Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés
Facebook Twitter Addthis

Miért ​nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők?

Zseniáls! 
Pál Ferenc atyának van erről a könyvről egy jó youtube videója, egy saját előadása, de szinte szóról szóra ezt a könyvet mondja el, úgyhogy még jó, hogy ráakadtam! 
Olyan humorral képes elmondani a tényeket, amelyek a női és férfi agy különbségeiről szólnak, hogy egyszerre nagyon informatív, ugyanakkor rendkívül szórakoztató olvasmány! Mindenkinek ajánlom figyelmébe, ha szeretnétek megérteni az ellenkező nem gondolkodását, tetteit. 
Miért nem találják a férfiak a hűtőben a kaját, mikor majd kiszúrja a szemüket? Miért nem tudunk mi, nők annyira jól térképet olvasni? Miért beszélünk a férfiaknál sokkal többet, miért tudunk több dologra egyszerre figyelni és ők miért nem? És mi van, ha megérjük ezeket a különbségeket, és végre nem bosszankodunk egymáson, hanem elfogadással fordulunk egymás irányába. ;)

0 Tovább

Autentikus Kalendárium ezerszázalékos könyvmolyoknak!!! + Egy új könyves kihívás

Még régebben posztoltam nektek Facebookon pár sort az Athenaeum Nagy Képes Kalendáriumáról, és már akkor is csillogó szemekkel lapoztam át, most azonban részletesen is szemügyre vettem. Mert ez nem „csak” egy naptár. Egy aranyozott-barna, régies, csodálatos grafikai és nyomdai munkával kivitelezett, keményborítós, végig színes kötet ez, amely tele van hasznosabbnál hasznosabb információkkal – és biztos, hogy nem merünk majd beleírni. :D Valahogy olyan megszentségtelenítésnek érezzük mi, molyok, amikor bele kell írni egy könyvbe. Pedig ez igazából egy naptár, amely többek között tartalmaz rövid prózákat, szuper számítógépes program javaslatokat íróknak, beszél a kiadóról, a könyvfesztiválról, tartalmaz könyvajánlókat, találhatsz benne javaslatot a kreatív írás elsajátítására, belefuthatsz könyvszakmai vagy épp blogger ki kicsodába, és még vagy millió hasznos dologba! Hab a tortán, hogy tartalmaz egy nagyon terjedelmes kihívást is 52 fajta könyvről, ami annyiban egyedi, hogy olyan kuriózum könyveket kell elolvasni, vagyis olyan tág halmot ölel fel ez a kihívás, ami tutira biztosítja azt, hogy még egy szakavatott könyvmoly is kibújjon az odújából és valami újba üsse az orrát. Egy új könyvbe, persze. :D Néha hajlamosak vagyunk leragadni egy-egy zsánernél, és nem árt bővíteni a látókörünket, ez a kihívás pedig erre pont fantasztikus lehetőség, úgyhogy a cikkem alján szépen részletezem nektek, hátha kedvet kaptok. :)

LAPOZZATOK BELE ITT!

Visszatérve a kalendáriumra tényleg egy minőségi nyomtatvány, bár vannak olyan oldalak, ahol a szöveg a háttérkép miatt nehezen olvasható, azért 99%-ban ez nem okoz gondot, és tényleg gyönyörű dísze a könyvespolcunknak. Nekem legjobban talán az íróknak ajánlott számítógépes programok tetszettek benne, vagy, hogy megkukkanthattam a sötétben burkolózó kiadói emberek arcát is végre, illetve, gyakorlatilag az egész. Bár jómagam a prózákért nem rajongok kifejezetten, de érdekes olvasni őket, és azért jó érzés tudni, hogy itt van a polcomon ez a szépség, ami ráadásul nem csak szép, hanem okos is, mert rengeteg hasznos információt tartalmaz.

Továbbra is azt mondom, hogy könyvmolyoknak ez egy nagyszerű ajándék, pláne mivel itt az év eleje, szóval húzzatok bele! :)

Az ​Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben „Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára” címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb, emberibb világ tárgyi bizonyítéka. 
Mi pedig, az Athenaeumnál úgy döntöttünk, hogy 2019-re felélesztjük a magyar írott kultúra legnagyobb hagyományú kalendárium-termékét. Ez a kiadványsorozat 160. évfolyama, egy különleges anyagokból készült, egészen egyedi nyomdatechnológiai eljárásokkal létrehozott „vadonatúj régiség”.

A színes nyomású kiadvány steampunk arculatát Földi Andi tervezte, az olvasnivalókat olyan kiválóságok jegyzik, mint Bíró Szabolcs, Matthew Daintrey-Hall, Görög Ibolya, Háy János, Horváth Gergely, Jászberényi Sándor, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Nyáry Krisztián és Szurovecz Kitti. A bevezető olvasmányt Vámos Miklós írta.

Ajánlás: Az megvan, hogy a tárgyalásokon milyen jó kapaszkodni valamibe (mármint, konkrétan fogni – mert jólesik, megnyugtat)? És az, hogy mennyivel kellemesebb manuálisan jegyzetelni a megbeszéléseken a legfontosabb mondatokat, mint gépbe pötyögtetni? És az, hogy biztonságérzetet ad az üzleti helyzetekben, ha minőségi, szép eszközöket használunk? Persze, nem múlik ezen semmi, nem ezen múlik – valami hatása mégis van. Nem a másikra, hanem ránk.

 

Összegezve tehát mi is ez a könyv pontosan, mit tartalmaz:

  • Naptár
  • Rövid történetek, prózák gyűjteménye
  • Régi írások, újságkivágások, képek
  • Szuper számítógépes programjavaslatok íróknak
    • pl.: Writer, FocusWriter, WriteMonkey, Scribus, Freemind, yWriter, Evernote, Scrivener
  • Könyvfesztivál infók
  • Egy szuper 2019-es Könyvkihívás – lásd lentebb
  • Könyvajánlók
  • Kávéház ajánló
  • Könyvesboltok elérhetősége
  • Kreatív írás képzések bemutatása, ajánlása
  • Könyves kiállítás ajánló
  • Könyvszakmai ki kicsoda
  • Blogger ki kicsoda

És akkor a kihívásról bővebben:

Az Athenaeum Kiadó 2019-es Nagy Könyves Kihívása

Legyen a 2019 az olvasásod éve

Vajon el lehet olvasni 52 könyvet 52 hét alatt? Most kiderül – akár a polcodon porosodik az örökkévalóság óta, akár új szerzemény, itt az idő, hogy újra divattá tegyük a könyveket! A szempontokat mi írtuk össze, a címek rád várnak. Írd össze őket, és kövesd nyomon, mennyi időt töltöttél az olvasással!

  1. Olyan könyv, aminek nő a főhőse
  2. Esszégyűjtemény
  3. Klasszikus gyermekkönyv
  4. Poszthumusz kiadású könyv
  5. Olyan könyv, aminek utálod a borítóját
  6. Rokonod ajánlotta a kötetet
  7. Verseskötet
  8. Több mint ötszáz oldalas könyv
  9. Egy nap alatt befejezhető könyv
  10. Iskolai kötelező olvasmány, amit soha nem olvastál el
  11. Egzotikus nyelvről lefordított könyv
  12. Betiltott könyv
  13. Életrajz
  14. A szerző kisebbség tagja
  15. A könyvből film vagy sorozat készült
  16. Disztópia
  17. Gyermek főhőse van
  18. Egyszavas a címe
  19. Egy vadidegen ajánlotta
  20. Nem skandináv thriller
  21. Fejlődéstörtét
  22. A borítója miatt vetted meg
  23. Idén jelent meg
  24. A szerző monogramja megegyezik a tiéddel
  25. Kalandregény
  26. Másodi világháború alatt játszódó történet
  27. Időutazós könyv
  28. Használtan vetted meg
  29. Már ezer éve el akartad olvasni
  30. A történet abban az országban játszódik, ahová szívesen elutaznál
  31. Szín szerepel a címében
  32. Szám szerepel a címében
  33. Novelláskötet
  34. A könyvtárosod ajánlásával
  35. Jövőben játszódó történet
  36. Idős a főhőse
  37. Romantikus történet
  38. A barátod kedvenc könyve
  39. Kedves mosolya van a szerzőnek
  40. Már tudod, hogy végződik a történet
  41. Klasszikus horrortörténet
  42. Híres magyar szerző írta
  43. Történelmi regény
  44. Hangoskönyv
  45. Nobel-díjas szerzőtől
  46. Egy szigeten játszódik
  47. Afro-amerikai szerzőtől
  48. Legalább száz évvel ezelőtt adták ki
  49. A szerző fiatalabb nálad
  50. Igaz történet alapján íródott
  51. Sci-fi
  52. Magadtól soha nem olvasnád el

Reméljük, hamarosan a könyvben írtak szerint felkerül a kiadó moly oldalára a kihívás, ugyanis év végéig való teljesítése esetén lehetőség lesz ajándéksorsoláson részt venni! ;) Hogy milyen ajándék, azt megtudhatjátok a Kalendáriumból.

 

0 Tovább

Az ÉN és a MI

"Az emberben van egy hatalmas vágy, hogy tartozni valakihez. Nem magányosnak lenni. Beépülni egy másik ember életébe. S a másik ember épüljön be az én életembe. A közös, a "mi". Nem a Te meg Én, hanem a Mi iránt vágyódik az ember. És elindul általában efelé. De amikor nagyon közel jön hozzá ez a "mi", akkor jön a rémület, hogy "mi lesz velem?". Énvelem, az ÉN-emmel mi lesz? S akkor elkezd távolodni. S akkor mindig megfigyelhető, hogy egy ember egy ilyen nagy közeledés, egy ilyen nagy beolvadási hívás vagy kísérlet vagy próbálkozás után elkezd hidegülni. Elkezd távolodni, s megy a másik fenyegető végpont felé, ami a magány, az "egyedül maradok", a "senkim se lesz." És annak a hidegsége egyszercsak megcsapja. És ha megcsapja ennek a hidegsége, akkor megy visszafelé és keres megint, hová tartozzon: "kihez tartozhatok?". És azt gondolom, hogy az egész élet ebben az ingajáratban megy, hogy a nagyon forró, ha már nagyon forró, akkor kihúzodom egy hidegebb szférába. És ha a hideg szféra már nagyon hideg, akkor visszamegyek, és keresek valami meleget, vagy valami illúziót, hogy "én mégis tarzozom valahova és valakikhez". És ezzel megy el az ember élete.
Amikor a Thomas Mann sátánja azt mondja, hogy nem lesz a Pokol olyan nagy meglepetés kigyelmed számára, mert a Pokol semmi más, mint két lehetőség az elviselhetetlen forróság és az elviselhetetlen hidegség közötti kétségbeesett menekülés egyikből a másikba és a másikból az egyikbe. Ez a Pokol. És valaki már a földi életében ezt éli kisebb intenzitással. De már a Pokolban él. Ebben az értelemben."

/Popper Péter/

 

0 Tovább

Karácsony a lencsén át

Már csak pár nap, és itt a karácsony. Miért szól manapság arról, hogy ki milyen drága ajándékot vett, hogy kinek mennyire lett finoma hókiflije, hogy ki tudott több fogást az asztalra rakni, hogy ki nem rakja fel a fája fényképét, az ünnepi fogást, a gyereket a facebookra? Ha már mindent csak egy 5"-os képernyőn nézünk vagy egy kameralencsén át, úgyis az igazi marad? Vajon ha léteznek csodák, vagy legalábbis csodás pillanatok… ezek a csodás pillanatok át tudnak kúszni hozzánk a képernyőn keresztül? Vagy azzal, hogy már nem a saját szemünkkel nézzük az életet, annak elvész minden varázsa? Amikor állatkertben járok például, én nem szoktam fotózni. Azért nem, mert a szememmel ott és akkor igazán meg akarom élni a pillanatot. Ugyan, utólag mégis ki nézi ezeket vissza? Ha pedig készítek képet, kinek készítek? Csak a jövőbeli énemnek, mert az a fontos, nem? A fénykép eredeti funkciója az emlék létrehozása, felidézésének elősegítése. S manapság? 


Manapság csak dicsekszünk, versengünk, méregetünk. Kinek szebb, kinek jobb? S ha nekem nem jó – kérdezitek –, akkor bennem van a hiba? Sok fiatal de már lassan felnőtt sem tudja, hogy az internet mindig csak a könyv egyik oldala, s az sosem mutatja meg a teljes igazságot.

De legalább erre a pár napra tegyétek le a telefont! Ha a karácsony a szeretteinké, akkor azt töltsük igazán velük! Ne a távolabbi ismerősök fáját nézegessük, és ne szálljunk be az értelme nincs versengésbe! Tedd el a telefont, hidd el, nem maradsz le semmiről. Sanyikának már a múlt évben is ugyanilyen volt a fája, és Marika most is bejglit sütött. De tudod miről maradsz le? Arról, hogy sakkozzál egyet a nagyapával, vagy meghallgasd a nagyi régi történeteit. Arról, hogy együtt igyál kakaót anyával, hogy koccintsál apával, hogy meghallgasd a testvéredet. Lemaradsz arról, hogy közösen ünnepelj a pároddal. És tudod mit? Nem csak karácsonykor maradsz le róla. Mert elfelejtetted, hogy az itt és most, a fizikai jelenlét, a család, a melegség, a csoda csak akkor megtapasztalható, ha benne élsz. Ha a mobilodban élsz, akkor valójában csak elpocsékolsz.

 

0 Tovább

A felelősség és a felnőttség

"Szólj, gondolkodj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád"
/Vörösmarty Mihály/


Mindenkiért felelősek vagyunk. Erről szól a felnőtt élet. Mindenki iránt, akivel kapcsolatba kerülünk, felelősséget kell vállalnunk, mert elindítunk benne valami jót vagy valami rosszat. Még ha csak egy mondatot is beszélek egy emberrel az utcán, vagy ha csak rámosolygok, elindítok benne valamit. Mert az ember mindenképpen felelős a szavaiért, tetteiért, de még a gondolataiért is. Mert ezek a mi döntéseink. Mind felelősek vagyunk egymásért. Főleg a szeretteinkért, szüleinkért, családunkért. Például felelős vagyok azért is, ha valaki szomorú a környezetemben, mert tehetnék valamit érte. Tehát ha nem teszek, az az én felelősségem, aminek hatása lesz. Annak is hatása van ugyanis. ha teszünk, de annak is, ha nem teszünk.

Vagy ha már szerettekről van szó, például egy pár felelős egymásért, akkor is, ha nem házasok. Még ha csak egy egy éjszakás kaland, akkor is. Azért, hogy megbántom-e a másikat, hogy hogyan kezelem őt, hogy hogyan gondolok rá, felelős vagyok, s mindkét ember felelős a kapcsolat alakulásáért és mindkettő egyformán befolyással van rá. Ha az egyikük nem tervez a másikkal, az is egyfajta befolyás és az is egyfajta felelősség. A felnőtt életben ezeket vállalni kell.

És a számíthatóság? Ha tervezünk valakivel, akkor ugye számíthatunk is rá. Mert ha teszem azt, hirtelen valamiért tudjuk, hogy szükségünk lenne a másik személyre azon a héten, valami olyan fontos dologban, amit csak az ő segítségével tudunk megoldani, akkor hát végül is tudnunk kéne, hogy tervezhetünk-e vele, azzal az illetővel. Számíthatunk-e rá? De ha az az illető nem tervez viszont velünk, akkor nem lehet számítani rá. Hosszútávon. Mert az egyikük tervében jelen van a másik, a másikéban viszont nincs.

