Szöszi tizennégy éves kislány, az a fajta, akiből tizenkettő megy egy tucatra. Tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor hangulatváltozásai között. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, durcás. Hogyan viselkedik egy ilyen hányaveti kislány, ha saját makacssága folytán nehéz helyzetbe kerül? Hogyan találja meg a maga emberségét, életcélját a legválságosabb időkben? Erről szól Gergely Márta lebilincselően érdekes lányregénye, amely harmadik kiadásban lát napvilágot.

Eredeti megjelenés éve: 1958

Ajánlás: 14 éves kortól

Szöszit ezelőtt szintén körülbelül 15-20 éve olvastam, és nagyon megmaradt bennem az élmény, és az emlék, amikor anno rácsodálkoztam, hogy az '50-es évekbeli tinédzserek, kiskamaszok is ugyanolyanok voltak, mint én. Akkor még élt a nagymamám, és ha jól emlékszem, vele is beszélgettünk erről, s arra is akkor csodálkoztam rá először, hogy meglehet, egy könyv ugyanolyan élményt ad nekem x évvel később, mint anno ugyanebben a korban édesanyámnak vagy épp a nagymamámnak. Na, ez is egy ilyen könyv. Arra is emlékszem, hogy rácsodálkoztam, hogy akkoriban 14 éves kor után, tehát nyolc általánossal sokan már elmentek dolgozni, így például Szöszi is fodrásznak, hogy követhesse az álmát. Amikor én voltam ebben a korban a környezetemben pedig alap volt, hogy mindenki megy gimnáziumba (a szakképzésről nem igen tudtam, hogy mi fán terem), aztán utána pedig egyértelmű lett, hogy onnan majdnem mindenki egyetemre.

Ehhez képest látni, hogy ez a piszkafa 14 éves kis Szöszi milyen jól is elboldogul a világban (már ahhoz képest), fodrászkodik, táncolni jár. (Jaj de irigyeltem, mert az én koromban ilyen már nem volt, és ma se nagyon, fiataloknak legalábbis pláne nem, már úgy értem, tizenéveseknek. Társas táncolni tanulni maximum a mostani korosztályom, a harmincasok és afölött járnak. Tisztelet a kivételnek, az mindig van). Szóval Szöszi egy talpraesett, néha kicsit durcás, de aranyszívű lány, aki próbál boldogulni ebben a nagybetűs életben, persze néha még kicsit nehezen megy, egyszer-kétszer hazugságokba bonyolódik, Nagymama meg aztán mindig csak a szent beszéddel jön :), de azért... nagyon jó kis olvasmány, a másodikat ezelőtt ha jól emlékszem, még nem olvastam, úgyhogy nekidurálom magam.

És akkor most jöjjön a "Szöszi bon", Szöszi kedvenc slágere:

E könyv főhőse, a derék, vidám Palócz Vera olyan, mint a többi hasonlókorú társa. Bizony, neki is hevesebben dobog a szíve, ha alkalma van személyes megismerni egy divatos színészt vagy karmestert. Aztán, ha egy szívélyes mosolyt, vagy komoly szót kap tőlük, máris szerelemről ábrándozik… Palócz Veránál az ábrándozásnak az a vége, hogy levelet ír. Csakhogy a levélnek különös sorsa lesz – hogy mi, azt a regényből tudja meg az olvasó.

Eredeti megjelenés éve: 1960

Érdekes volt újraolvasni Janikovszky könyvét több, mint tizenhat év után nagyjából, de azt hiszem, az, hogy Szabó Magda után olvastam, nem volt jó döntés, mert beárnyékolta, és hát Janikovszky azért annyira mégsem ír jól, mint Szabó Magda, még ha önmagában tehetséges is.

