sorsát, s nem riad vissza a naturalisztikus leírásoktól sem. Erős olvasmány, mely nem ereszt egykönnyen.

A kritikusok George Orwell 1984 című regényéhez hasonlítják.

Bianca Bellova regénye 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, valamint Csehországban a Magnesia Litera-díjat az év könyve kategóriában. Több mint 20 nyelvre fordították le.

A török brigadéros sorozat folytatódik! Szőcs Henriette első törökös-magyaros kötetének, a Kizil Elma háremének titka újszülöttjének, vagyis Abdurrahmann pasa fiának története folytatódik. Joszi, jobban mondva Juszuf az előző részből már megismert Sáráéknál nevelkedik mit sem tudva származásáról, mígnem születésnapján nevelőapja beavatja a nagy titokba. A tékozló fiú ezért herkulesi babérokra törve útra kel, hogy rájöjjön, ki is ő valójában, s beálljon Rákóczi seregébe. Vajon merre viszi a sorsa?

Eljátszottunk már a gondolattal, hogy mit csinálnánk, ha kiderülne, az eddig édesapánknak, édesanyánknak hitt emberek nem is a vér szerinti szüleink? Juszuf életét fenekestől forgatja fel a hír, egyszerre hagyja ott családját, Istenét, és kezdi megkeresni gyökereivel együtt a saját útját is. Maga sem gondolta, hogy ez az út ennyi kiszámíthatatlan kanyart és megdöbbentő fordulatot tartogat.

Bepillanthatunk Rákóczi fejedelem udvarába, a labanc-kuruc csatározásokba és a puskaporfelhő mögött zajló szerelmi játszmákba, miközben felmerülnek olyan kérdések is, mint hogy hányféle sors juthat egy nőnek a 18. században, vagy hogy átok, esetleg adomány, ha van, amihez a férfiaknál is jobban ért egy lány? Kitörölhetjük a múltunkat? Kitéphetőek az emlékeink?

Vajon eleget foglalkozunk az abortusz kérdésével, vagy a XXI. század beköszöntével már a téma is feledésbe merült? Vagy csak itt, Magyarországon nem kerül szóba, mert egységes a törvény?

"A terhességmegszakítás ma az Egyesült Államokban legális. Ez elsősorban az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1976-os döntésének az eredménye. Ez mondta ki országosan, hogy az egyes államok nem tilthatják be az abortuszt, az egységesen, az egész országban legális. Októberben kinevezték az amerikai Legfelsőbb Bíróságba Donald Trump ultrakonzervatív jelöltjét, Brett Kavanaugh-t. Ezzel a kinevezéssel az Egyesült Államok legfőbb jogi döntéshozó szerve jókorát mozdult konzervatív irányba, több döntéspárti aktivista pedig attól tart, hogy a konzervatív bírók most újra elővehetik az 1976-os döntést, és hatálytalaníthatják." (forrás: 444.hu)

Jodi Picoult, aki könyveiben mindig rendkívül megosztó témákat tárgyal, ezúttal az abortusz témakörét vette górcső alá. Egy olyan témát, amely már a kezdetek óta jelen van, és egy örök kérdést feszeget: Lehetnek-e már emberi jogai egy embriónak, és ha igen, kinek a jogai az elsődlegesek. Az embrióé, vagy az anyáé?

"Hippokratész azt tanácsolta, a nőknek: ha el akarnak vetélni, ugráljanak, rugdossák a sarkukkal a saját ülepüket, amíg az embrió ki nem esik; ha ez mégsem működne, akkor egérürüléket, mézet, egyiptomi sót, gyantát és sártököt kell a méhbe helyezni. Egy nyolcadik századi szanszkrit kézirat szerint forró víz vagy párolódó, gőzölgő hagyma fölé kell ülni. Scribonius Largus, Claudius császár udvari orvosa egy mandragóragyökérből, ópiumból, vadmurokból, opopanaxból és borsból készített főzetre esküdött."

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.

Vajon mi határoz meg egy jó vagy egy rossz házasságot? A szabályok, amelyeket létrehozunk, vagy amelyeket létre kellene hoznunk és betartanunk? Ha úgy igazán össze akarnánk szedni ezeket a betartandó dolgokat, mik lennének azok? Tegyük fel, hogy ezek a szabályok, tanácsok előre megvannak írva, és garantálják a boldog házasságot, azonban a be nem tartásuk komoly büntetést vonhat maga után. Tegyük fel, hogy ez egy házassági szerződés. Te aláírnád?

Hol ​a határ, ha a házasságunk védelméről van szó?

A fiatal házas Alice és Jake ránézésre tökéletes pár. Közös életük végtelen lehetőséget kínál. Alice, aki valaha egy ismert rockbanda énekesnője volt, immár sikeres ügyvédnő, Jake pedig egy prosperáló pszichológiai praxis társtulajdonosa. Miután izgalmas nászajándékot kapnak Alice egyik híres ügyfelétől, úgy döntenek, hogy csatlakoznak a Szerződés nevű rejtélyes és exkluzív csoporthoz.

A Szerződés célja roppant egyszerűnek tűnik: a házasságok boldogságának és épségének megőrzése. A szabályok legtöbbje is logikus. Mindig vedd fel a telefont, ha a házastársad hív. Havonta adjatok egymásnak figyelmes ajándékokat. Negyedévente egyszer utazzatok el valahová együtt…. És sose beszéljetek senkinek a Szerződésről.