Felelősséggel tartozunk azért, hogy lehet-e ránk számítani, mert ez a mi döntésünk. Felelősséggel tartozunk a gondolatainkért, terveinkért, mert azoknak hatásai lesznek. Ahogy a szavainkért és a tetteinkért vagy azok hiányáért is. Tehát először gondolkodjunk méltón, helyesen, szeretettel. Aztán szóljunk méltón, helyesen, szeretettel. Végül pedig cselekedjünk... Méltón, helyesen, szeretettel...

Elgondolkodtató?

 

0 Tovább

A negatív érzések, érzelmek elengedése

Könyvajánló 6 Életmód Pszichológia Felnőtt Blog

Könyvajánló 6 Életmód Pszichológia Felnőtt Blog
Dr. David R. Hawkins

Az önfejlesztés egy soha véget nem érő út. Amikor valaki belefog ebbe, akkor egy idő után rájön, hogy különböző pszichológusok, pszichiáterek, filozófusok mondanivalói nemhogy eltérnének egymástól, hanem inkább egy nagy egységet alkotnak, amelyek kiegészítik egymást. Ide sorolhatom akár Jungot, Csernus Imrét, Bagdy Emőkét, Popper Pétert, Teal Swant vagy David R. Hawkinst is, mert megtanulhatjuk tőlük az önismeret, önszeretet, pozitivizmus vagy épp a negatív érzelmek elengedésének útját. Az alábbi cikket David R. Hawkins - Elengedés a gyakorlatban című könyvéből idézem és egyúttal ajánlom szíves figyelmetekbe ezen könyv elolvasását is.

Elengedés a gyakorlatban….

Az elengedés olyan, mint egy belső nyomás hirtelen megszűnése vagy mint a nehezékektől való megszabadulás. Mindezt a hirtelen megkönnyebbülés és könnyűség érzése mellett a fokozott boldogság és szabadság érzete kíséri. Ez az elme tényleges mechanizmusa és alkalmanként mindenki megtapasztalta már. Mit tehetnénk azért, hogy az elengedés ne csak ritka vendég legyen az életünkben. Gyakoroljuk!!!

Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk egy érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kieresztésére összpontosítunk.

Első lépésben engedjük meg magunknak, hogy érzéseink legyenek, anélkül, hogy ellenállnánk nekik, rázúdítanánk valakire, félnénk tőlük, helytelenítenénk, vagy moralizálnánk őket. Ez azt jelenti, hogy félretesszük ítéleteinket, és észrevesszük, hogy csak egy érzéssel van dolgunk. A módszer arról szól, hogy az érzéssel maradunk, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk. Engedjük el, hogy ellen akarunk állni az érzésnek. Az ellenállás az, ami fenntartja az érzést. Amikor feladjuk az ellenállást vagy az érzés megváltoztatására tett kísérletet, akkor az áthajlik a következő érzésbe, amit már egy könnyebb érzet kísér. Az az érzés, amelynek nem állunk ellen, semmivé lesz, amint szertefoszlik mögüle az energia.
Amint nekilátunk ennek a munkának észre fogjuk venni, hogy félünk, bűntudatunk van és szégyelljük is azt, hogy egyáltalán vannak érzéseink; általánosan létezik egy ellenállás az érzésekkel szemben.
Az érzéseket könnyebb a felszínre engedni, ha elengedjük az arra adott reakcióinkat, hogy egyáltalán vannak érzéseink.
Ennek legjobb példája a félelemtől való félelem. Először engedjük el az érzéssel kapcsolatos félelmet, majd merüljünk bele magába az érzésbe.
Amikor elengedünk, hagyjuk figyelmen kívül a gondolatainkat. Magára az érzésre összpontosítsunk, ne a gondolatokra. A gondolatok végeláthatatlanok, saját magukat támasztják alá, és csak további gondolatokat szülnek. A gondolatok csupán az elme racionalizálásai, amelyekkel megpróbálja megmagyarázni az érzések jelenlétét.
Egy érzés valódi oka azonban az érzés mögött felgyülemlett nyomás, amely az adott pillanatban felbukkanásra kényszeríti az érzést.
Ahogyan egyre gyakorlottabbá válunk az elengedésben észre fogjuk venni, hogy az összes negatív érzés a túléléshez köthető alapvető félelmünkkel kapcsolatos és hogy az összes érzés pusztán túlélő program, melyet az elme tévedésből szükségesnek vél. Az elengedés technikája progresszívan visszafejti a programokat. E folyamaton keresztül az érzések mögött meghúzódó indíték egyre nyilvánvalóbbá válik.
A megadás azt jelenti, hogy nincsenek erős érzelmeink egy adott dologgal kapcsolatban: ha valami megtörténik rendben van és az is ha nem. (Hajlandóság tsz.310)
Amikor szabadok vagyunk elengedtük kötődéseinket. Élvezhetünk valamit, viszont a boldogságunkhoz nincs rá szükségünk. (Béke tsz. 600)
Egyre inkább csökken a függés bármitől és bárkitől önmagunkon kívül.
Ez az alapelv összecseng, akár Buddha, akár Jézus tanításával is: Élj benne a világban de ne hagyd, hogy a világ benned éljen.

Forrás: Elengedés / Dr. David R. Hawkins / Filosz kiadó 2014

Könyvajánló 6 Életmód Pszichológia Felnőtt BlogA dr. Hawkins által részletezett elengedés egy olyan egyszerű és hatékony módszer, melynek segítségével felszámolhatjuk a szeretet, az öröm, a siker, az egészség, sőt még a megvilágosodás belső gátjait is. Bár dr. Hawkins gyakran nevezi az elengedést „technikának”, mégis inkább egy az emberi természetbe kódolt, gyakran öntudatlanul is megélt belső elmozdulásról van szó. Ha ezt egyszer tudatosan végigkísérjük, olyan eszközzé alakíthatjuk, amelynek az élet bármely területén hasznát vehetjük, legyen az fizikai vagy érzelmi egyensúly, kreativitás, pénzügyi siker, szakmai előmenetel, kapcsolatok, nemiség vagy spirituális növekedés.

0 Tovább

Szent György Lovagrend

Könyvajánló Blog Történelmi Felnőtt 6 7 Sorozat Magyar Kaland Háborús

Mi is az a Szent György Lovagrend?

Mivel már sokszor írtam nektek Bíró Szabolcs Anjouk sorozatáról és annak előzménykötetéről, a Non nobis Dominéről – amely történelmi regény a személyes kedvencem –, itt az ideje, hogy az író segítségével kicsit behatóbban foglalkozzunk a kérdéssel, amelyhez sorozatának 4. része is kapcsolódik, amely a Szent György testvérei címet viseli. Röviden tehát: a Szent György Lovagrend. (És ha kicsit szemfülesek vagytok, akkor a cikk végén megtudhattok egyet s mást az Anjouk legújabb részéről is.)
Már csak azért is előveszem a témát, hiszen a most megjelent Szent György Lovagrend a Felvidéken II. kötetében – amely egyfajta ismeretterjesztő antológia, egyben afféle rendhagyó emlékkönyv is –, az én egyik értékelésem is nyomtatva olvasható Bíró Szabolcs Anjouk sorozatáról. Történelemrajongók előnyben!

Kezdetnek talán vegyük segítségül a Wikipédiát, hogy mi is ez a Lovagrend pontosan:

„A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, hiszen a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak.

1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban, azonban egyes kutatók szerint a rendet 3 évvel korábban alapították. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme, támogatása. Ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők adták a király kíséretét és a szabályok ellenőrzése is a feladatukat képezte.

„A Szent György vitézek rendjének szabályai” szerint a társaságnak egyszerre 50 tagja lehetett. Vitézei fekete, térdig érő, csuklyás posztó köpenyt viseltek, a köpeny belsejébe írták jelmondatukat: „Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben”.

A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították. A lovagrend több területen tevékenykedik: hagyományápolás, ezen belül a történelmi évfordulók megünneplése, a középkori kutatások elősegítése és publikálása; oktatás, tudományos összejövetelek szervezése; lelki gondozás; adományok és segélyek gyűjtése.”

/forrás: Wikipédia/

Mint a Szent György Lovagrend neves tagja, és az Anjouk sorozat írója, Bíró Szabolcsot kérdeztem a fentebb említett könyvről, és úgy általában a Lovagrendről, ezeknek hatását az írásaira.

A Szent György Lovagrend évenként megrendezett legnagyobb megmozdulása (a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok mellett) a Nyári Egyetem. Ennek megszervezése minden évben más és más priorátus feladata, így aztán a helyszín is évről évre változik. 2017-ben a Felvidéki Nagypriorátus kapta a feladatot, így lett a Nyári Egyetem helyszíne a kelet-szlovákiai Rozsnyó városa. A Szent György Lovagrend a Felvidéken II. kötete ennek a szabadegyetemnek az előadásait tartalmazza, legalábbis ez adja a gerincét. Ezen kívül tartalmaz egyéb információkat is, főleg a Szent György Lovagrend felvidéki ténykedéséről.

Egyébiránt több ilyen kötet született már, a jubileumi szabadegyetem után is megjelent hasonló, annak több anyagát például az Anjoukhoz is fel tudtam használni szakirodalomként. Hiszen ezek az előadások rendkívül sokrétűek: alapvetően történelmi témában mozognak, de az előadók közt a történész-régésztől a szociológiaprofesszoron át a regényíróig sokféle lovagtestvér megtalálható. Rozsnyón például volt egy történelmi városnéző túra is, meg persze mindig van szentmise, és így tovább...

Erre a Nyári Egyetemre a lovagrend tagjai szoktak csak elmenni és/vagy még vendégelőadók, vagy teljesen „civilek” is?

Alapvetően a lovagrend tagjainak szól, de amúgy bárki betévedhet. Az előadók köre pedig teljesen vegyes.

Mondhatni, hogy ez a Nyári Egyetem és az ott előadók szolgáltatnak bizonyos mennyiségű tárgyi tudással a regényeid megírásához? Mennyiben támaszkodsz erre, és mennyiben igényel még ezen felül is sok utánajárást, hogy a történelemhez hű regényt írhass? Tulajdonképpen mi s adta az Anjouk ötletét? Lehet, hogy pont az, hogy a lovagrend tagja vagy és ilyen történelmi szférában mozogsz eleve?

Nem, én már az Anjouk II. részének megjelenése után lettem tag. A Liliom és vér című regényem miatt kerestek fel, annak megjelenésekor léptem kapcsolatba a renddel. A IV. rész volt az első, amihez a Nyári Egyetem egyik kötetéből merítettem. Szóval fordítva történt: azért lettem a lovagrend tagja, mert tetszett nekik, amit és ahogyan írok. És ezért adtam elő a rozsnyói Nyári Egyetemen. De nyilván inspirál, hogy egy Anjou Károly alapította rend tagja lehetek, ez kétségtelen. Igyekszem ehhez méltó életet élni, ehhez méltó módon dolgozni és viselkedni. Ami pedig a könyvekhez felhasznált szakanyagot, a történelmi pontosság érdekében történő utánajárást illeti, abból sosem elég. Folyamatosan bővítem a korszakkal kapcsolatos tudásomat.

És ez a mostani „antológia” illetve az I. része is, kiknek szól elsősorban?

Elsősorban a lovagrend tagjaihoz jut el, mert ez nyilvánvalóan nem egy olyan kiadvány, amit a nagyközönség a könyvesboltokban keresne. De bárki, aki szimpatizál a renddel, és érdekli a Nyári Egyetem, beszerezheti, ha kapcsolatba lép a Szent György Lovagrenddel.

Tulajdonképpen hogyan lesz valaki a lovagrend tagja, ki lehet az egyáltalán, hogyan működik a „felvétel”?

A leendő tagokat a rend maga szólítja meg. Az én esetemben az egyik olvasóm, aki maga is rendtag, felhívta rám a felvidéki nagyprior, Dr. Csámpai Ottó figyelmét. Rövid levelezés után személyesen is találkoztunk, órákon át beszélgettünk. A nagyprior úr figyelte a tevékenységemet, eljött az Anjouk első részének díszbemutatójára, meghívott az általa szervezett Szent György-napi Vigadalomra. Pár hónap elteltével közölte velem, hogy a rend egyik várományosa vagyok. A várományosi idő 1-3 év, ezután a várományost meghívják Visegrádra, egy magisztrátusi meghallgatásra. Itt a magisztrátus dönt róla, hogy a rend sorai közé valónak találják-e a várományost. Amennyiben igen, úgy az adott év Szent György havában, azaz április végén, a Szent György napjához legközelebb eső szombaton ünnepélyesen lovaggá avatják a visegrádi palota lovagtermében. Ez mindig egy komoly, nagy ünnepség. A Szent György testvérei című regényemben olvasható avatási szertartás leírásához rengeteget merítettem ebből.

És akkor zárásként még hadd kérdezzem meg: Mikor érkezik a legújabb Anjouk rész?

A 90. Ünnepi Könyvhétre. Hosszú lesz, sok év felölelésével. Legalább öt évet akarok elmesélni, de narrációval további 1-2 is belefér – ezt egyelőre nem látom pontosan, a szöveg és a koncepció az írás folyamán állandóan változhat. Egy biztos: a VI. kötettel, a Királyok énekével nagyjából a végére kell érnünk Anjou Károly uralkodásának.

Sok minden lesz itt. Történelmi szempontból az 1333-as nápolyi tanácskozást, az 1335-ös visegrádi királytalálkozót, az 1336-os ausztriai hadjáratot, Anjou Lajos gyerekkorát emelném ki. Fontos mozzanat, hogy Piast Erzsébet végre acélos királynévá érik! Ami a fiktív cselekményszálakat illeti, a könyvből természetesen nem marad ki Bátor Szilárd valódi felnőtté válása, a dubicai birtok sorsa, a sorozat III. része óta nem látott Csepke és Kurta élete, de ebben a kötetben akár még Toldi is felbukkanhat…

0 Tovább

Az elmúlt időszak és az eljövendő filmadaptációk előzetesei

Ha nem tudod mit nézz, de igazi könyvmoly vagy, nincs más dolgod, mint belemerülni a könyvekből készült filmekbe!!! Mostanában annyi a megfilmesítés, hogy bőven választhattok, még a "régebbiek" közül is biztos van olyan, amihez nem volt szerencsétek. Sőt, talán azt sem tudjátok, hogy egyik-másik film alapja bizony regény.

0 Tovább

Egy újabb disztópia - Film készült a Sötét elmék trilógiából

Könyvajánló Blog 5 Sorozat Disztópia Fantasy Young adult

Mivel nem vagyok egy nagy mozirajongó, majdnem lemaradtam a hírről, hogy film készült a Sötét elmék trilógiából – vagyishogy gondolom, eddig az első részéből. A könyvekről már írtam nektek ITT, szóval nincs más dolgotok, mint kicsit beleolvasni az értékelőmbe, ha még nem akadt a kezetekbe. Az biztos, hogy ismét egy újabb disztópia, ami beállt Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott, Az ötödik hullám stb., sorba, és a filmesek pontosan tudják is, mi kell a fiataloknak. Nem hiába örvend olyan nagy olvasottságnak és nézettségnek ez a műfaj, Orwell óta egészen szárnyra kapott!

Az biztos, hogy én nagyon várom a filmet, már csak azért is, mert fura mód nem emlékszem mindenre a könyvből, tehát lesznek számomra is meglepetések. Reméljük, ez most nem egy olyan trilógia, ahol az első rész lenyűgöző, a második so-so, a harmadik meg már meg sem üti a mércét, hiszen sajnos egyre több ilyennel találkozunk, sőt, ha jobban belegondolok, a fentebb felsoroltak mindegyike nagyjából ezt a tendenciát követi. Bár maga a könyv nem tökéletes, félbeszakadnak a mondatok és nehéz a sorok között olvasni, sokat várok a filmtől, hisz ott ezek a hibák tökéletesen kiküszöbölhetők.

