Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés
Facebook Twitter Addthis

Nem értem a felnőtteket

Nem értem a felnőtteket,
A szavakat úgy tekerik,
Beszélik a befőtteket,
A fogalmakat keverik.

Apa felhúzza az órát,
Én nem tudom, miért morcos,
Két errel írják az orrát,
Azt mondja, hogy elektromos.

Mindig oltsam le a villanyt,
Meg valami pilácsot is, 
Anya mérgesen rám pillant,
Ha kérdem: a virgácsot is?

Hova rakjak fel egy zenét?
Én ezt komolyan nem értem,
"Hova tette mondd, az eszét?"
Kérdik egymástól, ha kérdem.

Máskor meg, hogy tekerjem fel,
De micsodát, miért, hova?
Hogy a hangerőt vegyem fel?
"A gyerek megint tétova."

A tévében is vetítenek,
Én ezt már régóta tudom,
Nagyon idegesítenek,
Hogy hazudnak, meg is unom.

Reggelre lefőtt a kávé,
Izzadni én is szoktam ám,
Főleg a suliban kábé
A nyolcadik nagy kör után.

A nagyinál van egy lóca,
Meg csomó s betűs dolog,
Spájz, sparhelt, sufni, sut, stóla,
Nyelve tündenyelven forog.

"Anyu, a húst még kirántod?"
Miért nem hívja ki csendesen?
Az nem az én hibám, látod,
Hogy nem beszélnek rendesen.

0 Tovább

A Galibákon

Itt állok a hadilábon,
Gazdival az áll a bálon.  
Át a kupakbarikádon. 
Vallatás a Galibákon. 

Ott a bünti láthatáron:
Eladnak a Hortobágyon. 
Velem aztán ne cicázzon!
Maximum a Bahamákon!

Kec-meg nincsen, ahogy látom. 
Sündörgök, és megbocsátom. 
“Cicc-mic, nyuszulyka virágom!”
Baj már sehol hét határon.

Vers Egyéb versek Gyermek versek Versek

0 Tovább

Tésztaszerelem

Irgum-burgum málibe,
Kuszkusz, bulgur tál ide?
Egyiket se szeretem,
Nagy a tésztaszerelem. 

Kicsi tejbe csipetke,
Nem kell bele csiperke!
Csak kicsi só, csipetnyi,
Tudod-e, mit hagytunk ki?

Vanília cukor, nyamm!
Máris folyik a nyálam. 
Nagyi tejcsilevese,
Édes emlékcsemege.

0 Tovább

Csiklandós a cica-talpam

Megsúgom most neked halkan,
Csiklandós a cica-talpam. 
Fülem is nagy, csak, hogy halljam,
“Ejnye, ez a cica hajlam!”

Elloptam a hímes tojást,
Az ebédet, három fogást,
Hajgumit, kupakot, postást,
Elloptam a hímes tojást. 

Mit nekem a cica kosztok!
Én ma mindent is kifosztok!
“Sicc, ti cirmos cica combok!”
Már a zsákmányon kucorgok. 

A helyemet sosem lelem,
A hisztit már ki is verem. 
A porszívót nem kedvelem,
De ha alszik, majd megverem!

Jöjjön csak a közelembe
A szusszos víz meg a zsemle!
Nem termettem félelemre,
Inkább burzsuj kényelemre.

Tappancsomon sok a karom,
És hogyha én úgy akarom,
Meresztem a cicafarom,
Egész nap fülem vakarom.

Egyéb versek Gyermek versek Vers Versek

0 Tovább

A farkas vára(Deres csatája)

A farkas vára

versek Versek

Reménytelen sötét kúszik, didereg

harcosok csontjába a félelem mered.

Ostrom alatt Deres büszke, farkas vára,

Ölni kész, ölni jön a halott Éj Királya.

A remény rég megfagyott, eltemettetett,

Milyen mélyre ástátok a halott-vermeket?

Két sárkányszív bástya őrzi bátran még

tüzes lepellel végső leheletét.

Halálba indult mind, ki holt, ki él,

Végső megnyugvást csak egy vak bolond remél.

Vérbe s lángba borul a vár. A halál

mind, a dobbanó szívben majd otthonra talál.

A fények kihunynak, barátok elesnek,

Van-e még sárkánya, farkasa Deresnek?

Jégbe hull lassan félő, az emlékezet,

egyetlen reményünk a lány felé vezet...

0 Tovább

Remény

Nem számít, hogy mi volt, 
nem számít, hogy mi lesz. 
Ha nyomodban bánat is honolt, 
ha nincs is akit már szeretsz, 
ha fáj is még talán egy kicsit 
a panaszból elég, figyelj, csitt! 
Lásd meg, hogy boldog is lehetsz, 
csak egy döntés, hogy most nevetsz 
vagy sírsz, igazán élő vagy félig holt 
lélekként a testedben vacogsz, 
elpocsékolod-e vagy küzdeni fogsz.

Minden nap egy új remény, élet 
amelyet eldobsz magadtól, kérlek 
miért nem látod meg a boldogságot? 
Azt a sok apró, kedves bolondságot 
a napsütésben, az esőben, szélben 
a mosolyt a nap aranyló szemében, 
a kedvességet egy helyes idegenében. 
Csak nézd, nem a jó dolgokat látod, 
a boldogságot nem másokban találod, 
csak nézd, élvezd a napot, nyár van, 
élvezd az esőt a válladon, hallgasd 
a cseppek simogatnak, és a sárban 
nézd a kedves tükörképed, szaggasd 
le róla a magad okozta fájdalmat. 
Önkezed okozza a legnagyobb ártalmat.

