Facebook Twitter Addthis

Bejutás – Fiatalként, nőként, pályakezdőként egy munkahelyre?

Blog BEJUTAS bejutas

A férfiak talán nincsenek is annyira tisztában azzal, milyen nehéz néha nőnek lenni. Nem csak a házimunka-gyereknevelés szempontjából, hanem már friss pályakezdőként is elkezdődnek a problémák, amikor sok munkahely azért nem alkalmaz fiatal nőket, mert ne adj Isten, elmennek szülni. Ez akkor is jellemző, ha az ember lánya még csak 18 éves, pláne, ha több, ráadásul sok munkahelyen eleve (megjegyzem, diszkriminatívan) kikötik, hogy csak és kizárólag férfi munkatársat vesznek fel. Erre jön még rá az, amikor 20 éves pályakezdőket keresnek nagyjából 40 év tapasztalattal, egyszerre 3-4-5 szakmával, 1-2 év bejelentett munkanélküliség után… Ha pedig már elhelyezkedett az ember lánya, szembenézhet a női sztereotípiákkal és előítéletekkel. Ezek közül fogok szemezgetni nektek, illetve beszélek a saját tapasztalataimról is.

"... pályázatot hirdet rajz-földrajz-biológia-ének-fizika szakos tanár munkakör betöltésére." WTF Van ilyen szak???

Blog BEJUTAS bejutas

Blog BEJUTAS bejutasÚgy 5-7 évvel ezelőtt jómagam is még fiatal, friss szakmával a kezemben olyan álmokat dédelgettem, mint jellemzően a mai fiatalok: egyből elhelyezkedem majd, fantasztikus fizetéssel egy fantasztikus állásban, és minden olyan lesz, mint a filmekben. Még a felsőoktatás elég zökkenőmentesen ment, azt leszámítva, hogy Budapest számomra teljesen új volt, és még életemben nem láttam villamost, de 1-2 év alatt azért megbarátkoztam a helyzettel. Az azért nyilvánvaló, hogy én nem tudtam megszeretni a nyírségi erdők és tavak után a budapesti forgalmat és a lökdösődő embereket, de legalább (azt gondoltam), végtelen lehetőségek állnak előttem. Az első pofonok a munkahelykereséssel kapcsolatban akkor értek, amikor úgy 20 éves koromban a legtöbb helytől azt a visszajelzést kaptam: „Nem veszünk fel, mert fiatal nő vagy, és esetleg elmész szülni.” Hiába mondja az ember lánya, hogy márpedig ő még biztos nem akar szülni (Jézus, hiszen állásom se volt, ráadásul fiatal is voltam), amikor bevallod, hogy te párkapcsolatban élsz, a cégvezetők orrlyuka kitágul, szemük összeszűkül és máris leírnak. Hiszen, ha hosszú párkapcsolatban élsz, márpedig te elmehetsz szülni, és az nem jó. Ha már szültél, akkor azért nem jó, mert egész biztos, hogy te fogsz elmenni a gyerekért az oviba, hamarabb elkéredzkedsz, ha beteg, te leszel otthon vele és így tovább…

"Szeretettel várunk lelkes (különösen férfi) kollégákat a 40 éves …műhely csapatába!" Milyen az a különösen férfi?

Blog BEJUTAS bejutas

Ha már nős, nem akadály????

A szakmám számítógépes grafikus, így nagyon örültem volna, ha ezen a területen sikerül elhelyezkednem, de nem igazán akart összejönni. Tapasztalatatom akkor még nem volt, és bár pénzügyi szempontból szeretnének pályakezdőt felvenni, mégis elvárás a 3 éves munkatapasztalat… Így aztán elég sok mindent kipróbáltam. Sajnos Állambácsi bár szabályozta a minimálbért 8 órában, de ha valaki csak 4-5-6 órákat dolgozik, vagy ravasz módon csak 7,5-öt, máris jóval kevesebbel is be kell érnie… Így esett, hogy alkalmi munkavállalóként kb. 350 forintért óránként elmentem egy félig pékség-félig kocsmába dolgozni, majd onnan vásározgatni kézműves termékekkel Magyarországon és külföldön. Nem mondom, hogy ez nem volt egy nagyszerű élettapasztalat, de mínusz fokokban odakint állni a Móriczon, télen egész nap, azért nem egy leányálom. Ráadásul egy átlagember rendes munkát akar… Végül egy telefonos értékesítői állásban kötöttem ki… Ha jól emlékszem, bár meglehetősen jól teljesítettem, körülbelül 2 hónapig bírtam, köszönhető mindez a nyolc általánost végzett főnöknőmnek és az embertelen munkának. Eladni másoknak dolgokat nem probléma, de amikor reggel 8-kor, hétvégén, a vonalason vagy kénytelen zavarni az embereket, az biztos, hogy mindenféle káromkodást és anyázást kapsz – ezt azért el kell tudni viselni. Hát én nem tudtam. Lelkileg nem voltam még erre felkészülve.

Aztán úgy éreztem, végre csoda történt velem: felvettek egy grafikai állásra, Vácra… Egy hónapig minden rendben ment, azt leszámítva, hogy nem volt fűtés a gyárépületben, és kb. munkásnadrágban meg kesztyűben ültünk, olyan hideg volt télen, aztán jött az arculcsapás, hogy engem elbocsátanak. Még mindig nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam, de már szemet szúrt, amikor kilépéskor nem kaptam semmilyen papírt. Szóval volt annyi eszem, hogy már csak dühből is felhívjam az illetékeseket, hogy be voltam-e egyáltalán jelentve, és rá kellett döbbennem, hogy bár (szerencsémre) volt munkaszerződésem, de kiderült, hogy nem jelentettek be. Persze, az intézkedés megtörtént, utólag, gondolom, meg is büntették őket, én meg megint munkanélküli lettem… Ráadásul Budapesten, milyen ciki… Úgy éreztem, egy rakás szerencsétlenség vagyok.

Blog BEJUTAS bejutas

Úgy egy évig semmit nem találtam, színházi díszleteket festettem ingyen, pár ismerősnek csináltam termékcsomagolást, de semmi extra. Akkoriban a legtöbb álláshirdetés szép szavak mögé bujtatott, irodistának álcázott kurvát jelentett, vagy jutalékos fizetéses, Zepter hirdetéseket. Utóbbi ráadásul sosem közölte sem a hirdetésben, sem a telefonon, hogy melyik cég is, így egyszer megtörtént, hogy még el is mentem az interjúra, mikor szomorúan konstatáltam, hogy a semmiért utaztam annyit, ez megint egy értékesítői-jutalékos állás. A rá következő hónapokban igen nagy koncentrálással próbáltam meg kiszűrni, melyik állás a Zepteré és társaié, több-kevesebb sikerrel. Amikor behívtak interjúra, de nem közölték a cég nevét, azokkal már nem is próbálkoztam.

Végül is 22 évesen sikerült elhelyezkednem az első értelmes munkahelyemen. Még mindig kicsit naiv voltam, de a leghasznosabb tárgynak a tanulmányaim közül a vállalkozástannak, avagy munkajognak köszönhetően legalább nehezen tudtak olyasmivel megszívatni, mint a sunyiban meghosszabbított munkaidő (8 helyett 9 óra), és lecsökkentett ebédidő (1 helyett fél óra). Persze az ember mégis kénytelen ezeket a feltételeket elfogadni, ha nem akarja, hogy megint munkanélküli legyen, kiváltképp az első három hónapban. Legnagyobb sajnálatomra persze még mindig nem teljesen a szakmámban dolgoztam, bár a munkahelyekre általánosan jellemző, hogyha megtudják, hogy egynél több dologhoz értesz, hirtelen minden a te nyakadba szakad, és hirtelen arra eszmélsz, hogy már 3-4 munkakört is te töltesz be, de még mindig a minimálbérért. Már 2 éve ott dolgoztam, mikor szemezgetni kezdtem más ajánlatokkal is, és 23-24 évesen végre több lehetőség is kínálkozott – ezek alapján sikerült megemeltetnem fizetésemet egy viszonylag normálisra. Nem vagyok biztos benne, hogy nem jártam volna jobban, ha akkor váltok, de sosem sajnálom a döntéseimet.

Blog BEJUTAS bejutas

Aztán úgy 1 éve minden felborult az életemben, elegem lett a munkámból, a párkapcsolatomból, Budapestből, úgyhogy szépen előkészítettem a terepet, és hazaköltöztem… Szerencsére az internetes, adminisztratív, termékmenedzseri meg ilyesmi munkákat távmunkában is meg lehet oldani, és legalább albérletre nem adok ki pénzt. Abból a pénzből, amit a 6 év különélés alatt albérletre költöttem, már lakást vehettem volna… Azt hiszem, a legtöbb fiatal itt rontja el már a kezdetek kezdetén.

Nem tudom, mivel foglalkoznék szívesen. Az igazat megvallva, a szakmámba belefáradtam a sok sziszifuszi ad hoc munka révén, és örülnék, ha végre el tudnék szakadni a számítógéptől. Egy múzeumi rajzolóként a régészekkel a terepet járva, vagy külföldön delfinekkel foglalkozva bizonyára jól érezném magam, de az esélyeink azért eléggé behatároltak.

Néhány éve sikerült kiadnom egy könyvet, és írói álmaimat még ma sem adtam fel és próbálkozom, az egy külön téma, hogy mennyire nehéz ebben a világban is érvényesülni.

Sok fiatal azért költözik fel Pestre, vagy vágyik oda, mert úgy hiszik, ott majd minden az ölükbe pottyan. Kétségtelen, hogy bizonyára rengeteg ilyen történet is van, de nincsen semmire sem garancia. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ott könnyebb elhelyezkedni, mint bármely más nagyobb városban, hiszen bár ott több álláshirdetés van, annyival több jelentkező is. Azóta sok lehetőségem lett volna váltani, és több ajánlatot is kaptam, úgy gondolkodom, hogy addig egészen biztosan a fenekemen maradok, míg valami testhezálló munkát nem találok magamnak. Aztán mi lesz, ha majd szülési szabadságra megyek? Visszavesznek-e az éppen akkori munkahelyemre utána, vagy amint lehet, kirúgnak? Egyáltalán kisgyerekkel ki fog felvenni dolgozni? Egyáltalán találok-e majd 6 órás munkát valahol, hogy oviba és bölcsibe is tudjak majd menni? Fel fognak-e venni anyaként, vagy, ahogy azt egyik ismerősöm is tette, titkoljam el az interjúkon majd a gyerekeimet? Ez még a jövő zenéje, de biztos vagyok benne, hogy sokan tudnátok mesélni erről…

0 Tovább

Nő- és férfiideálok káros hatása az egészségre

Az ideálok a történelem folyamán folyamatosan változnak, a témában elég sok Youtube videót is találni, mostanában azonban már olyan szinten torzulnak ezek az ideálképek, hogy az már nemcsak a hétköznapi ember lelkét -  azoknak, akik megpróbálnak ezeknek az elvárásoknak eleget tenni -, a testét is károsítja.

Viszonylag sok normális férfi panaszkodik amiatt, hogy nem találnak maguknak egy kedves, szeretnivaló nőt, aki nem csak a pénzükre, kocsijukra bukik, ugyanakkor valahogy nem tudom sajnálni őket, mert tudni kell választani. A legtöbben csak a gatyájukkal gondolkodnak, és olyan pinky csajok lettek az ideálok, plázaribik, akiknél alap a felturbózott cickó, borotvált-tetovált szemöldök, 4D műszempilla, hidrogénezett haj, feltöltött ajkak, darázsderék, és a jó ég tudja, mi még.

Ha a férfiak igen nagy %-a az ilyenre bukik (még akkor is, ha tagadják), nem csodálkozom, ha a saját kárukon kell megtanulniuk, pedig előre megmondható: az ilyen nőből nem lesz hajde feleség, nem fogja a csilli-villi műkörmével a sütiket sütni, mosogatni, de még egy 10-20milla érték alatti autóba sem hajlandó beszállni. Sajnos ez a nőideál csak egy mondatot ismer: virítsd a pénzt! Mindeközben a hétköznapi, természetes lányok otthon malmoznak, a médiából és közösségi portálokról jött mindenféle ingerek hatására csökken az önbizalmuk, és ezzel együtt rohamosan nő az olyan lányok száma, akik megpróbálván eleget tenni az elvárásoknak maguk is pinky csajokká válnak. Titkoljuk el az eszünket, jöhet a szoli (hátha nem lesz belőle bőrrák), jöhet az abnormális fogyókúra, meg a fénnyel táplálkozás, gyomorkisebbítő műtét, csak, hogy beleférjünk a nyári bikinibe. Költsünk milliókat a melleinkre, mert egy férfiember számba se vesz egy A kosaras mellmérettel, sőt, még képen is röhög, az pedig mindenképpen elsődleges, hogy feltöltsük az ajkainkat (kacsaszáj forever), az első ráncok megjelenésével pedig irány a botox. Miért? Mert ez a trendi! Cicit ki, miniszoknyát fel, bugyit le. A 20 centis tűsarok bár szexi, járni nem igen lehet benne, a későbbi gerinc-, tartás-, és lábproblémákról már nem is beszélve, de egy előnye legalább van: járni úgysem kell benne, csak széttenni…

Blog enesazegeszsegugy

Az új trend még a Barbie style, mi sem egyszerűbb, egy-két bordát azért minimum ki kell műttetni, plusz kell egy 75N-es mell (egyenként 3-5kg)… Ugye, hogy egyre több ilyenről hallani?