Érdekesség, hogy a főszerepet egyébként Amandla Stendberg játssza, aki mostanában elég felkapott, hiszen ő alakította Maddyt is a Minden, minden c. könyves filmadaptációban.

Könyvajánló Blog 5 Sorozat Disztópia Fantasy Young adultEgy ​nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

0 Tovább

Lesz folytatása a Szólíts a nevedennek?

Blog Könyvajánló

Michael Stuhlbarg (aki a filmben Elio Perlman édesapját játszotta) nemrégiben megerősítette, hogy lesz folytatása a Szólíts a nvedennek. Elárulta, hogy a rendező, Luca Guadagnino és a könyv szerzője, André Aciman nagyon lelkesek a folytatás kapcsán.

Blog KönyvajánlóAndré ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.

A Publishers Weekly és a The Washington Post AZ ÉV LEGJOBB KÖTETÉNEK ítélte
– a New York Times felvette AZ ÉV FIGYELEMRE MÉLTÓ KÖNYVEINEK listájára
– a New York Magazine felvette FUTURE CANON („A jövő kánonja") válogatásába
– a Chicago Tribune és a Seattle Times AZ ÉV KEDVENC KÖNYVÉNEK választotta
– a Lambda Irodalmi Díj nyertese szépirodalom kategóriában

A regény alapján készült film elnyerte a legjobb regényadaptációnak járó Oscar-díjat. A könyvet pedig a Publishers Weekly és a The Washington Post AZ ÉV LEGJOBB KÖTETÉNEK választotta, a New York Magazine pedig felvette a FUTURE CANON (A jövő kánonja) válogatásába.

Bár a nézők nem biztos, hogy tudják, mi, akik a könyvet is olvastuk, tisztában vagyunk vele, hogy a történet korántsem ott és úgy ér véget, ahogy a filmben feldolgozásra került. Vajon a folytatás jobban ragaszkodik majd az eredeti történethez? Az alábbiak szerint aligha. Vagy lehet, hogy a könyvhöz is készül egy folytatás, nemcsak a filmhez?

Az Instilye cikke szernt azt már tudni, hogy fog folytatódni az igencsak szomorú végkifejlettel záródó film. Oliver és Elio ugyanis 5 év elteltével ismét egymásra találnak majd és világkörüli útra indulnak, méghozzá a 80-as években, mikor is a HIV és az AIDS berobban a köztudatba. A két főszerepet tehát valószínűleg továbbra is Timothée Chalamet és Armie Hammer fogja alakítani. A rajongók számára azonban rossz hír, hogy minderre egészen 2020-ig várnunk kell.

Valóban így folytatódik majd?

Azért én remélem, hogy a második film izgalmasabb lesz majd, mint az első, mert a könyvvel ellentétben az korántsem ragadott annyira magával, mi több, sok olyan rész volt, ami engem már majdhogynem kifejezetten untatott.

0 Tovább

A legjobb HP fanfic írójának új könyve jelenik meg!!!

Könyvajánló Blog Fantasy 7 Fanfiction

Parselmouth Lion... Nurmengard trilógia? Kérlek, mondjátok, HP fanok, hogy ismerős az a több ezer oldalas - a legjobbként ismert - HP folytatás! Tudjátok, Harry Potter és a Negyedik Torony, Harry Potter és az Ezernevű, Harry Potter és a Smaragd Sigillus. (Rowling, te meg mehetsz a bilibe a mostani teljesítményeid alapján.) Szóóóval, aki még Harry Potter fan, és eddig homokba dugott fejű struccként élt, az menten olvassa el 3 évvel korábbi posztomat a témában, és szégyellje össze magát, mert bőven akad bepótolnivalója. Elő az e-bookokkal és nyomás vissza a Roxfortba!

Könyvajánló Blog Fantasy 7 Fanfiction

Na, és akkor, ha már így témánál vagyunk, ma teljes döbbenettel látom, hogy kedves fentebb említett oroszlánunknak, a Nurmengard trilógia írójának, azazhogy Juhász Rolandnak (R. J. Hendon írói álnéven) jelenik meg (új) könyve Korcsok címmel. Gyerekek! Nekem ez KELL!!! Tessék szépen beleolvasni!

A könyv megjelenik a könyvhéten, dedikálás pedig június 9-én, szombaton, 14:20-15:00 között a Főnix Könyvműhely standjánál lesz, a 112-es pavilonnál. (Budapest, Vörösmarty tér). Uccu!

 

Könyvajánló Blog Fantasy 7 Fanfiction

0 Tovább

Cecelia Ahern Magyarországon!

Ki az? Világhírű írónő, és júniusban személyesen is találkozhattok vele Magyarországon?

Cecelia Ahern ünnepelt írónő szerte a világon. 2004-ben, alig huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, az UI: Szeretlek!, amely nyomban világsiker lett, több mint negyven országban adták ki, és a könyv alapján készült film is nézők millióit vonzotta a mozikba. És ki ne emlékezne például az Ahol a szivárvány véget ér című mozifilmre, amelyben Rosie és Alex szerelmének kiteljesedéséért izgulhattunk?

A történetek megálmodójával június 7-én, a Vörösmarty téren találkozhattok.

Könyvajánló Blog

Cecelia újságírást és kommunikációt tanult a főiskolán. Miután huszonegy évesen lediplomázott, meg is írta első regényét. Az Utóirat: Szeretlek! (P.S. I Love You) 2004 januárjában jelent meg, novemberben pedig már követte is az Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End). Mindkét könyvből készült adaptáció, az előbbi film főszereplői Hilary Swank és Gerard Butler voltak, az utóbbi (eredeti nyelven: Love, Rosie) két főszerepét pedig Lily Collins és Sam Claflin játszotta.

 

Könyvajánló Blog

Cecelia könyvei több mint 40 országban, 25 millió példányban keltek el világszerte.  

Lenyűgöz és inspirál az emberi természet, az, hogy bármennyire is reménytelen a helyzetünk, megvan ahhoz a bátorságunk és erőnk, hogy mindig felálljunk a padlóról. Saját történeteink legnagyobb harcosai mi magunk vagyunk.

Cecelia Ahern

Legújabb regénye, a Lantmadár június 1-jén jelenik meg, és a 89. Ünnepi Könyvhéten lesz először megvásárolható. Cecelia Ahernnel június 7-én 17 órától a Vörösmarty téren, a Nagyszínpadon Balázsy Panna beszélget majd, az írónő 18 órától dedikál a Dedikálószigetnél. a Vörösmarty szobor mellett. (Dedikálás limit max. 3 db könyv/fő).

Csatlakozzatok a Facebook-eseményhez, jelezzétek, hogy jöttök ti is!

Könyvajánló Blog

Event link: https://www.facebook.com/events/150274125821515/

Ceceli Ahern magyar rajongói klubja:

https://www.facebook.com/groups/ceceliaahern/

 

0 Tovább

Megszállottság? Szuper erő?

Blog

Nemrég a molyon jött velem szembe a kérdés, hogy vajon manapság miért olvasnak, miért vesznek egyáltalán könyveket az emberek? Hiszen drága, és a világ nagy része nem is olvas. Mik vagyunk mi, ebben a rohanó világban, akik még élnek ennek a szenvedélynek? Megszállottak? Megfogalmaztam:

Lássuk csak. Egyrészt a könyvek látványa gyönyörű, otthonos. Ha majd egyszer végre eljutok a saját lakásig, vélhetően hamar otthonossá teszem a könyvek miatt és úgy érzem majd, hogy az az enyém. Másrészt ha szomorú vagyok, olvasok. Ha boldog vagyok, olvasok. Ha unatkozom, olvasok. Hát kábé mindig olvasok, és ritkán van olyan, hogy épp semmit nem, de akkor is csak két könyv között vagyok valószínűleg. Fantasztikus az ágyamból rájuk nézni (vagy a nappaliban). Megnyugtatják a lelkemet, főleg ahogy egy-egy gerincre pillantván felidéződik bennem az adott történet. És akkor leemelem, és átolvasom vagy átlapozom újra. Visszajön az ismerős érzés, az a kellemes borzongás az adott pl. kedvenc könyvekkel kapcsolatban. Csak a látványukra is. :D Elmosolyodom tőle. Vagy csak fekszem éjszaka, bambulok és elmélkedem a fontos dolgokról. És rájuk nézek. Mert az ember vigasztalódik velük, tanul belőlük, okosodik, tapasztalatot szerez, megél, átél. Érez. Empatikusabb lesz. Persze, szeretem én az e-bookot is (ha ez is a kérdés része), de ott látni, tapintani, szagolni. Mintha a részeim lennének. És míg a roszabbaktól megválok viszonylag könnyen, nagyon sokuk nagyon sokat jelent, mert átadtak nekem valamit. A lelkem apró darabkái. És ezzel valószínűleg minden molyka így van, amit a hétköznapi, olvasni nem tudó emberek sosem fognak megérteni és kimaradnak valami nagy csodából, és csak átrohan fölöttük az élet. 

BlogNem állnak meg felidézni egy idézetet, elgondolkodni pár fontos mondaton, szösszeneten. Nem ülnek tehetetlenül sóhajtva egy-egy könyv után és elmélázva az életükön. Sosem nézik kívülről a saját életüket mint mi, akik néha könyvszereplőnek képzeljük magunkat. Néha csak fekszünk, és rendezzük az életünket fejben, mintha valami regényhősök lennénk mi is. Tele vagyunk fantáziával és kreatív ötletekkel. A saját életünkön kívül millió párhuzamosat élünk a fejünkben vagy a könyvek által. A legjobb társaságot szolgáltatjuk magunknak, és kész vitafórumot vezénylünk le néha a buksinkban. Néha úgy érezzük, hogy egy-egy szereplő a legjobb barátunk, vagy, hogy valóban létezik. Kötődünk hozzájuk. 

Megvesszük a könyveket. Mert általuk világokat veszünk. Szuperképességeink vannak. Utazunk az időben és térben, amikorra és ahová csak szeretnénk. Nemet váltunk vagy épp idősödünk/visszafiatalodunk, bőrszínt váltunk, vagy akár fajt is. Mindig más bőrében vagyunk, és képesek vagyunk a négy fal közül teleportálni. :D A szókincsünk határtalan, és bármiről képesek vagyunk órákat beszélni. A képzeletünk olyan, mint egy monstrum, folyamatosan építjük, bővítjük. Megszállottak vagyunk. Egy-egy könyvért néha ránk jön a remegés, és mindig végtelennek tűnik a várólistánk.

Ez egy küldetés, amelynek sosem érünk a végére, de mi fáradhatatlanul törünk előre. Ez az életünk. :)

Blog

0 Tovább

Mikor, miért, mennyit olvasunk? - A nagy könyves felmérés

A Kildara olvasással kapcsolatos felmérésére 2017. július 5. és október 10-e között  interneten keresztül 4044 válasz érkezett. Bátorkodtam számotokra ezt az eredményt egy videóban is összesíteni.

0 Tovább

Gyurmázzunk!

Halihó!

Múltkor kitértem a csináld magad ajándékötletekre karácsonyra. És bár még nem jött meg a levegőn száradó gyurmám, gyakoroltam egy kicsit.

A levegőn száradósban egyébként az lesz a jó, hogy majd meg is tudom festeni, így élethűbb eredményt kapok majd, és szép dísz marad a polcon belőle. Az első videón egy timelapse-t láthattok, azaz gyorsított felvételen, hogy hogy készítek el egy mini gyurmaarcot, a második videón pedig Bilbó mellszobrának végeredményét tekinthetitek meg. :)

0 Tovább

TOP 10 DIY ajándékötlet karácsonyra

Igen, tudom, hogy még nincs itt a karácsonyi szezon, de terveim szerint elég sok videóval készülök rá, főleg ilyen csináld magad ajándékötletekkel és azok megvalósításával, úgyhogy ideje belevágni ebbe a "sorozatba". Ebben az első videóban felsorolom azt a szerintem top 10 csináld magad ötletet, amivel a kevésbé jó kézügyességűek és a haladó szintűek is elboldogulnak. :) A következő videókban pedig párat meg is valósítok illetve bemutatok majd ezekből, amint időm engedi persze.

0 Tovább

Hogyan éltek a nagyiék - hogyan élünk mi

0 Tovább

A közösségi oldalak árnyoldala

Íme ismét egy kis gondolatébresztő a múlt évhez hasonlóan, most viszont illusztrálva.

0 Tovább

Halloween Book tour!!!

Fantasy, krimi, thriller, félelem, gyilkosság, szörnyek. Igazi halloweeni hangulatú könyvestúrára indulunk a könyvespolcomon. ;) Ha-ha-ha!

0 Tovább

Minden, amit az internetezésről vagy a közösségi oldalakról tudnod kell

0 Tovább

Hogyan tervezz szobát? Lakberendezős videó!

Nem olyan egyszerű megtervezni a szobánkat, lakásunkat, pedig átalakítás előtt jól jönne, ugye? Többször mutattam már nektek szobaterveimet (megnézhetitek a Kreatív zóna menüpontban), most pedig egy gyorsított videóban is láthatjátok, ahogy berendezek egy szobát az egyébként ingyenesen elérhető, online Roomstyler programban. ;) Jó szórakozást!

0 Tovább

Önfejlesztés - önszeretet

Az életminőség kérdése és a boldogság talán nem csak szerencse kérdése. Minden ember maga felelős a hozzáállásáért és azért, mit is tesz meg a boldogságáért. Kicsit összeszedtem nektek, hogy pszichológusok, pszichiáterek vagy írók mit is mondanak ebben a témában és persze szokásomhoz híven ajánlok ezzel kapcsolatban könyveket is, mi több, egy ún. gyakorlatról is beszélek nektek.

0 Tovább

Tanulási tipp#2 - Szobadekorációk (látás, hallás, tapasztalás)

Általánosságban véve 3 féle ember létezik: aki látás alapján, aki hallás alapján és aki tapasztalás útján tanulja meg a dolgokat. Ebben a videóban adok néhány tanácsot elsősorban azoknak, akik látás alapján tudják könnyebben megtanulni a dolgokat, avagy milyen gyerek/tiniszobába való dekorációkkal lehet elérni a szinte észrevétlen tanulást. A videó végén pedig adok egy tippet azoknak, akik hallás útján jegyzik meg könnyebben a tanulnivalót. Szülőknek és tinédzsereknek javaslom megnézését. :)

0 Tovább

Speed drawing

Sziasztok! :)
Olyan jó ez a rajzos vonal, kövessük egy kicsit, meglovagolva, hogy most ihlettel telített voltam. Készítettem egy speed drawing videót, azaz gyorsítva felvettem, ahogy lerajzolom Katniss Everdeent Az éhezők viadalából ;)  (A Nyírd ki ezt a naplót könyvbe.)

0 Tovább

Alkotásra fel - ez Több mint egy könyv :)

Sziasztok!

Ismét egy rendhagyó poszttal jöttem, ugyanis a Nyírd ki ezt a naplótról már írtam nektek posztot és sok rajzot is megosztottam veletek, mi több, ezek a rajzok a Facebook oldalamon is elérhetőek, nem olyan rég azonban összeállítottam nektek erről egy videóanyagot is (erről is).
Most a Több mint egy könyves rajzaimat pakoltam össze egy videóba, melynek végén egy "élő rajzzal" is megörvendeztetlek titeket, azaz élőben levideóztam, ahogy telerajzolom az egyik oldalt. Bár nem sok időm van ilyesmire a sok olvasás és könyvajánló írás mellett, de elképzelhető, hogy ha megint rajzolni támad kedvem, akkor készítek róla videót, úgyhogy remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek. :) Nem is szaporítom tovább a szót, hallgassátok illetve nézzétek meg, szerintem sokkal kényelmesebb így, mintha millió képet ide egymás alá beszúrok. ;) Alkotásra fel!

0 Tovább

Fotómanipulációk :)

Igen, sokan tudjátok, hogy grafikus a szakmám, és páran már rájöttetek, hogy YouTube-ozok is a blogolás és töménytelen olvasás mellett, szóval vegyítettem ezeket, és hoztam 3 fotómanipulációs videót tőlem, amelynél az elsőben beszélek is egy kicsit a Harry Potter sorozatról illetve arról, mivel foglaltuk le magunkat mi, tizenévesek még a kétezres évek elején. :)

0 Tovább

Back to school - Vissza a suliba kedvcsináló. :)

Halihó fiatalság! :)
Hoztam nektek egy kis rendhagyó könyvajánlót, videót személyesen tőlem, így a sulikezdésre, hogy meghozzam a kedveteket az iskolához, tanuláshoz. :)

0 Tovább

Könyvajánlók hanganyaggal is

Már régóta terveztem, de végre belevágtam: mostantól a könyvajánlóim hanganyagként is elérhetőek lesznek a YouTube-on. Az elkövetkező hetekben nagy munkában leszek, ugyanis közel 140 eddigi könyvajánlót szeretnék feltölteni ebben a formában is.

A videókat minden blogposztba beágyazom majd, így azok is meghallgathatják ajánlóimat, akik napközben nem nagyon érnek rá olvasgatni, vagy lefoglalja őket a házimunka, stb. :) Remélem, kedvetekre válik majd az ötlet. 

Fogadjátok szeretettel most itt a bemutatkozó videóm és ízelítőnek néhány ilyen  ismertetőmet:

0 Tovább

Film készül Josh Malerman kultikussá vált regényéből, a Maradak a dobozban-ból!

Könyvajánló Blog 6 Felnőtt Thriller

Nem olyan rég írtam nektek Malerman Madarak a dobozban, Ház a tó mélyén és mostanában A végzet tébolyult kereke c. könyveiről. Mint ahogy azt páran már olvashattátok, nem sokára filmben is megjelenik a Madarak a dobozban thriller, amely a "Ne nyisd ki a szemed" szlogennel indította varázslatos pályafutását ebben a műfajban. Mint ahogy alább is idézem, az már legalább nyilvánosságra került, hogy a főszerepet Sandra Bullock fogja játszani, bár ezt sokan nehezményezik már csak a kora miatt is. A színésznő ugyanis pár nap múlva tölti be 53. életévét, ennek ellenére kisgyerekes anyát kell alakítania a filmben. Nem, mintha sokkal fiatalabb lenne, de én mondjuk Julia Robertsnek is tudtam volna örülni a főszerepben. Mindazonáltal színészválasztás ide vagy oda, annyi biztos, hogy a Malerman rajongók (és nem csak ők) tűkön ülve várhatják majd ezt a kísérteties filmet:

0 Tovább

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy?

Könyvajánló Blog 7 Ifjúsági

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy? Netalán szülő vagy, aki nem tudja, mit adjon ajándékba a gyereknek? Kezdeményezésemre több könyvmoly segítségével összeválogatunk egy folyamatosan bővülő, máris több száz neked való könyvet tartalmazó listát, amely a segítségedre lehet.

Kattints a linkre, és ne felejts el visszalátogatni a blogomra, vagy lájkolni a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le az ajánlóimról. :)

https://moly.hu/polcok/konyvajanlo-13-14-eveseknek

 

0 Tovább

Százszorszép remény

nagydologsprint Szerelmes versek Blog

Százszorszép remény

Százszor széttört százszorszép remény 
Ha szép is az élet néha, gyakran kőkemény. 
Mit ér a szó, az ígéret, a megtartott erény? 
Vérző szív dobog és zuhan a mélybe, ha szerény.

Repedő, piros, fél, otthonra nem talál, 
Szerelemvackába végre bekuckózna már. 
Rázza ketrecét, retteg, a szavak éle fáj, 
Magányos szenvedése kínzó éhhalál.

Tartsd tenyeredben, szánd meg, nézd, 
Fájdalmait ridegséggel tovább ne tetézd. 
Lásd a páncélzat mögött a halandó remegést, 
Magában forgatja zavarában a tőled kapott kést.

Szent akarat vagy csak két kicsi szív, 
Akit a magány ellen a törvény keringőre hív? 
Ki dönti el, egymásnak seb-e vagy gyógyír, 
Két akarat ha összecsap, többet melyik lélek bír?

Kicsi terv, kicsi szív, legnagyobb álmok, 
Bocsásd meg ha néha kicsit fél is, vagy ha álnok. 
Kevés a szó, az ígéret, a meddő imádságok, 
Bizonyítsd, hogy érzéseid nem csak délibábok.

Érzéseid ne mondd, mutasd, s gazdagítsd, ha szegény, 
Óvjad, védd és tápláld, lásd: tünékeny tünemény. 
Százszor foltozott százszorszép remény, 
Tiszteld és vigyázd, mert e kicsi szív: az enyém.

 

0 Tovább

MI A BAJ AZ Y-GENERÁCIÓVAL?

A YouTube-ra hét napja került fel a magyar fordítás, és már több, mint 70 ezren nézték meg – és őszintén szólva ez nem meglepő! Simon Sinek brit/amerikai író és tanácsadó beszél az ún. Y-generáció problémáiról, akiknek korábban nem létező problémákkal kell megküzdeniük az életben. Rossz nevelési stratégia maradványaival lépnek a felnőtt életbe, ráadásul egy olyan világba, ahol a közösségi háló és a mobiltelefon uralkodik, de mindemellett a fiatalok képtelenek igazán mély kapcsolatokat létrehozni… Ez a videó Rólatok (is) szól.

Mi is az az Y-generációs probléma?

Láthatóan az 1984-ben és később született Y-generáció nehezen kezelhető. Szemükre hányják, hogy önrendelkezők, önimádók, önzők, figyelemhiányosak, lusták, de az önrendelkezés a lényeg.

És mivel annyira összezavarják a vezetőket, a vezetők kérdezik meg őket, hogy mit akarnak. Az Y-generáció azt feleli, hogy olyan helyen akarnak dolgozni, aminek célja van, ez tetszik, "hatást" akarnak gyakorolni, bármit is jelent ez. Ingyen kaját és babzsákot akarnak. Ha pedig valaki megfogalmaz valamilyen célt, rengeteg kaja és babzsák lesz, de valamilyen oknál fogva mégsem boldogak. Ez azért van, mert van egy hiányzó darab. Tapasztalatom szerint ezt négy részre tudom lebontani. Négy dologról, négy jellemzőről van szó. Az egyik a nevelés, egy másik a technológia, a harmadik a türelmetlenség, a negyedik pedig a környezet. Az Y-generáción belül túl sokan - ezt nem én mondtam - rossz nevelési stratégiák áldozatai. Például folyton azt mondták nekik, hogy ők különlegesek, azt mondták nekik, hogy bármit megkaphatnak az életben, csupán azért, mert akarják. Néhányan kiemelt osztályba kerülnek, nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert a szüleik panaszt tettek, és néhányan érdemtelenül kaptak ötöst, csak mert a tanáruk nem akart a szülőkkel vesződni. Egyes gyerekek részvételért kapnak érmét, azért, mert utolsóként értek be. A tudomány világosan kimondja, hogy ez leértékeli a keményen dolgozók esetében az érmét és a jutalmat, sőt, az utolsóként beérkezőt zavarba hozza, mert tudja, hogy nem érdemli meg, és még rosszabbul érzi magát. Ha megnézzük ezeket az embereket, amikor leérettségiznek és állást kapnak, kilépnek a nagybetűs életbe, és azonnal rájönnek, hogy nem különlegesek, anyjuk nem tudja az útjukat egyengetni, nem kapnak semmit, ha utolsók lesznek, és persze nem kaphatnak meg bármit, amit csak akarnak. Teljes önképük egy pillanat alatt omlik össze.

Így aztán van egy teljes generáció, ami az előző generációkhoz képest rosszabbul becsüli meg önmagát. Ráadásul a Facebook/Instagram világban növünk fel, más szóval értünk ahhoz, hogy filtereket rakjunk a dolgokra. Értünk ahhoz, hogy megmutassuk az embereknek, milyen szép az élet, akkor is, ha depressziósak vagyunk. Mindenki úgy tesz, mintha vagány lenne, mintha mindent tudna. A valóság pedig az, hogy aligha vagányak, és a legtöbbnek fogalma sincs a dolgokról. Amikor tapasztaltabbak azt mondják: "mit kellene tennünk", az így hangzik: "ez az, amit tennetek kell", és fogalmuk sincs a dologról.

Van tehát egy teljes generáció, ami kevésbé becsüli meg magát, mint az előző generációk, ez nem az ő hibájuk, rossz volt a nevelési mód. Ehhez jön még a technológia. Tudjuk, hogy a közösségi háló és a mobiltelefon használata vegyi anyagot, ún. dopamint szabadít fel. Ezért jó érzés az, ha valaki üzenetet kap. Mindenki volt már úgy, hogy egy kicsit rossz kedve volt, magányos volt, és 10 üzenetet is küldött 10 barátnak: szia, szia, szia, szia, szia. Mert jó érzés, ha választ kapsz. Ezért számoljuk a lájkokat, ezért nézzük meg tízszer is, hogy nő-e az aktivitás, ha az Instagramunk lassul, tudni szeretnénk, hogy valami rosszat csináltunk-e, vagy már nem szeretnek bennünket. Fiatal srácok számára traumát jelent, ha törlik őket az ismerősök közül. Tudjuk, ha figyelemben részesülünk, az jó érzés, dopamin szabadul fel, ezért megyünk folyton vissza. A dopamin pontosan az a vegyi anyag, ami akkor vált ki jó érzést, ha dohányzunk, iszunk, szerencsejátékot játsszunk. Más szavakkal rendkívül nagy függőséget okoz. Korhatárt szabunk a dohányzásra, szerencsejátékra, alkoholfogyasztásra, de nincs korhatár a közösségi hálón és a mobiltelefon használatán. Pedig az olyan, mintha kinyitnánk a bárszekrényt, és azt mondanánk a tinédzser gyerekünknek: "Ha ez a kamaszkori dolog annyira lehangol, szolgáld ki magad." Alapjában véve pontosan ez történik. Pontosan ez történik. Egy teljes generáció fér hozzá egy függőséget okozó, bódító vegyi anyaghoz, a dopaminhoz a közösségi hálón és mobiltelefonon keresztül, miközben a kamaszkor komoly nehézségein mennek át. Miért is fontos ez? Szinte minden alkoholista tinédzser korában fedezi fel az alkoholt. Amikor még nagyon fiatalok vagyunk, egyedül a szüleink engedélyére van szükségünk, és miközben a kamaszkoron átesünk, egyre inkább a társaink helyeslésére van szükségünk. Ez nagyon frusztráló a szüleink számára, és nagyon fontos nekünk. Így tudunk asszimilálódni a közvetlen családunkon kívüli világba és szélesebb közösségbe. Életünk rendkívül stresszes és gondterhes időszaka, és elvárás, hogy a barátainktól tanuljunk, bennük bízzunk. Egyesek teljesen véletlenül fedezik fel az alkoholt, a dopamin bódító hatásait, ami segít nekik a kamaszkorral járó stressz és gondok leküzdésében. Sajnos ez beprogramozódik az agyukba, és életük hátralévő részében, amikor komoly stressz éri őket, nem emberhez fordulnak, hanem a palackhoz. Szociális stressz, pénzügyi stressz, karrier stressz, mindezek elsődleges okai az italozásnak.

Arról van szó, hogy mivel korlátlan hozzáférést engedünk nekik ezekhez az eszközökhöz és a médiához, azok beprogramozódnak az agyukba, és azt látjuk most, hogy ahogy nőnek fel a gyerekek, túl sokan nem tudják, hogyan alakítsanak ki mély, értelmes kapcsolatokat. Ők mondják nem én. Elismerik, hogy számos kapcsolatuk felszínes, elismerik, hogy nem számítanak a barátaikra, nem bíznak bennük. Szórakoznak a barátaikkal, de azt is tudják, hogy barátaik mást választanak, ha valami jobb jön. Nincsenek mély, értelmes kapcsolatok, mert sohasem gyakorolták ismereteiket, és ami még rosszabb, nincs bennük küzdő szellem, hogy megoldják a stresszhelyzetet. Így amikor komoly stresszhelyzet kezd kialakulni az életükben, nem emberhez fordulnak, hanem eszközhöz, közösségi hálóhoz, olyan dolgokhoz fordulnak, amelyek átmeneti enyhülést kínálnak. Tudjuk, a tudomány egyértelműen kimondja, hogy azok, akik több időt töltenek a Facebookon, nagyobb arányban szenvednek depresszióban, mint azok, akik kevesebb időt töltenek rajta. Mértékkel ezek a dolgok nem rosszak. Az alkohol nem rossz, a túl sok alkohol a rossz. A szerencsejáték szórakoztató, a túl sok szerencsejáték veszélyes. Semmi baj nincs a közösségi hálóval és a mobiltelefonnal, a mértékkel van a baj. Ha egy barátoddal vacsorázol, és közben üzenetet írsz valakinek, aki nincs ott, az már baj. Ez már függőség. Ha olyan emberekkel van megbeszélésed, akiket meg kellene hallgatnod, akikhez beszélned kell, és az asztalra teszed a telefonodat, akár előlapjával felfelé, akár lefelé, nem számít, tudatalatti üzenetet küldesz a szobának: "egyszerűen nem vagytok annyira fontosak". Erről van szó. És az a tény, hogy nem tudod eltenni a telefonodat, azt jelenti, hogy függő vagy. Ha felébredsz, és a telefonodat nézed meg, mielőtt a barátnődnek, barátodnak vagy házastársadnak jó reggelt mondanál, akkor függő vagy. És mint minden függőség, idővel tönkreteszi a kapcsolatokat, időt rabol, pénzbe kerül, és az élet rosszabbá válik.

Van tehát egy generáció, amely kevésbé becsüli meg magát, nincs küzdőszelleme a stresszhelyzetek leküzdésére, és még ehhez jön hozzá a türelmetlenség érzése. Az azonnal kielégítés világában nőttek fel. Akarsz valamit venni, felmész az Amazonra, és másnap megérkezik. Meg akarsz nézni egy filmet, bejelentkezel, és megnézed, nem nézed a vetítési időt. Ha TV-sorozatot akarsz nézni, mulass! Még csak nem is kell hétről-hétre követned. Ismerek olyanokat, akik évadokat hagynak ki, hogy mindjárt az évad végét élvezhessék. Azonnali kielégítés. Randizni akarsz? ... Még csak gyakorolnod sem kell ezt a (kommunikációs) képességet. Nem kell kényelmetlenül érezned magad, mert igent mondasz nem helyett, vagy nemet igen helyett. Húzd jobbra! Zsupsz! Már kész is. El sem kell sajátítanod a szociális küzdési technikákat. Bármit akarsz, azonnal megkaphatod. Bármit, amit akarsz. Azonnali kielégülés. Kivéve a munkával való elégedettséget és a kapcsolatok megszilárdítását. Ezekre nem törekednek, mert ezek lassú, bonyolult, kényelmetlen, zűrös folyamatok. Folyton olyan csodálatos, idealisztikus, keményen dolgozó, okos srácokkal találkozom, akik éppen most végeztek, és első állásukat töltik be, és amikor leülök velük és megkérdezem, hogy megy a munka, ezt mondják: "Azt hiszem, felmondok." Megkérdem: "De hát miért?" Ők pedig: "Senkit sem nyűgözök le." Én meg: "De hát csak nyolc hónapja vagy ott." Olyan, mintha egy hegy lábánál állnának, és elvont fogalmuk lenne arról, hogyan akarják lenyűgözni a világot. Az pedig a hegycsúcs. Amit nem látnak, az maga a hegy. Nem számít, hogy gyorsan vagy lassan jutsz fel a hegyre, de a hegy akkor is ott van.

