Neil Gaiman angol fantasy, képregény, sci-fi regényíró, aki olyan díjakat is bezsebelt, mint az Eisner-, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díj; aki már négyéves kora óta olvas, és kedvencei között tudható Tolkien, 1999-ben írta a Csillagpor (Stardust) című regényét, ami nem is olyan régen került újra kiadásra az Agave kiadónál.

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Értékelés:

Nem tudom, pontosan miért, de nekem valahogy kimaradt a könyv és a film is eddig az életemből, így nem is nagyon tudtam, mire számítsak, azonban az új borító és a leírás felkeltette a figyelmemet. Amikor megláttam, kicsit rosszul esett, hogy vékonynak tűnik, pedig közel kétszáz oldal, de amint beleolvastam az első sorokba, az az ismerős mesebeli szellő csapta meg a lelkemet, ami még a Tolkien könyveit olvasva kerülgetett. Gondolom, nem véletlen, hogy Gaimannak Tolkien az egyik példaképe is.

Nagyszerű volt olvasni, egy egészen új világba kalauzolt el, szinte úgy éreztem, én is a része vagyok. Megkedveltem a kissé gyerekes, de jólelkű főszereplő(ke)t, Dunstant, Tristant, a szőrös kis segítőt és a lányt is. Bár a végén jobban örültem volna valami részletesebb kifejtésnek, több érzelemnek, csodálkozásnak, meglepődésnek, de ennek ellenére is egy kellemes olvasmány volt, mindenképpen tudom ajánlani a fantasy műfaj kedvelőinek, gyerekeknek vagy felnőtteknek egyaránt. Szívet melengető, tanulságokat tartalmazó történet manókról, csillagokról, szőrös kis lényekről, kalózokról, tünde földéről és Falva falváról. Utóbbi kicsit a Megyére emlékeztetett, de mint mondtam, ez talán nem véletlen. A könyv bővelkedik kalandokban, mesés helyekben, mesés történetekben, csodákban, varázslatokban, boszorkákban stb. Romantikus, s egyszerre szól barátságról, bátorságról, ígéretekről, csalfaságról, igazságról, szóval tényleg minden megvan benne, ami egy nagyszerű meséhez szükségeltetik – ami azonban nem csak a fiatalokat ragadja magával. Jómagam mosolyogva olvastam, és örülök, hogy a polcomon tudhatom.

Mindazonáltal néhány helyen jó lett volna részletesebben is olvasni az emberek érzelmeit, vagy világosabban látni az összefüggéseket, amit nézzetek el nekem, de számomra nem estek le egyből, van, ami csak a film megnézésével (na, ilyen se volt még, ugyanakkor a filmben sok mindent megváltoztattak, ahogy az már lenni szokott). És tényleg jó lett volna, ha a végén a nem-mondom-meg-melyik-résznél kicsivel több kifejtést kaptunk volna. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó, tetszett
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10 – Nagyon szép, személy szerint sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi.

moly.hu-n elért százalék:84%
Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek.
+ pont: A Tolkienhez hasonlatos stílusért és megfogalmazásért és azért, mert egy mesés világba kalauzolt el. :) Tetszett!
- pont: A (számomra) rövidségéért, mert bár közel kétszáz oldal, én négyszázban is szívesen olvastam volna a történetet.