Sarah Raasch első regényének, a Hó, mint hamunak második része, a Jég, mint tűz idén kerül a polcokra. A fantasy sorozat által egy olyan világba csöppenünk, ahol 8 királyság uralkodója ún. mágiaszterek (mágikus tárgyak) segítségével virágoztatja fel birodalmát. Ezekben a különböző tárgyakban ősi mágia lakik, és bár az első kötetből nem tudunk meg sok mindent ennek lényegéről, a szépen kidolgozott világfelépítés hamar elvarázsolja az olvasót.

Bíró Szabolcs, aki elsősorban a Non nobis, Domine és az Anjouk történelmi regénysorozatával vált híressé - és nagy kedvencemmé -, az utóbbi időben egy ifjúsági kalandregény és egy mesekönyv írására is fejét adta. Előbbi az Elveszett csillagok, utóbbi pedig A sárkány, aki nem akart aludni címet viseli, ami Korsós Szabina rajzaival megelevenedve egy tanulságos, kedves történetet mesél el gyerekeknek.

Képzeljünk el egy világot, amelyben a rabszolgatartó társadalom nem embereket, hanem robotokat, gépeket dolgoztat. És most képzeljük el, hogy annak ellenére, hogy mindenki abban a tévhitben él, hogy ezeknek a gépeknek nincsen lelkük, érzéseik, fájdalmaik, valójában ugyanúgy éreznek, mint az emberek. Csak épp kénytelenek teljesíteni gazdájuk és a királyság avagy a beléjük vésett missiók parancsait.
"Őstehetség" - Így jellemzi George R. R. Martin, a Trónok harca írója Ian Tregillis trilógiájának nemrégiben magyarul is megjelent első kötetét, a Géplélek című könyvet.

A Halál Mocskos melójáról már írtam nektek. Charlie Asher egyedülálló apuka megkapta a halál szerepét, és különféle lélekedényeket kellett begyűjtenie, hogy az azokban lévő halottak lelkei új testbe költözhessenek egyféle reinkarnációs módon. Közben a kislányáról kiderült, hogy ő a Nagy Halál, a Luminatus, két pokolfajzat kutya kíséri mindenhová, ráadásul nem mondhatja ki, hogy "cica", mert ezzel az ártatlan szóval képes gyilkolni. A probléma már csak az, hogy Charlie egy Frankeinstenes módra összerakott mókustestbe került, amikor az első kötetben szembeszállt a hollós banyákkal. Christopher Moore Nagy Kaszás sorozatának második része, a Lestrapált lelkek a Könyvfesztiválra lepte meg olvasóit.

A Hollóárnyék-trilógiának első kötete méltán foglalja el a 44. helyet a legjobb fantasy könyvek, és a 69. helyet a legjobb kortárs könyvek között a molyok értékelései alapján. A három kötet összterjedelme nem kevesebb, mint 2086 oldal, így bármely (háborús) fantasy kötet rajongónak hetekig érdekfeszítő olvasmányként szolgálhat. Én "rabszolgahajcsár" üzemmódban körülbelül 10 nap alatt olvastam ki a köteteket, nagyjából 55-70 óra alatt, így ez is prezentálhatja, hogy az átlagos 50-70 oldal/óra teljesítményem az apró betűs trilógia esetén jócskán lecsökkent. Ez azonban korántsem von le az értékéből, de jól mutatja, hogy nagyjából mire számítsanak azok, akik nekiveselkednek a trilógiának. Az értékeléssel megvártam, amíg mindegyiknek a végére érek, így egy értékelésen belül nyújthatok egy komplex ajánlót a különböző részek spoilermentes összehasonlítására is alapozva.

A Halál melója nem egyszerű. Állandóan vörösen izzó tárgyakat és mindjárt meghaló embereket kutatni, ráadásul mindezt egy önbizalomhiányos bétahímként egy gyerekkel a nyakunkon. Chirstopher Moore Nagy Kaszás sorozatán első részét, a Mocskos melót idén újra kiadták, és négy év hosszú várakozás után néhány nap múlva polcokra kerül a folytatása is, a Lestrapált lelkek.

A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia folytatódik! A sorozat második trilógiájának eddig megjelent részei (a negyedik és az ötödik) Az ördög egyetlen barátja és Csak a holttesteden át címekkel jelentek meg. Most már csak a hatodik hiányzik ahhoz, hogy végképp lezárhassuk a "démonok" avagy a Sorvadtak ügyét. A negyedik részben a már korábbi kötetekből megismert szociopata John csatlakozik az FBI-hoz, hogy immár amolyan majdnem-gyilkos ügynökként vegye fel velük a harcot.

