Valamikor a IX. század elején egy csapat svéd viking útnak indul, hogy tűzön és vízen átkelve megbosszulja otthona elpusztítását. Mindnyájan emlékeznek még rá, mikor szűnt meg az élet egykor virágzó falujukban, Eldhärden és környékén: amikor Nídhögg, a fekete dög megjelent, mindent letarolt, majd eltűnt az ismeretlenbe.

Kilencujjú Gudleif és huszonkét vakmerő embere felkerekedik, hogy a Vågbrytare fedélzetén nekivágjon az ismeretlennek, megkeresse a szörnyet, és a saját fészkében végezzen vele. Útjuk ismeretlen vizeken, idegen földeken és éjsötét erdőkön keresztül vezet, miközben az ő nyomukban is ott liheg egy titokzatos, sebezhetetlen harcos, aki Tyr Pajzsát viseli.

Bíró Szabolcs, a magyar középkor megszállottja ezúttal tőle szokatlan témával lepi meg olvasóit: a Ragnarök történelmi alapokon nyugvó középkori fantasy, egy véres saga a bosszúról, a tűzről, és arról, hogy észak fiai gyakran keményebbek és kikezdhetetlenebbek, mint a skandináv acél.

Eredeti megjelenés: 2014

Nagy Bíró Szabolcs rajongóként, én, aki eddig az összes Anjou könyvét olvasta és a Lázár evangéliumát, egy pár éve már halogattam tőle a Ragnarök elolvasását, de most, hogy felújított változatban is kiadták, már nem kerülgethettem többé.

Mi az alap történet? Egy viking várost elpusztít a Nídhöggnek nevezett sárkány, amelynek túlélői ezért tűzön-vízen át útra kelnek, hogy bosszút álljanak, s közben különféle kalandokba keverednek. S talán a legjobb szó a kalandok, hiszen különféle városokon, falvakon, országokon hajóznak át, s közben ellenségeket és barátokat gyűjtenek, harcolnak, hol vesztenek, hol győznek, s még az Excalibur is feltűnik a színen. Igen.

A legfontosabb megjegyezni ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy nem egy Anjou. Kevésbé mondanám történelmi regénynek, mint inkább fantasynek, s ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor Tolkien: A hobbit sárkányüldözése keveredik az Arthur mondavilággal, megfűszerezve egy kis északi hitvilággal, s olyasmi humorral, mint amilyen Virág Emília Sárkánycsalogató című könyvében van, ha ismerős valakinek – az egy urban fantasy, nagy kedvencem. Erre a humorra keresem a jó szót, de nem találom, talán groteszk, abszurd? Mert vannak ugyan benne véres csatajelenetek, de még közel sem olyanok, mint az Anjoukban, és van benne halál és küldetés, de az egész sokszor el van bagatellizálva, élét veszti, s az egyes „jelenetek” váratlan fordulattal vagy adhoc lezárással végződnek. Mondhatnám frappáns befejezésnek is, vagy mint a csali mesék. Nem véletlenül írta sok értékelő a molyon, hogy esti mese vikingkedvelőknek. Véleményem szerint ez nem annyira egy vérkomoly bosszúhadjárat leírása, mintsem egy pihentető, néhol humoros, az írása idején még szinte kibontakozófélben lévő író szárnypróbálgatása, s egyébként nem rossz. De ne várjunk tőle egy több ezer oldalas mitologikus, labirintusszerűen kacskaringós történetet! Egyszerű szereplők, néhol humoros kapcsolódások más hitvilágokhoz, hirtelen kanyarodások, olykor profán szóhasználat, már ha csak Nídhögg leírására gondolunk is – amelyet a vikingek egy falloszhoz hasonlítanak. Ugye, érződik már az a groteszk humor?

Nekem egyébként személyesen tetszett a könyv, de a „humor” lehetett volna vagy sokkal több (mint a Sárkánycsalogatóban), s akkor végigvonul benne, kifejezetten jellemzi, vagy sokkal kevesebb, s akkor egy ütősebb, drámaibb, drasztikusabb egészet kapunk. Egy ugyanennyi szintű-számú történéshez, eseményhez jó lenne sokkal több személyes kapcsolódás a karakterekhez, több háttértörténet, esetleg kitekintés, gondolati megszólaltatás, lélekrajz, esetleg E/1-ben, s akkor mindjárt a terjedelmesebb is lenne.