Alice-t és Jake-et kezdetben lenyűgözik a fényes partik, a közösségi érzések, a hozzájuk hasonlóan gondolkodó párok hirtelen kitáruló világa.

Aztán egyikük megszegi a szabályokat.

A fiatalok hamarosan rádöbbennek, hogy a Szerződés felei számára a tagság éppúgy élethosszig szól, mint a házasság. És a Szerződés bármire képes azért, hogy ez így is maradjon.

Jake és Alice számára az álomházasság hamarosan lidércnyomássá válik…

Egy hely, ahol a kívánságaink valóra válhatnak. Az ár viszont mindig nagy. S. Jae-Jones Alvilági dal sorozatának első része egy olyan fiatal felnőtteknek írt YA romantikus-fantasztikus regény, amely különös hangulatával a Goblinok világába kalauzol el minket. Liesl szemén keresztül bepillantást nyerhetünk nemcsak a zene világába, de az alvilág szépséges és árnyékos oldalát is megismerhetjük.

Sötét, romantikus és felejthetetlen könyv a Szépség és szörnyeteg felnőtté vált rajongóinak.
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának…
Liesl a varázslatos és veszélyes Goblin királyról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek.
Ám amikor a Goblin király elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba, amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne.
A zenével és varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen elfelejteni.

Értékelés:

Érdekes, hogy a történet elég magas pontozást kapott a molyon, egészen pontosan jelen értékelésem írásakor ugyanis 82%-on áll, én mégis valahogy többet vártam tőle – még akkor is, ha nem vagyok a magam 28 évével kifejezetten célközönség. A probléma az, hogy nem is nagyon lehet megfelelő korú olvasót találni a könyvre, hiszen a maga fantasztikus stílusával inkább gyerekes, de a romantikus és szexvonalával mégis inkább a 18-22 év közöttieknek szól. Szóval ez egyfajta furcsa átmenet a gyerekkönyv és a YA kategória között – legalábbis szerintem.

Bár a borító remek munka, és első látásra a négyszáz oldalas terjedelem is nagyon sokat ígér, azt hiszem, itt jó lett volna szem előtt tartani, hogy a kevesebb néha több. Mert bár a regény első felét kifejezetten élveztem, megvolt a különös alaphangulat, megismerjük a karaktereket, ezt az érdekes világot, és megkapjuk az apró morzsákat is a Goblinok világáról, a második felére valahogy kiüresedik az egész. Mintha egy házasság részleteit olvasnánk, megismerkedés, szerelem, újdonság, vita, egyesülés, meg minden ilyesmi – egy fantáziavilágba burkolva. Néha olyan mellékesnek tűnik a zenei szál, hogy nem is igazán érthető, miért az mégis a könyvünk egyik fő mozgatórugója. Annyi biztos, hogy adott egy titok végig, amelyre nem kapunk magyarázatot – ki lehetett a Goblinkirály említésre méltó régi felesége -, amely valószínűleg a további kötetekben derül majd ki, azért igen erősen megtippelhető. Tehát még meglepetéseket sem nagyon tartalmaz.

Ami miatt mégis pluszpontot érdemel, az az ígéretes indulás, az érdekes világbemutatás, a felvezetés, az Alvilág felépítése. De sokkal több kidolgozást kellett volna, hogy érdemeljen egy fantasy könyvben ez, mintsem a romantikus vonal és a végeérhetetlen szerelmi szál – utóbbi sajnos nagyon átveszi a vezetést az egész felett. Nem éreztem elég komplexnek, átgondoltnak, úgyhogy szó mi szó, nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, de a fiatalabb korosztály dicsőítését olvasgatva lehet, hogy van, aki mégis megtalálja benne a potenciált.

Ha ajándékba venném, akkor olyan 16-22 közötti fantasztikus, romantikus könyveket szerető lánynak tudnám ajánlani – sajnos ez egy elég szűk réteg. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7/10 – A mellékszereplők igazából majdhogynem szimpatikusabbak voltak, mint főszereplőink, egyébiránt pedig kicsit szokványos karakterek, amelyek általában jellemzőek a YA romantikus könyvekre.
Borító: 9/10 – Ez egyébként tetszik, érdekesség, hogy szerintem a külföldi borító hasonlít A szépség és a szörnyeteg meséjének rózsájára – talán nem véletlenül.
+ pont: Mert az eleje érdekesen indult, és mert volt egyfajta különös hangulata a történetnek.
– pont: Mert sok helyen vontatott volt, pláne a második felében, és kevésbé volt fantasztikus, mint YA romantikus rózsaszínság.

Keith Roberts (szül. 1935) - aki eleinte a rajzfilmiparban illusztrátorként kereste kenyerét - életének fő műve, s egyben második kötete, a Gőzkorszak bár eredeti nyelven 1968-ban jelent meg, hazánkba csak most érkezett a könyvespolcokra. A kötet tulajdonképpen nem is annyira regény, mint inkább kapcsolódó novellák füzére, az alternatív történelmi alzsáner iskolapéldája.

1588-ban ​kisiklott a történelem. I. Erzsébetet meggyilkolták, az armada sikerrel járt, és Angliát II. Fülöp spanyol király birodalmához csatolták. A megerősödött katolikus egyház egyesített csapatai egész Európát a római pápák uralma alá hajtották. A birodalom technikai fejlődése lelassult, a nyelvi és társadalmi gátak sokkal tovább fönnmaradtak, egészen a 20. századig. Az elektromosság nem terjedt el, a legtöbb munkát még mindig gőzgépek végzik. A rendet továbbra is középkori várak vigyázzák dörgő ágyúikkal.

