(2010.01.21)

Párnák közt. Talán az ég alatt.

Vagy az égben fent veled...

Már csak egy érzés maradt:

Szeretlek!

Úgy, ahogy ember nem ismer...

Ahogy élni szeretek.

Ahogy egy tipegő először

Igazán a világra nevet.

Szeretlek, mint szó a betűt.

Mint a lélegzetet.

Akarlak, mint haldokló akarja

Az utolsó kenetet.

A föld alatt. Lángolva

Te vagy az egyetlen gondolatom.

Letörlöm a könnyeinket.

Egymásba forr létünkből az atom.

Boldog veled odalenn is. Mindig.

A lelkünk összeforrt.

Kéz a kézben kapunk még Tőle

Egy csóknyi misebort...

Megbocsáttatik.

Kettőnk bűne... az Én bűnöm

A szerelemből fakad.

De ahol vád, ott megértés is akad.

Féltékeny vagyok az egész világra.

Ha csak rád téved

Az égnek kék szeme világa.

Csak mert szeretlek téged...