Egyébként egy aranyos, tanulságos, kedves kis csíkos-pöttyös lányregény, de úgy emlékszem, gyerek fejjel sokkal jobban élveztem a levelezéseket és Vera "szalmalángolásait" olvasni. :) Mai fejjel inkább az akkori ember életmódja az érdekes, öltözködésük, viselkedésük, a KISZ, stb. Én ugyanis nem ebben nőttem fel, így csak hallomásból, olvasásból ismerem ezeket a dolgokat. Azért persze magának a könyvnek, történetnek a tanulsága tetszik: egy ideál utáni rajongás nem összetévesztendő az igazi szerelemmel.

„Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” Zsófika, a regény főszereplője nem tartozik az eminens tanulók közé, látszólag mindig bajt okoz, esetlenül csetlik-botlik a világban. Egyetlen ember volt, aki mindig megértette őt, az apja. „Élete utolsó percében is rá gondolt… miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának.” Valamit üzenni akart neki, de mit? Már nem tudta befejezni a mondatot.”
Zsófika egyedül kell hogy megkeresse, „mit csináljon, ha stimmelni akar ”. És Zsófika nemhogy kitűnőre vizsgázik emberségből, helytállásból, de ösztönös gyermeki ráérzéssél „beleszól” a felnőttek életébe…
És ami a legfontosabb, közben igazi társakra, barátokra lel a felnőttek között.

Eredeti megjelenés éve: 1958

A Mondják meg Zsófikának nem egy tipikus lányregény abban a tekintetben, hogy itt nem a kamaszszerelem áll a középpontban, hanem inkább a tolerancia, szeretet, állhatatosság. A molyos értékeléssekkel szemben én nem gondolom, hogy Zsófika visszamaradott vagy netán autista lett volna - ez azért mégiscsak túlzás -, Zsófi egyszerűen csak egy félénk, álmodozó, szorongó lelkű gyermek, aki gyakran nem mer szólni, elkalandozik a figyelme, és mint a legtöbbünk gyerekként, fél bekopogni a tanári szoba ajtaján.
Ennek ellenére kiderül, hogy nagyon jól tud titkot tartani, igencsak rátermett, ha a nehéz helyzet úgy kívánja, nem omlik össze a felelősség alatt, kedves, törődő, szeretetreméltó kislány, és öröm volt olvasni róla.
A történet ugye ott kezdődik, hogy Zsófi felkerekedik, hogy apja utolsó mondatának nyomába eredjen, de aztán semmi nem úgy alakul, ahogy elképzelte.

Ami kicsit zavaró volt a könyvben az a változó nézőpontok, s a portásbácsi egyszerű, helyesírási hibával teli része - nyilván direkt, de ez igen döcögőssé tette az olvasást. De az ő karaktere is nagyon szerethető, egy csupa szív, ugyanakkor megkeseredett lélek kissé bárdolatlan borításban.

Ezzel együtt ajánlom érzékenyítésre, felnőtteknek és kamasz lányoknak egyaránt a regényt, olvasmányos, tanulságos, kedves történet.

Mennyi mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

Eredeti megjelenés éve: 1962

Nem véletlen, hogy ez a 34. legjobb klasszikus könyv, és a 87. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján. Megérdemli a díjat, és nekem is az egyik kedvenc lett. Az Álarcosbálnál is jobb. 

A történet egy makacs 14 éves lányról szól, aki hamar fel szeretne nőni, és már nagylányos ruhákban járni, nem igazán fogja még fel a tetteinek a súlyát, él, mint egy gondtalan kamasz és csak magára gondol. Hogy ezt miért róják fel neki az olvasók, értékelők, azt nem tudom, mert szerintem azért kamasz korunkban sokan voltunk ezzel így. Önzők voltunk és nemtörődömök. Aztán mindenkinek eljön az az idő, amikor rájön, hogy Anya mennyit dolgozik, hogy Anyának gyakran (szinte mindig?) igaza van, és milyen mamlaszok is vagyunk, hogy eddig nem segítettünk.  Én emlékszem még a kiskamasz énemre, és ma sem másabb a gyerekek többsége. Fiatalon azt hiszi az ember, hogy ő a világ közepe, és csak később alakul ki annak képessége, hogy más bőrébe is bele tudjuk magunkat képzelni. 