Az inkvizíció brutális bosszúhadjáratai ellenére azonban a népek körében ott él a régi istenek eretnek imádata, és az évszázad közepére ismét fújni kezdenek a közelgő forradalom szelei…

Keith Roberts többszörös Brit SF-díjas szerző alternatív történelmi regényét megjelenése óta a szépirodalom legnagyobb klasszikusainak közé emelkedett. Anthony Burgess az 1939 óta megjelent angol könyvek 99 legjobbja közé sorolta.

"Ritka gyönyörű regény."

- Brian W. Aldiss

"Mestermű… Az egyik legjobb alternatív történelmi regény, amit valaha olvastam."

- George R. R. Martin

Adott egy negyven emeletes toronyház, ahol kétezer ember éli mindennapjait. De ennyi ember mégis hogy tud egymással békében létezni? Milyen viszonyt ápolnak az egyes szomszédok? Vagy teljesen elszigetelve élnek, luxuslakásaikba zárkózva? Vagy csak idő kérdése, hogy a feszültség és az emberekben az állat felszínre törjön és elszabaduljon a pokol? J. G. Ballard 2015-ben megfilmesített könyvében, a Toronyházban kis atrocitásoktól jutunk el a demoralizáló, sőt, vérfagyasztó végkimenetelhez.

A ​KAPUKON BELÜL AZ APOKALIPSZIS VÁR

Az orvos Robert Laing válását követően egy vadonatúj, hipermodern toronyházba költözik London peremén. Ez a minden igényt kielégítő épület teljeskörű kiszolgálást nyújt, lakóinak ki se kell lépni a kapun. És ez a maximális önellátás különös következménnyel jár: a lakóközösség lassan leválik a kinti társadalomról, és kialakítja saját hierarchiáját. Laing is beilleszkedik a rendszerbe, összebarátkozik Charlotte-tal, a gyermekét egyedül nevelő anyával, és Richard Wilderrel, a lázadó természetű dokumentumfilmessel.
Aztán egyszer csak homokszem kerül a gépezetbe. Az ellátás akadozni kezd, és az emberekben eddig, az udvarias felszín alá söpört elégedetlenség és sok-sok apró sérelem vulkánként tör ki. Egész emeletek fordulnak egymás ellen, folyosókat, lépcsőházakat és lifteket szállnak meg, lakásokat fosztanak ki, és a harc hamarosan már életre-halálra megy.
Laing félúton reked az épület teteje és alja között, és miközben körülötte elszabadul a pokol, ismerőseiről egyre furcsább dolgok derülnek ki, és végül szembekerül az események bábmesterével, a toronyház legfelső szintjén élő, titokzatos tervezővel.

J. G. Ballard, A Nap birodalma és a Karambol világhírű szerzője olyan rendezőket ihletett már meg, mint Steven Spielberg és David Cronenberg. Ebből a mesterművéből Tom Hiddleston és Jeremy Irons főszereplésével készült film.

"A könyv legalább annyira releváns most, mint a megírásakor. Ugyan a 70-es években született, egyfajta közeli jövő képét vázolva fel, de mi most pontosan ebben a jövőben élünk."
- Ben Wheatley, a regényből készült film rendezője

"Ballard legjobb regénye… Parádés."
- The Times

Tudni ​akarod, ha hazudnak neked? A mobilod megmondhatja. Persze egy ingyenes appnak is lehet nagy ára…

Riccardo Merisio élete egy nehéz szakaszán jutott túl, de fokozatosan újra megtanult mosolyogni. Új állása van, és egy kolléganőjével talán valami komolyabb kapcsolat is elkezdett kibontakozni. Egy este azonban, miközben Annával csetel, megjelenik egy felirat a mobilja kijelzőjén, ami arra utasítja, töltsön le egy WhatsTrue nevű applikációt.

A felszólítás elől nem sikerül kitérnie, és attól a pillanattól kezdve, hogy az app föltelepült, különös dolgok történnek: a beérkező üzenetek mind nagyobb része mellett tűnik fel egy kis, figyelmeztető sor, miszerint az illető épp hazudik. Vajon mi ez? Valami pimasz reklámfogás? Vagy a program valóban képes megállapítani, mikor nem mond igazat az ember?

Riccardót egyre inkább hatalmába keríti a paranoia, már szinte senkiben sem bízik, s úgy érzi, leomlanak a határok a valóság és a képzelet között.

Federico Baccomo intelligens és eredeti regényében semmi sem fekete vagy fehér. A szereplők egyszerre csalók és megcsalatottak, miközben a történet korunk releváns kérdéseit feszegeti: Párkapcsolatunk kezelését milyen mértékben bízhatjuk rá a modern technológiára? Épülhetnek-e őszinte érzelmek hazugságokból álló alapokra? Érdemes-e a tökéletességet hajszolni, vagy alkudjunk meg, és próbáljunk egyszerűen boldogok lenni?