Vajon milyen lehet érzések nélkül élni? Vagy legalábbis érzésekkel, de az olyan alapokra képtelennek lenni, mint az empátia vagy a szeretet? Ha az egyetlen érzés, ami az elménket irányítja, az a félelem és a düh? Dan Wells könyvsorozata egy letehetetlen, izgalmas, vérlázító és félelmetes pszicho-thriller, amelyben a 15 éves szociopata John Wayne Cleaver bőrébe bújhatunk!

Már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magamnak Gerencsér János fantasynak titulált könyvét, melynek címe: Kósza utak legendája – Kalászkirály. Ez, a számomra inkább fiktív történelmi, mint fantasy regény remek választásnak bizonyult.

Gerencsér ​János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

 Értékelés:

A kötet egy kóborló, trónjától megfosztott hercegnőről és egy ugyanilyen sorsra jutott királyról szól. Mindamellett, hogy kicsit úgy érezhetjük magunkat az olvasása során, mintha egy régi magyar mesébe csöppentünk volna, ez egy kalandos, háborúval teli történelmi olvasmány is, ahol királyok trónviszályát, bukását és felemelkedését követhetjük végig, meghintve egy kis szerelemmel, titkolózással és kalanddal.

Ami a leginkább tetszett a történetben, az a több nézőpontos cselekmény, hiszen pont az ilyen könyvek képesek arra, hogy mindig magával ragadják az olvasó figyelmét, aki fejezetről fejezetre cserbenhagyva áll, és találgatja, vajon mi történik az épp néhány oldal erejéig magára hagyott szereplőjével. Annyi biztos, hogy kedvenc karakterek közül bőven válogathat az olvasó, mind a manapság divatos erős női, és férfi ideál is felbukkan a színen, és csak kapkodjuk a fejünket a hősiesebbnél hősiesebb férfiak között – ez egyébként kicsit meglepő is, lévén, férfi íróról van szó. Bár az elején nehezen tudtam belerázódni a történetbe – talán mert mostanában nem olvastam ilyen témájú könyvet – utána már könnyen felkeltette az érdeklődésemet. Egyedüli negatívum, hogy már az első perctől tudtam, hogy kicsoda is a nagy titokkal övezett Zöld Fecske és Vércse. Előlem nem sikerült elrejteni kilétüket, de remélem, a többi olvasó nem lesz ilyen szemfüles. Mindazonáltal a történet végén még én is meglepődtem, mert más befejezésre számítottam, úgyhogy kellemes csalódtam. (tessék, egy nő sem mindig szereti, ha mindig igaza van – legalábbis könyvek terén.)

Első könyvhöz képest igazán nagyszerű olvasmány, mi több, bátran megállja a helyét a magyar könyvpiacon, akár külföldi társai mellett is.

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző.
A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekli. Korábban novellákat írt, a Kósza utak legendája az első regénye.

Bátran ajánlom a történelmi, light fantasy, kaland történetek kedvelőinek, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Érdekes, nem sok olyan könyv van, ahol gyarlóságuk ellenére (majdnem) az összes szereplőt meg lehet kedvelni. Végig szurkoltam minden főszereplőnek.
Borító: 10/10 – Tökéletesen illik a történethez, és még igényes is, szép munka.
Kinek ajánlom: Bár fantasy címkét is kapott, én nem értem miért (hacsak a kitalált helyszínek miatt nem), ez inkább egy fiktív történelmi regény, úgyhogy ezek kedvelőinek ajánlom.
+ pont: Mert kalandos olvasmány.
- pont: Mert előre kitaláltam Vércse és Zöld Fecske kilétét. :P

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

12 különleges képesség tizenkét vagy épp egy ember kezében, úgy, mint a gyógyítás, mindenféle nyelven való beszélés, belelátás a jövőbe, stb. Mindenki álmodozik ilyesmiről, főleg gyerekkorában, de mi lenne, ha megadatna valamelyik ebből a 12 képességből? A tudásnak azonban mindig ára van, a kérdés csak az, megfizetjük-e. Istenek csatájának is lehetne nevezni Scott Hawkins - Az Égett-hegyi könyvtár című kötetét, amely 2015 egyik legsikeresebb és leginkább méltatott debütálása volt a fantasztikus thriller illetve horror műfajában, A marsi amerikai kiadójától.

A Ready Player One c. könyv méltán foglalja el a helyét a molyok között a 17. legjobb sci-fi könyv helyezettjeként, ráadásul 2018-ban Spielberg rendezésével film is készül belőle - amiről egyelőre nagyon keveset tudni. A könyvben egy olyan, 2044/45-ös technológia-disztópiás jövőbe csöppenünk, ahol az emberek a 2009-es Bruce Willis - Hasonmás c. filmjéhez hasonlóan nem a valódi testükben élik életüket. Bár míg a Hasonmásban amolyan robot testeket használnak, addig a Ready Player One-ban egy vizor és egy haptikus kesztyű segítségével egy globális játékban élik mindennapjaikat.