Amit ennek a generációnak meg kell tanulnia, az a türelem. Az, hogy olyan dolgok, amik valóban számítanak, mint a szerelem, a munkával való elégedettség, öröm, életszeretet, önbizalom, tapasztalatok, e dolgok közül bármelyik időt igényel. Néha egyes dolgokat fel lehet gyorsítani, de a teljes út fáradtságos, hosszú és nehéz, és ha nem kérsz segítséget és nem sajátítod el a képességeket, akkor lezuhansz a hegyről. A legrosszabb esetben, amit máris látunk, megnő az öngyilkosságok száma ebben a generációban, megnő a drogtúladagolás miatti halálesetek száma, egyre több srác esik ki az iskolából, vagy depresszió miatt hiányzik az iskolából. Ez új. Valóban rossz a helyzet. A legjobb eset az, ha egy teljes generáció nő fel és éli le életét úgy, hogy sohasem talál igazi örömöt. Sohasem teljesednek ki igazán a munkában vagy az életben, egyszerűen végigsodródnak az életen, és csak annyit mondanak, hogy "rendben". "Milyen a munkád?" "Minden rendben van, ugyanaz, mint tegnap." "Milyen a kapcsolatod?" "Rendben van." Ez a legjobb eset. Ez pedig a negyedik ponthoz vezet, ami a környezet.

Ezeket a csodálatos, fiatal, fantasztikus srácokat, akik egyszerűen a rossz nevelés áldozatai és nem ők a hibásak, nagyvállalati környezetbe helyezzük, ami többet törődik a számokkal, mint a srácokkal. Többet törődnek a rövid távú haszonnal, mint ezeknek a fiatalembereknek a hosszú távú életével. Többet törődünk az évvel, mint egy egész élettel. Olyan nagyvállalati környezetbe helyezzük őket, ami nem segíti önbizalmuk megerősítését. Nem segíti őket az együttműködés képességének elsajátításában. Nem segítik őket abban, hogy legyőzzék a digitális világ kihívásait és nagyobb egyensúlyt érjenek el. Nem segítik őket az azonnali kielégülés iránti igény leküzdésében, nem tanítja meg nekik, hogy kitartó, kemény munkából származó örömök, elismerés, beteljesedés nem érhetők el egy hónap, de még egy év alatt sem. Nagyvállalati környezetbe vetjük őket, és a legrosszabb az, hogy ezért magukat vádolják. Azt hiszik, hogy saját maguk alkalmatlanok. Ez pedig tovább rontja a dolgokat. Azért vagyok itt, hogy megmondjam nekik, nem ők a hibásak. Hanem a nagyvállalatok, a nagyvállalati környezet, a mai világban a megfelelő vezetőség teljes hiánya az, ami velük ezt érezteti. Rosszul nevelték őket, és utálom ezt mondani, de a vállalatok feladata... szívás, mert nincs más lehetőségünk, ez van, bárcsak a társadalom és a szüleik jobban végezték volna a dolgukat, de nem így történt, ezért a vállalatoknak és nekünk kell helyretennünk a dolgokat. Nagyon keményen kell dolgoznunk olyan módszerek kitalálásán, amikkel erősíthetjük az önbizalmukat, nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy megtanítsuk nekik azokat a szociális készségeket, amelyek kimaradtak. Nem lehet mobiltelefon a tárgyalóteremben. Egyetlen egy sem. Nem arra gondolok, hogy amikor kint ülsz, és várakozás közben üzeneteket küldesz, arra gondolok, hogy amikor ülsz és vársz arra, hogy elkezdődjön a megbeszélés, ezt csinálod... (nyomogatod a telefont). Kezdődik a megbeszélés, rendben van. Kezdjük el a megbeszélést! Nem, nem így jönnek létre a kapcsolatok. Ne feledjük, az apró dolgokról beszéltünk. A kapcsolat így jön létre: Várjuk, hogy elkezdődjön a megbeszélés, és megkérdezzük: "Hogy van apád? Azt hallottam, kórházban van." "Jól van, köszönöm a kérdésedet. Most már otthon van." "Ennek örülök. Ez tényleg nagyon csodálatos." "Így van, tényleg megijedtünk." Így lehet kapcsolatokat alakítani. "Megcsináltattad már a jelentést?" "Jaj, nem, teljesen megfeledkeztem róla." "Segítek neked. Hadd segítsek!" "Tényleg?" Így alakul ki a bizalom. A bizalom nem egyszerre, egy nap alatt jön létre. Még a rossz idők sem alakítják ki azonnal a bizalmat. Ez egy lassú, stabil, állandó folyamat, és olyan mechanizmusokat kell létrehoznunk, ahol hagyjuk, hogy ezek az ártalmatlan kölcsönhatások megtörténjenek. De amikor mobiltelefont viszünk a tárgyalóterembe, ezt csináljuk... (nyomogatja a telefont). Jól van, kezdjük el a megbeszélést! A kedvencem az, amikor ott van a mobiltelefon, és ezt csinálod: (folyton ránézel). "Megint cseng. Nem fogom most felvenni." Mr. Nagylelkű!

Amikor a barátaimmal megyek szórakozni, vacsorázni megyek velük, otthon hagyjuk a mobiltelefonunkat. Kit hívjunk? Talán egyikünk hozza a telefonját, arra az esetre, ha az Ubert akarjuk hívni. Vagy lefényképezzük a vacsoránkat. Idealista vagyok, de nem vagyok őrült, tényleg nagyon jól nézett ki. Egy telefont viszünk. Olyan, mint az alkohol. Az ember azért tünteti el a házból az alkoholt, mert nem bízunk meg az akaraterőnkben. Nem vagyunk elég erősek. De amikor megszabadulunk a kísértéstől, sokkal könnyebbé válunk. Amikor azt mondod: "Ne nézegesd a telefonodat", az emberek kimennek a fürdőszobába, és mi az első dolguk? Mert szeretnék egy pillanatra körülnézni az étteremben. Ha nincs nálad a telefon, egyszerűen élvezheted a világot. Mert ott történnek a dolgok. Nem a folyamatos lekötöttség az, amikor az innovációk és az ötletek születnek. Az ötletek akkor születnek, amikor gondolataink elkalandoznak, és meglátunk valamit és azt gondoljuk: "Fogadok, ezt meg lehet csinálni..." Ezt nevezik innovációnak. De mi elmulasztjuk ezeket az apró pillanatokat. Senkinek sem szabadna az ágya mellett töltenie a telefonját. A nappaliban kell töltenünk. Szabaduljunk meg a kísértéstől! Amikor éjszaka felébredsz, mert nem tudsz aludni, így nem fogod a telefonodat megnézni. Mert ront a helyzeten. De ha a nappaliban van, akkor nyugton maradsz, akkor rendben van. Van, aki azt mondja, "de ez az ébresztőórám". Vegyél ébresztőórát! Csak nyolc dollárba kerül. Veszek neked egyet.

 

0 Tovább

Ilyen a modern önéletrajz? - Poénra véve

Szóval nem vagyunk vele egyedül szerintem, amikor néha az agyunkra megy már az önéletrajz írás, meg a sok visszautasítás. Ezt vette poénra Beke Ádám, akinek ma akadtam a posztjára. És hogy mennyire hatásos? Íme:

"Üdvözlöm a kedves tévénézőket. Az égvilágon semmi eredménye nem volt, bár túl sokáig nem is kerestem amúgy munkát. Azért néhány barátomnak tetszett.  Pár hete hívott fel egy HR-es, hogy látták az önéletrajzomat és az egész iroda ezen röhög fél órája, de hirtelen nem is esett le, hogy erre gondolt. Merthogy én ezt csak úgy véletlenül tettem fel a Professionre, de ott is maradt ezek szerint"

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Lehet, hogy nekem is valami ilyesmivel kéne legközelebb próbálkozni? :D Van egy olyan érzésem, nőtől ez nem lenne annyira poén.

0 Tovább

Rossz párkapcsolati szokások

(A lentebb beillesztett illusztrációk a saját munkáim, így kérlek titeket, amennyiben felhasználjátok őket máshol, írjátok oda a blogom elérhetőségét. Köszönöm.)

A rossz párkapcsolati szokások szinte minden kapcsolatban jelentkeznek előbb-utóbb. Ezek olyan dolgok, amelyeken a pár már nehezen tud változtatni, mert már beidegződött, esetleg az egyik fél olyan sérelmeket hordoz magában, amelyek ilyen viselkedésre késztetik. Nehéz megtalálni ezeket a pontokat, és még akkor sem biztos, hogy tudunk változtatni rajta, minden esetre érdemes elgondolkodni, jellemzőek-e ránk az alábbiak:

Az egyik legnagyobb ilyen rossz szokás szerintem az, amikor már nem tudjuk megbeszélni párunkkal a problémánkat, magunkba zárkózunk. Ezt a hibát tipikusan a nők követik el, amikor már úgy érzik, semmi értelme megbeszélni a párjukkal az adott problémát, vagy egyáltalán megemlíteni neki, mert úgyis csak süket fülekre talál. A férfiak azért vétkesek ebben a szokásban, mert nem hallgatják meg a nőket, esetleg az érveiket hallgatván felpaprikázott hangulatba kerülnek, és kész is a veszekedés, a nők pedig azért, mert egy idő után felhagynak a próbálkozással. Pedig lehet, hogy nem kéne. Erre jön még rá ráadásul az is, hogy a férfiak pedig alapból nem szívesen osztják meg érzéseiket, úgy kell kiszedni belőlük. Pedig ha van mellettetek egy társ, akivel megosztjátok az életeteket, célszerű az érzéseiteket is nyilvánvalóvá tenni.

Blog SZOKAS

A másik, ami romboló hatású lehet, bizonyos „függőségek”. Amikor a pár egyik fele nem képes letenni azt a drágalátos okostelefont, vagy elszakadni a számítógéptől, hogy meghallgassa a másikat, így egy idő után elmaradnak az intim beszélgetések, a közösen, de hasznosan töltött idők. Néhány év kérdése, és csupán két lakótárs lesznek, akik a legapróbb dolgokat sem képesek megosztani egymással. Elmerülnek a saját világunkban, a férfiak általában a számítógépekben, telefonokban, a nőkre pedig leginkább a könyvek világába való menekülés jellemző. Először teljesen ezeknek szentelik az életüket, később aztán súlyosabb esetben jelentkezik a folyamatos alvásba menekülés és a depresszió is.

Blog SZOKAS

Mi, nők, ha nem kapjuk meg azt, amire vágyunk, hajlamosak vagyunk tehát folyamatos olvasással kielégíteni romantikára való igényünket, képzelt szereplőkbe „beleszeretni”, míg az eddig piedesztálra állított párunk lassan lecsúszik a dobogóról, és sajnos, ha akarna sem tudna megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Nem igazán lehet összehasonlítani egy valós férfit a könyvek elképzelt lovagjaival, de szeretném megjegyezni, hogy ez nem csak nálunk probléma. Ezzel egyidejűleg a férfiakban kezd kialakulni az a torz kép, hogy egy igazi párkapcsolatban is úgy kell működnie a szexnek és a nem létező intimitásnak, mint a pornófilmbekben. Jó lenne mindkét félnek tudatosítania magában, hogy amit elképzel, az nem lehetséges.

Blog SZOKAS

Erre még rádob egy lapáttal, ha már a másik hibáit is kiélezve látjuk, minden bakija veszekedést szít. Például, hogy a férfi nem segít bele a házimunkába, vagy, hogy a nő állítólag nem jól vezeti az autót. Ezek az összetűzések, ha nem teszünk valamit ellenük, egyre gyakoribbak lesznek, és megrontják a párkapcsolat alaphangulatát. Ilyenkor jön az, amikor már nem szeretünk hazajárni, mert biztos, hogy megint vita lesz a vége. Nem figyelünk egymásra, és előbb-utóbb azt vesszük észre, hogy beleuntunk nem csak a hétköznapokba, de magába a párkapcsolatba is.

Blog SZOKAS

 Mit tehetünk ellene? Az első és legfontosabb, ha mindkét fél tudatosítja magában ezeket a problémákat, és közösen próbálnak meg tenni ellene valamit. Néha az olyan apróságok is feldobják a kapcsolatot, mint egy szál rózsa, egy képeslap, egy kedves üzenet, ajándék, kicsi figyelmességek. Néha nem árt a szürke hétköznapokba valami kis „csodát” csempészni, egy reggel ágyba vitt kávét, egy kellemes masszázst, egy saját készítésű süteményt, egy közös kirándulást. Minél több az ilyen pillanat, egy párkapcsolat valószínűleg annál tartósabb lesz, mert nem laposodik el olyan hamar.

Blog SZOKAS

Mindig meg kell próbálni megbeszélni a problémákat. Ha magunkba folytjuk, előbb-utóbb csak felrobbanunk tőlük. Muszáj, hogy a férfi nyugodtan és higgadtan meghallgassa a Vénuszról jövő társának gondjait, észrevételeit, és közösen próbáljanak meg változtatni rajta.

Kétségtelen, hogy a hormonoknak (is) köszönhetően egy nő sokkal több hangulatváltozáson megy keresztül nem csak hetente, de akár egy napon belül többször is. Egyrészről egy férfinak illik ezt tolerálni és megtanulni bánni a párjával (minden nő ilyen, srácok, ez van), másrészt nekünk, nőknek is kicsit vissza kell fogni magunkat. Hajlamosak vagyunk egyből mindent a másik fejéhez vágni, pedig lehet, hogy érdemes aludni rá egyet, hátha csak megint azok a nyamvadt hormonok zavartak be. Néha nehéz eldöntenünk, mi a valós probléma és mi az, amit csak az adott hangulatunk adagol az agyunknak – hamisan és eltúlozva.

Talán a legfontosabb a tolerancia. Én úgy gondolom, ha a pár szereti egymást, akkor mindkét fél képes (vagy képesnek kellene lennie) az apró figyelmességekre, ágyba hozott kávéra, masszázsra, meglepetésekre. Akkor képes elnézni a másik hibáit, meglátja a fától az erdőt. Azonban kétségtelen, ki kell mondanom azt is: ha hosszú időn át nem tudunk változtatni, és már lassan a saját (lelki/testi) egészségünk forog kockán, akkor talán ideje váltani. A boldogtalanságot és a folyamatost szenvedést, vitát és egészségünk megromlását egyik párkapcsolat sem éri meg. Ezt tudni kell idejében felismerni és bízni magunkban annyira, hogy tudjuk: meg tudjuk csinálni.

0 Tovább

Alkotási feladatok - Nyírd ki ezt a naplót - ahogyan Én csinálom :)

Nem egyszerű feladat a mai rohanó világban kicsit elengedni magunkat, szánni pár órát az otthoni kikapcsolódásra, ráadásul olyanra, ami mentes a digitális világtól. Szerintem a legtöbb ember már el sem tudja képzelni, milyen, amikor nem a gép, a mobil, vagy a TV előtt görnyed, hanem kezébe fog egy könyvet, vagy mondjuk, rajzol! Valamiért a gyerekkor elteltével (a hozzám hasonló grafikusokon kívül) már nem is veszi az ember a kézbe a ceruzát, teljesen elfelejti, milyen az alkotás öröme, hogy készítesz valami teljesen egyedit, és azt megmutathatod másoknak.

0 Tovább

Vissza a suliba? - Mentsd meg a cipődet!!!

