Alig pár nap múlva érkezik a mozikba a Csábítás című film. A Nicole Kidman, Colin Farrell, Kirsten Dunst és Elle Fanning főszereplésével készült, Sofia Coppola által rendezett nagyjátékfilm alapjául szolgáló regény egy olyan pszichológiai thriller, amely amellett, hogy érdekes erkölcsi kérdéseket feszeget és vet fel, elgondolkodtatja és elkalandoztatja olvasóit az 1800-as évek Amerikájába.

Javában dúl az amerikai polgárháború. Az északi hadsereg súlyos sebet kapott, fiatal tizedesére félholtan bukkannak rá a virginiai erdőben. A közeli iskolába, Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetébe viszik, ahol szinte azonnal szédíteni kezdi a három nőt és az öt tizenéves lányt, akik a kifinomult déli előkelőség eme előretolt bástyáján rekedtek. Szerelmet, félelmet, szánalmat, rajongást egyaránt kivált belőlük, és a szabadságvágytól vezérelve egymás ellen uszítja őket. De miután fény derül az ifjú és kevésbé ifjú hölgyek valódi énjére, a katonát baljós előérzet fogja el, és attól kezdve a kérdés így szól: Kit is szédítettek meg valójában?

Értékelés:

Az első megjegyzendő benyomásom - bár még a filmhez nem lehetett szerencsém - az az, hogy mintha a könyv és a film (a trailere alapján) két teljesen különböző nézőpontot képviselne, és talán nem meglepő adaptációk esetén, hogy nem teljesen stimmel a két történet. Nem csak amiatt, hogy míg a könyvben egy-egy adott szereplő sötétbőrű, fekete hajú, addig a filmben szinte mindenki szőke, hanem azért is, mert úgy gondolom, ha valaki végigolvassa a regényt, és talán ha megnézi a filmet, nem biztos, hogy ugyanarra az akár erkölcsi végkövetkeztetésre jut. Persze lehetséges, hogy a film trailere félrevezető, mindazonáltal annyi biztos, hogy mindenképp megérdemel az is majd egy megnézést, hogy méltón összevethessük a hasonlóságot és a különbözőséget a kettő között, mint általában.

Adott tehát egy rendkívül kacifántos eseménysorozat, amit a regényből 8 nő elbeszéléséből ismerhetünk meg. Eleinte bizony nehézség lehet a különböző karaktereket elkülöníteni egymástól, aztán természetesen 500 oldal épp elég terjedelem ahhoz, hogy végül mindenkivel tisztába kerüljünk, sőt. Bevallom, a feléig nem igazán kötött le a történet és gyakran vontatott vasárnapi olvasmánynak találtam, aztán eljön az a pont, amikor felgyorsulnak az események. De az igazat megvallva nem kifejezetten a thriller mivolta vagy a konkrét cselekmények miatt találtam érdekesnek a regényt, sokkal inkább az erkölcsi kérdések és a többszöri állásfoglalás lehetősége miatt. Rendkívül szubjektív lehet ugyanis, hogy melyik olvasó hogy ítéli meg a végén az egyes szereplőket és tetteiket, talán kész vitakört lehetne köré építeni, ki miben hibázott, ki kinek ad igazat, hogy lehetett volna másképp csinálni, mikor és kinek, stb. (Talán ezért is lesz eltérő a film és a könyv – számomra legalábbis). Személyes sérelmek tömkelege vonul végig a könyvön, és az olvasónak mindannyiszor szinte kötelessége eldönteni, melyik oldalra pártol, hogy aztán – ahogy főszereplők is – mindegyre kételkedhessen döntésében. Ezért én jócskán ráilletném a pszichológiai címkét is a regényre, annyi legalábbis biztos, hogy említésre méltó az emberi viselkedés és tulajdonságok ábrázolása.

Nem titkolható, hogy kell azért kitartás ehhez a terjedelemhez, hogy képesek legyünk megvárni, míg a cselekménysorozatok hulláma kicsit lendületesebben megindul, de talán megéri a fáradtságot, ha másért nem, legalább azért, mert elgondolkodtat.

A könyvet a thrillerek, a történelmi és/vagy szépirodalmi kötetek kedvelőinek tudnám ajánlani nemtől függetlenül, bár talán inkább a női olvasóknak válik majd inkább kedvére. Ha karikáznom kell, akkor 16+-nak mondanám.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Némelyik lányt igazán bugyutának titulálnám, ha nem az összest. A férfi pedig vegyes érzelmeket vált ki az olvasóból a történet alakulásához mérten.
Borító: 7/10 – Filmborító. Alapjában véve amúgy szép, de nehezményezem, hogy a könyvben egy sötétbőrű, fekete hajú lányt a filmben egyébként is szőkének tűntetnek fel, meg kb. az összes szereplő szőke, holott valójában különbözőek a szereplők. (Kicsit olyan, mint A vétkes c. könyvnél, ahol a főszereplő néger, a borítón meg mégis fehér bőrű láb van.)
Kinek ajánlom: A thrillerek, pszichológiai könyvek kedvelőinek.
+ pont: Érdekesen ábrázolta az egyes személyek viselkedését, az ok-okozati összefüggéseket, és nagyon jó erkölcsi kérdéseket vet fel.
- pont: A háromnegyedéig azért bele-beleakad az ember vontatott részekbe, de a végére fellendült.