Már megjelent Dennis Lehane klasszikusa felújított kiadásban, a Viharsziget. A 2003-as amerikai megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit - nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével. 

1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.

Értékelés:

Régebben sok hasonló könyvet olvastam, mint a Viharsziget. Kedvenceim közé tartozott például Daniel Keyes: Az ötödik Sally című könyve, de elolvastam tőle a Szép álmokat, Billy! könyvet is. Mindhárom könyvben van valami közös; egyrészt nem annyira a pörgős cselekményre fektetik a hangsúlyt, másrészt mindhárom könyvben érdekes pszichológiai esetekkel találkozhatunk.

Aki már látta a Leonardo DiCaprio főszereplésében forgatott filmet, annak nem fog sok újat mondani a könyv, de legalább végre egy tökéletes példa arra, milyen az, amikor a film semmit sem változtat meg a könyvhöz képest – ez elég ritka jelenség. A mai könyvek többsége már próbál alkalmazkodni az új generáció pörgős életviteléhez, amely következésképp igényli a pörgős cselekményeket, párbeszédek tömkelegét tartalmazó olvasmányokat, de ez a kötet még azok közé tartozik, amelyben a párbeszédekkel ellentétben némileg több a tájleírás, és a „mindent láttatunk az olvasóval” hozzáállással szemben több gondolkodást, avagy morfondírozást igényel. Nem elég csak egy délután átrágnunk magunkat rajta, teljes odafigyelés szükséges, nyugalom. Ezáltal tehát nem egy délutáni kikapcsolós könyv, sokkal inkább sorolnám a komolyabb irodalmi művek közé, amelyek bár nem annyira pihentetőek, mégis talán nagyobb értéket képviselnek. Ebből tehát kiderül, hogy inkább a kb. középkorú korosztálynak ajánlanám, akik még elég türelmesek ahhoz, hogy végigvárják a történet kibontakozását, és olyanokon nevelkedtek, mint Jókai. Én valahogy  a köztes állapotba sorolnám magam, mert régebben elég sok pszichológiai témájú, vagy éppen szépirodalmi könyvön rágtam át magam, mostanában azonban én is jobban hajkurászom a kikapcsoló könyveket. Ennek ellenére elismerem, hogy ez egy nagyszerű és profi alkotás, nem véletlenül van 92%-ra pontozva a moly.hu-n. Azoknak tehát, akik huszonöt-harmincon túl vannak és/vagy szeretik a krimiket, élvezik, ha beleáshatják magukat a részletekbe, bátran merem ajánlani. Már csak azért sem ajánlanám viszont 16 éven aluliaknak, mert egyrészt nem véletlenül kapott a film is ilyen besorolást, másrészt van benne egy-két durva szexuális kifejezés, vagy morbid, rémisztő, elmebetegek viselkedését leíró rész.

Akik nem látták a filmet, vagy nem emlékeznek rá, azoknak meglepetéssel kecsegtet a vége, és izgulhatnak, hogy mi lesz a nyomozás vége, de számomra (talán mert sok ilyen könyvet olvastam) egy idő után nyilvánvalóvá vált a lényeg – persze volt, amikor engem is elbizonytalanított.

A karakterek szépen kidolgozottak, bár a történet szövevényessége és végkifejlete miatt ezt azért nehéz csak így egyszerűen kijelenteni. Az én kedvencem mindenesetre Chuck volt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%

Borító: 10/10 – Szép, nem törő, de könnyen hajló borító, ami így megkönnyíti az olvasást. A lapok nem az érdesebb fajtából valók, inkább a vékony, szürke típus, nem a sárgás. Ezzel együtt jó minőségű kötés és törés nélkül lehet olvasni. A vékony lapoknak köszönhetően terjedelmesebb, mint azt első látásra gondolnánk.

Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a krimit, vagy a pszichológiával foglalkozó könyveket, nem várnak pörgős cselekményt, és szívesen belevetik magukat a részletekbe.

 + pont: A tényleg szép borítóért.
- pont: A néha kicsit (számomra) vontatott részekért.

Aki megtekintené a film trailerét: