Egy elme, amely mindent megjegyez. Minden apró történést, ami azóta a bizonyos baleset óta történt vele. Amos Decker, az Emlékek börtönében könyvsorozat főszereplője hipermnéziában szenvedő nyomozó, aki családja gyilkosának nyomába ered.

Az ​ifjú Amos Decker sportkarrierje egyetlen pillanat alatt omlik össze: egy mérkőzésen kis híján az életét veszti egy balesetben. A szervezete sosem lesz már a régi, megváltozott agyműködése miatt ugyanis semmit sem felejt el, amit valaha érzékelt. Mivel mindent újra kell kezdenie, úgy dönt, tökéletes emlékezőtehetségét a rendőri munkában kamatoztatja, mégpedig nagy sikerrel. Egy nap azonban vérbe fagyva találja a családját az otthonukban. 
Ettől kezdve halott felesége, kislánya és sógora képe lebeg kitörölhetetlenül a lelki szemei előtt. A bűntény felderítetlen marad, egészen addig, amíg a kisváros iskolájában történt sorozatgyilkosság és Decker személyes tragédiája között hasonlóságokra nem bukkannak. 
Amos megállíthatatlan hajszába kezd, hogy megtalálja a tettest. Honnan is sejthetné, egykor milyen közel is volt hozzá?

A bestsellerszerző új sorozatában is garantálja a tőle már megszokott akciódús, felkavaró cselekményt, pergő párbeszédeket és azt az állandó feszültséget, amellyel eléri, hogy a könyve letehetetlen legyen.

Értékelés:

Biztosan sokan szeretnénk egy olyan képességet, amelynek segítségével semmit sem felejtünk el. Az emlékek amolyan filmszerűen eltárolódnának a fejünkben, és bármikor bele tudnánk pillantani, vissza-visszaidézni fontos vagy akár lényegtelen részeket is. Többé biztos nem okozna nehézséget a jó jegyek szerzése. Igen ám, de mi van, ha a rossz emlékeket sem tudnánk elfelejteni? Nem lenne az, hogy „az idő majd megoldja”, mert mindig frissen élnének bennünk azok a szörnyű pillanatok. Akkor ez most átok vagy áldás?

Amos Decker éppen ilyen képességgel rendelkezik a szinesztézián kívül, mióta súlyos baleset érte. Az Emlékek börtönében, azaz az Amos Decker sorozat első részében pedig a családját (azaz feleségét és kislányát) lemészároló gyilkos nyomába ered. Ráadásul a gyilkos egy rakat gyereket lemészárolt egy iskolában, így most már kétségkívül belépett a sorozatgyilkosok közé. Ezzel együtt felbukkan az FBI is, hogy minél hamarabb kézre keríthessék az elvetemült tettest.

De vajon milyen állapotban van Decker a családja elvesztése után? Lehetséges, hogy a képessége miatt nem olyan érzelmes és empatikus, mint a többi ember, vagy az is lehet, hogy ez csak egyfajta páncél, amit maga köré vont?

Bár külsőre nem egy túl szimpatikus főszereplőt kapunk, hiszen kábé száz kiló, nem is fiatal, és kétség sem férhet hozzá, hogy túl vonzó sem lehet, a nyomozói tehetsége és képessége miatt mégis képes megszeretni őt az olvasó. Ráadásul így (egyelőre legalábbis) nem kell attól tartanunk, hogy szerelmi szál is felbukkan majd ebben a véres és nem kevésbé bonyolult krimiben, vagy a moly címkék alapján mondhatnám thrillernek is a történetünket. Jó hír, hogy egyáltalán nincs szinte lehetőségünk kitalálni a gyilkos kilétét vagy nagyobb összefüggésekre rájönni, én legalábbis megpróbáltam, de igencsak tévúton jártam, úgyhogy fogalmam sem volt a gyilkos vagy a kiváltó ok kivoltáról/mivoltáról, lévén, hogy mindig mindenre csak az adott pillanatban kapunk rávezetést, ahogy maga Decker is egyre mélyebbre ás emlékeiben.

Összességében egyébként elég bonyolult szálakkal átszőtt történet, amelyben több brutális gyilkosságnak is szemtanúi lehetünk, de ami igazán különlegessé teszi a sztorit, az kétségkívül az a képesség, mely szerint ugye a főszereplőnk képtelen elfelejteni bármit is. Kicsit mintha a Gyilkos elmék sorozat Reidjére asszociálnánk, igaz, neki egyéb szuper adottságai is vannak.

Szóval Amos, a társa és az FBI nyomába eredve mi is megpróbáljuk összerakni a kirakós darabjait, de azt hiszem, ez nem az a találgatós krimi/thriller, hanem inkább egy olyan könyv, ami szépen olvastatja magát, hagy elmerülni minket a világában, piszmoghatunk a nyomokkal, tekergethetjük oda-vissza az emlékeket, aztán a gyakorlott kriminalisztika iránt érdeklődök lassan már profilokat állítgathatnak fel a megtudottak alapján.

Kicsit nehezményeztem viszont, hogy FBI ügynökünk annyira eltörpül a sima mezei nyomozó Decker mellett, és alig csillogtatja meg viselkedés elemzői tudását, de reméljük, hogy a második részben ez majd megváltozik picit, és így elnézve ennek a befejezését, szerintem az még több izgalmat tartogat majd, és jobban fogom élvezni az olvasását. Tetszett viszont, hogy mi is hasonlítgathatunk magunkban, kérdéseket teszünk fel, vizsgálgatjuk a gyanúsítottakat s még ha nem is jöhetünk rá a gyilkosra és az indokra, egy-két nyomot azért megsejthetünk és megfejthetünk (akár hamarabb, mint Decker).

Elsősorban a téma és műfaj iránt érdeklődőknek ajánlanám a kötet olvasását, olyan 16 év felett.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Kicsit jobban is beleláthattunk volna Decker érzelmeibe, még, ha állítólag nem is egy érzelmes ember most már, meg abba, hogy milyen érzelmi hatással volt rá a családja halála. Egyébként kedvelhető, okos és megnyerő karakter a külsejét leszámítva legalábbis.
Borító: 9/10 – Ha a többi is hasonló lesz, csak más színű, akkor szerintem szuperül fognak mutatni egymás mellett, Viszont a nyomtatásnál zavart, hogy az ujjammal véletlenül tök sok betűt elkentem, ahogy tartottam a könyvet, pedig nem vizes kézzel, szóval nem valami tapadós a nyomtatás festéke.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek egyértelműen.
+ pont: Mert nem lehetett kitalálni a gyilkos kilétét, mikor megpróbáltam is legalább visszakövetkeztetni, hogy mivel állhat kapcsolatban, akkor is tévúton jártam. És mert tetszett főhősünk „szuperereje”.
- pont: Mert túl sokszor ismételt el dolgokat a főhősünk képességével kapcsolatban például.