Milyen volt a nők élete, szerepe Augustus császár idején? Az akkori vagy letűnt uralkodók lányainak, fiainak milyen sorsot szántak az Istenek? Milyen lehetett Augustus császárnak a felesége vagy a lánya lenni? Vagy milyen lehetett Antoniusnak és Kleopátra gyermekének születni ebben a forradalmi hangulatban? Phyllis T. Smith, aki már megírta Augustus császár feleségének, Líviának a történetét az Én, Lívia című könyvében, ezúttal elsősorban Augustus lányának, Juliának az élettörténetét mutatja be(Szeléné Kleopátra és Lívia megjelenése mellett) A Palatinus-domb lányai című könyvében.

Milyen az élet egy zárt, mindentől védő közösségben? Vagy milyen egy sztár élete, mindig a rivaldafényben? És hogy viselik ezt a szeretteik? Milyen érzés tömegben is magányosnak lenni? Rain Arlendertől már olvashattam Az élet esszenciáját, amely bár komoly szépirodalmi mű, mégis nagy meglepetésemre az Y közelebb került hozzám. Első látásra egy könnyed szerelmi történet, ami azonban a sorok között rengeteg tanulságot és buktatót rejt.

"Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van."

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán "ragadok tollat"/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.

A régebbi korokban a házasságot szinte kötelező jelleggel erőltették rá a fiatalokra, akiknek ráadásul a pénz és a családi hírnév érdekében abba sem volt igazán beleszólásuk, hogy ki lesz a "szerencsés" választott. Az is előfordult, hogy már a születéskor vagy előtte megköttettek ezek a frigyek. Többek között erről is szól Szalai Mónika regénye, a Gondold újra.

Néha el szoktam azon morfondírozni, mennyire szomorú, hogy már senki nem ír olyan fantasztikusan romantikusat, mégis magával ragadót, mint a régi nagyok, lásd Charlotte Brontë: Jane Eyre vagy Jane Austen: Büszkeség és balítélet című regénye. Szerencsémre kellemesen csalódtam, ugyanis mostanában egyre több kortárs író könyve kerül a kezembe, amelyek megütik ezt a mércét. Kimberley Freeman nemrég megjelent könyve, a Parázs-sziget az 1890-es évekbe repíti el olvasóit.

Nem, hogy egy friss kapcsolatban, de néha hosszú házasságok, kapcsolatok során is kiderül, hogy az embert, aki mellett eddig éltünk, nem is ismerjük igazán. Talán minden embernek van egy sötétebbik oldala, a kérdés csak az, hogy a jó-rossz arányok tekintetében melyik oldal győzedelmeskedik. P. C. Harris regényében, az Árnyoldalban romantika, erotika és akció érdekes kombinációja és elegye alkotja ezt a nem mindennapi, kicsit zűrzavaros, de azért szerethető történetet.

"Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg." - Ezzel a fülszöveggel indít Zakály Viki új könyve, az Egyszeregy.

Jó néhány évvel ezelőtt, mikor megjelent az Alkonyat sorozat, egy egészen új világba léphettünk be, ahol a vérfarkasok (és vámpírok persze) nem valami főgonosz lények, hanem érző, szerethető, romantikus teremtmények. Ezt a vonalat azóta többen is próbálták követni, hiszen nem véletlen, hogy az Alkonyat is nagyot dobbantott és nagy ismeretségnek örvendett az akkori 13-16 évesek körében. Hestia könyve is többek között ezt a romantikus-vérfarkasos vonalat követi, azon kívül, hogy nem csak "Wolferek", hanem a tündék, törpék és sárkányok világába is elkalauzol bennünket.

Az biztos, hogy számomra az Alkonyat sorozat olvasása után kifejezetten meglepetést okozott Stephenie Meyer akkori új könyvével, A burokkal, amely földönkívüliekről szóló fantasy, de nem gondoltam volna, hogy képes még jobban szétterpeszkedni a könyvpiacon; ezúttal ugyanis egy félig-meddig romantikus akciókönyvvel rukkolt elő.

Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című könyvére magam sem tudom miért, de csak nem rég figyeltem fel, mégpedig az új könyvük, a Nem volt új a nap alatt okán. Mindkettőről bőven fogok írni nektek; egyelőre az első részt sikerült "kivégeznem", és összességében nagyon érdekes, igaz történeteket feldolgozó olvasmány, amely elgondolkodtat a saját jelenünkkel és múltunkkal kapcsolatban is.