A Ragnarököt tehát tulajdonképpen nehéz beskatulyázni, kategóriába sorolni, talán azért megosztó kissé. Ez egy könnyed, szórakoztató délutáni olvasmány, sok fikcióval, némi változtatással a mitológiákat illetően, kicsit mint viking-Arthur spin-off. Ha így kezdtek neki, tetszeni fog!

Sziasztok!

Ismét egy rendhagyó poszttal jöttem, ugyanis a Nyírd ki ezt a naplótról már írtam nektek posztot és sok rajzot is megosztottam veletek, mi több, ezek a rajzok a Facebook oldalamon is elérhetőek, nem olyan rég azonban összeállítottam nektek erről egy videóanyagot is (erről is).
Most a Több mint egy könyves rajzaimat pakoltam össze egy videóba, melynek végén egy "élő rajzzal" is megörvendeztetlek titeket, azaz élőben levideóztam, ahogy telerajzolom az egyik oldalt. Bár nem sok időm van ilyesmire a sok olvasás és könyvajánló írás mellett, de elképzelhető, hogy ha megint rajzolni támad kedvem, akkor készítek róla videót, úgyhogy remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek. :) Nem is szaporítom tovább a szót, hallgassátok illetve nézzétek meg, szerintem sokkal kényelmesebb így, mintha millió képet ide egymás alá beszúrok. ;) Alkotásra fel!

Virág Emília, akinek tavaly jelent meg urban fantasy sorozatának első és második része, a rendkívül humoros Sárkánycsalogató és Boszorkányszelídítő, ezúttal egy interaktív kiegészítő novellával lepte meg olvasóit. A történet az írónő Facebook oldalán játszódott és íródott, ezúttal azonban már e-bookban is elérhető a szösszenet, amely a Lidércmegálló címet viseli.

Képzeljünk el egy világot, ahol nem csak istenségeket imádó emberek, de démonok is élnek - utóbbiak vezérei a démonkirályok. Képzeljünk el egy fiút, aki első látásra úgy fest, a legkevésbé sem alkalmas a démonkirály szerepére, mégis övé lesz az egyik legnagyobb hatalom. Lee Ji-Hyung, Lee Yun-Hee és a rajzoló Kara közös műve a Démonnapló manhwasorozat, amely 7 izgalmas részen át varázsolja el olvasóit.

A Halál Mocskos melójáról már írtam nektek. Charlie Asher egyedülálló apuka megkapta a halál szerepét, és különféle lélekedényeket kellett begyűjtenie, hogy az azokban lévő halottak lelkei új testbe költözhessenek egyféle reinkarnációs módon. Közben a kislányáról kiderült, hogy ő a Nagy Halál, a Luminatus, két pokolfajzat kutya kíséri mindenhová, ráadásul nem mondhatja ki, hogy "cica", mert ezzel az ártatlan szóval képes gyilkolni. A probléma már csak az, hogy Charlie egy Frankeinstenes módra összerakott mókustestbe került, amikor az első kötetben szembeszállt a hollós banyákkal. Christopher Moore Nagy Kaszás sorozatának második része, a Lestrapált lelkek a Könyvfesztiválra lepte meg olvasóit.

Sarah Andersen tavaly megjelent képregénye, a Felnőni kiábrándító nagy sikert aratott, s nem véletlenül az 1. legjobb képregény a molyok értékelései alapján. Vicces képkockáival elsősorban a fiatal nők körében arat nagy sikert, hiszen ironikus humorával könnyen utat talál a szívünkhöz. A könyvfesztiválra megjelent második kötet, amely a Puha Boldog Puffancs címet viseli még több megmosolyogtatni vágyó rajzot és rövid történetet tartalmaz.

A Halál melója nem egyszerű. Állandóan vörösen izzó tárgyakat és mindjárt meghaló embereket kutatni, ráadásul mindezt egy önbizalomhiányos bétahímként egy gyerekkel a nyakunkon. Chirstopher Moore Nagy Kaszás sorozatán első részét, a Mocskos melót idén újra kiadták, és négy év hosszú várakozás után néhány nap múlva polcokra kerül a folytatása is, a Lestrapált lelkek.