Miért félsz, mitől? Valld be már, 
az egyedüllét miatt aggódni kár. 
Mért pocsékolod a napot, miért jó 
szenvedni, ártani, fájni, kiló só 
a sebedre nem a legjobb gyógyír, 
de ha már itt vagyok, megsúgom neked, 
nehéz lesz, de az az igazán jó hír, 
Mélyen csak aki akarja, az reked. 
Tudom, mit mondok, mert átéltem én is, 
kínzó, főleg, ha egy kicsit félsz is, 
csak ébredj úgy reggel, mondjad magadnak: 
Ma szép napom lesz! Ígérd az agyadnak. 
Mondd a tükörnek: Szeretlek téged, 
és mindig itt leszek, segítek, ha kéred.

Tegyél magadért! Holnap indul egy új nap, 
egy új élet, új esély az őszintébb mosolynak. 
Válaszd meg, merre mész, a döntés a tiéd, 
Te vagy az, aki téged vigyáz és aki véd.

 

0 Tovább

Éjjeli dal

Éjjel kezdem ezt a versemet 
A Hold egy napot megint eltemet, 
Két év felettem hamar elszelelt, 
Isten sok kérdésre tévesen felelt

Bárcsak mindig tálcán nyújtaná, 
A döntés nem a vállam sújtaná, 
A választ most csak félve kérdezem, 
Jó irányba tart-e még az életem.

Ébren találnak a csillagok, 
Lassan az álmomba elillanok, 
Egy vadregényes tájra tévedek, 
Hadd aludjak ott még áloméveket.

Sárga kövek miért nincsenek, 
Csodákra lelni mondd, hogy hol lehet, 
Már kutattam bokorban, levélben, 
Megtalálom majd egy férfi szemében?

Isten velünk ahogy törődik, 
Az életünk magától szövődik. 
Hová vezet, nem tudhatjuk előbb, 
Csak ha ott állunk a történés előtt.

Hiába jő bú vagy épp derű, 
Az enyém úgy fest, sosem egyszerű, 
Itt állok fényes páncéldíszesen, 
Nincsen fék százszor is széttört szívemen.

Sodródom, csak fogom a szálat, 
Ha tévedek is kettőt vagy százat, 
Talán vár majd egy evezőshajó, 
Ki mondja, hogy csak a sárga kő a jó.

Hajnalban fejezem versemet, 
A Nap egy holdat megint eltemet, 
Sok év felettem hamar elszelelt, 
Isten sok kérdésre most még nem felelt.

0 Tovább

Anya (2008)

Csak egy irodalmi szösszenet (tőlem) 2008-ból.

Egyéb versek Blog

"Anya, anya nem akarok felnőni! Anya, állítsd meg, nem akarok felnőni… Gyerek szeretnék maradni, kérlek, nem akarok felnőtt lenni. A felnőttek gonoszak, anya, titkolóznak, nem is sírnak. Anya, éreznek a felnőttek egyáltalán? Nevetni akarok és sírni, ha úgy tetszik, anya. Anya, gyerek akarok maradni és szaladgálni, és ha elesek, akkor te legyél ott! Ugye te ott vagy, ha én elesek? Ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz, ha felnövünk? Kihez fordulok, anya, ha te már nem leszel ott? Hadd maradjak gyerek, csak egy kicsikét, hadd szorítsam csak még egy kicsit a kezedet! Csak még hadd játszhassak, csak még egy kicsit! Csak még hadd bújjak oda hozzád, hagy sírjak még, amíg lehet. Még vannak könnyeim, még gyerek vagyok, igaz? Csak még egy kicsit…"

Egyéb versek Blog

"Haragszom, anya miért nem vagy itt? Hol vagy, anya, miért nem vagy már itt? Elfelejtettél? Nézd, már mindjárt felnövök, hol vagy? Félek egyedül, gyere vissza, vegyél észre, itt vagyok! Én vagyok az, anya, csak már nem annyira gyerek. Hiányzol, kérlek, beszélgessünk, csak ölelj meg, anya, hadd sírjak! Gyere, sírjunk együtt! Fáj felnőni, segíts, nem akarom! De itt van már mindjárt, mégis az leszek, akkor jobb lesz? Mondd, hogy jobb lesz, félek! Nyugtass meg, anya, hogy ugye te itt leszel mindig! De most hol vagy? Hol vagy, anya? Maradj itt, csak fogd a kezem…"

Egyéb versek Blog

"Sírsz? Anya te sírsz! Mi a baj? Gyere ide, ne sírj, én is sírok, ha te sírsz. Gyere, fogom a kezedet. Nézd, ugye, már nem fáj semmid? Puszit adok, mint kiskoromban, és begyógyul, igaz? Mosolyogj, igen, látod így szeretlek én, csak mosolyogj! Nincsen semmi baj, anya. Tudom, hogy kegyetlen az élet, én is megismerem lassan, de ne sírj! Én itt leszek mindig anya, ha elesel, majd én segítek mindig. Olyan lesz, mint régen. Fogjuk egymás kezét, és később majd segítek, ha kell, ha már öreg leszel is, majd én látok és hallok helyetted. Majd segítek emlékezni a régi dolgokra. Csak maradj itt mindig…"

/2008.02.13./

0 Tovább

Száz évig élni

(2011.06.27)

Összeszedem a dobozokat

Messzire gurultak a földön

A néni görbe háttal fáradtan

Próbál lemenni a lépcsőkön

Elsírja életét nekem én meg

Némán hallgatom

Elhiszem hogy az élet nehéz

Jobbnak hiába akarom

Nem is jó száz évig élni

Elveszteni mindenkit

Egyedül nem bírni élni

Csak félni

Félni

Jöjjön segítek én néni

Hová tegyem a szétgurult

Gyógyszeres dobozokat?