Blog enesazegeszsegugy

„Természetesen a férfiak szexuális igényei magukban nem lettek volna elég ahhoz, hogy mára a szépségkultusz idáig fejlődjön. Sokban hozzájárult a pornográfia ipara.” /Pintér Elvira/

Mindeközben, hogy a másik oldalt is megközelítsem, a férfiak már lusták csupán a maguk erejéből fitté válni, futni, úszni, sportolni; elég elővenni az injekciós „vitamint” (khm… szteroidot), aztán jöhet a „speciális” étrend: csirkemell, natúrrizs, fehérje… Biztos jól néz ki, bár egy szekrénysort már nem bírnak megemelni, leginkább ugyanúgy csak dísznövények, mint a női megfelelőjük. Ha pedig nem áll fel a kicsi „őkelme”, akkor jöhet a Kamagra meg a Viagra. Mert mégis hogy néz már ki, hogy pumpolt izomagy az ágyban már nem tud teljesíteni? Aztán jöhetnek a mellékhatások. Szedhetjük a szteroidot amíg bele nem halunk, végül is nem véletlenül illegális, ha meg mégis leállunk, íme a sötét jövő:

Blog enesazegeszsegugy"Dean Wharmby mindent elkövetett azért, hogy megőrizze formáját. A 39 éves korában elhunyt testépítő a Daily Mail információi szerint egy nap 10 ezer kalóriát evett, amit javarészt gyorsételek tettek ki, napi 8 doboz energiaitalt ivott, mindezeken túl pedig szteroidokat szedett, hogy elérje a kitűzött célt. A férfinél 5 és fél évvel ezelőtt májrákot diagnosztizáltak. Wharmby hiába hagyta abba a szteroidok szedését, és állt át egy sokkal természetesebb készítményre, ám végül a betegség győzedelmeskedett: az egygyerekes édesapa 2015 júliusában hunyt el.”

Blog enesazegeszsegugy

Szóval valahol elkezdődött a kínai lábnyomorítással, „Lótusz lábbal”, amiket speciális cipőkkel értek el a nők több évtizeden át, öregkorukra pedig már járni sem voltak képesek.

„Fiatal lányoknak, általában 6 éves korukban, erősen bekötötték a lábfejüket, úgy hogy az ne nőhessen tovább. Körülbelül egy éven belül a lábfej erősen deformálódott. A nő lábfeje nem nőhetett 10-15 centinél hosszabbra, és kicsi maradt felnőttkorára is.” /Wikipédia/

Blog enesazegeszsegugy

Aztán jöttek a fűzők, ráadásul a mai napig használják a „fűző-diétát”. A mai értelemben is fűzőnek nevezhető ruhadarab csak az 1530-as években jött létre, ez sokszor végződött halállal, hiszen ha túlságosan megszorítják fűzőt, a lányok nem kapnak levegőt és megfulladnak, vagy a helytelenül megszorított fűző eltör néhány bordát… A fűző helytelen viselése a csigolyák, illetve szélsőséges helyzetben a belső szervek eldeformálódásához vezethet. 

Blog enesazegeszsegugy

Egyvalami azonban szinte minden nőben közös: a sminkKevés olyan nőt ismerek magamon kívül, aki képes smink nélkül utcára menni, és közben nem érzi úgy, hogy mindenki őt nézi, hogy borzalmasan néz ki… Ma már a természetes női készülődésbe beletartozik a felöltözés, reggeli, alapozó, rúzs, spirál, pirosító, szemöldök- és szemceruza stb…

„A rúzsok is, melyből egy átlagos nő életében körülbelül 4,5 kilót használ el (képzeljük el a pici csomagolást, alig pár gramm, ehhez képest a négy és fél kg ijesztően soknak tűnik), ami gyakorlatilag különböző mérgező anyagok vegyülete, mégis milyen pozitív hatással van az ajkakra? Semmilyen. Sőt, némely szélsőséges esetben még rákot is okozhat. Mindamellett, hogy milyen hatása van magára az emberi testre, azzal is foglalkoznunk kell, hogy mit tesz az esténként lemosott maszk. A lefolyóból a csatornákon, tisztítókon, vagy egyszerűen a földön, folyón keresztül, amibe beleengedik illegálisan végül a tengerekbe, óceánokba kerül, ahol teljesen ellehetetleníti az életet. Ott, ahol beleengedik teljesen kihalnak a vizi életközösségek. Ennek köszönhetően már rengeteg állat-, növény- és más faj pusztult el...
A mérgezett víz károsan hat a többi állat szervezetére is. Nem kevés esetben felborítja a hormonháztartásukat, melynek később tragikus következményei lesznek.” /Pintér Elvira/

Blog enesazegeszsegugy

Megállapítható tehát, hogy a szépségkultusz ráerőltetése a nőkre nem igazságos és végképp nem egészséges, ugyanez vonatkozik a szteroidozó férfiakra is. Vajon meddig megyünk még el a szépség jegyében? Vajon mikor veszik észre a férfiak, hogy a természetes nők többet érnek, többet bírnak? Mielőtt pellengérre állítanátok, nem az elhanyagolt nők a természetesek, hanem azok, akiknek nem szükséges semmilyen műtéti beavatkozás, sem botox, ajakfeltöltés, műszempilla stb, akik mellett, ha egy férfi felébred reggel, nem érzik úgy, hogy „Jézusom, ki ez a nő?”, mert egy természetes szépség majdnem ugyanúgy néz ki reggel, mint mikor éjszaka felszedték. Nem azt mondom, hogy abszolút hanyagoljuk a sminket, mert persze, a divatot mindenki követi és ezzel nincs is feltétlenül baj, a káros dolgok viszont (az eszement fogyókúra, szteroid, plasztika, testroncsoló cipők, fűzők, elszorítók stb.) egészen biztos, hogy nem válnak hosszútávon a javunkra.

0 Tovább

Az Athenaeum könyvheti programjai és werkfilmje

Kortárs szerzők élesztik fel a Posta Bankot?

Ha azt nem is, de a reklámját. A 87. Ünnepi Könyvhéten a 4-es pavilonban megtalálható Athenaeum Kiadó és General Press Kiadó szokatlan teaser videót tett közzé. A 90-es évek egyik leglegendásabb reklámját, Geszti Péter és Berkes Gábor A szenzációs négyes című szpotját forgatták újra. Az eredetileg artisák szereplésével felvett videó felújított változatában három kortárs magyar szerző (Jandácsik Pál, Klausz Melinda és Virág Emília) valamint egy szerkesztő (Kiss Béla) bújt a 20-as évekből származó jelmezekbe, hogy felidézzék a több mint húszéves dalt, és felhívják a figyelmet a két kiadó könyvheti programjaira. A videót Székács Alexa, Pápai Gergely és Halász László készítették. 

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó főszerkesztője annyit fűzött a vidám szpothoz, hogy „Ők négyen igazi hősök! Mi kitaláltunk egy koncepciót, de nekik kellett végigcsinálni. A húsz másodpercnyi élő szereplős videó nyersanyagait több mint öt órás forgatáson rögzítettük a Hegyvidék Központban található Líra Könyváruházban. Elképesztően kemény munka volt számukra, büszkék vagyunk rájuk, hogy vállalták, és köszönjük, hogy kitartottak! Miközben nagyon hálásak vagyunk Geszti Péternek és Berkes Gábornak, hogy engedélyezték a film újraforgatását. Ezt a reklámot, a szöveget és a dallamot két évtizede senki nem tudta kiverni a fejéből – reméljük, újra népszerű lesz!

És igen, van egy direkt célja is a remake elkészítésének. Kommunikálni szerettük volna, hogy az Ünnep Könyvhét hatalmas forgatagában pontosan hol találnak meg bennünket, mivel, ráadásul idén új helyre is költözik az Athenaeum. A 4-es pavilonba. És megígérjük, hogy a videóhoz hasonló bolondozásokkal, izgalmakkal, látványosságokkal várjuk az olvasókat!”

A klipforgatáson készített werkfilmet az Athenaeum Facebook falán nézhetik meg:

https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/1047398321963800/?__mref=message_bubble

Az Athenum kiadó programjai:

Könyvajánló Blog

0 Tovább

KÖNYV NYEREMÉNYJÁTÉK!

Blog

Sziasztok! KÖNYV NYEREMÉNYJÁTÉK!

Tudjátok, hogy ajándékoztam már többször is könyvet, most van két példányom egy könyvből, és úgy döntöttem, az egyiket kisorsolom nektek. 

Katie Fforde: Tökéletes esküvő című könyvét nyerhetitek meg tőlem, ha szombat este 19:00 óráig lájkoljátok ezt a facebook oldalt:

https://www.facebook.com/konyveskucko.reblog.hu/?fref=ts

és megosztjátok, akár ezt a posztot, akár az oldalt. Írjatok egy hozzászólást, ha sikerült ehhez a bejegyzéshez:
https://www.facebook.com/konyveskucko.reblog.hu/photos/a.684379768370791.1073741829.684068088401959/738968839578550/?type=3&theater

és szombaton sorsolok a hozzászólók között. :)))) Sok sikert, drágáim! :)

0 Tovább

Interjú a Sárkánycsalogató című könyv írójával, Virág Emíliával

/Ez egy általam készített interjú, így kérlek titeket, amennyiben bármit is kimásoltok belőle, feltétlenül tüntessétek fel forrásként ne csak a reblog, hanem a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt. Köszönöm!/

A Sárkánycsalogató című könyv annyira a kedvenceim közé került, pedig még nem fejeztem teljesen be az olvasását, hogy egyik este azon gondolkodtam, de jó lenne meginterjúvolni az íróját, Virág Emíliát, annyi kérdésem lenne hozzá! Nagy örömömre szolgál, hogy ennek a modern, fantasztikus témájú könyvnek a megszületéséről először én faggathattam őt.

Blog Könyvajánló Fantasy 7 Magyar

A könyvről:

Blog Könyvajánló Fantasy 7 MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

0 Tovább

Megjelent Ellen DeGeneres első magyarra fordított könyve

Megjelent Ellen DeGeneres amerikai humorista, színésznő és jelenleg a nevével fémjelzett talk show Emmy-díjas műsorvezetője első magyarra fordított kötete Szórakozol velem? címmel.

Könyvajánló Blog Humor FelnőttSok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

0 Tovább

Határ a megszállottság és a szerelem között

Blog

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény.

Hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzenetibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatainkat akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül az már megszállottság?

 

Blog

A fentebb említett könyv olvasása közben úgy éreztem, egy szenvedélyesen szerelmes pszichopata bőrébe bújtam, és nem csak, hogy falom a sorokat, hanem irracionális módon még szurkoltam is neki, hátha lehet még happy end a vége. Közben azon gondolkodtam, hogyan lehet ennyire elmosni a határokat a megszállottság és a szerelem között – mármint az író szemszögéből.

Fiatalon sokan elkövetik azt a hibát (sőt, gyakran még idősebb korban is), hogy túlontúl féltékenyek, kisajátítók egy kapcsolatban, és pontosan a féltékenységgel teszik tönkre az egyébként virágzásnak induló szerelmet. De milyen nehéz megbízni a másikban, elhinni bizonyíték nélkül az ember minden szavát! És ezt meddig lehet megtenni? Hányadik sikertelen próbálkozás után gondolja úgy az ember, hogy már nem képes senkiben sem megbízni, s pláne nem megelőlegezni ezt a korlátlan bizalmat. Mi az a pont, ahol az ember már nem csupán valaki, aki megbízik a másikban, hanem már csak egy naiv, jóhiszemű, kihasznált és megcsalt fél. Vagy mi az a pont, amikor valaki még csak szenvedélyesen szeret valakit, a következő pillanatban pedig már percenként hívogatja, zaklatja, követi, kutakodik a múltjában, és megszállottá válik?

„Soha, semmilyen emberi találkozás alkalmával nem éreztem még ezt a különös közelséget, mint ez este, e pillanatban - nem tudom megmondani ez érzés nevét, csak arra emlékszem, hogy a várakozásnak valamilyen rendkívüli izgalma ejtett meg. Az élet ritka pillanatainak egyike volt ez, mikor egy ember a szenvedély, a megszállottság vagy a hit erejével feltár valamit a világ rejtett értelméből egy másik ember előtt.”
/Márai Sándor/

Vajon minden ember, minden párkapcsolat saját mércéjéhez kell, hogy igazodjon a megszállottság és a szerelem aránya, vegyes viszonya? A túlzást pedig mi határozzuk meg? Mi az, ami még imponáló, és mi az a mennyiség, ami már taszító? Érdekes kérdésekre kaphatunk választ, vagy boncolgathatunk együtt Kepnes: Te című regényét olvasva. A részletes ismertetőt itt találhatjátok.

 

Blog

0 Tovább

Meseolvasó önkénteseket keresnek kórházban fekvő gyerekekhez

Blog

"Országszerte várják azoknak az önkénteseknek a jelentkezését, akik meseolvasással segítenék kórházban fekvő beteg gyerekek gyógyulását." írja a koloknet.hu.

"Idén is folytatódik a gyógyvarázs meseolvasó program, amelyre ebben az évben bárki jelentkezhet. A három éve indult akció keretében eddig 300 középiskolás és a pénzintézet 100 dolgozója 37 alkalommal olvasott fel a kórházakban fekvő beteg gyerekeknek kedvenc könyveiből. A gyógyvarázs mesedoktorok akciójához mostantól bárki jelentkezhet a weboldalukon keresztül, az egyetlen feltétel, hogy legalább 14 éves legyen."

A K&H mesedoktorok eddig közel 11 000 alkalommal szórakoztatták személyesen a gyerekeket, a Youtube csatornán található meséket pedig 40 000 alkalommal látták a kis betegek.

Ezen nekibuzdulva, mivel a jelnyelvet már alapszinten megtanultam, levizsgáztam, és ismét úgy érzem, nekivágnék valami újnak, el is határoztam, hogy a Nyíregyháza - Jósa András Oktatókórház, Gyermekosztályon én is kipróbálom magam a meseolvasásban, illetőleg szeretnék szervezni egy játék- és könyvadományozást a Gyermekosztály részére. Ezt egyelőre egy Facebook csoporton kezdtem meg, de aki szeretne adni, a Facebook oldalamon keresztül felveheti velem a kapcsolatot. (Részletek később.)

Aki úgy érzi, hogy tényleg van erre szabadideje, szerintem ez a felolvasás egy kedves gesztus gyermekeink felé, mindazonáltal a mi lelkivilágunknak is jót tesz. :)

Akiknek nincs idejük/lehetőségük a kórházban mesélt olvasni, vagy beteltek az időpontok (bizony!), online, webkamera segítségével is olvashatnak fel és küldhetnek be mesét.

