Duplacsavar. Egy, amolyan Cobra 11 feelinghez hasonlatos krimi könyv, amely kicsit szerelmes, kicsit nyomozós, kicsit sejtelmes, kicsit csavaros, egyszóval szinte mindenből tartalmaz egy hangyányit.

Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket. 
Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen. 
Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt. 
Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát – még akkor is, ha emberéletekbe kerül.

Értékelés:

Igazság szerint rövid terjedelme egyrészről kedvemre való is volt meg nem is. Valahogy a karakterfejlődést, karakterek kidolgozását, múltját, azaz előéletét jobban is ki lehetett volna bontakoztatni, mondjuk, kétszer ennyi terjedelemben, és hát valljuk be, manapság inkább olyan 3-400 oldalnál kezdődnek a regények. Másrészről viszont így legalább egy amolyan hétvégi, délutáni olvasmányt kapunk, ami nem túl komoly és nem is túl gondolkodós, de azért képes kikapcsolni pláne azokat, akik szeretik a krimi – vagyishogy inkább akció - történeteket. Bár tény, hogy az események többségét már az első pár oldal elolvasása után borítékolni lehetett volna egy csavart leszámítva, azonban nagyon-nagyon kevés írónak sikerül az, hogy annyira furfangossá tegye művét, hogy az olvasó véletlenül se göngyölíthesse fel magától az eseményeket. Ahogy elnéztem, ez a könyv nem is annyira a bűnügyre helyezi a hangsúlyt, nem az a fontos, hogy kitaláljuk, ki a tettes és mi is történt pontosan, inkább két főhősünk, Amy és Viktor érdekes kapcsolatát követhetjük végig. Én mondjuk, kifejezetten nem preferálom a krimi és a romantika vegyítését, de biztos nagyon sokan kedvelitek azért ezt az ötvözetet.

A végén lévő fordulatra egyébként tényleg nem lehetett számítani, ugyanakkor úgy éreztem, az is egy hirtelen írói ötlettől vezérelve alakult úgy, ahogy, legalábbis Amy tettei és gondolatai, amelyeket megismerhettünk teljesen ellentmondanak ennek a végkifejletnek – javítsatok ki, ha tévedek.

Első/második regénynek egyébként nem rossz, bár van hova fejlődni, talán érdemes lenne elhatárolni egymástól a krimit és a romantikát, bővíteni a terjedelmet, a részleteket, a sejtetéseket. Kicsit kevesebb szokványos hétköznapi és több izgalmas, részletesebb nyomozós és gondolkodós részt igényelnék (ugyanakkor kevésbé „akciósabb” jeleneteket). Hasznos lenne, ha legközelebb mi, olvasók se tudnánk a tettesek kilétét, és nem vonnánk le oldalakkal korábban azokat a teljesen egyértelmű következtetéseket, amelyeket a nyomozóknak nem sikerül elsőre. Így inkább romantikus akciónak mondanám, de talán érdemes lenne oldalt választani és elhúzni a történetet az egyik irányba.

A mellékszereplők egyébként jobban tetszettek, bár nem kaptak valami sok szerepet, illetve örültem volna, ha nem tökéletes karaktereket kapunk, hanem némileg színesebbek, összetettebbek, bonyolultabbak lettek volna, nem pedig szimpla fekete-fehér ábrázolásban jelennek meg – a romantika jegyeit tükrözve. Néhány csevegős, párbeszédes rész kicsit kiugrik a történetből, nem éreztem úgy, hogy szerves részét képezi a történetnek, de akadtak olyanok is, amik kellemesen megmosolyogtattak.

Minden esetre a rövidebb terjedelmet és akciódús jeleneteket kedvelők figyelmébe tudom ajánlani, akik szeretnének némi romantikát is olvasni egy kellemes szombat délután.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7/10 – Kicsit szokványosak, valami egyedibb tulajdonsággal fel lehetett volna ruházni őket, esetleg kevésbé tökéletesre venni a figurájukat, megosztóbbra.
Borító: 7/10 – Speciel én jobban értékeltem volna valami fényképszerű borítót – manapság úgyis azok viszik a pálmát -, így utólag elolvasván a könyvet, pl. valami fegyveres párost, szimplán fegyvert rá, stb.
+ pont: A végén lévő csavarért és a szépen indított elejéért.
- pont: Mert több helyen előre ki lehetett találni, hogy merre is alakulnak majd a történtek, és így nem éreztem elég érdekfeszítőnek.