A tűz gyermekei trilógiát bár kevesen olvassák, akik mégis, azok egy elég jó disztópiaként jellemzik, és értetlenül állnak alacsony olvasottsági mutatója előtt. Ebben a történetben ikertestvérek élnek (majdnem) az egész világon, akiket a haláluk összeköt: amint egyikük életét veszti, a másik is követi őt a halálba. Valami viszont megkülönbözteti őket: Míg az Alfák tökéletesek és ők irányítanak mindent, addig az Omegák fizikailag sérültek, és gyakorlatilag emberszámba se nézik őket. Egészen addig, míg fel nem lázadnak…

A nagy világégés után az Alfák elkülönítik maguktól az Omegákat. A megbélyegzetteknek nem pusztán külön kell élniük, de a tökéletes példányok szinte nyomorban tartják őket. Az egyetlen, ami visszatartja az Alfákat a gyilkolástól, hogy tudják, ha az egyik iker meghal, vele hal a másik is.
Cass, Piper és Zoe már tudják, hogy a Máshol létezik: valóságosabb és bonyolultabb is, mint azt valaha képzelték. Megkezdődik a hajsza a mutánsok és a hibátlanok között.
Cass végre megszabadulhatna az életfogytig tartó megkülönböztetéstől, ám ehhez meg kell küzdenie a testvérével, Zachkel. És ha bármelyikük hibázik, abba mindketten belehalhatnak…

Képzeljük el, hogy van egy kedves kis utasfelvételi munkatárs, akinek hobbija, hogy megpróbálja a partiképes, szingli ellenkező neműeket egymás mellé ültetni a repülőjáraton, hogy megadja az esélyt, hogy egymásra találhassanak. Vajon statisztikailag mennyi az esély a sikerre?

Amikor ​a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.

Cora a megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek - vagy mégsem, Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt szerelemvadász akkor, ha egy nem várt találkozás után ismét ő kerül a célkeresztbe?

Nem is állunk olyan messze a valóságtól vagy legalábbis a jövőtől, ha egy olyan disztópikus világot képzelünk magunk elé, ahol az igazságszolgáltatás úgy működik, hogy az emberek majdhogynem egy valóságshow keretében szavazhatnak az adott vádlott bűnösségéről.
Kerry Drewery 7. cella című disztópikus sorozatának első részét több, mint egy éve olvastam, most pedig második részéhez, a 7. naphoz volt szerencsém.

Martha Honeydew-t kiengedték a borzalmas 7-es cellából, azonban köszönhetően a korrupt igazságszolgáltatási rendszernek, látszólagos szabadsága ellenére a hatóságok még mindig nyomon tartják minden lépését. Emellett Isaac, aki a legjobb barátja, most abban a cellában ül, amiben nem olyan régen ő is, és most Marthán van a sor, hogy megmentse.

Azonban így, hogy figyelik, Isaac kiszabadítása elérhetetlennek tűnik, Martha pedig kezdi magában megkérdőjelezni, hogy egyáltalán lehetséges-e megmenekülni a kormány vizslató tekintete elől.

Vajon sikerül elérniük, hogy újra együtt lehessenek? Fognak valaha egy jobb világban élni?

Értékelés:

Tehát adott egy olyan világ, ahol internetes és mobilos szavazással lehet dönteni az emberek ártatlanságáról, és persze ezáltal mindent a gazdagok irányítanak – hiszen nekik sokkal nagyobb keretük van, amit erre fordíthatnak. Ráadásul nem is az igazságvágy irányítja az embereket, hanem pusztán a szenzációhajhász, vérengző természetük: kétségtelen, hogy helyes ítélet helyett inkább a villamosszéket akarják, azaz: BŰNÖS.

Az első rész olvasói már tudhatják, hogy milyen is pontosan ez a világ, s mivel ez egy sorozat, a 7. nap olvasásához elengedhetetlen annak ismerete. Az elején sajnos még egy röpke visszaemlékezést se nagyon kaphatunk, úgy kell szép lassan összeszedegetnünk emlékeinket és felgöngyölíteni az emlékszálakat, hogy szépen együtt tudjunk lendülni a történettel. Azazhogy csak lendülnénk, ugyanis a kötet első fele bizony közel sem az a pörgős cselekményű regény. Martha nagyon sokáig – elég unalmasan – ostorozza magát, és több száz oldalon keresztül tulajdonképpen semmi érdemleges nem történik azon kívül, hogy teng-leng, és próbálja kitalálni, mit is kéne tennie. Kicsit úgy éreztem magam, mint a HP7 olvasásánál, mikor Harrynek halvány lila fogalma sincs, hogyan találja meg a horcruxokat, és minden csak szerencse kérdése. Jobban örültem volna, ha van valami szépen felépített váz, amire ráépül a történet, összefüggő események, de ezt nem igazán kaptam meg. Viszont itt is sok a világfelépítéssel foglalkozó rész, bepillantást nyerhetünk ennek a disztópikus jövőnek a politikájába, első kézből tapasztalhatjuk meg a korrupciót, az emberek tudatlanságát, önzőségét vagy épp közömbösségét. Ha a cselekmény hagy is kívánni valót maga után, legalább ezen felidegesíthetjük magunkat, és bőszen reméljük, hogy a társadalmunk egyszer nem fog majd ilyen mélyre süllyedni - aztán persze, ki tudja.

A könyv mentségére szól viszont, hogy valójában inkább sorolható a Young adult kategóriába, tehát a tizenéveseknek talán inkább kedvére való, őket valószínűleg jobban lefoglalja, már csak a főszereplők kora miatt is, hiszen Martha, és a második részben börtönben sínylődő kedvese, Isaac is tinédzserek. Mintha Rómeó és Júlia megtestesülését látnánk, akik ketten szállnak szembe az egész világgal és próbálják meg felnyitni az emberek szemét. De vajon sikerül nekik?