Ne tessék sírni nem baj

Támaszkodjon énrám

Én sem leszek örökké fiatal

De mért is nem

Mért nem lehetek örökké

Lennék örökké gyerek

Hogy a szüleim is örökké

Fiatalok maradjanak

fiatal?

0 Tovább

Álmatlan éjszakákon

(2011.04.15)

Álmatlan éjszakákon

ül egy picinke madár az ágon,

a szívem ágán reszket hangtalan,

csipogna néha, de úgyis hasztalan...

Álmatlan éjszakákon

némán fekszem a hatalmas ágyon,

bárcsak tudnám, hogy lesz még jobb,

s nem lesz szenvedésem nagyobb...

Bárcsak tudnám, hogy segítsek magamon,

Nem akar csitulni a panasz ajkamon.

Álmatlan éjszakákon

a pokol fölött csüngök egy cérnaszálon.

S nem magam miatt fáj inkább az élet,

másnak még fájóbb az isteni ítélet...

Álmatlan éjszakákon...

egyszer nem találom a kis cinkét a fákon.

Azért -e, mert jobb lett az élet, nem tudom.

Vagy mert azt csak magamnak hazudom...

0 Tovább

Vakarom

(2011.02.08)

Vakarom,

Egyre csak vakarom

puszta körmömmel

a fehér falat.

Soha nem lesz vége.

Akarom,

Egyre csak akarom

puszta körmömmel

tépni a halat,

s nem éhezni végre.

Találni

Szeretnék találni

Pénzt. Ételt. Nyugtot.

Az életemből

egy régi falatot.

Szeretnék egy új életet…

Egy szebbet annál,

mint amelyik most nekem adatott.

0 Tovább

Egy hátizsáknyi gondolat

(2010.12.04)

Reménytelen és üres,
Nincs is semmi értelme.
Az élet olyan, mint egy füles
Istentől,
És én nem látom a miérteket.
A napok vészesen potyognak
Nehezen a vállamra.
Nem elég az élet csak
Egy használatra.

Valami többet szeretnék,
Mint amit adhat a jelen.
Mi történik, ha a lapokat
Összekeverem?
Ha lenne egy hátizsákom,
Az összes gondom
Beleraknám.
Feladnám neked a postán.
Mi van benne?

Az, hogy
Húsz éves vagyok és az életnek
Nincs semmi értelme.

Unom a napokat, a heteket
Az embereket, az életemet.
Unom a lakást, a várost,
Az országot, a világot.
Talán téged is.
Talán a művészetet is.

Bizony belefáradtam,
És szeretnék álmodni,
Szeretném a fiatalságot
Élvezni.
Szeretném, ha szeretnél
És szeretnélek szeretni.
Szeretném a hátizsákot
Elfelejteni.

Virágot kapni, bókokat.
Nevetni semmin jó sokat.
Szépnek lenni
Nőnek lenni
Becsült művésznek lenni,
Az egyetlenednek lenni.
Mosolyomért cserébe
Mosolyodat venni.
Küzdelemért, hogy élek
Boldogságot lelni.

Értelmet keresni.
Szeretnék…
Értelmet találni
Lehet még?
Te vagy nekem a legfontosabb?
S neked?
Mindennél én vagyok a fontosabb?

Valami többet szeretnék,
Mint amit adhat a jelen.
Mi történik, ha a lapokat
Összekeverem?
Ha lenne egy hátizsákom,
Az összes gondom
Beleraknám.
Feladnám neked a postán.
Mi van benne?

Az, hogy
Húsz éves vagyok és az életnek
Nincs semmi értelme.

Emlékszem,
Milyen heves gyerek voltam.
Akiben tudtam, mindenkiben
Nyomot hagytam.
Meg fogom egyszer tudni:
Okkal jöttem a világra?
S te okkal jöttél
Az életembe vagy hiába?

Valami többet szeretnék,
Mit adhatsz most nekem,
Mi történik, ha érzéseim
Összekeverem?
Ha lenne egy hátizsákom,
Minden gondolatom
Beleraknám.
Feladnám neked a postán.
Mi van benne?

Az, hogy…
Húsz éves vagyok drágám,
S az életemnek csak
Te adhatsz értelmet.

Húsz éves vagyok drágám,
Nem tudom mindenre a választ,
De azt hiszem szeretni
És szeretve lenni
Amíg a halál el nem választ,
Egy életnek csak
Az adhat értelmet.

És szeretnék álmodni,
Szeretném a fiatalságot
Élvezni.
Szeretném, ha szeretnél
És szeretnélek szeretni.
Szeretném a hátizsákot
Elfelejteni.

Virágot kapni, bókokat.
Nevetni semmin jó sokat.
Szépnek lenni
Nőnek lenni
Becsült művésznek lenni,
Az egyetlenednek lenni.
Mosolyomért cserébe
Mosolyodat venni.
Küzdelemért, hogy élek
Boldogságot lelni.

0 Tovább

A gondolat

(2010.11.15)

Hogy szövi magát

egyre-másra a gondolat.

Hol az az út, amely elűzné

néma gondomat?

0 Tovább

Kétely

(2010.11.15)
 

 A fájdalom talán nemesít,

helyed ismét nem leled.

Tudja, hogy nem itt lenne helyed

- a jobbik feled...

S a kételyt némasággal elfeded.

E tévelygő művészszív noha sosem feled.

0 Tovább

Mily gyenge gyermek

(2010.11.13)

Mily gyenge gyermek a hangulat,

sorra elrabolja minden indulat,

minden kedv és minden bámulat,

minden egyszer-szép hegységvonulat,

minden völgykanyarulat.

Minden félreértett kézmozdulat,

minden hazudva ígért kábulat,

minden vakon sugárzó rosszindulat,

minden, minden igaz-hamis ámulat.

Mily gyenge gyermek a hangulat.

0 Tovább

Békepipa

(2010.08.04)

 Kis dévaj, ácsingózó tündérek hada

vad, mérges-nyilakat lődöz szerte…

Eltalál, ha engem is, ha téged,

Hová tűnt el a bolond világ esze?

Kis álmos ifjak, bűnös-bűntelen

nyilakkal sértve szívükben járnak,

Miért ez világ még büntetlen,

csak nekem, hát, nekem mért van még eszem?

Kis dévaj, ácsingózó tündérek hada

vad, hopp! szívjunk békepipát!

Ne már, hogy csak én maradjak

aki az igenek ellen nemet kiált!

0 Tovább

Szentendrei HÉV

(2010.08.04)

A hegyoldal zugai közt menetel

az a zöld, kopott kis vonat…

Hány meg hány, mennyiféle

embert marcona arccal vontat

munkába vagy haza…

A friss faágak, a mezőn a virág,

Az a van Gogh féle napraforgó,

a macskák hada, a vén kutya,

az a félig-vad kis csirkefogó

mind-mind engem várnak…

S én is ülök napról-napra

a zöld kis mindentudó zakaton.

Hány meg hány, mennyiféle

Ember titkát őrzi süket-vakon

az a morcona kis vagon…

Minek is búsongok folyton

Olyan szelídítetlen nagyon???

0 Tovább

Pest-Buda

(2010.08.04)

Szennyes-koszos, vad Maria-tánc,

bűnös, átkos, románc

Pest és Buda közt…

A tiszta úr hová lett?

Feje párnája a homok lett,

bújik neje elől…

Köpködnek a koldusok,

ellepték a magyart-árusok,

bűnös asszony ez…

Pest! Mocskodtól a belváros

fürdik, lábam rád átkos

akárcsak tennem is…

És te itt, te Buda, szép férfi

vad ösvényekkel, ki érti

rejtett csodáid?

Vad folyó, kerengő, a népet

te is két részre osztod, érted

akár az ország…

Szép Magyarország!

Bár oly lennél egészen, a biztonság,

Budai, csábító hegység-dombság.

0 Tovább

Ki tud még

(2010.07.22)

Ki tud még úgy érezni,

mint a magába roskadt művész-zseni?

Ki tud még oly nagyon sírni,

mint Neki meg nem értett gyermekei?

Ki tud még úgy hinni,

mint az a százszor sújtott öregasszony?

Ki tud még oly nagyon bízni,

mint az a megsegített koldusasszony?

Ki tud könnyek nélkül, álmodozva

mindig menni, menni előre?

Robot talán az ember, vagy…

csak én nem kapok jobb erőre?

0 Tovább

Minden ember

(2010.07.22)

Minden ember szemében

csak a megtört lelket látom,

ha volt értelme hogy kibírtam

az okát úgyis megtalálom…

Minden ember szemében

csak egy  lélek vagyok én is,

ha van még bennem erő talán

náluk tovább bírom most mégis…

Hát mért is aggódjak az életen?

Mért is gondoljak rá, mért is tudjam

mi az élettől való félelem?

Minden utcán koldus kér,

adni úgysem tudok semmit,

szennyes valóság ordít felém

de úgysem érdekel ez senkit….

Minden utcán koldus kér,

én is minden embert kérek,

de rajtam senki nem segíthet,

senki nem ad emberséget…

Hát mért is aggódjak az életen?

Mért is gondoljak rá, mért is tudjam

mi az élettől való félelem?

0 Tovább

Száz csepp

(2010.06.20)

Száz csepp, száz csepp

Bánat közt vagyok.

Száz szó, száz szó,

Csak egymagam hallgatok.

Száz év, száz év,

Addigra hol vagyok?

Száz csepp, száz csepp

Száz csepp könnyet hullatok.

0 Tovább

Egy versszak

(2010.02.10)

Az élet úgy dobott ki magából,

min glória virít ifjúsága tavaszán.

De ha jő a tél, mégis túl gyorsan bomlik el.

S a szép lila helyett már csak

mint érett szilvát,

hamuszín ölel…

0 Tovább

Jövőfélelem dedsara

(2009.11.22)

Bús zápor! Andalgó fényeid

Lágy fátyolát menedékül add!

Apró csepp-kémeid,

Hogy fájdalmat rejtenek, tagadd!

Csak egyszer mondom el,

Mi baj, a többi nem érdekel.

Hol a régi élet?
Kémeid mossák el, vége már.

Gyenge az új éned,

Mikor lesz erősebb végre már?

Ki voltál, nem számít.

Hogy ki volt ő, felejtsd el, csak volt!

Új nap esőt szárít.

Tegnap még a kilencszáz csaholt.

Csak egyszer mondom el,

Mi baj, a többi nem érdekel.

Gyere, mosd le rólam

A jövőfélelem ded-sarát!

Az újévi hóban

Énem erőssé építse magát.

0 Tovább

Zöld folyó partján

(2009.06.19)

Mi súly nyomja lelked szobrát

Ezen a hűs éjszakán, ó mondd?

Csak nézed a zöld folyó sodrát,

S ereszkedik rád a bú és a gond.

Szemed eltéved a néma szürkeségben

És nem tudom, hogyan kövesselek oda.

A föld alatt jársz vajon vagy az égben

Kedves neked az élet épp vagy mostoha?

És megkérdem, és beszélni kezdesz, mesélsz,

S meghallgatlak amolyan szomorú-örömmel.

