(2010.01.21)
Párnák közt. Talán az ég alatt.
Vagy az égben fent veled...
Már csak egy érzés maradt:
Szeretlek!
Úgy, ahogy ember nem ismer...
Ahogy élni szeretek.
Ahogy egy tipegő először
Igazán a világra nevet.
Szeretlek, mint szó a betűt.
Mint a lélegzetet.
Akarlak, mint haldokló akarja
Az utolsó kenetet.
A föld alatt. Lángolva
Te vagy az egyetlen gondolatom.
Letörlöm a könnyeinket.
Egymásba forr létünkből az atom.
Boldog veled odalenn is. Mindig.
A lelkünk összeforrt.
Kéz a kézben kapunk még Tőle
Egy csóknyi misebort...
Megbocsáttatik.
Kettőnk bűne... az Én bűnöm
A szerelemből fakad.
De ahol vád, ott megértés is akad.
Féltékeny vagyok az egész világra.
Ha csak rád téved
Az égnek kék szeme világa.
Csak mert szeretlek téged...