No, így történik ez a főszereplőnkkel is, aki egy váratlan esemény hatására kénytelen felcseperedni és megérezni a munka súlyát. 

Tanulságos, remek ifjúsági könyv. Imádtam és hajnali háromig olvastam. Örültem, hogy ez lehetett számomra az újév első olvasmánya. 

​​A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt

Igaz, ez ha jól emlékszem, (egyelőre) csak a második Szabó Magda könyv amit olvasok az Abigél után, de várólistás a Születésnap és Az ajtó is - és azt hiszem, csemegézek majd még -, viszont eddigi ismereteim alapján vele kapcsolatban biztos voltam, hogy nem okoz majd csalódást ez a könyv sem.

Az a jó a klasszikus irodalomban, ha lehet így mondani, hogy már ismerjük a jól bevett íróinkat, például ha egy Jókai kötet kerül a kezembe, valószínű, hogy az is tetszeni fog, míg a modern olvasmányok közül válogatva és rengeteg fülszöveget átnyálazva - mire végre egy megtetszik -, úgy érzem magam, mint aki tűt keres a szénakazalban. Egyrészt számomra nem túl sok, élvezhető mostani olvasmány van, olyan pedig édeskevés, amely ráadásul ifjúsági irodalomként értékeket is képes átadni, nem csak egy csöpögős, romantikus lányregény.

Mert hiába élvezi az olvasó Leiner Laura és társai könyveit (tényleg élvezhetőek), azért abban fele ennyi tanulság vagy mondanivaló, burkolt erkölcsi tanítás vagy viselkedési útmutató nincsen. Itt ugyanis például megtudhatunk egyet s mást a 2. világháborúról emberi sorsokon át, mégis tizenévesen emészthető mennyiségben. Megismerjük a félárva Krisztinát, akinek eleinte visszahúzódó és magányosságra hajlamos természete van, megkeseredett apját és a mosolygós, gondtalan tanító nénit, aki mindenre próbálja megtalálni a megoldást. Kicsit amolyan Jane Eyre érzet is fel-felröppen az emberben olvasása közben - nini, egy tanítónő meg egy szerelmi viszony -, mégis vannak olyan igen komoly részek, amikor könnyabe lábad a szemünk. Előttünk cseperedik fel ez a visszaúhózódó gyerek a könyv pedig úgy melengedi a szívünket mint téli estén bekuckózva egy régi kandalló.

A végtelen történet szerzőjétől.

Furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Momo ​története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek.
Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. Tiltakozásukat azonban senki nem hallja meg. Amikor a szükség a legnagyobb, és úgy tűnik, a világ már végképp a szürke uraké. Hora mester, az Idő titokzatos ura közbelép, de szüksége van egy embergyerek segítségére. A világ megállt, és Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Csodálatos módon győznek ők hárman. Minden életidő visszatér tehát az emberekhez, akiktől azt csalással elorozták. A reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható. Mese? Így is lehet nevezni, ha ezt a fogalmat úgy értjük, mint a romantikusok. Hiszen mindennapiság és álom játszanak át költői módon egymásba. De egyúttal a mai és a jövőbeli valóságunk kérdései is, amelyek sokszínű figurákban és sorsokban tükröződnek. Tehát olyasmi, mint a regény? Mondjuk hát így: meseregény.

Érdekes módon ez a mese eddig valahogy nem került a látóterembe, de most, hogy a pedagógusképzőn kötelezővé tették az egyik tárgyamnál, szerencsére mégis a kezembe akadt. Tulajdonképpen nem is csak gyerekeknek szóló meseregény ez, mint inkább egy társadalomkritika a felnőttekről, a 21. századról, egy szóval rólunk. Mindenki ismeri az érzést, amikor az idő gyakorlatilag felőröl minket, rohanunk egyik helyről a másikra, munkába, suliba, túlóra, gyerekért az oviba, iskolába, még ezt, még azt el kell intézni, a mosást még be se raktam, és főtt ételről ma ugye, ne is álmodjunk?