S látom, a múltban most és fantáziádban élsz,

S érzem, hogyan küszködsz még a régi könnyel.

Zöld folyó partján mondd el titkaidat nekem,

Hadd felezzük meg közös bánatunk, kedvesem…

0 Tovább

Vég nélkül

(2009.04.20)

Tartom én a holdat kezemben,

Álmodj, amíg tudsz te is.

Ébren tartom a csillagokat,

Bár virradna már a Szultán is.

Nem sok van már, kevés az idő,

Őszülni kezd a hajam.

Így mindjárt elejtem a holdat,

Meghalok újra, ha hajnal van.

Rubinnal születek újra meg,

S ölemben altatom el.

Csalogatom a pajtásomat,

Döcög már, tartom tenyeremmel.

Mesélek az apróknak szépet,

De kuncognak csak rajta.

S kuncogok én is, amíg lehet,

Jaj, csak a Szultán meg ne hallja!

Meddig tart ez? Sosem számolom,

Vég nélkül halok-kelek.

Így van ez, ki tudja, mióta,

S kiröhögnek a kérdőjelek…

0 Tovább

Nekem kedves

(2008.10.08)

Nekem kedves a zord tél is,

Az a szürke kabátos ember

Fehér szakállal az ajtóban,

Ki úgy köszön: December.

Nekem kedves a bús ősz is,

Az a zöld-sárga ruhás ember

Barna szakállal az ajtóban,

Ki úgy köszön: Szeptember.

Nekem kedves a forró nyár,

Az a lengén öltözött tündér

Meleg mosollyal az ablakban,

Mikor a Június ideér.

Nekem kedves a friss tavasz,

Az a cserfes, bolondos tündér,

Huncut kacajjal az ablakban,

Mikor a Március ideér.

0 Tovább

Az idő madarai

(2008.10.08)

Fehér égen fiatal gólya,

Új életnek hordozója

Száll a tavaszi széllel,

Versenyt a messzeséggel.

Letekint egy kicsiny földre,

Ott élő kis gyermekekre,

S száll tovább a gólya,

Új életnek hordozója.

Kék égen ifjú gerle,

Igaz szerelem szerelme

Száll a nyári széllel,

Versenyt a messzeséggel.

Letekint a tiszta földre,

Ott élő szerelmesekre,

S száll tovább a gerle,

Igaz szerelem szerelme.

Szürke égen bölcs bagoly,

Kit feled az utókor

Száll az őszi széllel,

Bús keserűséggel.

Letekint az öreg földre,

Ott élő ősz emberekre,

S száll tovább a bagoly,

Kit feled az utókor.

Fekete égen sötét holló,

Élet végén halált hozó

Száll a téli széllel,

Bús keserűséggel.

Letekint a halott fölre,

Az ott nyugvó emberekre,

S leszáll, vár egy új tavaszra,

Életkeltő pirkadatra. .

0 Tovább

Csokoládé

(2008.10.02)

Krémes, lágy, meleg csokoládébarna,

Nagy bizony az ő hatalma!

Kísértésbe ejtő kacér nő, vagy leány,

Kevés hozzá biz’ mindahány!

Krém, tej, mogyoró, vagy akár ostya,

Nem tudod meg, mi alkotja!

El nem mondja ő, nagyon jól titkolja,

Édességek nagyasszonya.

Dió, marcipán, gyümölcs vagy piskóta,

Nagy az ő édességhada!

Cukormáz hálóját máris köréd fonja,

Nem menekülhetsz már soha.

0 Tovább

Árnyék

(2008.06.13)

Egyedül ballagó árnyék a sötétben

Lépked, csak az égi nap kíséri útját,

Egyedül halad ő, árván, de eltökélten,

Hogy megvívja majd saját háborúját.

Bús mosoly költözik árnyarcára tán,

Mikor régen volt gazdájára gondol,

Hogy ültek végig annyi sok éjszakát

S figyelték, mit az est csak nekik mormol.

Ó, bár lennének könnyei, az árnyék

Azt kívánja, bár lehetne ő is ember,

Nem egy sötét folt, tűnő gyermekjáték,

Ki ha felhő jön, a semmibe vesz el.

De bárhova tér, mindig árnyék marad,

Búsongó félember, árvalelkű folt,

Hiába minden ima, tett vagy harag,

Az marad, ami, egy érző élőholt.

0 Tovább

Töredék (3)

(2008.04.14)

Kevés

Nem elég

Többet kérek

És remélek

Rohanok

Nem haladok

Sietni akarok

Vagy lemaradok

A reggelről

A délről

Az életről

S mindenről

Amit szeretnék

Kérnék

És remélnék

Ha nem félnék

A reggeltől

A déltől

Az élettől

S mindentől

Szaladok

Előlük

Értük

És eléjük

Nem haladok

Sietni akarok

Vagy lemaradok

0 Tovább

Nyári délután

(2008.04.02)

Azúr az ég, s bágyadt, lenge szellő

Halk sóhaja száll, s fehér, gömb felhők

Léha gombolyagként szunnyadnak

Egy mámoros ízű, nyári délután.

A Napkirály ragyog fenn az égen,

S borítja arany palástját éppen

Egy fán ülő piciny madárra

Egy mámoros ízű, nyári délután.

Fülembe csicsergő piciny madár,

Duruzsol, döngicsél, hangicsál.

Dúdolom én is a dallamot

Egy mámoros ízű, nyári délután.

Fűzfának hűs árnyéka ölel át,

Mint álomszép éjjel a kisbabát.

Lassan már én is elszunnyadok

Egy mámoros ízű, nyári délután.

