„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Azt hiszem, Szerb Antal stílusa és világlátása elképesztő, megdöbbentő és velejéig hatoló. Ez a könyv egészen a kedvenceim közé került, ha valaki klasszikusokra vágyik, ez a könyve remek alkalmat kínál rá.
A célközönsége valószínűleg a húszas-harmincas éveikben járó fiatal nők és férfiak, akik útkeresésben vannak. S engem is éppen jókor talált meg, ami a koromat illeti. Mert miről is szól?

Egy férfiről, aki megszökik a konvencionális elvárások elől, a nászútján, mert nem akar konformista életet élni, asszimilálódni a mókuskerekes társadalomba, illetve akart, de nem tud, mert vágyik ifjúkori élete után, a szenvedély után, a megismerhetetlenség után. Erzsi, a felesége számára egy végleges lehetőség volt, hogy beolvadjon a hétköznapi emberek közé, de mégsem megy. Meg kell keresnie önmagát, számot kell vetnie a múlttal, érzéseivel, sőt, halálvágyával és általános depressziójával is, amiért az életet olyan értelmetlennek látja.
Erzsi ezzel szemben Mihályban épp a kiszakadást keresi a szokványosból, szeretné ő is megtapasztalni azt a művészi világot, amelyben a férfi él.
A sors fintora, hogy habár boldogok is lehetnének együtt, Erzsi megérti Mihály szándékait, fordítva azonban nem. Lehetnének boldog pár, látszólag beolvadva a szürke hétköznapokba, de ketten, bolondul. Végül mégis meg kell alkudni.
Végül minden fiatal feje lágya benő, felnövünk, sajnos dolgozni kell menni, és nem süttethetjük egész nap hasunkat Toszkánában – pedig milyen jó is lenne, Istenem. Én is erről álmodom. Ehelyett napi 8 órát ülünk hivatali munkákban, mint a főszereplő barátja, s ugyan kinek való ez? Mindenkinek?

Ez a regény olyan szépen feldolgozza azt a kettős érzetet, amely sokunkban van: szeretnénk kalandokat, világot látni, élni, henyélni, halmozni az élvezeteket, de szeretnénk a „hagyományos” örömöket is, családot, házasságot. S pénzt, ehhez pénzt, amihez munka és mókuskerék kell. Így múlik el a világ dicsősége?

Érdekes, hogy sok értékelő nem tudta átérezni a regény szereplőinek gondolatát, én együtt dobbantam vele. Egy kicsit Mihály vagyok, aki szeretne Olaszországban kalandozni, és elfeledkezni az elvárásokról. Egy kicsit Erzsi vagyok, aki fél az idegen örömöktől, és attól is fél, hogy elítélik és végképp megszűnik átlagpolgár lenni, és a ledérséget már nem lehet visszacsinálni, az erkölcsi tévelygés nem egészen visszafordítható. Ezért inkább el se induljunk az úton. S én vagyok az, aki bemegy reggel 8-tól 4-ig dolgozni… minden nap.

S az élet értelmét csak keressük mosogatás, gépelés, strandolás közben. S ezalatt elmúlik. S pedig minket mennyivel több hatás ér, mint az akkori (1937) embereket, s mi is néha megcsömörlünk, mint Mihály – „Hát kell ez az élet énnekem?”
Mi a különbség? A régi regényekben mindig azt olvasom, hogy az idegi kimerültségre, depresszióra idegszanatóriumba küldték a betegeket, „levegőváltozást” írtak elő, tengerpartot, ilyesmi. Kipihenték. Ma mit teszünk? Robotolunk, gyógyszert írnak fel, nem eshetünk ki a munkából, egyáltalában ciki rosszul lenni, nem boldognak lenni, mert annak kell lenni, mert elmondása alapján mindenki (álszentül) az, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy… És ne panaszkodjunk.
Kíváncsi vagyok, hova vezet ez. Azaz, hogy nem vagyok kíváncsi. De az olvasás gyógyír.

Tehát az 1937-ben 85 évvel ezelőtt papírra vetett gondolatok még ma is mennyire, de mennyire aktuálisak! Köszönöm ezt a történetet Szerb Antalnak.

