Tudom, sokszor írtam már nektek a kedvenc könyvemről, az Ahol a szivárvány véget ér című könyvről, de azt hiszem, külön posztot érdemel a tény, hogy végre a könyvespolcon tudhatom ezt a gyönyörűséget, ugyanis Mikulásra ezt az ajándékot kaptam a páromtól. :)))

Remélhetőleg az elkövetkező hónapokban szépen összegyűjtögetem azt a kb. 70-80 könyvet, amik első körben a kedvenceim. ;)

Addig is, amíg könyves posztra vártok, hogy ne unatkozzatok, megtaláltan Nektek a HP kimaradt jeleneteit. Nekem újdonság volt minden esetre:

Igen, tudom, hogy mostanában elmaradtam a posztokkal, ennek több oka is van, az egyik, hogy valóban teljes mértékben belemerültem a Harry Potter Nurmengard trilógia fanfic. folytatásba, a másik pedig, hogy sajnos eleddig nem igazán állt rendelkezésemre gép, amelyen akkor posztolhattam volna, amikor csak akarok.

Örömmel tudatom, hogy ez a probléma végre megoldódott. Egy bájos laptop tulajdonosa lettem, így ígérem, amint a végére érek a trilógiának (a több ezer oldalból immáron csak 300 oldal van hátra), rögvest jönnek a könyvtárból kikölcsönzött könyvek, amelyekről természetesen ajánlót is közölni fogok. :) Utána aztán nincs megállás.

Ha pedig már a Harry Potter szóba került, nem tudom, hallottatok -e az új filmről, a Legendás állatok és megfigyelésükről, amely 2016 novemberére várható:

http://hvg.hu/kultura/20151105_Mar_vannak_kepek_az_uj_Harry_Potterfilmr

Addig is szemezgethetünk pár rajongók által készített filmből, itt van mindjárt a Perselus Piton és a Tekergők, amelyről azonban egyelőre csak trailert találtam, viszont az alkotók munkái között szerepel például 17 perces videóban Dumbledore és Grindelwald párbaja. Érdemes megnézni, mert mindkettő igazán minőségire sikeredett:

http://www.bbcamerica.com/anglophenia/2015/07/watch-harry-potter-fan-film-severus-snape-and-the-marauders/

Ezt a szépséget még a múlt héten rendeltem. Tudni kell, hogy napi minimum 8 órát kell gép előtt ülnöm a munkám miatt, így a nap végére, már viszket, fáj és majd' leragad a szemem, a piros kis erekről már nem is beszélve. Egyik kollégám még úgy egy évvel ezelőtt próbálta ki és vette meg a SteelSeries Desmo Onyx szemüvegét.

Hogy én miért nem őmelette döntöttem? Elsősorban, mert cirka 10.000 Ft-tal drágább. Másodsorban, bár a kialakítása nekem személy szerint sokkal jobban tetszik, és mivel azt is felpróbáltam, tudom, hogy ott legalább nem látom a keretet, ugyanakkor aggasztott az orr része, hogy esetleg, ha leesik az a pöcök, akkor szereltethetem, vagy szétesik. De persze a legnyomósabb ok az ára volt.

Természetesen a Gunnar Interceptre sem mondhatom, hogy nagyon olcsó, ugyanis a kék pl. 15.000 Ft-ba kerül mostanság, (a fekete 20.000), de így utólag azt mondom, hogy végül is megérte. Egyrészt, mert leszűri a káros sugarat, nem fárad úgy a szem, másrészt mert nagyít is kicsit (pont annyira, amennyire nekem kell), harmadrészt pedig a sárgás fény gyengíti kicsit a monitor kontrasztját. Lehet már kapni átlátszó lencsével is, de nekem ez külön tetszik is benne, hogy nem szúrja ki a szemem az a sok fehér. Persze, tudom, hogy a monitoron is lehet állítani, de nem hiszem, hogy a családban másvalaki annak kifejezetten örülne.

Tegnap tizenpár órán át volt rajtam a szemüveg, és teljesen jól elvolt a szemem, tényleg nem fárad annyira, nem dörzsölgetem annyit. Ami azt illeti, még néha olvasáshoz is felveszem a nagyítása miatt, sőt, TV-zéshez is (mert az is elég messze van tőlem, és mert szemre káros sugárzása annak is van.)