De ha úgy istenigazából belegondolunk, mikor is csodálkoztunk csak úgy rá a dolgokra? Mikor szántunk magunkra egy kis időt, a gondolataink, érzéseink rendszerezésére? Mikor lett az életünk egy véget nem érő hajsza, és hogyan is lehetne az időszűkének véget vetni? Egyáltalán hogyan viselik ezt a folyton rohanó világot a gyerekeink? Na, erről szól Momo regénye, amelyben eleinte egy kedves kis gyerektársadalom rajzolódik ki előttünk, de ahogy az Időtakarék munkatársai feltűnnek, és rabolni kezdik a felnőttek idejét, minden megváltozik. Többé nincs idő lassan már játszani sem, és az az egészben a furcsa, hogy minél több időt próbálunk meg spórolni magunknak, annál kevesebb van. Hogy is van ez?

A kislány Momo tehát az elveszett idő keresésére indul, és megpróbálja azt visszaadni a felnőtteknek. Ami nagyon tetszett ebben a regényben, hogy tényleg képes elgondolkodtatni minket, hogy miért is sietünk annyira, miért rohanunk? Például állunk az ABC-ben, és türelmetlen szavakat mormolunk az orrunk alá, mert elkésünk a munkahelyről. A késés tehát pl. ebben az esetben nem csak a mi problémánk, hanem társadalmi nyomás. De lehet-e ezen változtatni? Még ha ilyen esetekben nem is, a mindennapi szabadidőnkben azért le lehetne tenni a lantot. Meg lehet állni egy kicsit bővebben elmagyarázni ezt-azt a kicsinek, vagy átmenni anyuhoz, mert már rég láttam, semmi baj, ha ma csak szendvicset vacsorázunk. Az időkergetéssel gyakorlatilag átszalad fölöttünk az élet. Ezek mind olyan meglátások, amik a könyvből erednek, azonban a regényben a végső megoldás inkább megy át egyfajta fantasztikus irodalomba, műfajba, tehát mi, felnőtt olvasók nem igazán kapunk segítséget. Mit kellene ez ellen tennünk?

Végtére is, nekünk sajnos nincsen egy kis Momonk, aki harcba száll értünk, és valójába ugye nekünk, magunknak kellene kicsit átrendszereznünk az életünket.

Tökéletes egyébként esti felolvasásra, mégpedig azért, mert mind a szülőnek, mind a gyereknek sokat nyújt az olvasmány, és elbeszélgethetünk végre fontos dolgokról is, és legalább ott van az az esti fél óra. Az az idő, amit erre szánunk – visszatérül.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Momo tündéri, és nagyon könnyű azonosulni vele. Gigi kora számomra nem egyértelmű a regényben, mert az elején inkább gyereknek, fiatal tinédzsernek gondoljuk, a vége fele (egy év múlva) pedig inkább felnőtt. Ez számomra zavaró volt.
Borító: 2/10 – Azt hiszem, ideje lenne felújítani.
+ pont: Mert képes elgondolkodtatni és egy pillanatra megálljt parancsolni a rohanásban!
– pont: Mert a vége nem ad "igazi" megoldást.

A titkos kert című könyv valószínűleg ismerősen hangzik, nem csak azért, mert a Frances Hodgson Burnett által írt regény eredeti megjelenése 1911, és mert magyarul már 1925 óta olvashatjuk (és hallgathatjuk hangos könyvben) mindig újra és újra kiadva, hanem mert megannyiszor került már megfilmesítésre is. Többek között 1949-ben, ’75-ben, ’87-ben és ’93-ban is filmvászonra vitték a történetet, mi több, még rajzfilm is készült belőle – és még diafilm is, ha valaki rajtam kívül még emlékszik ezekre. A világhírű könyv tehát nem csak az egész világot járta be, hanem immár generációkon át szolgáltat kedves olvasmányt a gyerekek (és felnőttek) számára.