0 Tovább

Miért jó az online KRESZ oktatás

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik teljesen elhatárolódnak a modern technika fejlődésétől, és olyan dolgok felett mondanak ítéletet, amelyet nem, hogy nem próbáltak, de még csak nem is ismernek. Ilyen például az online KRESZ tanfolyam is, amiről egyből sok embernek megvan a negatív, lehúzó véleménye, és csak fröcsögnek, hogy az milyen rossz, én miért azt tanulom, sosem fogom megtanulni, de csak "csináljak azt, amit akarok, nyugodtan" (flegmázva), ilyesmi.

Szeretném elmondani, miért ezt választottam, és miért gondolom úgy, hogy ez abszolút hasznos. Hadd kezdjem azzal, hogy elég jó a memóriám, kötve hiszem, hogy bármi problémám lenne a vizsgán, már csak azért sem, mert a próbavizsgákon is majdnem maximumon teljesítek.

Eleinte nekem is voltak kétségeim afelől, hogy valóban jól választok-e az online KRESZ-szel, de nem zárkóztam el előle, már csak azért sem, mert nem olyan egyszerű rendesen, munka mellett oktatásra járni, ráadásul egy normál oktatáson zavarna, hogy nem mindenki érti, amit én már igen, vagy fordítva, így nem tudok a saját tempómban haladni, arról nem is beszélve, hogy egy nyolcórás műszak után mennyire zokni aggyal állnék neki a tanulásnak. Ezzel szemben az online programot akkor nyitom meg, amikor kedvem tartja, ráérek, és amikor fog is az agyam, senki nem háborgat és zavar, ráadásul emellett még a könyvet is megvettem, amit előtte áttanulmányoztam. Igaz, hogy ezutóbbi nem volt szükséges, de én mindenképpen biztosra szeretnék menni.

Ami kifejezetten tetszett a programban:

  • Hogy bármikor belekezdhetek és félbehagyhatom, ha már nem fog az agyam.
  • Nem kell másoktól függnöm.
  • Animációk és képek segítenek az adott helyzet megértésében, amit egy oktató nem biztos, hogy úgy át tudna adni

(Például van egy virtuális autó, amin lehet kapcsolgatni a lámpákat, így könnyebben megjegyezhető és látható, hogy melyik-melyik, vagy animációs képek segítségével segít megérteni, mikor kinek van elsőbbsége egy kereszteződésnél, de a virtuális autón akár még a holttereket is tanulmányozhatom, a tükrök helyes beállítását, stb.)

Blog

Blog

  • Rengeteg köztes TESZTTEL és részösszegző teszttel találkozunk közben (és próbavizsgával), amiken, ha nem megyünk át megfelelő pontszámmal, a rendszer NEM ENGED TOVÁBB, így közben is folyamatosan ELLENŐRZI az addig megszerzett tudásunkat (ez a kedvencem benne!)

  • Hasznos tippeket kaphatunk és kiegészítő információkat a különböző részeknél.
  • Akármikor visszatérhetek az átvett tananyagokhoz
  • Ha rendesen átvesszük a tananyagot (márpedig addig ugye a tesztek miatt nem enged tovább), akkor akár (egyéntől függően) 50-60 órát is eltölthetünk a programmal. Ha nem tanultunk még KRESZ-t, akkor átlag olyan 30-40-et.. Ha előtte már például átrágtunk magunkat egy tesztkönyvön, akkor olyan 20-30 órát töltünk a programban tanulással. Szerintem ez máris többre kényszerít, mint egy „rendes” oktatásnál.
  • Kényelmes, és azok is el tudják végezni, akik sokat, vagy össze-vissza dolgoznak, kismamák, stb.
  • Blog

    Blog

    Én nem azt várom, hogy mindenki rögtön kezdje el, de egy folyamatosan fejlődő világban elég maradiak azok, akik csak emiatt leszólnak, fröcsögnek, úgy, hogy még ráadásul ki sem próbálták, vagy azt sem tudják, miről beszélnek.

Személy szerint nekem tetszik, és úgy érzem, sokkal biztonságosabban el tudom sajátítani ezeket az ismereteket.

0 Tovább

Az internetes ismerkedés veszélyei

Nemrég fejeztem be S. J. Watsontól A másik én c. könyvet, és úgy gondoltam, ez egy inspiráló könyv ahhoz, hogy a netes ismerkedés veszélyeiről írjak.

Sokszor, amikor a tévében látjuk, vagy könyvben olvassuk, hogy valaki internetes zaklatás áldozata lett, ne adj Isten, pont egy gyereket találtak meg így pedofilok, vagy valaki megismert valakit az interneten, aztán személyes találkozáskor kiderül, hogy nem is az aki, ilyenkor azt gondoljuk, hogy ilyen csak a filmekben van, és ez túlzás. Az igazság az, hogy a legtöbb rossz dologgal kapcsolatban így érzünk, amíg meg nem történik a közvetlen környezetünkben is.

Miért ne lehetne valós veszély (mert igenis az), hogy egy pedofil a neten keresztül találja meg a gyerekünket? Egy chatszobában elkezdenek beszélgetni, vagy csak valaki másnak álcázva bejelöli őt Facebookon, ráadásul úgy, hogy nem mindegyik szülő ellenőrzi gyereke internetes ténykedését. Aztán megbeszélnek egy találkát az iskola előtt…

Vagy miért ne lehetne valós veszély, hogy amikor internetes párkeresős weboldalakon megismerünk valakit, valójában kiderül, hogy nem is annyi idős, nem is ellenkező nemű, vagy egyáltalán nem is olyan belső tulajdonságokkal rendelkezik az illető, mint amilyennek mutatta magát. Esetleg nem is azt akarja tőlünk, mint amit gondoltunk.

Mindez persze a valóságban is ugyanúgy előfordulhat. Lehet, hogy ismerőseinkről azt gondoljuk, ismerjük őket, valójában azonban, ahogy a mondás tartja „nem sok embernek válik hasznára, ha jobban megismerik.” Minden embernek van egy nyilvános és egy sötét oldala (hogy kinek mennyire sötét, az változó). Gyakran előfordul, hogy évek múltán még a régi házasok is egy-egy történés után elgondolkodnak: „Nem is ismerem igazán a férjemet.”

Most, hogy a valóságos kapcsolatok háttérbe szorultak, és a virtuálisak ennyire előtérbe kerültek, különösen figyelmesnek és óvatosnak kell lenni, de nem csak nekünk, hanem a tizenéves korosztálynak is meg kell tanítanunk ezt. Nagyon sok olyan tizenéves profilról lehetne beszélni a Facebookon is, ahol bikinis képet osztanak meg magukról nyilvánosan, vagy ahol több száz vagy ezer ismerősük van a lányoknak, és ki tudja, hányat ismernek abból személyesen. Az internetes tartalmak egy-egy háztartásban gyakran nincsenek szűrve, gyermekvédelemmel ellátva, így gyakorlatilag, amikor egy gyerek leül a gép elé, bármilyen brutális, lélekroncsoló vagy ártalmas tartalmat megnézhet – akár még véletlenül is. Biztos, hogy ez az információtenger nincs rájuk negatív hatással, mondjuk, a jellemfejlődésükre?