Ami engem illet, kevesebb Martha monológnak, kidolgozottabb cselekménynek és több csavarnak jobban örültem volna, így azonban egy inkább fiataloknak szóló, kiszámítható, de legalább tanulságokkal és társadalomkritikával bőven szolgáló művet kaptunk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó
Karakterek: 6/10 – Egy Young adult könyvhöz képest mondjuk átlagosak, de én többet vártam. Eléggé kiszámíthatóak és Martha monológjai gyakran elég unalmasra sikerültek.
Borító: 8/10 – Ez szép, illik az első kötethez, letisztult, disztópikus hangulatú.
+ pont: Mert kellőképp bemutatja az ember butaságot, vakságot, elfogultságot, korrupciót, stb., ámbár szeretném azt gondolni, hogy idáig azért soha nem jutunk majd el.
– pont: Mert a regény felében más sem történik, minthogy Martha nem tudja, mit csináljon, és csatangol, és mert az önostorozása már kicsit sok volt…

Finy Petra, aki leginkább gyerekkönyveket ír, már második felnőtteknek írt regényével ajándékozza meg hű olvasóit. Az Akkor is egy elvált, elhagyott, kétgyermekes nő életébe nyújt bepillantást, aki akkor is erős marad, amikor igazából legszívesebben összerogyna, aki akkor is talpra áll, amikor már csak vesztenivalója van, aki akkor is megpróbálja meglátni az élet szép oldalát, akkor is…

Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

Egy angyal, akit a földre küldtek. Miért is? Talán megbűnhődni valamiért? Az igazság az, hogy ezt még ő maga sem tudja. Ismerős a történet? Persze, sokan feldolgozták már, de úgy tűnik, van, amire nem tudunk ráunni. Egy magyar író, írói álnevén Lana Millan könyve a Raziel, amely ifjú felnőtteknek nyújt igazán szórakoztató olvasmányélményt.

Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.

Richard Morgan Takeshi Kovacs sorozata már nem csak könyvként, hanem Netflix filmként is maga alá darálja a közönséget. Bár utóbbihoz nem volt szerencsém, a könyvsorozat első része, a Valós halál a maga terjedelmes 480 oldalával mintegy hét hétre a társamul szegődött.

A ​Netflix népszerű sorozata alapjául szolgáló Philip K. Dick-díjas regény.

A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál. A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik?

Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie a szálakat egy számára idegen világban, és hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen személyek a legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá, profi bérgyilkosok törnek az életére, és talán már csak a Jimi Hendrix képében megjelenő mesterséges intelligenciában bízhat. Ahogy egyre tisztábban rajzolódik ki a titokzatos összeesküvés Takeshi Kovacs előtt, úgy nő az esélye annak, hogy az ügy végső megoldása előtt rá is a Valós Halál vár.

Manapság csak a pénzért házasodunk? Milyen életcél az a fiatal nőknél, hogy csak gazdag férjet fogjanak maguknak? Fel lehet erre építeni egy egész életet? Tényleg erről szól ma zömében a párválasztás? Patik László: Anna, édes című könyvében egy igen éles társadalomkritika rajzolódik ki, ami néhol már-már politizálásba is áthajlik, ugyanakkor mégis többnyire könnyed, megmosolyogtató, de kicsit groteszk is. Elgondolkodtatja olvasóit.

Anna ​csak élni szeretné az életét. Arról nem tehet, hogy beleszeret egy nála harminc évvel idősebb férfiba. Legalább lenne gazdag! A mama persze tudja, mitől döglik a légy. Lánya már rég magazinok címlapján viríthatna, jómódú pasikkal flörtölhetne, és ehhez természetesen az ő tanácsait kérhetné ki. A fitt ötvenes hölgy saját kispolgári miliőjében a legnagyobb úriasszony. Különlegeseket főz, és érdekes módon egyengeti lánya karrierjét. Így aztán a család kapcsolatba kerül felsőbb körökkel, majd belekeveredik egy kis hamisítási ügyletbe. Mindezt végigkíséri Márta néni, aki egy érintés alapján tudja, kinek mennyi az adótartozása, és ki ül majd kinek a bűnéért. Anna egy igen jól sikerült kalandja után titokban világsztár lesz, a papája egy másik véletlen folytán magas pozícióba kerül. Aztán hirtelen mindenkinek fenekestül felfordul az élete.

Patik László nagyon is aktuális őrült meséje pillanatról pillanatra más és más szituációba sodorja az olvasót. Mintha egy szürreális, tragikomikus magyar rémálom kellős közepébe csöppentünk volna: szorongunk, miközben folyamatosan röhögünk magunkon, a kisszerűségünkön, és azon, hogy nálunk ez az egész nem is annyira abszurd.

Duplacsavar. Egy, amolyan Cobra 11 feelinghez hasonlatos krimi könyv, amely kicsit szerelmes, kicsit nyomozós, kicsit sejtelmes, kicsit csavaros, egyszóval szinte mindenből tartalmaz egy hangyányit.

Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket.
Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen.
Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt.
Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát - még akkor is, ha emberéletekbe kerül.

Egy sötét jövő, amelyben a politikai élet kesze-kusza, zűrös, bonyolult, szerteágazó… "orwelli". Ahol sorra alakulnak és szűnnek meg mikroállamok. Ahol főhősünk főszakácsból kémmé avanzsálva próbál meg boldogulni a bizonytalan terepen, s mi csatlakozunk hozzá.