Valamikor az évek során teljesen elfelejtjük, milyen is gyereknek lenni. Szülőként gyakran már nem is vesszük komolyan gyermekünk apró-cseprő problémáit, pedig az ő kis életében ezek bizony hatalmas problémák. Mert mi van, ha a kislány az oviból nem szeret minket, vagy amikor azt mondják, őszintének kell lenni, viszont amikor a szomszéd néni ronda hajáról beszélünk, akkor kikapunk. Vagy mi van akkor, amikor néha nem értjük ezeket a buta felnőtteket, mert állandóan csak össze-vissza beszélnek? Haász János Felnőtteknek nem című kis verseskötete igazán mókás illusztrációkkal teli, vicces ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány, amely egyszerre lehet szívderítő felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

Milyen, amikor az ember lánya folyton a súlyával küzd, de így sem tud megszabadulni a fölöslegektől és a torz önképtől? Amikor az önbizalma a béka méretes feneke alatt van, és hiába a hajnali kondi, a sok macera, a ruhák csak nem akarnak passzolni, és még mindig kínlódva szenvedjük fel a zipzárt? Mona Awad könnyed, felnőtteknek szóló regényében megismerhetjük Beth-t, az önbizalom hiányos tinit, akiből később már majdnem boldog Elizabeth, és egy kilátástalanságba csöppenő Lizzie válik.

Hamarosan a mozikba kerül a Tékasztorik magyar film, aminek főszereplője egyébként Bihari Viktória, a Tékasztorik könyv írója, blogger, feminista, és a jó ég tudja, még mi. Ezúttal az ő könyve került a kezembe.

Homonnay Gergely először évekkel ezelőtt vicces Facebook posztokon keresztül mutatta be macskája, Erzsi életét, sátáni húzásait, és ez az ironikus stílus olyannyira bejött neki, hogy 2016-ban kiadta a Puszi, Erzsi! című könyvet, amelyet macskája, Erzsébet Fenevadova nézőpontjából írt. Rendkívül humoros, egyedi olvasmány, és azt hiszem, azok, akiknek van macskája, csak bólogatni tudnak Erzsi történetein, mindazonáltal a macskátlan közönség számára is egészen biztosan tartalmaz egy-egy olyan részt, ahol harsányan röhöghet az olvasó.

Vajon mi teszi olyan különlegessé a Rattray Old Garden Malt whiskyt, aminek lepárlója már több generáció óta apáról fiúra száll a Rattray családban - legalábbis Rain Arlender Az élet esszenciája című könyvében? Ebben az időben messzire nyúló, szereplők tekintetében szerteágazó, valamint megbotránkoztató stílusú angol humorral teli történetben a magyar pálinkák és skót whiskyk világába kalandozhatunk el.

Gondolom, sokan emlékeztek még arra, amikor nem is olyan régen elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonon. Persze, ez nem annyira a valóság, mint inkább egy rekeszizomgyakorlat, Virág Emília humorral és határtalan fantáziával teletűzdelt könyvének, a Sárkánycsalogatónak ugyanis megjelent második része, a Boszorkányszelídítő. Én már hónapok óta vártam, és alig bírtam kivárni, hogy sorra kerüljön, és rögtön az első tíz oldalon úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Hiszen milyen már, amikor egy laptop csak úgy átjárót nyit a padlónkon ki tudja, hová, és amikor éjszaka galád manók lepik el a szobádat?

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

"A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt." (Wikipédia)

Manapság azonban rengeteg manga (japán képregény) anime (japán rajzfilm, azon belül ún. yaoi), valamint könyv vagy film dolgozza fel ezt a témát. Néhány évtizede (és persze még manapság is sokan) undorodva és negatívan álltak a dologhoz, azonban a filmeknek és könyveknek is például rengeteg szerepe van abban, hogy változzon a megítélés. Természetesen mindenkinek van magánélete, és olyan dolog, amit nem illik mások szeme láttára közönségesen művelni, de ez a heterokra és homoszexuálisokra ugyanúgy vonatkozik.

Valahogy én azt vettem észre, hogy a mai fiatalok talán nem annyira előítéletesek ezzel szemben, legalábbis én emlékszem, hogy nem törődtem ezzel a középiskolában jó tíz évvel ezelőtt, nem kifejezetten zavart a suliban az a bizonyos leszbikus pár, de még az a pár srác sem, akiről mindenki sejtette vagy éppen tudta, hogy homokosok. A mai napig nem zavar, és van egy-két ilyen ismerősöm is, rendes és szerethető emberek.