A titkos kert valahol Angliában található, szigorú falakkal, vadul burjánzó növényekkel rejtve a kíváncsi szemek elől. A kastély szomorú és titokzatos urán kívül élő ember ide be nem teheti a lábát. Egyvalaki, a csúnyácska, árva, mogorva kis Mary, mégis megszegi a tilalmat. És a varázslatos természet észrevétlenül átformálja a kislányt, s nemcsak barátokra lel, hanem maga is képes gyógyítani, örököt adni – akár a megszelidített, csodálatos vadon.

Értékelés:

Azoknak, akik esetleg mégsem botlottak valamiért még bele ebbe a történetbe, elárulható, hogy egy kedves, bájos, egyszerű, fordulatokban nem túl gazdag, de azért tartalmas olvasmány ez a könyv, amely leginkább a természet szeretetét tanítja, mutatja be, s annak jó hatását nem csak fizikálisan, de mentálisan is az emberekre, gyerekekre. Ezt a jó hatást sajnos manapság is képesek vagyunk elfelejteni, hála az internetnek és az okos kütyüknek, pedig nem csak a fiatal szervezetnek, de bármely korosztály képviselőjének is bizony elengedhetetlen szükséglete a természethez való közelség, az ahhoz való kapcsolat. Talán fák, növények nélkül, a 21. századi betondzsungelben nemcsak, hogy feleannyira boldognak és egészségesnek nem lehet lenni, de még az emberi kapcsolataink minőségi diagramja is a béka feneke alá zuhan. Ha a mi felnőtt generációnk nem képes már átadni a gyerekeknek a természet szeretetét, akkor ugyan ki?

Pontosan ezért nagyszerű ez a könyv, mert segítségével ismét vissza lehet találni a gyökereinkhez, kicsit talán kimozdít, segít értékelni a szabadban töltött időt és munkát, amelyre mindannyiunknak szüksége van. Bár a nyelvezete kissé túl komoly a mai fiatal generációnak – hisz mint a régi könyvek, kissé vontatott még az irama is egy mai Z vagy alfa generációs gyermeknek -, mondanivalóját tekintve mégis inkább nekik való.

Elsősorban Maryt ismerjük meg a történet kezdetekor, aki maga egy túl komoly, rideg, kissé érzelemmentes kislány, de a kert és az állatok barátja, a kisfiú Dickon segítségével egyre jobban magára talál. Végül pedig a beteges úrfi, Colin lábadozását követhetjük végig – mindamellett, hogy elég részletes bemutatást kapunk mindenféle növény, virág tavaszi kikeletét illetően is. Szóval tulajdonképpen ez a könyv majdnem egyfajta terápia, megnyugtató olvasmány és ezzel együtt egy kis biológia korrepetálás, vagy legalábbis környezettan. Egy befásult, levegőre ritkán járó, de azért olvasni szerető gyereknek bátran megvenném ajándékba, mert talán ezáltal egy kicsit kikívánkozna a friss levegőre, ugyanakkor egy olvasni nem szerető gyereknek nem biztos, hogy ez a megfelelő választás. Mert végül is, mivel már közel száz éve íródott, nincs meg az a megfelelő iram, lendületesség, ami egy tipikus interneten nevelkedett fiatalnak kedvére válna.

És végül természetesen megemlítem, hogy azért nosztalgiázni vágyó felnőttek, idősek is kezükbe vehetik, ki tudja, talán eszükbe jut, hogy egyszer, régen ezt már bizony olvasták.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Nagyon szerethetőek, legalábbis Dickon mindenképp a kedvence lesz bármely olvasónak, ebben biztos vagyok. Mary és Colin jellemfejlődése – főleg az előbbié – pedig egészen kiválóan került megjelenítésre.
Borító: 6/10 – Nekem a legfrissebb, 2018-as kiadás van meg, és bár belülről tetszik a rózsaszín fedlapbelső, a borító nagyon túlzsúfolt, és a rózsaszín kis keretréteg is igen hamar elkezdett megkopni. Ha meg akarjuk fogni a mai fiatalságot, sokkal kézzelfoghatóbb borító kellene, nem nonfiguratív.
+ pont: Mert rávett, hogy elmenjek másfél órát levelet gereblyézni a szülőknél, és egy erdei túrára. Mert kikapcsolt, és én is úgy vágynék ebbe a kis titkos kertbe – mondjuk nem csak kertészkedni, olvasni is.
– pont: Mert néhol vontatott volt, mert kevés fordulatot tartalmazott, és mert panelben nevelkedett gyerekként néha (de csak néha) untam a természeti leírásokat.