Három év hosszú várakozás után végre idén mintegy újévi ajándékként megkaparintatjuk a Szilánkos-tenger trilógia befejező részét, a Half a Wart! Az utóbbi hónapokban egyébként ölre menő vita folyt a könyv megjelenése és borítója körül, a molyok egymás vérét vették és hadakoztak a kiadóval, de most már fellélegezhetünk! Keményborítós kiadással és ugyanolyan méretben örvendeztet meg minket a harmadik rész.

Egy politikus lányának holttestére bukkantak jégbe fagyva… Robert Bryndza újonnan indult krimisorozata, az Erika Foster nyomoz első része Lány a jég alatt címmel jelent meg egy igen mutatós borítóval. Történetünk főszereplője a gyilkos nyomába ered, azonban munkáját nehezíti a kényes politikai helyzet és a nyomás, amelynek megfelelve igencsak vigyáznia kell, mit is hoz nyilvánosságra az elhunyt lány múltjáról.

Valószínűleg így karácsony közeledtével már mindenki azon gondolkodik, mivel lepje meg szeretteit az ünnepekre. Azoknak a könyvmoly hölgyeknek, akik szeretik pl. Katie Fforde könyveit vagy a full romantikus történeteket, az ideális választás idén talán a Könyvesbolti szerelmek lesz.

Kelen Károly által nemrég megjelent az Egy birodalom ébredése című dokumentumregény, amely elsősorban Emich Gusztávról, az Athenaeum vállalatcsoport alapítójáról szól.

Hogy a könyvből s ezáltal a korszak egyik neves lapjából, a Vasárnapi Újságból idézzek:
"…Emich nevével sok jeles irodalmi vállalat van összefűzve, ő volt Petőfi összes költeményeinek kiadója, számos napilap és folyóirat alapítója vagy kiadótulajdonosa. A nyomdászat terén is sok érdeme van; terjedelmes üzlete, kitűnőleg fölszerelt nyomdája valódi haladást jelölnek e téren…"

Elég sokan döntenek manapság a kivándorlás mellett. A Menjek/Maradjak című Erasmus EuroMedia-díjas dokumentumfilm-sorozat, amely ezzel a kérdéssel foglalkozván több, külföldre költözött magyart keresett meg, negyedik része - a korábbi, londoni, New York-i és hollandiai részek után - már hazaköltözött magyarokat állít a középpontba. Ennek a dokumentumfilmnek egyik szereplője Donáth Mirjam is, aki a Mások álma című könyvében is megírta történetét.

Egy szürrealista, disztópikus világ, ahol a szabályok teljesen mások, mint a mostani világunkban. Ahol a szabályok az egész világot tartják egyben, és akár emberéletek is múlhatnak azon, betartjuk-e őket. Karin Tidbeck svéd írónő egy olyan elrugaszkodott könyvet írt Amatka címmel, ami igencsak megdolgoztatja agytekervényeinket.

Viola Judit Sasok a viharban című könyvének második része, a Sűrűsödnek a fellegek a napokban került a könyvespolcokra. "Az utolsó Árpád-házi királyok végnapjainak idejében játszódó történelmi regény a réges-régi hatalmi játszmák izgalmas felelevenítése." - írja az első rész fülszövege, amelyben leginkább a három Aba fiú, Finta, Péter és Amadé életének alakulását, jobban mondva felcseperedésüket követhetjük végig. A második részben már IV. László uralkodása alatt a három testvér már kész férfivá érik, az országot pedig nem csak kívülről érik támadások, de belülről is fenyegetik a viszálykodások.

Az elrabolt kislányok nyomában

Angela Marsons Kim Stone sorozatának harmadik részében két elrabolt kislány nyomába eredünk.

Két ​kislányt, két barátnőt elrabolnak úszóedzés után. A szüleik egy időben kapnak SMS-t az emberrablóktól, akik egyelőre csak arról értesítik őket, hogy a gyerekeik életben vannak. Amikor azonban megérkezik a következő üzenet, az a szokásos követelések helyett még szörnyűbb tartalmat rejt: a családoknak licitálniuk kell, és aki többet ajánl a lányáért, azé életben marad, a másik gyereknek viszont meg kell halnia. Kim Stone felügyelő vezeti a nyomozást, és tudja, hogy ha nem sikerül a lányokat visszaszereznie, az az állásába kerülhet. Őt azonban nem ez motiválja, hanem az a tudat, hogy a két gyerek rémisztő körülmények között kénytelen eltölteni a rohanó perceket, azt az időt, amíg nem bukkannak a nyomukra. És nyomból kevés van, pedig az emberrablóknak nem ez az első ilyen ügyük. Egy anya jó ideje hiába várja vissza élete értelmét…

Angela Marsons regényei és Kim Stone karcos, igazságérzettől fűtött alakja nemcsak a hazájában örvend hihetetlen népszerűségnek, hanem megindult a világhírnév felé is: idén már húsz országban jelenik meg a sorozat.

Viktória brit királynő 63 évig és 7 hónapig tartó királysága miatt az ükunokája, II. Erzsébet mögött a második leghosszabb ideig uralkodó brit-angol koronás fője volt, és ott szerepel minden idők leghosszabb ideig trónon lévő uralkodói között. Róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az angol történészek az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Ez volt az ipari, kulturális, politikai, tudományos és katonai változások kora az Egyesült Királyságban, amelyet a Brit Birodalom további terjeszkedése fémjelzett. - írja a Wikipédia.