0 Tovább

Csak egy percre

(2007.12.30)

Az élet egy útvesztő, sötét alagút,

Pörög az óra, de mi lassan haladunk.

Fáj a szív az érzésektől,

Sír a föld a vétkesektől.

Ó az idő mikor áll meg végre?!

Szükség van a csöndességre.

Hallod a tömeg zengő hangját?

Egyet kér csak, az a szabadság.

Bilincs az óra ketyegése,

Kínzó biz' az idő pergése.

Állj meg, kérlek, ó, csak egy percre!

Hadd gondoljak egy szép emlékre.

Milyen is gyereknek lenni, bűntelennek?

Nem vállalni a következményeket?

Az ember is gyermek, most már tudom,

De egy perc kevés elmondanom.

Ketyeg újra, szüntelen az óra,

Kevés álom válik igazán valóra.

Úr az idő fölöttünk,

Ádáz hajcsár mögöttünk.

Nem kegyelmez, senkinek,

Büntetés ez mindenkinek.

Állj meg, kérlek, ó csak egy percre!

Az emlékek tudom, el lesznek feledve.

Hagyd meg nekem, csak ezt kérem,

S én járok a forgókerékben.

0 Tovább

Játssz a zongorán

Lágy hang száll oly szépen,

Nyomában indul a többi már,

Dalra fakadt e bús télen,

Díszes Ébenfazongorám.

Telnek a Fehér úr napjai,

Nyílnak rózsák helyébe,

S ábrándszép hangjai

Tavasznak köszönnek be.

Melódia árva szívnek,

A Tavasz és a Zongora.

Bölcsői szerelemnek

Lépdelnek kézen fogva.

Ébredezik már zsibongva

A Nagyvilág tétován,

S a méhecskék is dongva

Dúdolnak a dal nyomán.

A Nap és az Éj összeér,

Galamb most minden madár,

Szirmokat ringat a szél,

Gyere, játssz a Zongorán!

0 Tovább

Tarisznyás tücsök

(2009.06.22)

Fogja tarisznyáját a tücsök,

Elmegy messzire, elmegy messzire,

Visszatér még egyszer talán

Ha visszahúz a szíve

Virgonc lelke nyugodni nem tud,

Hajtja a szíve, hajtja a szíve,

Világot látni tér hát így

És elmegy messzire

0 Tovább

Vándorrigó

(2009.04.28)

az életkalitka

zárja immár nyitva

de te mégsem repülsz

kimenni talán félsz

szabadságot remélsz

s épp tőle menekülsz

a fészekből jönnöd

kell s azt megköszönnöd

hogy még ott lehettél

indigópinty habár

nem lehetsz ha már

vándorrigó lettél

búbos cinegének

se vágyj lenni ének

csupán az ő kincse

repülj hát szabadon

vár a világvadon

s ne félj többé idekint se

0 Tovább

Két versszak

(2009.03.29)

Folyót akarok, mosson el engem is.

Vigyen messzire, nem kell nekem bárka!

Itt úgyis minden kötél elszakadt már,

Ne is szólj most hozzám úgyis hiába!

Akiket szeretnék, ők nem szeretnek,

Akik szeretnének, mindet elhagyom.

Jaj, ne bántsatok, hagyjatok elszökni,

S majd megállok én szeretni egy napon!

2009.03.29

0 Tovább

Nem lehetek

(2008.10.08)

Nem lehetek gyermek többé,

Nem maradhatok itt örökké.

Az idő telik szakadatlan,

Én sem vagyok halhatatlan.

Tudom jól, hogy el kell mennem,

Felnőtté kell végre lennem,

De én mégis itt maradnék,

Állnék csak, és nem szaladnék.

S csak én megyek el, én változom,

Az időt is magammal hozom.

De itt minden ugyanaz marad,

Ó, itt az idő sosem halad.

Szeretnék én is itt maradni,

Ezt a helyet sosem elhagyni.

De azt is tudom, hogy nem lehet,

Ez ellen senki nem tehet.

De vissza fogok majd jönni,

Néhanapján beköszönni.

Bár, tudod, nagyon fog az fájni,

Hogy minden ugyanúgy fog várni,

S egészen más csak én leszek,

De akkor már bármit teszek,

Csak furcsa idegenként nézem

Majd azt, ahol egykor éltem.

Te is ugyanaz leszel talán,

S ó, nekem fájni fog, ha már

Nem fogsz többé megismerni,

Nem fogsz többé rám figyelni.

Tudod, félek innen elmenni,

Új bölcseket megismerni,

Másoktól mást tanulni,

Félek talán kifakulni.

Félek, ó, a változástól,

Félek az idő-óriástól.

Itt akarok mindig maradni,

Állni csak, és nem szaladni.

Azt szeretném, ne felejts el,

Mikor egy furcsa, késő reggel

Rád köszönök az utcán,

Oly sok eltelt év után.

Akkor, talán elfogadom,

Nem lehet gyermeknek maradnom.

S vissza úgy jövök majd egyszer,

Hogy lesz, aki akkor megismer.

De félek ó, a változástól,

Félek az idő-óriástól.

Itt szeretnék mindig maradni,

Állni csak, és nem szaladni.

0 Tovább

Nem voltam

(2008.10.04)

Nem voltam soha Párizsban,

Nem voltam Egyiptomban.

Nem voltam sem Svájcban,

Sem Angolhonban.

Nem voltam soha Rómában,

Nem voltam Líbiában.

Nem voltam sem Dániában,

Sem Írországban.

Nem voltam soha Belgrádban,

Nem voltam Guineában.

Nem voltam sem Iránban,

Sem Indiában.

Nem voltam soha Madridban,

Nem voltam Mozambikban.