Így a nyár végére, gyakorlatilag ősszel jövök egy kis utólagos nyári élménnyel, azaz Király Anikó: Strand, papucs, szerelem című könyve ragadta meg a figyelmem. Igazából nem magamnak szántam olvasmányul, mivel ez egy tiniknek, fiatal felnőtteknek való könyv, de azért nosztalgiából és érdeklődésből persze nekiveselkedtem. Irány tehát a lassan tizennyolc éves Bogival a Balaton, és a Vadkacsa kemping!

Bogi igazi csapásként éli meg, amikor az egész nyarat édesapja lepukkant, balatonfüredi kempingjében kell eltöltenie. Ezért az eddigi nyarakból leszűrt tanulságok alapján összeír egy listát azokról a dolgokról, amiket mindenképpen el akar kerülni. Míg eleinte a legnagyobb problémája, hogy duci testét nem akarja bikiniben közszemlére tenni, később kiderül, hogy vannak az előnytelen fürdőruhánál és a lángostilalomnál komolyabb problémák is. És kezdetét veszi a nagy "Mentsük meg a kempinget!"-hadművelet…
Bogi izgalmas és röhejes kalandokba keveredik, és talán, de tényleg csak talán, békét köt ősellenségével, a bikinivel is.

Bár ifjúsági könyveket manapság ritkán olvasok, mégis igyekszem a fiataloknak, mai tiniknek is érdemben ajánlani könyvet, s nem utolsó sorban nekem is jól esik néha nosztalgiázni. Kalapos Éva, aki leginkább a DAC sorozatáról ismert, az Ellenpontok sorozatával szintén a kamaszok lelkivilágát, életét helyezi a középpontba. Ennek a sorozatnak a harmadik részében, amely a Muszáj?! címet viseli, két mostohatestvér, Ábel és Zsombor szemszögébe nyerhetünk bepillantást, vajon melyikük hogy viseli a családegyesítést.

Tamara Ireland Stone: Klikk című könyve egy olyan tinédzsereknek szóló olvasmány, ami egyszerre találja meg az olvasni szeretőket és a számítógép világának rajongóit. Főszereplőnk, Allie egy olyan tizenkét éves lány, aki imád programozni, és egy nyári tábor alatt létrehozza telefonos applikációját, amely a Klikk nevet viseli, és segít barátokra lelni.

Sziasztok!

Ismét egy rendhagyó poszttal jöttem, ugyanis a Nyírd ki ezt a naplótról már írtam nektek posztot és sok rajzot is megosztottam veletek, mi több, ezek a rajzok a Facebook oldalamon is elérhetőek, nem olyan rég azonban összeállítottam nektek erről egy videóanyagot is (erről is).
Most a Több mint egy könyves rajzaimat pakoltam össze egy videóba, melynek végén egy "élő rajzzal" is megörvendeztetlek titeket, azaz élőben levideóztam, ahogy telerajzolom az egyik oldalt. Bár nem sok időm van ilyesmire a sok olvasás és könyvajánló írás mellett, de elképzelhető, hogy ha megint rajzolni támad kedvem, akkor készítek róla videót, úgyhogy remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek. :) Nem is szaporítom tovább a szót, hallgassátok illetve nézzétek meg, szerintem sokkal kényelmesebb így, mintha millió képet ide egymás alá beszúrok. ;) Alkotásra fel!