Jó néhány évvel ezelőtt, mikor megjelent az Alkonyat sorozat, egy egészen új világba léphettünk be, ahol a vérfarkasok (és vámpírok persze) nem valami főgonosz lények, hanem érző, szerethető, romantikus teremtmények. Ezt a vonalat azóta többen is próbálták követni, hiszen nem véletlen, hogy az Alkonyat is nagyot dobbantott és nagy ismeretségnek örvendett az akkori 13-16 évesek körében. Hestia könyve is többek között ezt a romantikus-vérfarkasos vonalat követi, azon kívül, hogy nem csak "Wolferek", hanem a tündék, törpék és sárkányok világába is elkalauzol bennünket.

A Harry Potter folytatása már több, mint egy évtizede mozgatja meg az olvasóközönséget, nem véletlen, hogy már eddig is rengeteg fanfiction folytatás született. Arról már beszéltem nektek, hogy ezek közül nekem személyes kedvencem a Nurmengard trilógia, amelyet egy magyar férfi írt és terjedelme sem marad el az elsőtől, most azonban végre valahára a Harry Potter és az Elátkozott gyermek című Rowling kötet került a kezembe.

Azt hiszem, legelőször is ki kell jelentenem őszintén, hogy Tímár Krisztina regénye, A látszat mesterei, a Tü/Körben sorozat első része az egyik legelborultabb regény, amit idén olvastam. Mondjuk, Benyák Zoltántól A nagy illúzió se volt semmi ebben a tekintetben, de ez a regény meg aztán pláne. Mindjárt mondom is, miért.

Gondolom, sokan emlékeztek még arra, amikor nem is olyan régen elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonon. Persze, ez nem annyira a valóság, mint inkább egy rekeszizomgyakorlat, Virág Emília humorral és határtalan fantáziával teletűzdelt könyvének, a Sárkánycsalogatónak ugyanis megjelent második része, a Boszorkányszelídítő. Én már hónapok óta vártam, és alig bírtam kivárni, hogy sorra kerüljön, és rögtön az első tíz oldalon úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Hiszen milyen már, amikor egy laptop csak úgy átjárót nyit a padlónkon ki tudja, hová, és amikor éjszaka galád manók lepik el a szobádat?

"A gyilkosság… nos, a gyilkost csak az különbözteti meg a hőstől, hogy ki a halott."

Nem régiben írtam nektek Abercrombie - Half a King című regényéről, ami a kedvenceim között landolt. Abban adott volt Yarvi, a "félkezű", eleinte félénk fiú, később ravasz és fondorlatos férfi, most pedig, a sorozat második részében Hild Bathu (Tüske), az eleinte elkeseredett, később tökéletes gyilkossá váló lány kalandjait követhetjük végig.

Idealizált hősök? Abercrombie Half a King - az uralkodó című könyvének testi fogyatékkal élő hőse, Yarvi úgy született, hogy jobb kezén öt ujj helyett csak hüvelykujja van. Általában a könyvek 99%-ában természetellenesen idealizált hősöket kapunk, akik után aztán egész életünkben sóvároghatunk - hasztalan. Ezek után már egészen szokatlan volt, hogy egy testi fogyatékkal élő, közel sem bátor, sőt, már-már a gyávaság határait súroló főszereplőről olvashattam (amíg a történések meg nem keményítik), ráadásul az író egy pillanatra sem hagyta elfeledtetni velem, hogy Yarvit lenézik, megvetik, ő megveti és utálja saját magát, fél az emberi kapcsolatoktól, nem boldogul a nyomorék kezével stb. Erről fogok részletesebben írni.

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

Neil Gaiman angol fantasy, képregény, sci-fi regényíró, aki olyan díjakat is bezsebelt, mint az Eisner-, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díj; aki már négyéves kora óta olvas, és kedvencei között tudható Tolkien, 1999-ben írta a Csillagpor (Stardust) című regényét, ami nem is olyan régen került újra kiadásra az Agave kiadónál.

A fantasztikus témájú könyvek pár éve újra erőre kaptak hazánkban is, és olyan magyar írók mutathatták meg tehetségüket az Athenaeum kiadónál, mint Virág Emília (Sárkánycsalogató), T. S. Thomas (Londinium hercege) és Norbert Winney (Sárkányok, farkasok és almák). Nem titok, hogy Virág Emília könyve nagyon hamar a szívembe lopta magát, és talán ő volt az, aki elindított az úton, hogy ne féljek a friss, magyar könyvek olvasásától; így került a kezembe Norbert könyve is. Bár a többkötetesnek készülő könyv úgy tudom, a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán nem kapott zöld lámpát dramaturgiai, logikai és stílusváltási okokból, azonban az Athenaeum egyik 2015-ös pályázatának zsűrije megjelenésre érdemesre tartotta a művet.