Sziasztok! :)
Olyan jó ez a rajzos vonal, kövessük egy kicsit, meglovagolva, hogy most ihlettel telített voltam. Készítettem egy speed drawing videót, azaz gyorsítva felvettem, ahogy lerajzolom Katniss Everdeent Az éhezők viadalából ;)  (A Nyírd ki ezt a naplót könyvbe.)

Sziasztok!

Ismét egy rendhagyó poszttal jöttem, ugyanis a Nyírd ki ezt a naplótról már írtam nektek posztot és sok rajzot is megosztottam veletek, mi több, ezek a rajzok a Facebook oldalamon is elérhetőek, nem olyan rég azonban összeállítottam nektek erről egy videóanyagot is (erről is).
Most a Több mint egy könyves rajzaimat pakoltam össze egy videóba, melynek végén egy "élő rajzzal" is megörvendeztetlek titeket, azaz élőben levideóztam, ahogy telerajzolom az egyik oldalt. Bár nem sok időm van ilyesmire a sok olvasás és könyvajánló írás mellett, de elképzelhető, hogy ha megint rajzolni támad kedvem, akkor készítek róla videót, úgyhogy remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek. :) Nem is szaporítom tovább a szót, hallgassátok illetve nézzétek meg, szerintem sokkal kényelmesebb így, mintha millió képet ide egymás alá beszúrok. ;) Alkotásra fel!

Sarah Andersen tavaly megjelent képregénye, a Felnőni kiábrándító nagy sikert aratott, s nem véletlenül az 1. legjobb képregény a molyok értékelései alapján. Vicces képkockáival elsősorban a fiatal nők körében arat nagy sikert, hiszen ironikus humorával könnyen utat talál a szívünkhöz. A könyvfesztiválra megjelent második kötet, amely a Puha Boldog Puffancs címet viseli még több megmosolyogtatni vágyó rajzot és rövid történetet tartalmaz.

Laure Groff Vágy és végzet című "regénye" egy olyan különleges kötet, amely nem csak a regényformát öleli magába, hanem egyszerre mutatja meg a színművek csodálatos világát is. Egy fiatal pár, akiket végigkísérünk aszerelem és érvényesülés göröngyös útján, a színészkedésen, drámaíráson, meggazdagodáson; két ember életét és gondolkodását ismerhetjük meg.

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804. július 1. - 1876. június 8.) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista történetéről olvashatunk a nemrég megjelent Álmok szárnyán című könyvben. Ismertebb művei közé tartozik az Indiana, a Lélia, A kis Fadette, a Consuelo, a Rudolstadt grófné vagy például a Mauprat is. "Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség legmagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szívvel képviselte."

Nem tudom, hányan emlékeztek rá vagy hányan láttátok az Összeomlás című régi filmet Michael Douglas főszereplésével, de amikor először láttam, emlékszem, mennyire tetszett az, hogy milyen valósághűen bemutatja egy ember idegösszeomlását a többi ember nemtörődömsége vagy épp gonoszsága miatt. Szóval amikor hasonló helyzetben érzem kicsit magam, és úgy gondolom, az egész világ ellenem fordult, gyakran eszembe jut ez a film. Valahogy így kezdődik L. S. Hilton - Maestra című erotikus thrillere is, amit mára hoztam nektek.

"Egy titokzatos, maszkot viselő férfi különleges kéréssel fordul a híres wittenbergi festőhöz, Lucas Cranachhoz: egy képet szeretne, amely a három gráciát ábrázolja - meztelenül. A felkérést még szokatlanabbá teszi, hogy a megbízó azt is meghatározza, kik legyenek a modellek.

Cranach mester az egyik legényét, a prágai Jan Semant bízza meg azzal, hogy elnyerje az asszonyok beleegyezését, és lefesse őket. Ám Jan alig fejezi be az első grácia portréját, a modellt holtan találják a folyóparton. Amikor aztán a második modell is eltűnik, felbolydul a város, és kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, amelynek során nemcsak Jan élete, de újdonsült szerelme is veszélybe kerül.

Brigitte Riebe (A boszorkány és a herceg) izgalmas történelmi regénye felvonultatja a reformáció korabeli Wittenberg híres figuráit: Martin Luthert és a feleségét, Katharina von Borát; a későbbi választófejedelmet, I. János Frigyest és a feleségét, Klevei Szibillát; Melanchthont és Lucas Cranachot, miközben érdekes tablót fest a városról és annak mindennapjairól is."