Halihó fiatalság! :)
Hoztam nektek egy kis rendhagyó könyvajánlót, videót személyesen tőlem, így a sulikezdésre, hogy meghozzam a kedveteket az iskolához, tanuláshoz. :)

Milyen lehet az élet egy óriáskutyával egy kis lakásban? Amikor az ember legjobb barátja egy közel 73 kilós, szőrös, nyáladzó masztiff? Amikor ez a legjobb barát, Gizelle segít átlendülni a holtpontokon, nehéz időszakokon, és nyugodt tekintettel szemléli gazdája útját a felnőttség felé? Az Egy kutya bakancslistája egy igaz történet egy huszonéves lány tollából. Önkeresés, felnőtté válás, egyetemi évek, elhelyezkedési nehézségek és Gizelle.

"Lauren Gern Watt Dallasban, Texas államban született, és Nashville kertvárosában, Tennessee államban nőtt fel. A főiskola elvégzése után egy aprócska New York-i lakásba költözött 160 font súlyú angol masztiffjával, Gizelle-lel.
Első könyvét, az Egy kutya bakancslistáját tizennégy nyelvre fordították le, és filmi s készül az igaz történet alapján. Jelenleg Los Angelesben él Bette nevű menhelyi kutyájával. Ők ketten továbbra is teljesítik a maguk bakancslistájára felvett tételeket."

Virág Emília, akinek tavaly jelent meg urban fantasy sorozatának első és második része, a rendkívül humoros Sárkánycsalogató és Boszorkányszelídítő, ezúttal egy interaktív kiegészítő novellával lepte meg olvasóit. A történet az írónő Facebook oldalán játszódott és íródott, ezúttal azonban már e-bookban is elérhető a szösszenet, amely a Lidércmegálló címet viseli.

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy? Netalán szülő vagy, aki nem tudja, mit adjon ajándékba a gyereknek? Kezdeményezésemre több könyvmoly segítségével összeválogatunk egy folyamatosan bővülő, máris több száz neked való könyvet tartalmazó listát, amely a segítségedre lehet.

Kattints a linkre, és ne felejts el visszalátogatni a blogomra, vagy lájkolni a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le az ajánlóimról. :)

https://moly.hu/polcok/konyvajanlo-13-14-eveseknek

Ismerkedjünk meg Pamelával, a Tarot Café tulajdonosnőjével, kinél a kínálat nem mindig az ügyfelek kedvére való. Pamela jósnő, akihez különleges vendégek, vámpírok, tündérek és más, az emberek közt élő természetfölötti lények is betérnek - nem csak egy kávéra, hanem hogy a kártyalapok segítségével feltáruljon előttük a jövő. Azonban Pamela múltjában is sötét titok lappang, és csak ha e múltat lezárja, akkor léphet át következő életébe. Varázslatos és részletgazdag stílusával Sang-Sun Park újszerű, drámai történetet alkotott rendhagyó hősökkel, akik szenvedélytől hajtva kutatják az igazságot.

Képzeljünk el egy világot, ahol nem csak istenségeket imádó emberek, de démonok is élnek - utóbbiak vezérei a démonkirályok. Képzeljünk el egy fiút, aki első látásra úgy fest, a legkevésbé sem alkalmas a démonkirály szerepére, mégis övé lesz az egyik legnagyobb hatalom. Lee Ji-Hyung, Lee Yun-Hee és a rajzoló Kara közös műve a Démonnapló manhwasorozat, amely 7 izgalmas részen át varázsolja el olvasóit.

Lewis Carroll - Alice Csodaországban című könyvét világszerte ismerik, és nem csak mese vagy film, de 2007-ben manga is készült belőle Sakura Kinoshita jóvoltából (a magyar kiadás 2010-ben jelent meg a Fumaxtól). A sokak számára kicsit furcsa és agyzsibbasztó történet a kisgyerekek igazi kedvence: Alice által egy varázslatos helyre kalauzol el minket.

Mi történne a mesékkel, ha a hercegnő és a herceg végül nem váltanának csókot, és nem úgy végződne a történet, hogy boldogan éltek, amíg… Mi történne, ha a mesebeli lányok rádöbbennének, hogy egyedül is képesek boldogulni a világban, és semmi szükség a büdös, önző, érzelemmentes férfiakra? A Jók és Rosszak iskolájának első kötetéről már volt alkalmam írni nektek, ezúttal a második része került a kezembe.