 

A másik oldal az internetes párkeresés. Ez nem egy veszélytelen dolog, ráadásul már a tinik is így ismerkednek, én is kipróbáltam. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy legalább egyvalakinek vázoljuk fel, hogy kivel találkozunk, mi az illető neve, mi a telefonszáma, hol fogunk vele találkozni és mikor. Fiatalabb koromban mindig megkértem az egyik barátnőmet, hogy „láthatatlanul” kísérjen el, és csak akkor hagyjon magunkra, amikor jelzek neki. Ahogy azzal is bebiztosítottam magam, hogy egy barátom csörgessen meg fél órával a randi után, hátha egyáltalán nem tetszik a helyzet, és akkor a sürgős telefonhívásra hagyatkozva kereket oldhattam. Nem tudom, manapság hányan tartják be legalább ezeket a minimális óvintézkedéseket, de olyanokról is elég gyakran hallani, amikor embereket rabolnak szervkereskedelem céljából, vagy nőket erőszakolnak meg, elviszik őket külföldre futtatni és így tovább. Persze, szerencsére egy viszonylat normális országban élünk, annyit szeretnék üzenni eme poszt kapcsán: minden esetre legyetek óvatosak!

Akit érdekel ez a téma, ajánlom figyelmébe S. J. Watson – A másik én c. könyvét, ami egy krimi, thriller kategóriába sorolható regény, ami az internetes ismerkedésről, párkeresésről, veszélyről stb. szól, lehet okulni belőle. A regényről részletes ismertetőmet ITT olvashatjátok.

0 Tovább

Gépfüggő kamaszok

Blog

Nem annyira új keletű probléma már, hogy nagyon sok tini szenved gépfüggőségtől. Még jól emlékszem arra, hogy tizenegynéhány évvel ezelőtt az én korosztályomat is ugyanez a probléma sújtotta – tulajdonképpen akkor kezdődött. Mostanában azonban kevesebb cikket olvasok erről, mintha elfelejtettünk volna beszélni erről. Vagy lehetséges, hogy ma már annyira beszőtte magát az életünkbe a számítógép, az internet, a játékok, hogy nemcsak a kamaszok, de már a felnőttek is függők, ezért fel sem tűnik, milyen hatással van ez a gyerekekre?

Mostanában elég sok ötéves gyereket látok tablettel a kezükben. Azt kapnak karácsonyra, ünnepekre; tableten, vagy mobilon játszanak egész délután. Van olyan szülő, aki annak érdekében, hogy elvégezhesse a házimunkát, kütyüket ad a gyerek kezébe, hogy addig is hiszti nélkül lefoglalja. Ezzel szemben egyre kevesebb az olyan szülő, aki kimegy velük a játszótérre, mesét olvas, és együtt játszik a gyerekeivel – nem pedig csak megfigyelőként vesz részt a játékokban.

Sok vita folyik arról, hogy vajon ezek az eszközök a fejlődésben segítik vagy inkább visszavetik-e a gyerekeket? Vajon a tabletekre, gyerekeknek fejlesztett játékok jobbak, mint a hagyományosak? Egyáltalán eleget vannak a kicsik/kamaszok szabad levegőn? Milyen hatással van a személyiségükre az internetes világ, az öldöklős játékok? A virtuális világ milyen befolyással van a valóságérzetük kialakulására, a dolgok helyes megítélésére? Hány szülő nézi meg a gyereke böngészése előzményeit, vagy állítja be úgy a számítógépet, hogy ne juthassanak el gyerekeikhez a felnőtt vagy brutális, erőszakos, netalántán pedofil tartalmak? Megfelelően oda tudunk figyelni erre? Miért regisztrálnak a Facebookra gyerekek a korhatár alatt? Nagyon sok olyan megosztást látok közösségi oldalakon, ahol azt látom, a megosztók (lájkolók) nincsenek figyelemmel arra, hogy nekik is van gyerek ismerősük, és ezáltal hozzájuk is eljut az a kép/poszt/videó.

Blog

Annyi információáradat jut manapság a gyerekekhez, hogy nem lehet egyszerű kiválasztani belőlük a hasznosakat, a helyeseket, arról nem is beszélve, hogy tudják-e helyesen kezelni a közösségi oldalakat. Sok tini oda nem illő képeket tölt fel magáról, kiszolgáltatva magát a kommentelőknek (legrosszabb esetben ismeretleneknek), ezáltal is megkönnyíti a pedofilok vagy gyűlölködő kommentelők dolgát. Egyre több olyan történetet hallani, amikor tinédzserek amiatt követettek el öngyilkosságot, mert nem tudtak mit kezdeni a negatív kommentekkel, internetes zaklatással.

Ha van véleményetek a témáról, írjátok meg hozzászólásban.

A gépfüggőséggel, szorongással kapcsolatos könyvekkel kapcsolatban tudom ajánlani Sophie Kinsella – Hová lett Audery? (részletes ismertetőt ITT olvashattok róla) és Zoe Sugg – Girl online című könyvét (részletes ismertető ITT).

 

0 Tovább

Ha lett volna Facebook 1848-ban

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Forrás:

http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=217132

0 Tovább

Legendás állatok és megfigyelésük - Magyar szinkronos előzetes

Halihó! Láttátok már az új HP film magyar szinkronos előzetesét? ;)

Göthe Salmander (Eddie Redmayne) professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakembere New Yorkba érkezik. A muglik között bujkáló varázslók és boszorkányok közösségének segítségével keresi a városban élő szörnyeket. És talán meg is találja őket…

A Harry Potter-világ feltámad, a történet jó 70 évvel Potter születése előtt játszódik: a nézők a varázslatos kalandok közben a varázsvilág múltját is megismerhetik. Igazi varázslat ez! A Harry Potter-könyvek megfilmesítése után maga az írónő, J. K. Rowling írt forgatókönyvet egy korábbi műve alapján – a rajongók nagy örömére, a világsikerű franchise az utolsó négy Potter-film rendezőjének irányítása mellett három új résszel gazdagodik!

0 Tovább

Fröcsögő, gyűlölködő kommentek - Ha az utcán zavar, a neten miért nem?

„Legközelebb, mielőtt posztolsz egy hozzászólást vagy állapotjelzést, vagy megosztasz egy linket, kérdezd meg magadtól: boldogabbá fogja ez tenni a világot?

És ha nem, akkor azonnal töröld ki.

Amúgy is van elég szomorúság a világban. Nem kell még hozzátenned.”

/Zoe Sugg – Girl online/

Blog

Mielőtt elolvasnátok a posztot, nézzétek meg ezt a videót, amit a hello90 blog készíttetett, kiemeltek néhány igazán súlyos negatív kommentet az online közegből, és kivitték táblákon az utcára:

Amikor elkezdtem blogolni, nem gondoltam, hogy ennyien fogtok olvasni. Igen, régebben is vezettem évekig blogot, de ez most más. Ez most tényleg olyan, amit szeretek csinálni, mert szeretek írni és adni nektek, szeretem megosztani a szubjektív véleményemet. Szeretek írni, mert az olyan érzéssel tölt el, ami boldoggá tesz. Örülök, hogy tudom, sokan vagytok visszajáró olvasók, és köszönöm, amikor megkerestek és írtok nekem valamelyik közösségi oldalon egy-egy kedves üzenetet. Most azoknak szeretnék szólni, akik nincsenek tisztában az internet és a szavak, a kommentek erejével.