Blog

Alapvetően nem tudom megérteni nagyon azokat az embereket, akiknek millió ugyanolyan edzőcipőjük van, és megveszik a huszadikat is, miután a tizenkilencedik is koszos lett, pedig mondjuk, csak egy takarítás kellene neki. Én egyébként nagyon fontosnak tartom a cipők tisztántartását, valahogy abból könnyen megmondható, milyen ember a gazdája. :) Mennyire pedáns, mennyire törődik a megjelenésével, stb. Illetve nekem vannak olyan újra előjövő „cipőbakik”, ami miatt eddig nem tudtam 100%-ig kihasználni egy cipő életidejét. Nekem ilyen az, amikor a sarok belső részénél az anyag elkezd kikopni, egy idő után előkerül a kemény gumis rész, és kidörzsöli a sarkam, na, már most ezzel nem igazán lehet mit kezdeni, pedig minden más tekintetben egyébként még szinte új. De találtam megoldást + néhány takarítási tippet! 

Mivel itt az ősz és újra elő kell venni az edzőcipőket, vászoncipőket, tornacsukákat a suliba, stb., én is gondterhelt arccal néztem a bordó tornacsukámat, mégis hogy a nyavalyába pucoljam meg? Azért azt tudni kell, hogy a nyáron már sokszor próbáltam a mosószertől kezdve a mosogatószeren és a mosószappanon át a körömlakklemosóig egyszerűen mindent, de a gumis részről semmi nem hozta le a beleivódott port, homokot, koszt, ugyanolyan sárgás-barna maradt. Szerintem sokan küzdötök ezzel a problémával, de még azok az anyukák is, akiknek a gyermeke a hagyományos vászon tornacipőt hordja, de megfelelő az ötlet fehér műbőr cipőkre is. Nem kell feltétlenül újat venni, megtaláltam a megoldást.

Több videót láttam Youtube-on, én rögtön az elsőt kipróbáltam: fogkrém. Ezt ebben a videóban láttam, 1:48-nál. Én vászon tornacipőn teszteltem, lásd lentebb.

Eszembe nem jutott volna! Fogkefével kell felvinni a gumis részre és a fehér(!) vászonra, de ha színes a cipő, mint nekem, akkor a színére ne vigyétek fel, mert kifehéredik és/vagy foltos lesz! Ez egyébként a cipőfűzőre is tökéletes megoldás, mert én eddig azzal is csak eredmény nélkül kísérleteztem. Szóval én ezt a fogkrémes megoldást próbáltam ki, és nagyon bevált. Megjegyzem, egy 180 Ft-os olcsó fogkrém szerintem ugyanúgy megteszi, mint a videókon a drágább, én is egy olcsóbbat használtam:

Blog

Blog

Azonban azóta találtam egy talán még hatásosabbat is, ebben a videóban mosóport, fogkrémet és szódabikarbónát összekeverve együttes hatással érik el ezt az eredményt. Nekem a fogkrém is tökéletesen bevált, de majd ezt is tesztelem:

A fentebbi problémára a megoldást (azt, hogy kijárom a cipők sarkát belülről), kivételesen saját magamtól sikerült megoldani. Bár mikor először próbáltam, féltem, hogy csak ideiglenes lesz, és gyakran cserélnem kell a „tapaszt”, így a tavalyi évre visszatekintve nagyon is tartós megoldás volt, ez pedig a Leukoplast.

Blog

Olyasmi, mint a cellux, csak textil, gondolom, kötözésre, sebekre használják, de a tavalyi cipőm, miután annyira felvált a sarokrész belül, hogy kilátszott a gumi és vágta a lábam, ezzel lett „megjavítva”. Több darabot levágtam és beleragasztottam. Mivel az ideinél is észrevettem, hogy kezd ugyanez a „betegsége” megjelenni, így még mielőtt kikopna teljesen a sarokanyag, ezt megelőzendő ezt is leragasztottam. Íme:

Blog

Mint mondtam, ez elég jól ragad, felvéve semmi nem látszik belőle és védi a cipőt és a sarkat is, úgyhogy ez egy tökéletes megoldás. Remélem, így suli előtt tudtam segíteni ezzel. :)

0 Tovább

Hogyan rendszerezz úgy, mint egy profi - és hogyan hajtogass úgy, mint egy katona!  :)))

Rég jöttem már elő ilyesmivel, de úgy éreztem, muszáj veletek is megosztanom, ma milyen szuper dolgokra akadtam különböző weboldalakon, mert egész nap ilyeneket nézegettem, és összeválogattam nektek a legtutibbakat, amiket én is kipróbáltam a mai nap folyamán a rendszerezéssel kapcsolatban. (Nem mellesleg a lentebb leírt hajtogatási módszerek utazni készülőknek is rendkívül nagy segítség lehet.)

A probléma ott kezdődött, hogy egyre több a ruhám, viszont nagyon kevés a szekrényem és a tárolóm, és mivel alapvetően rendszerető vagyok, utálom, hogy amikor kinyitom a szekrényt, kész ruhalavina indul felém. :O Az alsóneműkkel kezdtem, a következőket találtam, és igen, én is megcsináltam, 3 fiókot spóroltam csak az én részlegemen ezzel a módszerrel. ;)

Sima bugyikra:

Nem tudod, hogy tárold a tangákat? Már erre is találtam videót, és fantasztikus!

Férfiak boxerére több típust is kipróbáltam, de személy szerint ez tetszett nekem a legjobban, ez volt a legpraktikusabb. Igen, modern boxernél is bejött!

Nagyon jó kiegészítő még a fiókelválasztó avagy fiókrendező, amiből én még speciel kutatom a tökéletes méretet, de a fentebb említett összegöngyölt kis alsóneműket vagy zoknikat így lehet tárolni bennük. Sokkal kellemesebb a szemnek.

Blog

Lehet kapni már kialakított méretben is:

Blog

De olyat is, amit te szabsz méretre:

Blog

Meglepő, de szintén egy katonától néztem meg, hogyan kellene a komódomban tárolni a pólókat úgy, hogy átlássam és el is férjenek. Ezt találtam:

Ahogy nekem a végeredmény kinéz: :)

Blog


Aki inkább hajtogatná, de mégis szeretné átlátni:

Nadrágokkal egyszerű hajtogatási módszert alkalmaztam, viszont egy dobozba állítottam őket függőlegesen a szekrény aljában (ami akkora, mint a fekete lyuk, ezért kellett a doboz):

Ahogy nálam kinéz (igen, majd talán veszek normális dobozt):

Blog

Egyéb fantasztikus ötlet például a ruhák vállfáról való lecsúszása ellenszereként a zseníliadrót (vagy befőttesgumi):

Blog

A sörösdobozok, dobozos üdítők kis fémnyitókája is hasznos szolgálatot tesz, én is elkezdem gyűjteni (bár még nincsen sok), mert így rengeteg hely felszabadul a szekrényben, függőlegesen is jobb a helykihasználás és jobban össze lehet tolni a vállfákat. Érdemes az azonos "kategóriákat" egymáshoz tenni, pl., szoknyák, vagy ruhák, stb., így átláthatóbb.

Blog

Ha inkább polcokra lenne szükséged, de neked vállfás szekrényed van, akárcsak nekem, akkor neked is érdemes beszerezned egy ilyet:

Blog

Akinek kicsi a lakása az tudja, hogy minden teret ki kell használni, egyvalamiről mégis megfeledkezünk: az ajtókról. Legyen az szobaajtó, szekrényajtó, gardróbajtó, stb. Ilyen tárolók lehetnek egyébként fémből, fából, vagy a kár textilből is. :)

Blog

Blog

Ezt most találtam, de nagyon praktikus a konyhába:

Blog

Ezt az új Ikea katalógusban találtam, egyébként tudom nektek ajánlani, mert nagyon jó ötletek vannak benne. Ezt azért imádom, mert én konkrétan, ha hámozok, az tuti, hogy utána jöhet a sepregetés. Ezzel a módszerrel ez elkerülhető. Megjegyzés: a mosogató aljába törlőpapír van téve, így a hulladék könnyen kivehető és áttehető a szemétbe.

Blog

0 Tovább

Idézetek a szabadságról

Az előző idézetes posztomban a vízről írtam nektek, úgy gondoltam, ezt lehetne folytatni, mivelhogy ezúttal a szabadság a téma. A teljesség igénye nélkül összeválogattam nektek a híres emberek, költők, írók, festők általam legszebbnek vagy legérdekesebbnek talált idézeteit, mondatait, úgy, mint Bud Spencer, Nelson Mandela, Bob Dylan, Paul McCartney, Kurt Cobain, Martin Luther King, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson és természetesen a magyarokat sem felejtettem ki. :)

Egy egy ilyen gyűjtés során, ami megjegyzem, sok-sok éjszakai órámat igénybe veszi, az a legérdekesebb, hogy egyrészt fantasztikus idézeteket találok, másrész rájöttem, hogy néhány amerikai írót nem ismerek arc szerint, és új információkkal is gazdagodok egy-egy írót illetve, ráadásul mindezt megoszthatom veletek.

Blog Szabadság SZABADSÁG SZABADSAG

"A tapasztalatok segítettek hozzá, hogy becsülni tudjam a szabadságot. Hiszen ha nap mint nap megéljük, anélkül, hogy tettünk volna érte valamit, talán nem is tudjuk kellőképpen értékelni."
Bud Spencer

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. - Róma, 2016. június 27.) olasz úszó, vízilabdázó és színész, aki leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté.

0 Tovább

Magyarok külföldön – avagy miért pont Málta? (Interjú)

Blog Idegen
Valetta, Málta (fotós: Martinák Csaba)

Nemrég pont egy régi grafikus iskolatársam, Martinák Csaba Facebook adatlapját nézegettem, azon morfondírozva, milyen tehetséges ez a srác, és biztosan nem hanyagolta el úgy az alkotást, mint jómagam (bár mostanában a Nyírd ki ezt a naplót  könyvnek hála bennem is újra feléledt az alkotási láz). Amikor virtuális beszédbe elegyedtem Csabával egy grafikai verseny kapcsán, akkor tudtam meg, hogy nem is olyan régen Máltára költözött, és miközben faggattam, hogy hogy, s miként, úgy gondoltam, ez pont egy olyan cikk, amit mostanában írni szerettem volna.

Előszóban hadd mondjam el, hogy sajnos a grafikus is egy olyan szakma, ami Magyarországon horrorlejtőn indult el, irreális elvárásokat támasztanak a szakmabeliekkel szemben. A cégek a pénz- és munkaerőspórolás révén olyan komplex, szerteágazó tudást várnak el a munkavállalótól, amit (főleg ennyi idősen) szinte képtelenség teljesíteni. Az ember legyen ne csak grafikus, de lehetőleg fotós, programozó, marketinges, lehetőleg mindezt fiatalon, férfiként, és természetesen mindegyik iskoláról legyen papírja. Ez máris több milliós oktatási költség, és korántsem biztos, hogy megtérül, ugyanis mindemellett a hazai grafikusok nem keresnek valami sokat. A munkát sem kifejezetten mondanám változatosnak, nagyjából az arculat (logó, plakát, levélpapír stb.) vagy a weboldal tervezésben, esetleg szövegtördelésben ki is merül. Mivel arról már többször írtam nektek, hogy nem túl sok magyar könyv kerül a piacra (bár szerencsére egyre több), szinte egyáltalán nincs szükség illusztrátorokra, pedig személyes véleményem szerint az a szakma varázslatos kis zuga. A külföldi kötetekben már eleve vannak illusztrációk, így nincs valami sok lehetőség annak, aki nem csak a marketinggel teletűzdelt, kreatívölő szakmai oldal stábját akarja gazdagítani.

Ennyit erről, lássuk, Csaba miért és hogyan került ki Máltára és miért pont oda? :)

Először is neked is megköszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre. Én általában a rajzaidat és műveidet szoktam nézegetni, a szakmai pályafutásod vagy életed alakulásával kapcsolatban azonban rendesen lemaradtam információ terén az utóbbi 6 évben. Jól látom, hogy Máltára költöztél?

Igen, már körülbelül fél éve vagyok a szigeten. Egy évig dolgoztam egy francia projekten, mint illusztrátor. Mondhatom, hogy szerencsém volt, mert jókor voltam jó helyen. Minden esetre jól jött ki a lépés, hogy rögtön az egyetem után tudtam azzal foglalkozni, amivel szerettem volna és sikerült egy kevés pénzt is összegyűjtenem. Januárban lejárt a szerződésem és Máltára igen olcsó volt akkor a jegy.

Egyáltalán hogy kerültél egy francia projektbe?

Az egyik ismerősöm rámírt Facebookon, hogy talált egy állást, ami tetszhet. Háttérrajzolót kerestek, vagyis az én dolgom az volt, hogy különböző helyszíneket kellett a figurák mögé rajzolnom a megfelelő beállításban.
Elküldtem a jelentkezésem és 5 perc múlva már Skype-oltam is, és kaptam a próbamunkát. Emlékszem, egy sötét hangulatú, dzsungeles képet kellett készítenem. 

Magyar, francia, vagy angol nyelven történt ez az egész?

Magyar kollegáim voltak, és a főnököm is magyar volt, aki Franciaországban él. Itthonról dolgoztam, és Skype-on tartottuk a kapcsolatot minden nap. Nagyon élveztem a munkát, rengeteget tanultam, de amikor januárban lejárt a megbízásom és azzal kellett szembesülnöm, milyen lehetőségeim vannak itthon grafikusként / illusztrátorként, úgy döntöttem, hogy külföldön próbálok szerencsét.

Blog Idegen
Éjjeli őrség; digitális (készítette: Martinák Csaba)

A legnagyobb problémám itthon az volt, hogy egy állás minimum 5 másikat is jelentett. Legyél jó grafikus, de közben webprogramozó is. Érts az online és offline marketinghez, és ha lehetséges, mindezt egy olyan fizetés mellett, amiből csak túlélni lehetséges, haladni nem.  Nem beszélve arról, hogy a 26 évesen nem a stagnálás a célom, hanem a tapasztalatszerzés és az előrejutás. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül...     

Blog Idegen
Málta (fotós: Martinák Csaba)

Ezt nagyon is meg tudom érteni, én is átmentem ezen. Irreális a magyar elvárás a szakmában. De miért pont Málta? Volt ott valami vagy valaki, akire számíthatsz, vagy csak bele a vak világba? Esetleg reggel felkeltél ezzel az utazni akarok érzéssel, ráböktél a földgömbre és: „Nahát, Málta! Vigyázat, jövök!”?

Nem sokat tudtam az itteni helyzetről. Mikor megnéztem az itteni álláslehetőségeket, úgy tűnt, szép számmal akad olyan, ami megfelelő lehet. Emellett volt egy lakótársam, amikor a Keleti mellett laktam, egy lengyel srác. Éppen elegem volt mindenből, és sokat beszélgettem vele arról, hogy jó lenne elmenni valahová külföldre. Ő mesterdiplomával volt Customer Support, és mindketten elég rosszul kerestünk itthon, úgyhogy megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Ha jól emlékszem, két napig gondolkodtunk, majd meg is vettük a jegyeket. 10 euro volt a jegy meg 20 euro a csomag fejenként, szóval azt mondtuk, ha el is bukjuk sem kár, legalább az esélyt megadtuk magunknak.

Málta a munkalehetőségek, a nyelv és a hasonló árak miatt jött a képbe, de igazából nem is tudom megmondani, hogy konkrétan miért. Talán tetszett a gondolat, hogy egy mediterrán szigeten élhetek; ma már másképp gondolom, hiányzik a városi nyüzsgés.

Most ketten bérlünk egy szobát két ággyal plusz fürdővel, nem egyszerű, de működik, és mindent meg lehet beszélni.