Képzeljünk el egy helyet valahol messze, az ősidőknek erdejében, ahol két kastély áll fej-fej mellett: Egy a Jónak, egy a Gonosznak. Ezekben a kastélyokban különböző gyerekek tanulhatják ki, hogy kell igazi gonosz boszorkánnyá, illedelmes hercegnővé, erős herceggé vagy szolgalelkű csatlóssá válni. Soman Chainani sorozata, a Jók és Rosszak iskolája egy olyan mesevilágba kalauzol el minket, amelynek maga az Olvasó is részesévé válhat. Ki tudja, mikor rabol ugyanis el egy gyereket az Olvasók közül a "Gazgató", hogy elvigye a két iskola valamelyikébe?

A Girl online az első kötet megjelenése óta egyik legfelkapottabb könyv nem csak tinédzsereknek, amely amellett, hogy szórakoztat, felhívja a figyelmet az internetes világ veszélyeire is. Barátság, szerelem, hírnév, pánikroham, blogolás, zene - minden, ami egy mai ifjúsági regényben elengedhetetlen.

Az író, a 27 éves Zoe az Y generáció nemzetközi sztárja, aki Zoella néven pár éve indított divat- és sminktanácsadási csatornát a YouTube-on. Korosztályából sok lány őt tekinti legbizalmasabb barátnőjének, akivel fiúkról, családról, suliról és divatról, szerelemről és félelmekről is őszintén lehet beszélni. A Girl Online megdöntötte a megjelenés hetében legjobban fogyó könyv eddigi világrekordját, 35 országban vehetik kézbe a rajongók.
A Girl online A turné Penny történetének nem kevésbé izgalmas folytatása.

A Girl Online-t azért írta, hogy segítsen kortársainak megküzdeni félelmeikkel. Fel akarta hívni a figyelmet a szorongással járó problémákra, a baráti kapcsolatokban rejlő nehézségekre és a meleg fiatalok gondjaira, akiknek a saját szexuális orientációjuk mellett a szüleikkel is meg

Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve a magyar irodalom egyik legnevesebb történelmi regénye, amely az egri vár 1552-es ostromát és előzményeinek történetét dolgozza fel Bornemissza Gergely főszereplésével. Bíró Szabolcs kortárs magyar író - aki az Anjouk és a Non nobis, Domine történelmi regénysorozatokat is írta - Elveszett csillagok című ifjúsági kalandregényének tizenhárom éves főszereplői, Peti és Tünde egy titkos Gárdonyi Géza kézirat nyomába erednek.

Bíró Szabolcs, aki elsősorban a Non nobis, Domine és az Anjouk történelmi regénysorozatával vált híressé - és nagy kedvencemmé -, az utóbbi időben egy ifjúsági kalandregény és egy mesekönyv írására is fejét adta. Előbbi az Elveszett csillagok, utóbbi pedig A sárkány, aki nem akart aludni címet viseli, ami Korsós Szabina rajzaival megelevenedve egy tanulságos, kedves történetet mesél el gyerekeknek.

Valamikor az évek során teljesen elfelejtjük, milyen is gyereknek lenni. Szülőként gyakran már nem is vesszük komolyan gyermekünk apró-cseprő problémáit, pedig az ő kis életében ezek bizony hatalmas problémák. Mert mi van, ha a kislány az oviból nem szeret minket, vagy amikor azt mondják, őszintének kell lenni, viszont amikor a szomszéd néni ronda hajáról beszélünk, akkor kikapunk. Vagy mi van akkor, amikor néha nem értjük ezeket a buta felnőtteket, mert állandóan csak össze-vissza beszélnek? Haász János Felnőtteknek nem című kis verseskötete igazán mókás illusztrációkkal teli, vicces ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány, amely egyszerre lehet szívderítő felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

"Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van."

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán "ragadok tollat"/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.