Blogot írni jó. Ha szeretnéd, mindenképpen próbáld ki, de jó tudni, hogy milyen hátulütői vannak. Én úgy voltam vele, hogy felvállalom a nevem. Nem szeretek a névtelenség álcája mögé bújni. Amit írok, azt én úgy is gondolom, vállalom, halandó ember vagyok szubjektív véleménnyel, aki hibázhat és tévedhet, mégis olyan, aki nem rest megosztani ezt veletek. Nagyon sajnálom, hogy néha elragad benneteket a hév, amikor a kommentekről van szó.

Akkor most beszélek nektek a kommentezésekről. Egy időben engedélyeztem, aztán letiltottam, most ezt jelenleg kísérleti fázisnak nevezném. Boncolgattam már pár (egyébként fontos) témát a blog menüpont alatt, eléggé megosztottam vele az olvasótábort, és voltak közületek, akik nem valami illedelmes módon fejtették ki a véleményüket. Nagyon könnyű csak úgy mindenféle munka nélkül odaposztolni valamihez, hogy „te ehhez nem értesz”, „csupa sablonokat írsz”, „mit képzelsz, ki vagy te?”, „ez hülyeség, amit leírtál” és így tovább. Kíváncsi vagyok, ha az utcán szembejönnétek velem, és megosztanám a véleményemet nektek valamiről, akkor is ezt mondanátok az arcomba? Örülnék neki, ha az illemet ugyanúgy figyelembe vennék a kommentezők, az internetezők az online világban is.

Blog

Nagyon sok olyan történetet hallani, és rengeteg ilyen film is készült, amikor az internetes világ, a posztok, a kommentek, a videók kikészítik az embereket – többnyire a tinédzsereket. Öngyilkosságot követnek el emiatt, nem tudják feldolgozni, hogy mindenki rajtuk röhög, hogy mindenki őket szidja. Sajnos az emberekre alapból jellemző az, hogy amíg minden rendben, nincs egy szavuk sem, de amikor felháborodnak valamin, vagy nem tetszik nekik valami, mindenképpen jönnek a fröcsögő kommentek. Így történt az néhány hónapja, hogy igencsak elgondolkodtam, érdemes-e egyáltalán ezt tovább folytatni. Hogy folytatni tudjam, letiltottam a kommenteket. Nem azért, mert a véleményetekre nem vagyok kíváncsi, de nem igazán voltatok aktívak, és ha mégis, mondom, inkább negatív „hogy jövök én ehhez” hozzászólást kaptam. Őszintén beszélek most arról, hogy akkor úgy gondoltam, egyelőre csak úgy tudom ezt folytatni, ha nem foglalkozom mások véleményével, mert a saját fejem után kell mennem. Tudom, olvastam, hogy született pár cikk itt reblogon is, hogy milyen egoista lehet az a blogger, aki letiltja a kommentjeit, és nem kíváncsi másokra. Nem hiszem, hogy az illető bloggert kellene szidjátok, ha így is van. Mi, bloggerek ADNI szeretünk, és nem kapni. Mi adunk nektek egy hírt, cikket, könyvajánlót. Nem várunk dicséretet, köszönjük a tanácsot, de az oltásra nincs szükségünk. Aki blogol, az úgy látja jónak. Aki felvállalja a nevét, az nem szégyelli, amit leír. Ha nincs engedélyezve a komment, akkor azért, mert neki csak úgy megy az írás, ha nem kap a nyakába három vödör jeges vizet. Amikor újságot olvastok, ott sincs meg a lehetősége annak, hogy fricskázzátok azt.

Nem tudom, egyeseknek miért jó az (más blogokon és cikkeknél is látom), hogy lefricskázzák a blogger mondandóját. Egy teljesen őszinte kérdés: Ha nem tetszik, akkor miért olvassátok végig?

Tudnotok kéne, hogy a szavaknak (a leírt szavaknak is) éle van, és a szó a legerősebb fegyver. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a negatív emberek többnyire azért negatívak, mert az ő életükben valami nem stimmel, és ez frusztrálja őket. De a frusztráció, a negatív hullám megállíthatatlanul terjed, olyan ez, mint a pillangóhatás. Engem is azzá tehetsz, én pedig másokat tehetnék azzá. Ha azt mondod a lányodnak, húgodnak, hogy csúnya, sosem fogja elfelejteni. Ha azt mondod az édesanyádnak, hogy rém rosszul néz ki, megbántod őt. Ha azt írod egy tizenéves blogjához, hogy inkább meg se szólalt volna, vagy bármi negatívat, tudnod kell, hogy hatással lesz rá. Nem  csak rólam van szó, hogy nekem mit írtok (bár 25 évesen sem sokkal könnyebb persze), de arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy úgy kommenteljetek, posztoljatok, ahogy azt igaziból is tennétek.

Ha odajönnétek hozzám egy parkban, és megkérdeznétek, mit írok, és én odaadnám, megmutatnám, utána tényleg ezeket mondanátok nekem? Kétlem.

Blog

Nem mindenki tudja ezeket a negatív hullámokat kizárni az életéből. Bizonyára most is jönnek majd a fröcsögő kommentek, hogy aki nem tudja elviselni a kritikát, az ne írjon. Én mindig csak azt tudom mondani: próbáld meg beleképzelni magad a másik helyzetébe! Ha te kifejted valamiről a véleményed, vagy írsz valamit, neked hogy esne, ha a sárga földig lehordanának? Például, hogy mit képzelek, hogy egyáltalán véleményt nyilvánítok, mikor még helyesen írni sem tudok… (Ezt egyébként nem értem, mert szerintem a lakosság nagy részéhez képest elég helyesen tudok írni.) Mit képzek, hogy erről vagy arról írok, honnan van nekem felhatalmazásom ehhez. Belegondolok-e abba, milyen hatása van az emberekre az, amit írok? IGEN. IGEN. Még a Facebookon is úgy osztok meg képet vagy posztot, hogy ÉN tisztában vagyok vele, hogy vannak gyerek, tini ismerőseim, és nem mindegy, hogy mit írok vagy mondok, vagy osztok meg, mert ők is látják. De TI tisztában vagytok ezzel? Hogy mit osztotok meg? Hogy a fröcsögés milyen hatással lesz arra, akinek írjátok? Felnőtt emberek vagytok. Próbáljunk meg egy kicsit odafigyelni egymásra.

Ha már itt tartunk, mivel minden cikkem végén megemlítem, mi adta az ihletet a poszthoz: Zoe Sugg – Girl online könyvét olvasom. Tudom nektek ajánlani, tiniknek végképp, de huszonéveseknek is, mert pontosan arról (is) szól, hogy a nyilvánosság, a negatív kommentek, a mások idegileg való kicsinálása milyen hatással van az ember életére. Hogy menyire nem egyszerű ezt kezelni, és hogy (sajnos) az online világ ma már mennyire beleszövi magát a hétköznapjainkba. És ha már beleszövi, épp olyan kárt okozhat, mint bármi, ami a valóságban történik, vagy amit a valóságban mondanak.

Részletes ajánlómat a könyvről szokás szerint ITT olvashatjátok. 

Blog

0 Tovább

Miért pont a gyökér pasik?