A több dimenziós világ elmélete bizonyára rengeteg ember fejében megfordult már. Mindannyian gondolkodtunk már el azon, egy párhuzamos dimenzióban másik énünk miként éli mindennapjait. Dirk Kurbjuweit szavaival élve:

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

A híres tévésorozat, a Sliders 1995-től 1999-ig futott az Egyesült Államokban, ez a film gyermekkorom első olyan története, amely a dimenziók közti átjárással, "csúszással" foglalkozik. Nem véletlen, hogy Neil Gaiman és Michael Reavens (aki többek között a Sliders készítésénél is közreműködött) tollából 2007-ben megjelent az Interworld című könyvsorozat első része (New York Times Bestseller), amely idén végre már a magyar polcokon is kapható Köztesvilág címmel. Külföldön a trilógia további két része is megjelent már, így Neil Gaiman vagy a Csillagpor című könyv szerelmesei örülhetnek, hogy ismét egy új világ történetét tudhatják magukénak. Bár a Köztesvilág eredetileg szintén tévésorozatnak készült még 1995-ben, Gaimannek és Reaesnek végül nem sikerült felkeltenie a tévések figyelmét a kisze-kusza világ történetével, s ez akkor sem lett jobb, mikor papírra vetették a történetet, végül azonban mások ösztönzésére mégis regényformát ölthetett.

Neil Gaiman több regényt írt már gyerekeknek és felnőtteknek is. Ezekért számos díjat nyert, köztük a legrangosabbnak számító Hugót és Nebulát, illetve A temető könyve mindmáig az egyetlen az irodalomban, ami a Newbery- és a Carneige-medált is megkapta. Emellett a legismertebb művei közé tartozik még a Coraline, a Sosehol, az Amerikai istenek és az Óceán az út végén.

Michael Reavens számos fantasy regény szerzője, illetve ismert személyiség a filmvilágban. Emmy-díjat kapott a Batman: A rajzfilmsorozat megírásáért, de részt vett többek között a Star Trek: Az új nemzedék, az Alkonyzóna és a Sliders készítésében is, illetve sokáig dolgozott Steven Spielberg cégénél, a DreamWorksnél.

George R. R. Martin leginkább a Trónok harca sorozatáról ismert, méltán híres amerikai író és forgatókönyvíró nemcsak a felnőtteknek írt regényekben jeleskedett; 16 évvel a Trónok harca megírása előtt, 1980-ban A jégsárkány című mesekönyvével is nagy sikereket ért el. Hazánkban idén jelent meg a Luis Royo által illusztrált változat, amely gyönyörű képekkel kecsegteti az ifjú olvasókat/Martin rajongókat.

Az a kivételes eset fordult elő pár napja, hogy nem tudtam, mit olvassak, úgyhogy ismételten Blankához fordultam segítségért, akinek már annyira megbízom az ízlésében, hogyha egy hatezer oldalas, megsárgult nyomtatványt rak elém, biz' Isten, én abba is belevetem magam, ha Ő mondja. Így történt, hogy bár első hallásra/olvasásra nem keltette fel a Sárkánycsalogató a figyelmemet, mégis a kezembe került, és úgy de úgy örülök neki, hogy ezentúl nem is nagyon fárasztom magam a könyvválasztásokkal, majd Blanka megteszi helyettem. :)

Ez az urban fantasy annyira megfogott, legfőképpen a stílusával, hogy egyik este (még akkor a könyv felénél jártam) úgy éreztem, nekem mindenképpen meg kell interjúvolnom az írónőt, és köszönet neki, ez meg is történt, mert jó pár érdekes kérdésem volt hozzá. Például miért hívják Józsinak a főszereplőt? Az interjút ITT olvashatjátok.

/Ez egy általam készített interjú, így kérlek titeket, amennyiben bármit is kimásoltok belőle, feltétlenül tüntessétek fel forrásként ne csak a reblog, hanem a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt. Köszönöm!/

A Sárkánycsalogató című könyv annyira a kedvenceim közé került, pedig még nem fejeztem teljesen be az olvasását, hogy egyik este azon gondolkodtam, de jó lenne meginterjúvolni az íróját, Virág Emíliát, annyi kérdésem lenne hozzá! Nagy örömömre szolgál, hogy ennek a modern, fantasztikus témájú könyvnek a megszületéséről először én faggathattam őt.

A könyvről:

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.