Egy jövő, amelyben a társadalmi státusod attól függ, hányadik emeleten laksz az ezeremeletes komplexumban. Gazdagság, minden képzeletünket felülmúló technikai kütyük, és mégis ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a hétköznapok fiataljai, mint manapság. Az ezredik emelet első része lebilincselő sci-fis, romantikus olvasmány.

2118 ​november, Manhattan. Huszonöt éve terpeszkedik a város közepén a Torony, az ezeremeletes acél- és flexiüveg monstrum. A legmodernebb technikával felszerelt épület város a városban, a végtelen lehetőségek otthona – persze nem mindenki számára. Az alsóbb szintek lakóit több mérföld és egy teljes évszázad választja el a „plafonburzsujok” maximálisan automatizált világától.

Avery Fuller családjával az ezredik emelet egyedüli lakójaként éli irigylésre méltó mindennapjait. Genetikailag tökéletesre formált lábai előtt hever a világ, a sikerre kódolt lány mégis magányos. Legjobb barátnőire is csupán abban hasonlít, hogy mindannyian rejtegetnek valamit. Persze egyszer minden titok kiderül, és ezt Watt Bacradi tudja a legjobban. Az Alsótoronyban lakó fiatal és ügyes hacker abból él, hogy mások titkait árulja jó pénzért. Ahogy körülötte mindenki, ő is a felsőbb szintek világába vágyik – de mit hajlandó megtenni ezért? És meddig megy el akkor, ha saját titkát kell megvédenie?

Avery, Leda, Eris, Rylan, Watt – átlagos tizenévesek, akik korántsem átlagos körülmények között élnek. A szolárlámpák hamis fényében nehéz elfogadni, hogy a szerelem még a Toronyban sem működik gombnyomásra.

Értékelés:

Az a rossz a sorozatokban, hogy mindig mikor egy rész véget ér, az ember őrjöngő rohamot tudna kapni, mert minden csak úgy félbeszakad, és az események a legizgalmasabb pillanatban hirtelen egy kolosszális STOP táblát nyomnak a képedbe. Hát igen. :D De azt hiszem, pont az ilyen sorozatok a jók, mert alig várod a következő részt. Remélem, nem kell rá sokáig várni, mert nem szeretem, mikor 1-2 év múlva már kb. alig emlékszem az előző részben történekbe.

No, de megtörve kicsit az in medias res kezdést, elmondanám, hogy a fülszöveg nem árul el túl sokat a történetről – mint azt már megszokhattuk. Az a furcsa, hogy ez leginkább egy ilyen utópisztikus jövőbe ágyazott sci-fis, bonyodalmas, romantikus könyv, ámbár én egy ilyen disztópiás felállásra gondoltam. Persze, sosem tanulok a hibámból, hogy igenis tessék elolvasni a címkéket. Na, nem, mintha ez bármi csalódást okozott volna, mert fenomálisan indít a regény. Szuper volt belelátni a jövőbeli világ működésébe, látni a hihetetlen tech kütyüket, az ezer emeletes épületet, ami konkrétan a Central Park fölé épült, ha jól emlékszem, és úgy unblock részt venni ebben az időutazásban. Lebegő járművek, kontaktlencsék, amelyeken keresztül bármit megnézhetünk, üzenhetünk vagy hívást fogadhatunk, és még sorolhatnám.

Érdekes, hogy arra nem számítottam, hogy öt nézőponton keresztül követhetjük majd végig az eseményeket, de a többi könyvtől eltérően itt ez egyáltalán nem zavaró, hiszen annyira különböző személyiségekkel és élethelyzetben lévő fiatalokkal van dolgunk, hogy könnyedén megkülönböztetjük őket.

• Avery, a DNS beállításoknak hála hihetetlenül csinos és mérhetetlenül gazdag, szőke lány;
• Leda, aki szintén nagyon gazdag, de elég komoly függőségi problémákkal küzd;
• Eris, akinek nagy változás elé néz az élete, és ki tudja, hogy sikerül megküzdenie vele;
• Rylan, aki a többiekhez képest meglehetősen szegény, és egyedül kell gondoskodnia húgáról és magáról; valamint
• Watt, aki saját készítésű hiperszuper számítógépével nem ismer lehetetlent. És persze megannyi nem is annyira mellékszereplő, akik szintén szót érdemelnek: Avery testvére, Atlas vagy pl. Cord.

Őszintén szólva sajnáltam, hogy Watt szemszögéből keveset olvashattunk, mert igazából engem ő érdekelt a legjobban, és jó lett volna még többet olvasni zseniális találmányáról, de ez talán megbocsátható, ha a második részben több figyelmet kap majd.

Már itt és most biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó Atlasba szerelmes, és fiatal lányok álmodnak majd vele, én mégis végig utáltam. :D Ne kérdezzétek, erre nem tudok választ adni, de nekem valahogy ő és a tettei nagyon unszimpatikusak voltak. Zárójelben megjegyzem, nem a végső felállással és kimenetellel volt bajom vele kapcsolatban.

Ami Averyt illeti, egyáltalán nem értettem, miért kellett olyan nagydobra verni a problémáját, szerintem semmi gond nem volt az érzéseivel, gondolataival, úgyhogy a regény egyik igen sarkallatos pontjával emiatt én nem nagyon voltam elégedett. Nem tudom, ez csak nekem volt teljesen természetes?

Na de remélem, nem spoilereztem túl sokat, sőt, szerintem semmi újat nem mondtam az első pár oldal olvasása után. Összességében nagyon tetszett a könyv, pláne az első fele, bár az igazat megvallva a végén azért történtek klisés dolgok, s egy-két romantikus jelenetet nagyon elcsépeltnek éreztem. Bár, lehet, hogy egy Young adult regénynek ezt sem lehet felróni.

Elsősorban lányoknak/nőknek ajánlom az olvasását, tényleg igazán említésre méltó kötet és történet, amelynek még mondanivalója is akad. Például függőségek, társadalmi különbségek, kiközösítés, barátság, családi problémák, viszályok, megélhetés mind felbukkannak a könyvben.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 8/10 - Atlast és Lédát utáltam. Avery és Watt viszont jó fej, szerethető karakterek, és persze a többiekből is bőven akad szemezgetnivalónk.
Borító: 10/10 – Igazából nagyon találó, bár olyan, mintha csak Averyt pakolták volna a borítóra, holott a történet nem csak az ő szemszögét mutatja be.
+ pont: A kötet első feléért, a szuper világfelépítésért, és az izgalmas lezárásért.
- pont: A néhol túl klisés részekért.