Ami a könyveket illeti, eddig nem igazán olvastam semmilyen, ebben a témában íródott könyvet, azonban tudom azt is, hogy nagyon sok tinédzser néz ilyen sorozatot, vagy épp ilyen animét, főleg persze lányok. Valamiért mi kevésbé ítéljük el a homoszexuális fiúkat, mint a saját nemük. És valamiért a leszbikusság bezzeg rögtön elfogadott a fiúk szemében (sőt, még gerjednek is rá), pedig mindkettő elfogadásának egyazon (normális) szinten kellene lennie. Úgyhogy személy szerint én örülök, amikor azt látom, hogy mintha a fiatalabbak elfogadóbbak lennének a témában, és ez úgy kábé tíz éve kezdődött - legalábbis itthon. Sőt, már egy homokos srácról írt tiniregény rengeteg embert mozgat meg, és nem lepődnék meg, ha mindenféle díjakat bezsebelne magának. Sok témáról az a véleményem, hogy csak azért írnak arról az emberek, mert az tuti felkapott lesz (hadd ne említsek példákat), kihasználják a felhajtást, és ezáltal próbálnak felkapaszkodni. Többek között ez az oka, hogy nem igazán törődöm a hasonló témájú könyvekkel, de itt van például a Will és Will, vagy a Simon és a Homo sapiens-lobbi, amelyek akkora olvasótábort tudhatnak magukénak, ami talán egy új irányzatot nyit meg a könyvírásban. Személy szerint most az utóbbit olvastam el, és magam is meglepett, amikor először elkezdtem érdeklődni a könyv iránt:

Az a kivételes eset fordult elő pár napja, hogy nem tudtam, mit olvassak, úgyhogy ismételten Blankához fordultam segítségért, akinek már annyira megbízom az ízlésében, hogyha egy hatezer oldalas, megsárgult nyomtatványt rak elém, biz' Isten, én abba is belevetem magam, ha Ő mondja. Így történt, hogy bár első hallásra/olvasásra nem keltette fel a Sárkánycsalogató a figyelmemet, mégis a kezembe került, és úgy de úgy örülök neki, hogy ezentúl nem is nagyon fárasztom magam a könyvválasztásokkal, majd Blanka megteszi helyettem. :)

Ez az urban fantasy annyira megfogott, legfőképpen a stílusával, hogy egyik este (még akkor a könyv felénél jártam) úgy éreztem, nekem mindenképpen meg kell interjúvolnom az írónőt, és köszönet neki, ez meg is történt, mert jó pár érdekes kérdésem volt hozzá. Például miért hívják Józsinak a főszereplőt? Az interjút ITT olvashatjátok.

Megjelent Ellen DeGeneres amerikai humorista, színésznő és jelenleg a nevével fémjelzett talk show Emmy-díjas műsorvezetője első magyarra fordított kötete Szórakozol velem? címmel.

Sok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

Már kifejtettem egy korábbi posztomban, hogy nem igazán szoktam kortárs magyar könyveket olvasni, de ezt mostanában (hála az égnek) sokadszorra szegem meg, és ez azért van, mert úgy fest, több olyan értelmes magyar könyv jelenik meg a könyvesboltokban, amik felkeltik az érdeklődésemet - többnyire magánkiadásban. Tudni kell, hogy én a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nem egyszerű a magyar kiadóknál labdába rúgni, már csak azért sem, mert félnek. Félnek attól, hogy amit csak úgy kiadnak, egy magyar írótól, nem lesz nyereséges, nem lesz keresett, ezért többnyire csak külföldi könyvek (jobb esetben bestsellerek) fordításait adják ki, azzal nagyon nem lőhetnek mellé. Amit magyaroktól látok nagyobb kiadóknál könyveket, azok vagy celebkönyvek, vagy fogalmam sincs, hogy sikerült. A magánkiadással kicsit az a baj, hogy az is ki tudja adni a könyvét, aki nem tehetséges, de sok pénze van, ezzel azt akarom mondani, hogy tényleg nehéz dolgunk van, ha jó kortárs könyvet akarunk olvasni, én mégis mostanában igyekszem felkutatni őket, például ezt is.

Sohonyai Edit az egyik kedvenc magyar íróm. Valamikor a '90-es években és a 2000-es években még nem igazán tudtam, hogy mit is olvashatnék, akkor még nem voltak annyira felkapottak a fantasy könyvek (aztán jött a Harry Potter persze), és kedvem sem volt a régi pöttyös könyveket olvasni (végül persze megszerettem őket), mégis a kezembe akadt a '80-as évek budapesti tinédzsereit bemutató könyv, a Macskaköröm.