Az indiai Abdul Karim "pincérként" kezdte szolgálatát Viktória királynő udvarában, de nem sokra rá már a királynő "munshijaként" azaz oktatójaként, tanáraként (avagy titkárként) vált híressé/hírhedté, aki hindu-urdu nyelvre tanította őt. Az öreg királynő, aki férje, Albert herceg halála óta magányba burkolózva élt, és gyerekeivel sem találta meg a közös hangot, hamar szimpatizálni kezdett az akkor mindössze huszonhárom éves Abdullal, mindezt azonban az udvar közel sem nézte jó szemmel. Viktória királynő és Abdul történetét dolgozza fel kissé dokumentarista és tényszerű jelleggel az ugyanezen címet viselő regény Shrabani Basu tollából.

A Londinium hercegéről már írtam nektek egy korábbi posztomban, amely az Eaten-trilógia első része, nemrég azonban megjelent e-bookban a második része, amely az Eldorádó királya címet viseli. Azt elég részletesen kifejtettem nektek, hogy az első rész elnyerte a tetszésemet. Kicsit tekintsünk tehát vissza:

Az első rész egy olyan távoli jövőben játszódik, ahol adott Londinium (ami a régi London megfelelője), a növények meg az állatok egytől-egyig kb. kihaltak ezen a radioaktív talajon, és az emberek egymást eszik, kannibállá váltak az évek folyamán. A főszereplőnk Demetrius Wannamaker, aki a családjáért eladta a húsát a polgármesternek, magyarul képes feláldozni magát azért, hogy elfogyasszák őt, azért, hogy a családja pénzhez jusson.

Alig pár nap múlva érkezik a mozikba a Csábítás című film. A Nicole Kidman, Colin Farrell, Kirsten Dunst és Elle Fanning főszereplésével készült, Sofia Coppola által rendezett nagyjátékfilm alapjául szolgáló regény egy olyan pszichológiai thriller, amely amellett, hogy érdekes erkölcsi kérdéseket feszeget és vet fel, elgondolkodtatja és elkalandoztatja olvasóit az 1800-as évek Amerikájába.

Egy furcsa jövő, ahol különböző biotech lények hemzsegnek és kelnek életre a Vállalat romjaiból, ahol a jelenlegi pusztult világot egy furcsa medvelény, Mord uralja. Ahol egy huszonéves lány, Rachel egyszer csak rátalál egy, a többinél is furcsább élőlényre: Borne-ra. Jeff VanderMeer elborult sci-fije minden képzeletünket felülmúlja.

Josh Malermantól már olvashattuk a molyok által 88%-osra értékelt Madarak a dobozban thrillert és a rövidebb, de szintén élvezhető Ház a tó mélyén c. regényszösszenetet. Mostani legújabb története A végzet tébolyult kereke címet viseli, és hát azt hiszem, ez a cím tökéletesen visszaadja azt, mit is várhatunk konkrétan a könyvtől. Bár thriller, szerintem tartalmaz némi fantasztikus mellékzörejt is (szó szerint?), az olvasó gyakran érezheti úgy, hogy körbe-körbe járva tébolyultan próbálja megérteni az eseményeket.

Sarah Dunant A Borgiák bosszúja c. könyvéből már megismert szereplők visszatérnek. A Borgiák végzete már magyarul is kapható.

"Az olasz reneszánsz nagyregényének koronázatlan királynője a világtörténelem és tévésorozatok kedvelt méregkeverőiről, a Borgiákról festett lélegzetelállító, fordulatos és pontos képet. Ahogyan még sosem láttuk őket."

Lewis Carroll - Alice Csodaországban című könyvét világszerte ismerik, és nem csak mese vagy film, de 2007-ben manga is készült belőle Sakura Kinoshita jóvoltából (a magyar kiadás 2010-ben jelent meg a Fumaxtól). A sokak számára kicsit furcsa és agyzsibbasztó történet a kisgyerekek igazi kedvence: Alice által egy varázslatos helyre kalauzol el minket.

Egy különös gyilkosság, egy furcsa, középkori helyszín és két férfi; a rendőr és a gyanúsított. A Duo Brand krimis-romantikus hangvételű yaoi (boy's love) mangája, amely A tiltott szerelem szigete címet viseli, mindamellett, hogy egy sorozatgyilkos utáni nyomozásba vezeti be az olvasóit, egy egészen érdekes helyre varázsol minket: Edóba.

A mangák (japán képregények) fénykorukat Magyarországon a kétezres években élték igazán. Bár az akkori fiatalság (a mai harminc körüliek) még televíziós csatornán nézhette az animéket (japán rajzfilm), manapság erre már csak az interneten van lehetőség rajongók által készített feliratokkal. Megjelent azonban még azokban az időkben jó pár manga a magyar kiadóknál is, amelyek még a mai napig könyvespolcaink díszei lehetnek. Ez a műfaj azonban korántsem a gyerekek, mint inkább a tinédzserek és fiatal felnőttek igényeit szolgálja ki. Sok részükben megjelenik az erőszak vagy a szexualitás is, mindazonáltal Japánban még mindig milliók rajonganak az animékért és a mangákért.