Blog

Szerintem több ezer embert foglalkoztat, hogy a férfiak miért választanak plázacicákat, akik csak kihasználják őket, és a nők miért választanak gyökér pasikat. Pedig a válasz rém egyszerű: mert az (vonzóan) bonyolult…

Azt a tényt már mindenki leszögezhette, hogy a férfiakban él a vadászösztön, állítólag szeretik, ha egy nőt nem könnyű megkapni – legalábbis abban az esetben, ha nem csak egyéjszakás kalandot keresnek. Kevés férfi tudja azonban azt, hogy sok esetben a nőben is megvan a vadászösztön. Arra a kérdésre is választ fogok adni, hogy miért kezd sok nő házas férfival.

Kezdjük az elején; szerintem már valahol a tinédzser korban előjön az, hogy a lányok belezúgnak a legmenőbb srácba, aki biztos, hogy nem viszonozza érzelmeiket, a fiúk pedig nyilván a topmodell, csúcsszuper lökhárítós lányt szemelik ki maguknak. Ez természetesen olyan előítélet, amikor mindent egy lapra, a külsőre rakunk fel. Ez azért is van, mert tinédzserkorban még nincs elég tapasztalatunk ahhoz, hogy más megvilágításból is megközelítsük a dolgokat, hiszen még csak akkor fogjuk megtanulni! Nem állítom egyébiránt, hogy a külsőnek semmilyen szerepe nincs a párválasztáskor, ugyanakkor egy megfelelő kisugárzású, de kevésbé helyes férfi mégis olykor sokkal többet tud elérni egy (normális) nőnél, mint egy belül üres, helyes, címlapokra való pasas. A kisugárzás, ápoltság és az illatok sokkal fontosabb szerepet játszanak. A probléma csak ott van, hogy ha valamit tálcán kínálnak nekünk, az szinte sosem kell, mert annak nem látjuk meg az értékét. Mi, gyarló emberek már csak olyanok vagyunk, hogy mindig azután a dolog/ember után vágyódunk, ami/aki nem lehet a miénk, vagy még nem a miénk. Tulajdonképpen ez az ösztön viszi előrébb az embert, hiszen mi lenne velünk anélkül, ha nem vágytunk volna a biztos fényforrásra (Thomas Edison), a gőzhajtású járművekre (Nicolas-Joseph Cugnot), hogy megkönnyítsük mindennapjainkat és így tovább. Ez alapján mondhatom tehát, hogy ez belénk van kódolva. Manapság vágyunk egy autóra, egy házra, egy családra; mindig olyan terveket tűzünk ki magunk elé (hol közelibbeket, hol távolabbiakat), amelyekért megéri küzdeni.

Ugyanígy van ez a párválasztáskor is. Arra vágyunk, ami izgalmas, érdekes, bonyolult, amit meg kell szerezni, mert arra gondolunk, hogy amiért megküzdünk, annak nagyobb lesz majd az értéke. Ahogy Exupéry mondta:

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Blog

Lehet, hogy ez bizonyos szempontból így van, de minden küzdelem voltaképpen zsákbamacska, hiszen sosem tudhatjuk, végül mi vár ránk a kicsomagolás után; lehet, hogy egyáltalán nem az, amire számítottunk, lehet, hogy rájövünk, hogy egyáltalán nem is ez a férfi/nő kell nekünk. Sajnos néha még a saját szemünktől sem látunk, annyira élvezzük ezt a „macska-egér játékot”.

A következő dolog, hogy általánosságban nem csak a saját érzelmeinkre hallgatunk, hanem befolyásolnak minket a környezeti hatások (mások véleménye, az aktuális trend, aktuális divat, aktuális szépségideál), ez alapján (is) alakítjuk ki a véleményünket a másik félről. Például, ha egy szórakozóhelyen egy férfi egy olyan nőt lát, aki körül sok más férfi lebzsel, és szinte megközelíthetetlen, akkor elkönyveli magában, hogy biztos jó parti, másoknak tetszik, tehát neki is kell, hogy tessen. Mert ez a trendi, ha más ezt akarja, akkor az jó, akkor az kell, akkor azt nekünk is akarni kell. Ugyanez az effektus, amikor a gimiben az összes kislány a „sztárfiúért” rajong. Szintén ezen alapszik bizonyos szempontból a „tegyük féltékennyé a másikat” is, hogy felkeltsük a figyelmét.

Erre vezethető vissza az is, hogy miért van az, hogy néhány nő a házas férfiak iránt vonzódik? Azért, mert ha ezt a vonalat követjük, akkor nyilván az a férfi, akinek gyűrű van az ujján, már valakinek bizonyított, hogy megfelelő férj/apa lenne (vagy már az is), tehát akiben már más meglátta a jót, akkor azt nekünk is meg kell látni, az más nőnek is kell. Persze, ez olyan szempontból abszolút vakvágány, hogy attól még, hogy egy nőnek XY a tökéletes férfi, a többi tíznek valószínűleg halálra lenne ítélve a kapcsolata az adott férfivel. Ilyenkor a nők azt felejtik el, hogy nem vagyunk mind egyformák. Mindannyian egy egyedi kirakós darabjai vagyunk, és néha azért elég nehéz összepasszintani azokat a darabokat…

Blog
Srácok, tényleg ez kell nektek?

A férfiakat ezzel szemben az az átok sújtja, hogy a lökhárítóktól nem képesek koncentrálni a belső tulajdonságokra. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy egy csinibaba mellett boldogabbak lennének, mint egy hétköznapi, természetes szépség mellett. Persze valahol a harminc felé mindkét nemnek benő a feje lágya, a férfi lassan elkezd inkább olyan nőt keresni, aki képes majd a családról is gondoskodni, a nő pedig rájön, hogy nem azt kell hajkurászni, ami másnak jó, hanem ami Neki. Nem az a fontos, hogy másoknak mutassuk, milyen tökéletes a párunk, hanem hogy számunkra az legyen.

Tegnap Veréb Emese – Segítség, már megint egy gyökérrel járok! című könyvét olvastam. Azon kívül, hogy többször magamra ismertem a főszereplő lányban, a regény (lévén, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel) ennél hitelesebben aligha mutathatná be, milyen, amikor úgy érezzük, hiába a szexi külső, talán hiába epekedtünk az adott férfi/nő után mert nem éri meg; milyen, amikor hiába próbáljuk meg kiszűrni az gyémántot a gyökerek közül. Sokat mosolyogtam az olvasása közben, mert sok szituáció velem is megtörtént. A leginkább az tetszett benne, hogy valószerű volt, néha tényleg nem egyszerű eldönteni, hogy melyik férfivel/nővel is kellene szerencsét próbálnunk.

Részletes ismertetőt a könyvről ITT olvashattok, a tegnapi posztomban.

 

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Johanna Sinisalo - A Nap Magja
S. Jae-Jones - Alvilági ​dal
Thomas Harris - A ​vörös sárkány (Hannibal 1.)
Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter - Az emberek országa
Kimberley Freeman - Csillagok ​az óceán felett
Daryl Gregory - Kanálhajlítók
Pfliegel Dóra - Tindertojás
Bianca Bellová - Tó
Sándor Erzsi - Meddig jössz
Elisabeth Åsbrink - 1947
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.