Talán sokan ismerik azt az érzést, milyen beleragadni egy (kihűlt?) párkapcsolatba, a kérdés csak az, elfogadjuk-e, hogy a szerelem idővel elillan, és már nem várhatjuk el ugyanazokat az érzéseket sem magunktól sem a másiktól, vagy elindulunk új kalandok, új kapcsolatok után? Elsősorban ezzel a kérdéssel indul Szurovecz Kitti - Hópelyhek a válladon című új könyve, amely aztán egyre mélyebb kérdéseket boncolgat szerelem és párkapcsolat terén.

"Kezedben az egész világ" ezzel a szlogennek került polcokra Cecelia Ahern legújabb könyve, Az üveggolyók titka. Az írónő, aki már huszonévesen befutott a P.S. I love you könyvével (Utóirat: Szeretlek!) mára már rengeteg romantikus könyvvel megörvendeztetett minket, úgy, mint például a személyes kedvencem, az Ahol a szivárvány véget ér, vagy új, disztópikus sorozatának első kötete, A vétkes, mely utóbbi stílusában, mondanivalójában és műfajában is eltér korábbi köteteitől. Az üveggolyók titka valahol megint csak egy új téma iránti próbálkozás, ami nem mondható sem romantikus történetnek sem pedig disztópiának. Az írónő ezúttal az önkeresésre, emlékekre és nosztalgiára helyezi a hangsúlyt ebben a családregényében.

Fábián Janka új könyvében, Az utolsó boszorkány lányában olyan híres történelmi személyekkel találkozhatunk, mint Mária Terézia, vagy gyermekei, kiváltképp II. József és Marie Antoinette, utóbbi révén pedig megismerhetjük XVI. Lajos francia királyt is. Mindazonáltal a főszereplő egy egyszerű család (az utolsó "boszorkány") lánya, Zsófia, akinek édesanyja a könyv szerint gyógyfüvek segítségével sokat segédkezett az uralkodócsalád tagjainak betegségeinél.

Hat árva lány Svájcban, egészen pontosan Genfben, egy szigeten, egy olyan mostoha apával, aki olyan gazdag, mint Krőzus... boldogan élnek testvérként, míg fel nem nőnek, s "mindenható" apjuk hirtelen halála újra összehozza őket a szigeten. A történet ott kezdődik, amikor mindannyian egy-egy nyomot, amolyan útravalót kapnak, amelynek segítségével kideríthetik, honnan származnak, kik a vérszerinti szüleik. Itt indul a kaland várhatóan hét köteten át, a múlt bonyolult emléklabirintusain keresztül Lucinda Riley - A hét nővér című könyvében.

A Szulejmán, és a magyar udvarhölgy - amely az olvasók elismerését is kiérdemelve 94%-os értékeléssel büszkélkedhet a molyok között - második része nemrég került a polcokra Szulejmán és a kolostor rabja címmel. Igaz, hogy én már akkor vártam a folytatást, mikor az elsőt letettem, szóval kétség sem fért hozzá, hogy ez a kötet is a polcomra kerül.

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804. július 1. - 1876. június 8.) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista történetéről olvashatunk a nemrég megjelent Álmok szárnyán című könyvben. Ismertebb művei közé tartozik az Indiana, a Lélia, A kis Fadette, a Consuelo, a Rudolstadt grófné vagy például a Mauprat is. "Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség legmagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szívvel képviselte."

Itt a tökéletes ötlet arra, mit vegyetek könyvmoly nőismerősötöknek (anyunak, huginak, barátnőnek, stb.). Az Ajándékba adlak egy olyan könyv, amely 12 szerelmes ünnepi történetet tartalmaz, többek között a Will&Will, az Anna és a francia csók, a Csak egy nap, A fiúknak, akiket valaha szerettem, az Eleanor és Park és a Csókra várva írójától.

Azt már mindannyian tudjátok, hogy imádom a történelmi könyveket, és viszonylag sok ilyen témájú könyvet olvasok, ráadásul szakmámból kifolyólag is vonzódom a festészet iránt. Nem véletlen tehát, hogy Julie Klassan - A portréfestő lánya című könyve a polcomon kötött ki. Romantika, kétség, vívódás, szenvedély, és még ki tudja, mit tartogat az olvasó számára ez a könyv.

"Az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz"

A Többek által című könyv "személyében" ismét egy új, magyar könyv akadt a kezembe, ami most kivételesen legelőször is a borítója miatt hívta fel magára a figyelmem, pedig arra mindig találok egy-két kritikus szót, ezúttal azonban egy pillanat alatt megfogó, érzéki és egyedi borító nem hagyott nyugodni, és úgy gondolom, a fülszöveg is elég érdekesnek bizonyult.