Hinako Takanaga: Vázlatok című mangája a sónen-ai (boy's love) műfaj egyik képviselője, amely a fiúk/férfiak közti szerelmet, érzéseket helyezi a középpontba.
(Manapság egyre több ilyen könyv is kikerül a piacra, úgy, mint a Simon és a Homo sapiens-lobbi, de a világszerte ismert Girl online című könyvben is felbukkan egy meleg mellékszereplő.) Az irodalomnak ezen mellékága többnyire a fiatal lányok körében elterjed, mindazonáltal ezen manga és ismertető elolvasását 16 éven felülieknek ajánlanám.

Ha mindenki választhatna egy különleges képességet, valószínűleg az emberek többsége nem arra szavazna, hogy egyetlen érintéssel megtudhassa, hogyan fognak meghalni a körülötte élők. Legtöbbünk valójában a saját halálával sem szeretne tisztában lenni. Miriam Blacket azonban folyamatosan halálos látomások gyötrik, amikor hozzáér valakihez.
Chuck Wendig Miriam Black sorozatának első részéről, a Vészmadarakról már írtam nektek korábban, most a második kötet - amely a Halálmadarak címet viseli - került a polcomra.

"Mi lett volna, ha…" - Ez az a kérdés, amelyen mindenki szeret időnként elgondolkodni. Ben H. Winters - akit Az utolsó nyomozó sorozatáról már ismerhetünk - legújabb könyve, a Földalatti Légitársaság egy olyan alternatív jelent tár elénk Amerikáról, ahol nem történt meg a polgárháború, és négy államban még mindig legális a rabszolgatartás. Könyve, amely többek között olyan fontos kérdéseket is feszeget, mint a rabszolgatartás vagy a rasszizmus, több hétig volt fent a New York Times bestseller listáján.

Chris Carter - aki a michigani államügyészség kriminálpszichológiai csoportjának tagjaként dolgozott évekig - legújabb könyve, a Robert Hunter sorozat 3. része a Vadász címet viseli, és nemrég került a könyvesboltok polcaira.

A Halál Mocskos melójáról már írtam nektek. Charlie Asher egyedülálló apuka megkapta a halál szerepét, és különféle lélekedényeket kellett begyűjtenie, hogy az azokban lévő halottak lelkei új testbe költözhessenek egyféle reinkarnációs módon. Közben a kislányáról kiderült, hogy ő a Nagy Halál, a Luminatus, két pokolfajzat kutya kíséri mindenhová, ráadásul nem mondhatja ki, hogy "cica", mert ezzel az ártatlan szóval képes gyilkolni. A probléma már csak az, hogy Charlie egy Frankeinstenes módra összerakott mókustestbe került, amikor az első kötetben szembeszállt a hollós banyákkal. Christopher Moore Nagy Kaszás sorozatának második része, a Lestrapált lelkek a Könyvfesztiválra lepte meg olvasóit.

Az Az vagy nekem sorozat második része, a Tűzeső bár még csak alig került a polcokra, az első részen felbuzdulva máris rengeteg olvasó kedvencévé vált. Ez nem is meglepő, hiszen a történet - amely egyébként nem függ össze az első résszel - több évet ölel fel, így egyszerre vonja magára nem csak a Young adult (tini, fiatal felnőtt), hanem az idősebb korosztály figyelmét is.

Laure Groff Vágy és végzet című "regénye" egy olyan különleges kötet, amely nem csak a regényformát öleli magába, hanem egyszerre mutatja meg a színművek csodálatos világát is. Egy fiatal pár, akiket végigkísérünk aszerelem és érvényesülés göröngyös útján, a színészkedésen, drámaíráson, meggazdagodáson; két ember életét és gondolkodását ismerhetjük meg.

Milyen, amikor az ember lánya folyton a súlyával küzd, de így sem tud megszabadulni a fölöslegektől és a torz önképtől? Amikor az önbizalma a béka méretes feneke alatt van, és hiába a hajnali kondi, a sok macera, a ruhák csak nem akarnak passzolni, és még mindig kínlódva szenvedjük fel a zipzárt? Mona Awad könnyed, felnőtteknek szóló regényében megismerhetjük Beth-t, az önbizalom hiányos tinit, akiből később már majdnem boldog Elizabeth, és egy kilátástalanságba csöppenő Lizzie válik.

Hamarosan a mozikba kerül a Tékasztorik magyar film, aminek főszereplője egyébként Bihari Viktória, a Tékasztorik könyv írója, blogger, feminista, és a jó ég tudja, még mi. Ezúttal az ő könyve került a kezembe.

12 különleges képesség tizenkét vagy épp egy ember kezében, úgy, mint a gyógyítás, mindenféle nyelven való beszélés, belelátás a jövőbe, stb. Mindenki álmodozik ilyesmiről, főleg gyerekkorában, de mi lenne, ha megadatna valamelyik ebből a 12 képességből? A tudásnak azonban mindig ára van, a kérdés csak az, megfizetjük-e. Istenek csatájának is lehetne nevezni Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár című kötetét, amely 2015 egyik legsikeresebb és leginkább méltatott debütálása volt a fantasztikus thriller illetve horror műfajában, A marsi amerikai kiadójától.

Michael Fassbender főszereplésével nem rég került a mozikba az Assassin's Creed, amelyből ezúttal hivatalos regényváltozat is készült a forgatókönyv alapján. Tény, hogy mint olyan sokszor, most is felülmúlja a könyv a filmet, ezt már csak az is bizonyítja, hogy míg utóbbit nem bírtam végignézni (ámbátor ameddig eljutottam benne, teljes a hasonlóság a könyvvel), addig a regényen egész gyorsan átrágtam magam.