Csigaház
(2018.12.20.)
Hogy pörög, forog a világ,
telik-múlik, lendül, árad,
míg én mozdulatlan, rezzenetlen,
és a világ köröttem megfárad.
Megfárad a terhet tartó kéz,
a sziklaerős álca, a hit, a terv,
a lélek, de még a gondolat
szirma is dermed, csak egy szerv
A szív, s hát hol vagyok én
ebben, kinek a szirma tenyerén
becézve, féltve, áldva óvva,
de csak dermedten ernyedek én.
S ha lendül a lépt, hát lépjek?
Céltalan, tervek nélkül élet-e
az élet, számít-e még a bármi,
a gondolat, szirmot tépek-e
Vagy bontok, szárnyat, újra
kicsi csigaház a szívem bújva
rezzen, zizeg, a némaság zúgja-búgja
merre van a világomnak útja?