Láttam egyébként mindenféle tesztvideót, van, amelyikben azt mondták, hogy jó, másikban pedig, hogy neki pl. kifejezetten jobban fájt a feje szemüvegben. Én elég fejfájós vagyok, de szerintem szemüveg nélkül jobban fájna. Tény, hogy az első napon elég szokatlan volt a viselete, főleg annak, aki sose volt szemüveges, de a végére egészen megszokja. Szóval azt hiszem, jó vásárt csináltam, és bár a kinézetem valahol a hipszter és egy nagymama között van ebben a szemüvegben, szerencsére csak itthon viselem. Érdekes, hogy a férfiaknak bezzeg ez is jól áll. :)

Tavaly karácsonyra sok-sok vágyakozás után végre megleptem magamat egy e-book olvasóval. Emlékszem, hihetetlenül örültem neki, mert akkoriban annyit dolgoztam, hogy könyvtárba időm nem volt beiratkozni, eljárni pedig végképp esélytelennek látszott. Azóta rengeteg könyvet elolvastam már rajta. Tulajdonképpen nagyon tetszik, mert az igazat megvallva a pénztárcámat figyelembe véve nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy megvegyem az összes könyvet, amit olvasok. Pedig egyszer összeírtam, és nagyjából 60-120 könyvet tudnék egyhuzamban megvenni - túlzás nélkül. És ezek csak a legkedvesebb könyvek számomra.

Azonban azóta történt egy kis változás az életemben, így beiratkoztam a megyei könyvtárba. Főként azért, mert nagyon sok könyvet nem lehet beszerezni (még) e-bookban, például a friss megjelenéseket. Na már most, őszintén mondhatom, hogy mióta kivettem jó pár könyvet a könyvtárból, megállapítható, hogy könyvfüggő vagyok. Ráadásul súlyos stádium. Ez onnan is észrevehető, hogy mikor az első pár könyvet kihoztam - s már hónapok óta nem fogtam könyvet csak elektronikus formátumban - nagyjából minden ötödik oldal olvsása után kényszeresen szagolgatni kezdtem a könyvet. És még most is. Szagolgatom... Tudom, kínos, de talán az olyan könyvmolyok, mint én, megérhetik, mennyire hiányzott a nyomtatott könyv illata. Egyszerűen azt hiszem, hogy az illat valami régi emlékeket ébreszthet fel bennem, mikor, mondjuk, még gimis voltam, és minden gondtalan volt, és egyszerű. 

Persze, megvan az előnye azért az e-book olvasónak is. Például sok könyv még magyarul nem is jelent meg, de én már nagyon szerettem volna elolvasni. Ilyen volt például számomra Kirsty Moseley - A fiú, aki bemászott az ablakomon című könyve. Rajongói fordításban olvastam, de ez akkor számomra egyáltalán nem tűnt fel, teljesen magával ragadott a történet.

Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy olyan e-book olvasót választottam, ami élvezhető! E-ink kijelzős, tehát nem roncsolja a szemet, nincs saját fénye, és pontosan olyan hatás kelt, mintha az ember egy igazi könyvet olvasna. Én személy szerint a Wayteq Xbook360-at vettem meg. S bár eleinte vaciláltam az Amazon Kindle s eközött, emlékszem, akkoriban sok-sok fórumot olvastam, hogy melyik mellett is döntsek. Végül, mivel a Kindle nagyjából kétszer annyiba kerül, a Wayteq mellett döntöttem, és nem bántam meg. Ez a kis készülék a szívem csücske lett. Amit szeretek benne, hogy a vaskos könyvekkel ellentétben sokkal könnyebb, és ha valamit hirtelen el akarok olvasni, rögtön kéznél van, könnyebben elfér a táskában, és szívesebben olvasom ezt egy tömegközlekedési eszközön, mint például egy vaskos könyvet, ami összegyűrődhet  a táskában. Ráadásul, nem szeretem, ha mások látják, hogy mit olvasok éppen.