De akkor már miért nem Anglia? Az közelebb is van.

Mert itt pontosan ugyanolyan árak vannak, mint otthon. Albérletre 200 euró (65ezer forint), ételre 300 euro (90ezer forint) plusz 50 euro (15ezer) sport, és ha az ember nem csak a falat szeretné nézni hétvégenként, hanem beülne egy sörre valahová, szintén számolhat 50 eurót egy hónapra. Ami, ha azt nézem, hogy olyan 3000 forintra jön ki két napra, nem is tűnik soknak.  

Sajnos Angliában 3 hónapot sem éltem volna túl, 2000 euróval jöttem ki, és Angliában csak a bérlés lett volna havi 600 euro.

Értem, szóval elmentél a világ végére. Szállást hogy sikerült találni?

Szállást meglepően könnyű volt, az interneten intéztem az egészet. Van egy Facebook csoport magyaroknak, plusz egy Shared Flat Malta csoport, és szerencsém volt, mert egy magyar lány adta ki nekem a szobát. 200 eurót fizetek mindennel együtt, a bérlés, rezsi+internetért.  Kb. rögtön, ahogy megérkeztem a reptérről, mentem az albérletbe, szerencsére nem volt átverés. :D Mondjuk, az igaz, hogy eléggé eltévedtem, de ez új helyen megesik, sebaj. :)

Sikerült elhelyezkedned valamilyen területen, találtál munkát?

Sajnos nem igazán. Elindult a nyár, és a HR itt nem működik valami normálisan, tényleg. Voltam egy interjún, ami tök jó lett volna, de januárban jelentkeztem, és áprilisra értek el odáig, hogy felhívjanak... Most freelancer vagyok egy itteni cégnél, például most bannereket csinálok, de nagyon lassan megy minden, 4 napja dolgozom egy egynapos melón, mert mindig várnom kel a visszajelzésekre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de mivel itt nincs sok lehetőség, ezért most a váltást tervezem. A lengyel szobatársam mondjuk, utál itt lenni, nekem nagyon nincs bajom a hellyel, csak az zavar, hogy esélyem sincs bármit is találni, szóval ideje továbbállni.

Nem bántad meg, hogy kimentél? Sikerül ebből fenntartanod magad?

Megbánni nem bántam meg, mert sokat tanultam, és emberileg is fejlődtem. Eddig legalább húsz különböző nemzetiségű emberrel találkoztam és beszéltem, mindenki mesélt valamit az otthoniakról, és így már reálisabban látom a világot. Viszont az biztos, hogy nagyon alábecsüljük Budapestet és magunkat, magyarokat. Semmivel sem vagyunk hátrébb vagy kevésbé fontosabbak, mint más nemzetek. És ha a fizetés körülbelül a duplája lenne otthon, akkor Pest simán verné Párizst vagy Londont!

Viszont tény, hogy itt sem egyszerűbb, és a kerítés sincs kolbászból. Viszont ha választhatok, hogy hol legyek pincér, itt vagy otthon, inkább maradnék itt vagy keresek másik várost. Jelenleg Anglia vagy Varsó, amin gondolkodom. Amit itt megtanultam, hogy nem szabad várni; van egy pont, amíg érdemes maradni egy helyen, de utána lépni kell.

Blog Idegen
Japanese Garden; digitális (készítette: Martinák Csaba)

Grafikai területen képzeled el a továbbiakat?

Igen, szeretnék szakmában maradni, mert grafikusként, ha nem vagy naprakész, akkor nehéz lépést tartani a kollegákkal.  Félév - egy év kiesés rengeteget jelent. A napokban fogok pályázni állásokra Angliában, de London egyelőre nem cél, van máshol is munka.

Tervezed, hogy hazajössz még esetleg pár év múlva, vagy már külföldön szeretnél letelepedni és abban gondolkodsz?

Azt mondtam magamnak, hogy akkor megyek haza, ha egyben tudok venni egy lakást; felújítani, bebútorozni… Ha ki tudok fizetni egy jogosítványt plusz egy autót fenntartani. És lehet kutyám. :D Ha mindez teljesül, akkor megyek. :D És, ha tudok freelancerként vagy távmunkában dolgozni, hogy ne függjek az otthoni fizetésektől. Szerintem ez minimum 10 év.

Egyébként Málta nagyszerű hely, mármint szép, szinte festői. Otthagynád Lengyelországért vagy Angliáért? Ott nem igazán vannak rendes grafikus állások?

Máltán szerencse kell. Ha nem vagy jókor jó helyen, esélyed sincs. Nagyon zárt közösség, minden ember körbejár a cégeken belül.  Plusz előfordult, hogy azért nem küldték el már a próbamunkát sem, mert Kelet-Európából jöttem. A kedvenc kifogásom, hogy nekik olyan ember kell, aki érti a skandináv dizájnt. :O Ez számomra meglepő volt, sosem találkoztam ilyen fajta megkülönböztetéssel. De ez is benne van a pakliban, számolni kell vele

Tény, hogy van saját stílusuk, de azért ez szerintem eltanulható. :) Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok, bármelyik országban is próbálj szerencsét.

0 Tovább

MOZGALOM☼☼☼☼☼MOZGALOM ☼☼☼☼☼MOZGALOM - a férfiak olvasásáért

Miért idegenkednek a férfiak az olvasástól?

"...mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat."

blog könyvajánló

Megosztom veletek az Athaneaum Kiadó legújabb posztját, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ez pedig nem más, mint egy mozgalom a férfiak olvasásáért. Amint az a lentebbi posztból (cikkből) kiderül, a férfiak többsége nem olvas, illetve elenyésző az olvasó férfiak száma.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik "Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne." Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

0 Tovább

Testvéréért aggodó mosómedve a medencénél :)

Blog VÍZSPRINT

A nagy nyári hőségek (és esőzések) közepette egy cuki vizes videót hoztam nektek (addig is, amíg arra vártok, hogy befejezzek egy könyvet, ami sajnos most kissé tovább húzódik, jelenleg annyira leköt Keri Smith - Nyírd ki ezt a naplót rajzkönyve. :) -> Erről egyébként a Facebook oldalamon több képet is láthattok, miként színezem ki.)

Szóval itt egy cuki mosómedve pár; az egyikük imádja a vizet, és önfeledten strandolgat, a másik pedig szinte könyörög neki, hogy jöjjön ki a vízből. :) Édesek, bárcsak én is a strandon lehetnék!

0 Tovább

Híres írók/költők és a víz

0 Tovább

Párizsban magyarként egy arab férfi oldalán - Interjú Makai Ritával, a Határtalan szerelem Párizsban című könyv írójával

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Ezt az interjút én készítettem. Kérlek, amennyiben közzéteszed ezt a posztot, tüntesd fel forrásként a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt, köszönöm!

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Már EBBEN a posztban részleteztem nektek, mennyire tetszett Makai Rita - Határtalan szerelem Párizsban című könyve, egy kis részlet ebből:

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

...
Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és "csak azért sem" hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

0 Tovább

Nyírd ki ezt a könyvet!!! Király.

Gyerekek, ma egy nagyon szuper dolgot találtam, a kiadó Face oldalán láttam meg ezt a könyvet, és amikor megnéztem róla több külföldi Youtube videót is, hogy miről szól, az agyam eldobtam. Ez a könyv most jelent meg magyarul a Dream válogatásnál:

Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
Így néz ki, mielőtt díszíteni kezdenéd.
Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
És akár ez is lehet a végeredmény, nézd meg, hogyan készült! ->

Ez egy naaaaagyon király dolog.. Minden oldalra le van írva, mit csinálj, pl. most használj ceruzát, most karcoljál vmi éles dologgal, most hagyj kávéfoltot, most az ujjadat használd nyomdaként stb. és iszonyat király végeredmények vannak, ha Youtube-on ráekeres az ember, nekem mindenképpen kell egy ilyen!!!

Nagyon örülök, hogy ma már a felnőttek kreativitásának fejlesztésére is szánnak időt a könyvek, pl. a felnőtt színezők is, hiszen mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk! :)

Nézd meg ÉN hogyan csinálom:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.755138634628237.1073741830.684068088401959&type=3

0 Tovább

Bejutás – Fiatalként, nőként, pályakezdőként egy munkahelyre?

Blog BEJUTAS bejutas

A férfiak talán nincsenek is annyira tisztában azzal, milyen nehéz néha nőnek lenni. Nem csak a házimunka-gyereknevelés szempontjából, hanem már friss pályakezdőként is elkezdődnek a problémák, amikor sok munkahely azért nem alkalmaz fiatal nőket, mert ne adj Isten, elmennek szülni. Ez akkor is jellemző, ha az ember lánya még csak 18 éves, pláne, ha több, ráadásul sok munkahelyen eleve (megjegyzem, diszkriminatívan) kikötik, hogy csak és kizárólag férfi munkatársat vesznek fel. Erre jön még rá az, amikor 20 éves pályakezdőket keresnek nagyjából 40 év tapasztalattal, egyszerre 3-4-5 szakmával, 1-2 év bejelentett munkanélküliség után… Ha pedig már elhelyezkedett az ember lánya, szembenézhet a női sztereotípiákkal és előítéletekkel. Ezek közül fogok szemezgetni nektek, illetve beszélek a saját tapasztalataimról is.

"... pályázatot hirdet rajz-földrajz-biológia-ének-fizika szakos tanár munkakör betöltésére." WTF Van ilyen szak???

Blog BEJUTAS bejutas

Blog BEJUTAS bejutasÚgy 5-7 évvel ezelőtt jómagam is még fiatal, friss szakmával a kezemben olyan álmokat dédelgettem, mint jellemzően a mai fiatalok: egyből elhelyezkedem majd, fantasztikus fizetéssel egy fantasztikus állásban, és minden olyan lesz, mint a filmekben. Még a felsőoktatás elég zökkenőmentesen ment, azt leszámítva, hogy Budapest számomra teljesen új volt, és még életemben nem láttam villamost, de 1-2 év alatt azért megbarátkoztam a helyzettel. Az azért nyilvánvaló, hogy én nem tudtam megszeretni a nyírségi erdők és tavak után a budapesti forgalmat és a lökdösődő embereket, de legalább (azt gondoltam), végtelen lehetőségek állnak előttem. Az első pofonok a munkahelykereséssel kapcsolatban akkor értek, amikor úgy 20 éves koromban a legtöbb helytől azt a visszajelzést kaptam: „Nem veszünk fel, mert fiatal nő vagy, és esetleg elmész szülni.” Hiába mondja az ember lánya, hogy márpedig ő még biztos nem akar szülni (Jézus, hiszen állásom se volt, ráadásul fiatal is voltam), amikor bevallod, hogy te párkapcsolatban élsz, a cégvezetők orrlyuka kitágul, szemük összeszűkül és máris leírnak. Hiszen, ha hosszú párkapcsolatban élsz, márpedig te elmehetsz szülni, és az nem jó. Ha már szültél, akkor azért nem jó, mert egész biztos, hogy te fogsz elmenni a gyerekért az oviba, hamarabb elkéredzkedsz, ha beteg, te leszel otthon vele és így tovább…

"Szeretettel várunk lelkes (különösen férfi) kollégákat a 40 éves …műhely csapatába!" Milyen az a különösen férfi?

Blog BEJUTAS bejutas

Ha már nős, nem akadály????

A szakmám számítógépes grafikus, így nagyon örültem volna, ha ezen a területen sikerül elhelyezkednem, de nem igazán akart összejönni. Tapasztalatatom akkor még nem volt, és bár pénzügyi szempontból szeretnének pályakezdőt felvenni, mégis elvárás a 3 éves munkatapasztalat… Így aztán elég sok mindent kipróbáltam. Sajnos Állambácsi bár szabályozta a minimálbért 8 órában, de ha valaki csak 4-5-6 órákat dolgozik, vagy ravasz módon csak 7,5-öt, máris jóval kevesebbel is be kell érnie… Így esett, hogy alkalmi munkavállalóként kb. 350 forintért óránként elmentem egy félig pékség-félig kocsmába dolgozni, majd onnan vásározgatni kézműves termékekkel Magyarországon és külföldön. Nem mondom, hogy ez nem volt egy nagyszerű élettapasztalat, de mínusz fokokban odakint állni a Móriczon, télen egész nap, azért nem egy leányálom. Ráadásul egy átlagember rendes munkát akar… Végül egy telefonos értékesítői állásban kötöttem ki… Ha jól emlékszem, bár meglehetősen jól teljesítettem, körülbelül 2 hónapig bírtam, köszönhető mindez a nyolc általánost végzett főnöknőmnek és az embertelen munkának. Eladni másoknak dolgokat nem probléma, de amikor reggel 8-kor, hétvégén, a vonalason vagy kénytelen zavarni az embereket, az biztos, hogy mindenféle káromkodást és anyázást kapsz – ezt azért el kell tudni viselni. Hát én nem tudtam. Lelkileg nem voltam még erre felkészülve.

Aztán úgy éreztem, végre csoda történt velem: felvettek egy grafikai állásra, Vácra… Egy hónapig minden rendben ment, azt leszámítva, hogy nem volt fűtés a gyárépületben, és kb. munkásnadrágban meg kesztyűben ültünk, olyan hideg volt télen, aztán jött az arculcsapás, hogy engem elbocsátanak. Még mindig nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam, de már szemet szúrt, amikor kilépéskor nem kaptam semmilyen papírt. Szóval volt annyi eszem, hogy már csak dühből is felhívjam az illetékeseket, hogy be voltam-e egyáltalán jelentve, és rá kellett döbbennem, hogy bár (szerencsémre) volt munkaszerződésem, de kiderült, hogy nem jelentettek be. Persze, az intézkedés megtörtént, utólag, gondolom, meg is büntették őket, én meg megint munkanélküli lettem… Ráadásul Budapesten, milyen ciki… Úgy éreztem, egy rakás szerencsétlenség vagyok.

Blog BEJUTAS bejutas

Úgy egy évig semmit nem találtam, színházi díszleteket festettem ingyen, pár ismerősnek csináltam termékcsomagolást, de semmi extra. Akkoriban a legtöbb álláshirdetés szép szavak mögé bujtatott, irodistának álcázott kurvát jelentett, vagy jutalékos fizetéses, Zepter hirdetéseket. Utóbbi ráadásul sosem közölte sem a hirdetésben, sem a telefonon, hogy melyik cég is, így egyszer megtörtént, hogy még el is mentem az interjúra, mikor szomorúan konstatáltam, hogy a semmiért utaztam annyit, ez megint egy értékesítői-jutalékos állás. A rá következő hónapokban igen nagy koncentrálással próbáltam meg kiszűrni, melyik állás a Zepteré és társaié, több-kevesebb sikerrel. Amikor behívtak interjúra, de nem közölték a cég nevét, azokkal már nem is próbálkoztam.

Végül is 22 évesen sikerült elhelyezkednem az első értelmes munkahelyemen. Még mindig kicsit naiv voltam, de a leghasznosabb tárgynak a tanulmányaim közül a vállalkozástannak, avagy munkajognak köszönhetően legalább nehezen tudtak olyasmivel megszívatni, mint a sunyiban meghosszabbított munkaidő (8 helyett 9 óra), és lecsökkentett ebédidő (1 helyett fél óra). Persze az ember mégis kénytelen ezeket a feltételeket elfogadni, ha nem akarja, hogy megint munkanélküli legyen, kiváltképp az első három hónapban. Legnagyobb sajnálatomra persze még mindig nem teljesen a szakmámban dolgoztam, bár a munkahelyekre általánosan jellemző, hogyha megtudják, hogy egynél több dologhoz értesz, hirtelen minden a te nyakadba szakad, és hirtelen arra eszmélsz, hogy már 3-4 munkakört is te töltesz be, de még mindig a minimálbérért. Már 2 éve ott dolgoztam, mikor szemezgetni kezdtem más ajánlatokkal is, és 23-24 évesen végre több lehetőség is kínálkozott – ezek alapján sikerült megemeltetnem fizetésemet egy viszonylag normálisra. Nem vagyok biztos benne, hogy nem jártam volna jobban, ha akkor váltok, de sosem sajnálom a döntéseimet.