Nem voltam sem Laoszban,

Sem Japánban.

Nem voltam soha Moszkvában,

Nem voltam Jerevánban.

Nem voltam sem Szöulban,

Sem Manilában.

Nem voltam Athénban,

Nem voltam Lisszabonban.

Nem voltam sem Prágában,

Sem Ausztriában.

Nem voltam Bangkokban,

Nem voltam Szíriában.

Nem voltam sem Német-

Sem Lettországban.

De tudod, egyszer álmodtam,

Hogy mindegyiket láttam.

De akármerre jártam,

Mindenhonnan hazavágytam.

0 Tovább

Emberi képzelet

(2009.01.27)

Hánykódva

Mint millió tű, próbál bántani a víz.

Hideg, kezd megfagyni a lelkem.

S kiáltani akar itt bennem minden íz,

De csönd! Csöndben kell most lennem.

Olvadok. El fogok úszni innen messze,

S a víz, az tart egyedül velem.

Ha elfáradok, part a közelben lesz –e,

Azt nem tudom, s nem is keresem.

Lét tengerén…

Lét tengerén lebegek, hánykódom talán?

Nem. A víz emberi képzelet.

S lelki szemem egy mentőcsónakot talál:

Legyek én is küzdő gépezet!

Evezőm az érzelem, talán a remény.

Szívem is gép, apró szerkezet.

Bár bántani nem lehet, masszív és kemény,

Azért épp úgy hiszi, hogy szeret…

0 Tovább

Tűnődve

(2009.01.08)

Rend. Mi az? Csupán sorban

Álló könyvek a polcomon,

Vagy itt benn, ebben a nagy gondhalomban

Rendszer vagy a Törvény a sorsokon?

Nincs. Bennem legalábbis

Csak szétszórt remények vannak,

S bár mondhatnám, hogy mind reális,

De csak, ki bátor, esetleg annak.

Rend. Bárcsak tudnám, mi az,

De minden kétkedés zajt szül.

S bár tudnám, mi hamis vagy igaz,

Helyére egy könyv miért, hogy kerül.

0 Tovább

A mesében

(2008.06.05)

A mese olyan világot szül, amely sohasem létezett,

Boldogot, gyermekit és édeset.

A mesék országa, ó, bár igaz lenne!

Láthatnék koboldot, szárnyas tündért,

Beszélő, drága kismedvét

Vagy bármit, amit csak szeretnék.

Lenne még varázslat is benne.

Mosolyognék akkor, ha ott lehetnék,

Ha egy reggel egy csodás világban ébrednék,

Ahol megtörténhet bármi,

S nem létezik lehetetlen,

Kérdés sem marad feleletlen,

Ember sem embertelen,

S nem szoktak a könnyek se fájni.

Ott még a dombok is mesélnek,

Dalolnak és döngicsélnek.

Nappal a természet ölelne,

Éjjelente felszállnék a csillagokhoz,

Kegyes, esti nagyurakhoz,

Mesemondó pásztorokhoz,

S aztán virradna csak ismét reggelre. 

0 Tovább

Égi tünemények

(2007.12.08)

Harmatcsepp csillan a holdfényben,

Csillagok ragyognak az égen.

Aprót lépdelnek gyermeklábak,

Az estében körtáncot járnak.

Angyalok, égi tünemények,

Hallatnak apró, könnyed léptet

Ezen a csöndes estvidéken,

Épp, mint a gyermekmesékben.

Tündérek ők, tavaszt hozók,

Virágszirmon táncolók.

Lábuk nyomán kel életre

A szunnyadó természet lelke.

S hogy az ég már vörösbe lép

A Nap kibontja köntösét,

Búcsút intenek a vidéknek,

Szárnyra kapnak, elrepülnek.

0 Tovább

Lepke

(2006.08.15)

Piciny lepke repül körbe,

Lassan száll fel a csillogó égbe.

Tünemény szárnyait kibontja,

Tündéri színeit mutatja.

Lopva tekint le a földre,

Egy virágra száll megpihenve.

Álmos fejét szirmára hajtja,

Látom az álommanót rajta.

0 Tovább

Pokolra vagy hova

(2011.04.19)

csak itt ülök a saját

bajaimon merengve

istenem te meg rám se nézel

hiába hívlak remegve

ha rajtam nem

legalább másokon segíts

pocsék ez az élet

erőt nincs miből meríts

utat mutathatnál

tehetnél valami jót is

de te csak ülsz a trónodon

minek ez az apoteózis

adjál még egy pofont

úgyis elviseljük még

legyünk földönfutók hiszen

magunkkal úgyis csak elhitetjük rég

hogy te létezel hogy te jó vagy

de ha baj van mégis hol vagy

értelmetlen az élet

minek adtál életet

szenvedni jöttünk létre

átélni egy előre írt történetet

aki jót érdemel hiába

csak a rosszat kapja

rákos lesz de kit érdekel

isten így akarja

aki jót érdemel hiába

csak a rosszat kapja

hajléktalan kit érdekel

isten így akarja

a paradicsom biztos jó lesz

bár tudnám hogy létezik

ha így folytatom pokolra jutok

szavaim létezésed sebzik

add vissza amit el akarsz venni

büntesd meg aki megérdemli

de hagyjál engem élni

nem akarok mindig

a holnap mi lesz-től félni…

ne adj még egy pofont

már nem viseljük el

ne legyünk földönfutók még

tégy csodát hogy higgyük is el

hogy te létezel hogy te jó vagy

ha baj van mégis itt vagy…

a paradicsom biztos jó lesz

de ki kerül majd oda

ha így folytatom pokolra jutok

vagy ki tudja hogy hova

0 Tovább

Pogány-unitárius

(2010.08.04)

Vajon, mindent, amit teszek,

egyszer felnagyítva, kamatostól kapok vissza?