Eddig is elterjedtek voltak az olyan történetek, amelyekben az egyik fél megmenti a másikat szerelmével, megváltoztatja(?), jobbá teszi az életét, stb., a kortárs irodalomban pedig rendre kerülnek a bestsellerek közé az olyan kötetek, amelyekben a tévútra tévedt rosszfiút megmenti szerelmével az ártatlan nő. Miért szeretik az emberek annyira ezeket a történeteket? Honnan indult ki? Van valóságalapja? Sophie Jackson könyvei akadtak a kezembe; az Egy font hús és második része, az Egy csepp remény 4,5 millió olvasóval büszkélkedhet.

"Mi jobb - hősi halottnak vagy élő kukacnak lenni?"
/Tímár Gábor - Isteni igazság/

Egy különlegességgel jelentkezem nektek, egy friss magyar kiadással a II. világháborúról. Azért különlegesség, mert ezúttal nem a szokásos nézőpontokból követhetjük végig az eseményeket, hanem egyrészt egy náci hadnaggyal járjuk be a frontvonalat, másrészt egy magyar, zsidó lánnyal menekülünk előbb a németek, majd az oroszok elől. Értékelést kicsit lejjebb írok, ismerjük meg mindenek előtt az írót:

Az első szerelem? Az Első tánc? Az biztos, hogy nem egyszerű feladat fiatalon boldogulni az élet és a szerelem útvesztőiben.

És én most ismét egy magyar könyvvel kedveskedek nektek, és tudhatjátok már, hogy amit én ajánlok tiszta szívvel a magyarok közül, abban nincs csalódás, válogassatok bátram a magyar címkéim között. Persze, van, ami kevésbé tetszett, de ez mindig kiderül a pontozásokból. Most egy új kedvencet köszönthetünk a polcomon:

1055-1066. Három királyné. Egy korona.

A Hódítók asszonyai trilógia első kötete, A walesi királyné már csak azért is felkeltette az érdeklődésemet, mert imádom az olyan történeteket, ahol erős, bátor és tisztelettel övezett nőkről, asszonyokról olvashatok. Az írónő a kötet végén így nyilatkozott a történet megírásáról:

"A történelemben mindig is nagyon érdekelt, mi történt a nevezetes események között - hogy mit is csináltak az emberek, beleértve a királyokat és a királynékat is, amikor épp nem történt semmi különleges. A felettébb gazdag és izgalmas angolszász korszakot kutatva gyakran előfordult, hogy több hézagot találtam, mint nevezetes dátumot. Ez a bennem szunnyadó, elkötelezett történésznek ugyan csalódást okoz, a regényíró énem azonban örül, mert a saját elképzeléseim szerint tölthetem ki a foghíjakat.

Az Angolszász krónika, a korszakra vonatkozó legfontosabb elsődleges forrás, jobbára egy évet egyetlen bekezdésben foglal össze. A szerzetesen által gondosan, bár helyenként találomra kiválasztott események között azonban több száz férfi, nő és gyerek kelt fel minden egyes nap, fázott, vagy éppen izzadt a melegben, evett-ivott, intézte ügyes-bajos dolgait, veszekedett, lett szerelmes, és viselkedett ugyanolyan bátortalanul, félénken, izgatottan és idegesen, mint mi szoktunk. Az emberiség történetében ezer év elenyésző idő, és bár a különböző szokások, valamint az emberek mindennapi tapasztalatai minden bizonnyal egészen mások voltak 1055-ben, mégis úgy gondolom, hogy az alapvető érzelmek nem sokat változtak. Regényeimben épp ezt, a múltbeli emberekhez fűződő kapcsolatunkat és a hétköznapi létezésüket kívánom megragadni.

Mindenben igyekeztem a közismert tényekhez ragaszkodni, mégsem akartam történelmet írni, inkább annak egyfajta értelmezését kívántam nyújtani. Végképp nem állítom, hogy Edyth élete így alakult, alapos és körültekintő kutatásaimra hagyatkozva mégis úgy gondolom, akár így is történhetett volna."

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

A történelmi, avagy régebbi korokban játszódó regények már Dallos Sándor - A nap szerelmese és az Aranyecset című Munkácsy történetek óta a kedvenceim. Nem csoda hát, hogy egyből szívembe lopta magát nem csak A három grácia Brigitte Riebe-től, hanem Mary Jo Putney Fekete özvegye, és most Donna McMeans Nászéjszaka című regénye is. Talán még nagymamám szerettette meg velem a kosztümös filmeket, és ezután alig pár év késéssel az ilyen témájú könyvek is felsorakoztak az érdeklődési köreim listájának közepére.