Azt hiszem, ez tipikusan egy olyan könyv volt, amin sírásig röhögtem magam, és ezek után majd' az összes könyvét egyszerre felfaltam, és még a régi, nagyi által emlegetett pöttyös-csíkos könyvsorozatokat is elkezdtem feltérképezni.
Mikor manapság megkérdezi tőlem egy-egy diák, hogy mit tudnék neki magyar íróktól ajánlani, amit élvezne is, akkor általában őt ajánlom.

Persze, vannak mai próbálkozások is, a Szent Johanna Gimit már minden olvasni vágyó tinilány kiolvasta, de rajta kívül még másnak nem igazán sikerült áttörést elérnie. A legtöbb modern magyar ifjúsági regény csak egyszer olvasható, és először sem egy nagy szám. Lenne mit tanulni Edittől, akin generációk nőttek fel, és a mai napig megmosolyogtató nosztalgiával veszem kezembe a könyveit.

Az a legnagyszerűbb az ilyen régebbi könyvekben (nem, mintha újakat nem írt volna), hogy a mai tinédzserek is olvashatják és beleélhetik magukat, miközben anyu a konyhában felidézi régi emlékeit, hogy igen, hajdanán még ő is olvasta ezt a könyvet. Szeretem, amikor egy-egy könyv összekapcsolja a generációkat, áthidalva a modern kor számítógépközpontú gondolkodását.

Sokszor találkozom azzal a kérdéssel és problémával, hogy manapság a szülők nem igazán tudják, hogy milyen könyvet vegyenek a gyereiknek, vajon nem lesz -e túl szexuális töltetű az a könyv, nem lesz -e rossz hatással a gyerekre stb. Tény, ami tény, hogy a mai regények inkább íródnak nagyobbacska tinédzsereknek (16-18), mint kisebbeknek, és szülőként tényleg nehéz lehet olyan könyveket találni, amelyek pl. egy 12-14 éves lánynak megfelelő lehet.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt én sem tudtam, hogy mit is olvashatnék, és most, a moly.hu könyvei között böngészve hirtelen megvilágosodtam és kellemes nosztalgia érzés töltött el. Mert, hogy én mennyire szerettem a pöttyös/csíkos könyveket!!! Bizonyára még a szülőknek is ismerősek, sőt nagyszülőknek, dédszülőknek. (Hiszen már nekem is lehetne gyerekem.) Emlékszem, hogy még a drága jó nagymamám (nyugodjon békében) ajánlotta a pöttyös könyveket tizenkét-három éves koromban. Akkoriban csak legyintettem, hogy "Jaj nagyi, azok ősrégi könyvek, ki olvassa már?" Aztán mégis...

Azokat a könyveket sorra adták ki új borítóval, és akkor már nem siklottam el felszínes módon előttük a könyvtárban, hanem felfigyeltem rájuk. És való igaz, volt benne furcsaság, például némely könyv még a hatvanas években íródott, (Gergely Márta: Szöszi című könyvéről beszélek épp), és akkor 8 osztály után már dolgozni mentek a lányok, meg 14 éves koruk után már csaknem felnőttként kezelték őket, mégis érdekes volt, s az csak még érdekesebbé tette, hogy a könyv olyan régi, hogy még a szüleim is babák voltak, vagy meg sem születtek, mikor már a nagymamám olvasta őket. Emlékszem, milyen furcsa volt, hogy rácsodálkoztam egy-egy könyvre, hogy jé, akkor ilyen volt a világ. S hogy csodálkozna rá egy mostani gyerek? El sem tudná képzelni!

Jó persze, vannak a pöttyös könyvek között viszonylag frissek, azért nem mindegyik őskövület, (de nekem azok is érdekesek voltak), de még mindig olvasmányosak, és még mindig tudom ajánlani a mai fiataloknak. Például Sohonyai Edit - Macskaköröm című könyvén sírva nevettem többször is, de ugyanúgy tanulságos könyv a Fekete szivárvány Balázs Ágnestől.

Vegyük hát elő ezeket a régi könyveket, mert igen is jó és kedves kis könyvek, mi is sokat olvastunk belőle, a szüleink is és a nagymamáink is. :)