Vajon minden kincset, amit megveszek

elnyeli egyszer az égi Vén-Tisza?

Égi? Honnan tudjam, hová vezet

minden utam, döntésem előre?

Honnan tudjam, kivel rázzak kezet,

ki hoz rám bajt odafent előre?

Nem hiszek úgy, mint mások…

Azt hiszem, holmi

meg-nem-keresztelt kis unitárius

lélek lakik valahol bennem.

Vagy talán már rég eltemettem?

Nem hiszek a gyónásban,

a papokban, a próbákban,

az anyaszentegyházban.

De hiszek Istenben, és annak Fiában…

És nem hiszek a szentháromságban…

Tehát pogány-unitáriánus, holmi hívő-korcs vagyok,

s mégis azt hiszem, talán igazabb hívő vagyok

Nálatok…

0 Tovább

Isten-vallomás

(2010.07.22)

Tíz éve kezembe se vettem a Bibliát.

Azt sem tudom már pontosan,

hogyan is mondjak el egy imát.

Elkezdem, ha meg-megállok, néha tévedek,

senki nem szid érte már,

Te úgy is tudod, ha újra hitre ébredek.

Én mindig kételkedem, ezt nem róhatod fel,

ilyennek teremtettél a földre,

most is csak múló buzgóság fogott el.

Oly gyarló vagyok, ember én is…

Csak akkor hiszek, ha kérnem kell,

s majd kételkedem, „csak azért is”.

 Mondd meg, szóval, mit keresek én itt?

Húsz éves testembe gyúrtál

össze gyereket és vén asszony-nénit…

Azt sem tudom, hová menjek, ki vagyok?

mesét néznék folyton, de magam mögött

ma is egy fáradt sóhajjal teli napot hagyok…

Óh, Istenem, talán elrontottam valahol,

lehetne reményem, még sincs, mégsem tudom,

mit tegyek, csak a kételkedés marcangol…

0 Tovább

Ima

(2010.07.22)

Már csak hálni jár belém a lélek,

Eltűntek a szép remények,

és nem tudom, hová…

Legalább hittel táplálj, Istenem,

Adj valami gyógyírt nekem,

mert nem bírom tovább…


Talán oka is volt, már nem tudom,

Hogy az életemet unom,

hát segíts végre már…

0 Tovább

Istenkétlés

(2010.07.21)

Úgy élni szívből, hozni álmot

hű szememre Istenem,

s kitörölni minden emléket

az kell nekem...

Életemről hogy adok számot

ha eljön a végzetem?

Istenkétlő, vad forradalmár,

vadember lettem...

Adj nekem most jelet, létezel

ugye segítened kell!

Elvesztettem hű gyermeklelkem,

ó jaj, de kell...

Jöjj hozzám, s kérdezd: mit vétkezel?

Csak élek, s már nem lelem,

boldogságom... csak gyötrelem van

társul velem...

Megszakadok már az életben.

Nem tudtam, mit vállalok.

Mit bír még egy húszéves gyerek?

Már fáradok...

Könnyítsd meg már, nem bírom tovább!

Így meg minek születtem?

Valaki fogjon már most kézen,

eltévedtem.

Hát hányszor kérjelek még?

Mit szeretnél, mit tegyek?

Azért bűnhődök tán, amit

soha meg nem teszek???

Tán újra higgyek benned,

hisz én miben nem kételkedem?

Így is eleget éltem

többet adtam mint kértem,

szerettem és szeretek,

csak egy kis,

csak egy kis pihenést

miért nem kérhetek?

Ha kiállok elveim mellet

Ha kiállok szerettem mellett

Ha kiállok a becsület mellett

Istenem, mért csak fenyítést kapok?

0 Tovább

Mostohább a mostohánál

(2010.02.15)

Mostohább vagy bármely

mostoha mostohánál…

S én tán ostobább vagyok

de tán mégis hiszek benned…

Nincs erőtlenebb csatakiáltás

s nincs erősebb hitet adó

„tény” az isteni csodánál.

Hát én se kérek többet, Istenem,

mielőtt a csata hevében végleg elveszem,

adj egy szelet kenyeret, s hozzá bort nekem,

Tégy hát csodát újra, de most énvelem…

bármely ostobánál

a most vagy sohánál…

0 Tovább

Így kezdődött

(2007.09.10)

 Emlékezz, hogy kezdődött minden,

Az alma, s ahogy kísértésbe estünk.

S az ár, az, amit fizettünk,

A szégyen útjára űzött minket.

Csak a gyávaság az akadály,

Hogy megharapjuk azt a kezet,

Ami hajdan minket etetett,

Ide kevés csak pár szabály.

Vége már a tündérmesének,

Az erkölcsösség elveszett.

Csak hordd a saját keresztedet,

De a hited ne feledd.

Nehéz a megváltáshoz az út,

Amelyet sokan bejárunk,

S megeshet, hogy társra találunk,

Hogy összefonódik a múlt.

S a királymadár hangja megenyhül,

Eljön a megbocsátás órája,

Rút bűneink meggyónása,

Míg a vasököl csapása elkerül.

Aztán jön csak a sötét révület,

Elveszünk a merevség táncában,

S a tudatlanság románcában,

Legyőzzük e félelmünket?

S hogy mentsük életünk,

Elátkozzuk a múltunkat,

Őstől bűnös tudásunkat,

Hogy a Mennybe kerüljünk?

0 Tovább
«
123
MOST OLVASOM
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA

Legfrissebb bejegyzések

"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.