Blog BEJUTAS bejutas

Aztán úgy 1 éve minden felborult az életemben, elegem lett a munkámból, a párkapcsolatomból, Budapestből, úgyhogy szépen előkészítettem a terepet, és hazaköltöztem… Szerencsére az internetes, adminisztratív, termékmenedzseri meg ilyesmi munkákat távmunkában is meg lehet oldani, és legalább albérletre nem adok ki pénzt. Abból a pénzből, amit a 6 év különélés alatt albérletre költöttem, már lakást vehettem volna… Azt hiszem, a legtöbb fiatal itt rontja el már a kezdetek kezdetén.

Nem tudom, mivel foglalkoznék szívesen. Az igazat megvallva, a szakmámba belefáradtam a sok sziszifuszi ad hoc munka révén, és örülnék, ha végre el tudnék szakadni a számítógéptől. Egy múzeumi rajzolóként a régészekkel a terepet járva, vagy külföldön delfinekkel foglalkozva bizonyára jól érezném magam, de az esélyeink azért eléggé behatároltak.

Néhány éve sikerült kiadnom egy könyvet, és írói álmaimat még ma sem adtam fel és próbálkozom, az egy külön téma, hogy mennyire nehéz ebben a világban is érvényesülni.

Sok fiatal azért költözik fel Pestre, vagy vágyik oda, mert úgy hiszik, ott majd minden az ölükbe pottyan. Kétségtelen, hogy bizonyára rengeteg ilyen történet is van, de nincsen semmire sem garancia. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ott könnyebb elhelyezkedni, mint bármely más nagyobb városban, hiszen bár ott több álláshirdetés van, annyival több jelentkező is. Azóta sok lehetőségem lett volna váltani, és több ajánlatot is kaptam, úgy gondolkodom, hogy addig egészen biztosan a fenekemen maradok, míg valami testhezálló munkát nem találok magamnak. Aztán mi lesz, ha majd szülési szabadságra megyek? Visszavesznek-e az éppen akkori munkahelyemre utána, vagy amint lehet, kirúgnak? Egyáltalán kisgyerekkel ki fog felvenni dolgozni? Egyáltalán találok-e majd 6 órás munkát valahol, hogy oviba és bölcsibe is tudjak majd menni? Fel fognak-e venni anyaként, vagy, ahogy azt egyik ismerősöm is tette, titkoljam el az interjúkon majd a gyerekeimet? Ez még a jövő zenéje, de biztos vagyok benne, hogy sokan tudnátok mesélni erről…

0 Tovább

Nő- és férfiideálok káros hatása az egészségre

Az ideálok a történelem folyamán folyamatosan változnak, a témában elég sok Youtube videót is találni, mostanában azonban már olyan szinten torzulnak ezek az ideálképek, hogy az már nemcsak a hétköznapi ember lelkét -  azoknak, akik megpróbálnak ezeknek az elvárásoknak eleget tenni -, a testét is károsítja.

Viszonylag sok normális férfi panaszkodik amiatt, hogy nem találnak maguknak egy kedves, szeretnivaló nőt, aki nem csak a pénzükre, kocsijukra bukik, ugyanakkor valahogy nem tudom sajnálni őket, mert tudni kell választani. A legtöbben csak a gatyájukkal gondolkodnak, és olyan pinky csajok lettek az ideálok, plázaribik, akiknél alap a felturbózott cickó, borotvált-tetovált szemöldök, 4D műszempilla, hidrogénezett haj, feltöltött ajkak, darázsderék, és a jó ég tudja, mi még.

Ha a férfiak igen nagy %-a az ilyenre bukik (még akkor is, ha tagadják), nem csodálkozom, ha a saját kárukon kell megtanulniuk, pedig előre megmondható: az ilyen nőből nem lesz hajde feleség, nem fogja a csilli-villi műkörmével a sütiket sütni, mosogatni, de még egy 10-20milla érték alatti autóba sem hajlandó beszállni. Sajnos ez a nőideál csak egy mondatot ismer: virítsd a pénzt! Mindeközben a hétköznapi, természetes lányok otthon malmoznak, a médiából és közösségi portálokról jött mindenféle ingerek hatására csökken az önbizalmuk, és ezzel együtt rohamosan nő az olyan lányok száma, akik megpróbálván eleget tenni az elvárásoknak maguk is pinky csajokká válnak. Titkoljuk el az eszünket, jöhet a szoli (hátha nem lesz belőle bőrrák), jöhet az abnormális fogyókúra, meg a fénnyel táplálkozás, gyomorkisebbítő műtét, csak, hogy beleférjünk a nyári bikinibe. Költsünk milliókat a melleinkre, mert egy férfiember számba se vesz egy A kosaras mellmérettel, sőt, még képen is röhög, az pedig mindenképpen elsődleges, hogy feltöltsük az ajkainkat (kacsaszáj forever), az első ráncok megjelenésével pedig irány a botox. Miért? Mert ez a trendi! Cicit ki, miniszoknyát fel, bugyit le. A 20 centis tűsarok bár szexi, járni nem igen lehet benne, a későbbi gerinc-, tartás-, és lábproblémákról már nem is beszélve, de egy előnye legalább van: járni úgysem kell benne, csak széttenni…

Blog enesazegeszsegugy

Az új trend még a Barbie style, mi sem egyszerűbb, egy-két bordát azért minimum ki kell műttetni, plusz kell egy 75N-es mell (egyenként 3-5kg)… Ugye, hogy egyre több ilyenről hallani?

Blog enesazegeszsegugy

„Természetesen a férfiak szexuális igényei magukban nem lettek volna elég ahhoz, hogy mára a szépségkultusz idáig fejlődjön. Sokban hozzájárult a pornográfia ipara.” /Pintér Elvira/

Mindeközben, hogy a másik oldalt is megközelítsem, a férfiak már lusták csupán a maguk erejéből fitté válni, futni, úszni, sportolni; elég elővenni az injekciós „vitamint” (khm… szteroidot), aztán jöhet a „speciális” étrend: csirkemell, natúrrizs, fehérje… Biztos jól néz ki, bár egy szekrénysort már nem bírnak megemelni, leginkább ugyanúgy csak dísznövények, mint a női megfelelőjük. Ha pedig nem áll fel a kicsi „őkelme”, akkor jöhet a Kamagra meg a Viagra. Mert mégis hogy néz már ki, hogy pumpolt izomagy az ágyban már nem tud teljesíteni? Aztán jöhetnek a mellékhatások. Szedhetjük a szteroidot amíg bele nem halunk, végül is nem véletlenül illegális, ha meg mégis leállunk, íme a sötét jövő:

Blog enesazegeszsegugy"Dean Wharmby mindent elkövetett azért, hogy megőrizze formáját. A 39 éves korában elhunyt testépítő a Daily Mail információi szerint egy nap 10 ezer kalóriát evett, amit javarészt gyorsételek tettek ki, napi 8 doboz energiaitalt ivott, mindezeken túl pedig szteroidokat szedett, hogy elérje a kitűzött célt. A férfinél 5 és fél évvel ezelőtt májrákot diagnosztizáltak. Wharmby hiába hagyta abba a szteroidok szedését, és állt át egy sokkal természetesebb készítményre, ám végül a betegség győzedelmeskedett: az egygyerekes édesapa 2015 júliusában hunyt el.”

Blog enesazegeszsegugy

Szóval valahol elkezdődött a kínai lábnyomorítással, „Lótusz lábbal”, amiket speciális cipőkkel értek el a nők több évtizeden át, öregkorukra pedig már járni sem voltak képesek.

„Fiatal lányoknak, általában 6 éves korukban, erősen bekötötték a lábfejüket, úgy hogy az ne nőhessen tovább. Körülbelül egy éven belül a lábfej erősen deformálódott. A nő lábfeje nem nőhetett 10-15 centinél hosszabbra, és kicsi maradt felnőttkorára is.” /Wikipédia/

Blog enesazegeszsegugy

Aztán jöttek a fűzők, ráadásul a mai napig használják a „fűző-diétát”. A mai értelemben is fűzőnek nevezhető ruhadarab csak az 1530-as években jött létre, ez sokszor végződött halállal, hiszen ha túlságosan megszorítják fűzőt, a lányok nem kapnak levegőt és megfulladnak, vagy a helytelenül megszorított fűző eltör néhány bordát… A fűző helytelen viselése a csigolyák, illetve szélsőséges helyzetben a belső szervek eldeformálódásához vezethet. 

Blog enesazegeszsegugy

Egyvalami azonban szinte minden nőben közös: a sminkKevés olyan nőt ismerek magamon kívül, aki képes smink nélkül utcára menni, és közben nem érzi úgy, hogy mindenki őt nézi, hogy borzalmasan néz ki… Ma már a természetes női készülődésbe beletartozik a felöltözés, reggeli, alapozó, rúzs, spirál, pirosító, szemöldök- és szemceruza stb…

„A rúzsok is, melyből egy átlagos nő életében körülbelül 4,5 kilót használ el (képzeljük el a pici csomagolást, alig pár gramm, ehhez képest a négy és fél kg ijesztően soknak tűnik), ami gyakorlatilag különböző mérgező anyagok vegyülete, mégis milyen pozitív hatással van az ajkakra? Semmilyen. Sőt, némely szélsőséges esetben még rákot is okozhat. Mindamellett, hogy milyen hatása van magára az emberi testre, azzal is foglalkoznunk kell, hogy mit tesz az esténként lemosott maszk. A lefolyóból a csatornákon, tisztítókon, vagy egyszerűen a földön, folyón keresztül, amibe beleengedik illegálisan végül a tengerekbe, óceánokba kerül, ahol teljesen ellehetetleníti az életet. Ott, ahol beleengedik teljesen kihalnak a vizi életközösségek. Ennek köszönhetően már rengeteg állat-, növény- és más faj pusztult el...
A mérgezett víz károsan hat a többi állat szervezetére is. Nem kevés esetben felborítja a hormonháztartásukat, melynek később tragikus következményei lesznek.” /Pintér Elvira/

Blog enesazegeszsegugy

Megállapítható tehát, hogy a szépségkultusz ráerőltetése a nőkre nem igazságos és végképp nem egészséges, ugyanez vonatkozik a szteroidozó férfiakra is. Vajon meddig megyünk még el a szépség jegyében? Vajon mikor veszik észre a férfiak, hogy a természetes nők többet érnek, többet bírnak? Mielőtt pellengérre állítanátok, nem az elhanyagolt nők a természetesek, hanem azok, akiknek nem szükséges semmilyen műtéti beavatkozás, sem botox, ajakfeltöltés, műszempilla stb, akik mellett, ha egy férfi felébred reggel, nem érzik úgy, hogy „Jézusom, ki ez a nő?”, mert egy természetes szépség majdnem ugyanúgy néz ki reggel, mint mikor éjszaka felszedték. Nem azt mondom, hogy abszolút hanyagoljuk a sminket, mert persze, a divatot mindenki követi és ezzel nincs is feltétlenül baj, a káros dolgok viszont (az eszement fogyókúra, szteroid, plasztika, testroncsoló cipők, fűzők, elszorítók stb.) egészen biztos, hogy nem válnak hosszútávon a javunkra.

0 Tovább

Az Athenaeum könyvheti programjai és werkfilmje

Kortárs szerzők élesztik fel a Posta Bankot?

Ha azt nem is, de a reklámját. A 87. Ünnepi Könyvhéten a 4-es pavilonban megtalálható Athenaeum Kiadó és General Press Kiadó szokatlan teaser videót tett közzé. A 90-es évek egyik leglegendásabb reklámját, Geszti Péter és Berkes Gábor A szenzációs négyes című szpotját forgatták újra. Az eredetileg artisák szereplésével felvett videó felújított változatában három kortárs magyar szerző (Jandácsik Pál, Klausz Melinda és Virág Emília) valamint egy szerkesztő (Kiss Béla) bújt a 20-as évekből származó jelmezekbe, hogy felidézzék a több mint húszéves dalt, és felhívják a figyelmet a két kiadó könyvheti programjaira. A videót Székács Alexa, Pápai Gergely és Halász László készítették. 

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó főszerkesztője annyit fűzött a vidám szpothoz, hogy „Ők négyen igazi hősök! Mi kitaláltunk egy koncepciót, de nekik kellett végigcsinálni. A húsz másodpercnyi élő szereplős videó nyersanyagait több mint öt órás forgatáson rögzítettük a Hegyvidék Központban található Líra Könyváruházban. Elképesztően kemény munka volt számukra, büszkék vagyunk rájuk, hogy vállalták, és köszönjük, hogy kitartottak! Miközben nagyon hálásak vagyunk Geszti Péternek és Berkes Gábornak, hogy engedélyezték a film újraforgatását. Ezt a reklámot, a szöveget és a dallamot két évtizede senki nem tudta kiverni a fejéből – reméljük, újra népszerű lesz!

És igen, van egy direkt célja is a remake elkészítésének. Kommunikálni szerettük volna, hogy az Ünnep Könyvhét hatalmas forgatagában pontosan hol találnak meg bennünket, mivel, ráadásul idén új helyre is költözik az Athenaeum. A 4-es pavilonba. És megígérjük, hogy a videóhoz hasonló bolondozásokkal, izgalmakkal, látványosságokkal várjuk az olvasókat!”

A klipforgatáson készített werkfilmet az Athenaeum Facebook falán nézhetik meg:

https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/1047398321963800/?__mref=message_bubble

Az Athenum kiadó programjai:

Könyvajánló Blog

0 Tovább

KÖNYV NYEREMÉNYJÁTÉK!

Blog

Sziasztok! KÖNYV NYEREMÉNYJÁTÉK!

Tudjátok, hogy ajándékoztam már többször is könyvet, most van két példányom egy könyvből, és úgy döntöttem, az egyiket kisorsolom nektek. 

Katie Fforde: Tökéletes esküvő című könyvét nyerhetitek meg tőlem, ha szombat este 19:00 óráig lájkoljátok ezt a facebook oldalt:

https://www.facebook.com/konyveskucko.reblog.hu/?fref=ts

és megosztjátok, akár ezt a posztot, akár az oldalt. Írjatok egy hozzászólást, ha sikerült ehhez a bejegyzéshez:
https://www.facebook.com/konyveskucko.reblog.hu/photos/a.684379768370791.1073741829.684068088401959/738968839578550/?type=3&theater

és szombaton sorsolok a hozzászólók között. :)))) Sok sikert, drágáim! :)

0 Tovább

Interjú a Sárkánycsalogató című könyv írójával, Virág Emíliával

/Ez egy általam készített interjú, így kérlek titeket, amennyiben bármit is kimásoltok belőle, feltétlenül tüntessétek fel forrásként ne csak a reblog, hanem a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt. Köszönöm!/

A Sárkánycsalogató című könyv annyira a kedvenceim közé került, pedig még nem fejeztem teljesen be az olvasását, hogy egyik este azon gondolkodtam, de jó lenne meginterjúvolni az íróját, Virág Emíliát, annyi kérdésem lenne hozzá! Nagy örömömre szolgál, hogy ennek a modern, fantasztikus témájú könyvnek a megszületéséről először én faggathattam őt.

Blog Könyvajánló Fantasy 7 Magyar

A könyvről:

Blog Könyvajánló Fantasy 7 MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.